Vajda Miklós: Trianon titkai 3. – Máig tartó nemzetgyilkossági kísérlet

Magyarországon az 1550/1920-as, Dömötör Mihály belügyminiszter által a szabadkőművességet betiltó rendelet nyomán szó szerint mázsaszámra kerültek elő a páholyok mélyéből szabadkőműves iratok, jegyzőkönyvek, tagnévsorok, egyéb titkos dokumentumok, komplett páholykönyvtárak, valamint a magyar szabadkőművesség sajtóarchívuma. Az 1920-as években sok munka jelent meg ezekről az anyagokról, dokumentáltan bizonyítva a szabadkőművesek felelősségét az I. világháború kirobbantásában, az azt követő forradalomban, Tanácsköztársaságban, és a magyar nemzeti érdekeket teljes mértékben figyelmen kívül hagyó nemzetközi együttműködésben Trianon előkészítése kapcsán.

A magyar társadalmat szinte sokkolta az addig csak sejtett, ám a napvilágra került dokumentumok alapján immár bizonyított tények és cselekmények sorozata, mely a magyarországi szabadkőművesek működéséhez volt köthető.

Nyilvánosságra került az összes páholy tagnévsora 350 sűrűn teleírt oldalon, mintegy 13 ezer személy teljes részletes adataival, a páholy megnevezésével, a tisztségviselőknek a felsorolásával. A két világháború közötti magyar társadalom szabadkőműves képét leginkább Dr. Somogyi István volt nemzetgyűlési képviselő, ügyvéd 1929-ben megjelent: A szabadkőművesség igazi arca című munkája alakította ki. Közel egy évtizedes kutatómunka eredményeként több mint 300, szabadkőművesektől citált megnyilatkozással (a források pontos megadásával) bizonyítja a szabadkőművesek felelősségét a történelmi Magyarország összeomlásában, illetve Trianonnak a kor magyarsága számára érthetetlen, felejthetetlen és elfogadhatatlan feltételeinek kialakulásában. A magyar társadalom legjelentősebb szegmenseit vizsgálva részletes statisztikákkal bemutatja, hogy az oktatás, a kultúra, az egyház, a közigazgatás, a sajtó, az igazságszolgáltatás kulcspozícióit milyen mértékben uralták a szabadkőművesek akkoriban.

A fent említett belügyminiszteri feloszlató rendelet indoklásában konkrétan felelőssé teszi a szabadkőművességet a történelmi Magyarország összeomlásáért, valamint a békefeltételek igazságtalanul szigorú létrejöttéért. Ugyanezt a témát dolgozza föl Raffay Ernő a hazai szabadkőművességről írt munkáiban (Szabadkőművesek Trianon előtt, Harcoló szabadkőművesség, Politizáló szabadkőművesség).

A „Pester Lloyd”, a „Pesti Napló”, „Az Est” liberális, szabadkőműves lapok arról győzködték az olvasóikat, hogy az emberi jogokért küzdő, bölcselkedő és jótékonykodó szabadkőművesség nem érdemelte meg a feloszlatást, s egyenesen szociális érdek ennek újbóli engedélyezése.

Hogyan működik a háttérhatalom?

A betiltás után a magyar kormány közzétette a fontosabb szabadkőműves okmányokat, mire a hazai szabadkőművesek kétségbeesésükben külföldi testvéreikhez fordultak segítségért. Az eredmény az lett, hogy amikor a Trianonban megcsonkított és kirabolt Magyarország egy amerikai kölcsön ügyében tárgyalt, azt a választ kapta, hogy a kölcsönről csak akkor lehet szó, ha Magyarországon a „jog intézményei” helyre lesznek állítva, ami világos célzás volt a betiltott szabadkőművességre.

(Ez ugyanaz a módszer, mint amikor napjainkban az Európai Unió a jogállamiság és az európai értékek hiánya miatt zsarolja Magyarországot. Noha köztudott, hogy az EU képviselői és tisztségviselői a legkorruptabbak Európában.)

A versailles-i nagy tanácsterem 1919-ben. Wilson és más vezetők tanácskoznak a hosszú asztalnál a bal oldali fal előtt, az ablakokkal szemben. (kongresszusi könyvtár)

Ennek folytán a magyar kormány kénytelen volt összeköttetésbe lépni a volt nagymesterrel, és felajánlotta, hogy újra engedélyezi a szabadkőművesség működését, azzal a feltétellel, hogy arra nem szabadkőműveseknek is legyen rálátásuk. Ezt a feltételt a nagymester visszautasította, ezért a kölcsönből nem lett semmi. Az amerikai kormány ebben az esetben, mint a szabadkőművesség ügynöke járt el.

A Journal Marconnique de Vienne 1922. szeptemberi számában jelentette, hogy az olasz nagymester, Torrigiani közbe fog lépni Genfben, a szabadkőműves vezetés alatt álló államok képviselőinél, hogy gyakoroljanak nyomást a magyar kormányra. Franciaország szintén tett ilyen irányú lépéseket. A magyar kormány becsületét dicséri, hogy minden nehézség ellenére ellenállt ennek a nyomásnak.

A magyarországi szabadkőművességről megjelent és a szabadkőműves páholyokban elkobzott okmányokra támaszkodó könyv három részre oszlik. Az első rész, melyet Barcsay Adorján írt, feldolgozza a páholyok feloszlatásakor elkobzott dokumentumok nagy részét.

A második rész kifejti, miképpen vitte a szabadkőművesség destruktív munkája Magyarországot az októberi forradalom, majd pedig a kommunizmus szörnyűségeibe.

A harmadik rész a magyarországi szabadkőműves páholyok tagnévsorát tartalmazza. (Leon de Poncins: A forradalom titkos erői 57 – 60 oldal.)

A szabadkőműves újságok vették védőszárnyuk alá a galíciai bevándorlókat, akik a háború alatt lehetetlen spekulációikkal tönkretették Magyarország gazdasági életét. Hazafiatlan eszméikkel az ifjúság lelkét is igyekezett megmérgezni ez a sajtó.

A „Világ” című szabadkőműves újság 1910. december 8-án a következőket írta:

„A magyar nyelv túlzott mértékben való oktatásának és a nemzeti érzés, nemzeti dalok tanítása által való folytonos szításának csak egy eredménye lehet, a gyerekek elbutulása.”

A magyarországi szabadkőművesség hivatalos lapja 1910. december hó 14-én a következőket írja:

„Meg kell nyernünk a tanárokat, hogy általuk eljussunk az ifjúság lelkéhez és előkészítsük a laikus oktatást. A pedagógusoknak kell lenniük az új eszmék előfutárjának.” (Leon de Poncins: A forradalom titkos erői 60 oldal.)

Fejtő Ferenc, a „Requiem egy hajdanvolt birodalomért” című könyvében Trianonnal kapcsolatban kijelenti:

„De tudni kell, hogy Trianon az egy szabadkőműves klikknek a műve volt, akiket a cseh és román vezetők befolyásoltak.”

A Trianonhoz vezető út vizsgálata folyamán szükségesnek látszik annak vizsgálata, hogy kik és milyen mértékben tehetők felelőssé az 1920-ban bekövetkezett, ám már legalább 1913 óta megjósolható nemzeti tragédiáért.

A magyarországi szabadkőművesek a történelmi Magyarországot nem megmenteni, reformálni igyekeztek, hanem megszüntetni. Voltak ugyan páholyok (pl. Széchenyi, Sopron), melyek felemelték szavukat a várható megcsonkítás ellen, de ezek kivétel nélkül az úgynevezett konzervatív, nemzeti irányú páholyokhoz tartoztak, és kisebbségben voltak a hivatalos, baloldali, radikális Jászi Oszkár nevével fémjelzett vonalhoz képest. Jászi Oszkártól (aki 1919. május 1-jén hagyta el Magyarországot, 1923 augusztusáig Bécsben élt, majd Amerikába távozott) Rendezési kísérletek címmel jelenik meg írás a Szabadkőműves Füzetekben. Ebben többek között a következőket írja: „1920. márc. 31. Prága. Tegnap fontos összejövetel Beneš-sel, Károlyi, Szende és én.

Magánlakásán fogadott, [...] Károlyi csaknem egy órás expozét tartott. Kifejtette az emigráció megszervezésének szükségességét. Koalíciós alapon, esetleg a kommunisták bevonásával is [...], de az emigráció megegyeznék egy közös aktuális programban. Ilyen volna: Horthy-ék megbuktatása, [...] a külpolitikában küzdelem a reváns ellen, békés és intenzív összeköttetés az új államokkal, törekvés lojális népszövetségre. Az emigráció összeköttetést keresne a rokon pártokkal, Leninnel is.” 1920. jún. 8. Prága (négy nappal a trianoni békediktátum aláírása után!)

A cseh, a román, a horvát, a szerb, az osztrák, de legfőképpen a francia szabadkőművesek – miközben a világbéke, demokrácia, népek békés egymás mellett éléséről szónokoltak – már 1917 elejétől kezdve gőzerővel készítettek elő egy olyan békeszerződés-sorozatot, amely világbéke helyett újabb világháborút, demokrácia helyett diktatúrákat, a népek békés egymás mellett élése helyett a kisebbségbe szorult népek, népcsoportok gyalázatos elnyomását, jogtiprását eredményezték.

Megállapítható, hogy 1917-re a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy védelme alatt működő szabadkőművesség szakít az 1723-as és az 1868-as, saját alkotmányával, és teljes befolyását, erejét a baloldali társadalmi, politikai programok megvalósításának szolgálatába állítja. (Megjegyzendő, hogy 1917-ben hasonló folyamat csúcsosodik ki összeurópai szinten is, hisz az ez évi legfontosabb, párizsi szabadkőműves konferenciától elvi okokból távol maradnak a német páholyok – egyet kivéve –, és az összes angol páholy is.)

„Dec. 18-án dr. Bálint Lajos testvér a szabadkőművesség initiáló hivatásának megfelelően, azokról az eszmékről szólt, amelyek az emberek közötti ellentéteket teljesen megszüntetik. [...] Ezek a végcélok kozmopolitizmus, ateizmus és kommunizmus.” (Takaró Mihály: Szabadkőművesek és Trianon)

(folytatjuk)