Vajda Miklós: A mohácsi csatavesztés elhallgatott háttere. Máig így csinálják (2/2)

Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk

Johann Rainer német történész professzor egy ausztriai egyetemen könyvben is kiadott előadássorozatot tartott a magyar történelemről. Rainer professzor egészen máshogy adta elő a magyar államiság végét, a Magyarország felosztását okozó mohácsi csata előtörténetét, mint ahogy nekünk tanítják.

Habsburg Ferdinánd császár trónszerző és birodalomnövelő szándékai, valamint udvartartási étvágya miatt velejéig eladósodott az augsburgi Fugger bankárcsaládnak. Ne becsüljük le a mohácsi vésznél, „nemzeti nagylétünk nagy temetőjénél” azt a háttérhatalmat, amelynek a neve pénz és gátlástalanság.

A Fugger-család az évszázadok során sok ágra szakadt, s behálózta egész Európát.

Többek között Augsburgban, Rómában, Velencében, Varsóban, Innsbruckban, Besztercebányán, Hochenkirchenben, Antwerpenben, Almadénben, Guadalcanalban, illetve később már Amerikában és Afrikában is voltak cégeik, képviseleteik. Mindenütt megjelentek, ahol üzletet szimatoltak.

Rómába például azért mentek, mert a pápai befolyástól jelentős állami kontraktusokban (szerződésekben) való részvételt reméltek, s 1508 és 1515 között már valóban odáig jutottak, hogy bérbe vehették a római pénzverést, kezelhették a pápai udvar pénzeit, beleértve a svájci gárda költségvetését, intézhették az átutalásokat, sőt a búcsúcédula- üzlet is a kezükbe került. Elmondható tehát, hogy a Fugger családi bankház volt az első multi.

Jakob Fugger igen sokat keresett azzal, hogy német-római császári trónra segítette –Miksa utódaként – V. (Habsburg) Károlyt. Nem volt olcsó mulatság, mert a teljes választási költség 852 000 aranyra rúgott, ebből a Fugger-ház majdnem 544 000-et állt. De ezzel a koronáért folyó versenyben sikerült felülkerekedni I. (Valois) Ferenc francia királyon.

Az európai uralkodók, no és a pápa hitelezője, egyúttal pedig egyértelmű irányítója az addigra rendkívüli anyagiakra szert tevő német Fugger család volt, amelynek feje, Jakob Fugger már 1495-től hazánkban is kifejtette „jótékony” hatását. A következmény: még II. Lajos is felháborodott a bekövetkező ország-nyomorításon, és visszavette a bányavállalkozás jogát a Fuggerektől. És akkor jött az első komoly, azóta is ismétlődő pénzügyi zsarolás.

A Fuggerek vissza akarták kapni uzsorakamatra adott pénzüket. Azt tanácsolták Ferdinándnak, hogy szerezze meg a felvidéki magyar aranybányákat és pénzverdéket. Igen ám, de akkor Magyarország még állt, és Európa egyik legerősebb királysága volt. A Fuggerek magyarországi térfoglalásukat Thurzó Jánosnak köszönhetik...

A Thurzók és a magyarországi Fugger vállalkozás

A Fuggerek Magyar Királyság-beli tevékenységét az ott fellelhető gazdag nemesfém tartalmú bányák (főként a Garam menti bányavidék) motiválták. Érdemes idézni Günter Ogger megállapítását:

„A Fuggerek mindig ugyanazzal a módszerrel törtek be új üzletágakba és idegen városokba:először felkutattak egy őshonos üzletembert, aki éppen pénzszűkében volt, majd csendestársi viszony ellenében nagyszabású hiteleket kínáltak neki, hogy mindent megtudjanak az üzletről, amit tudni érdemes. Amint úgy vélték, hogy egyedül is kézbe vehetik az ügyet, kifizették az üzlettársat, vagy hagyták, hogy csődbe jusson. Ezek után már csak egy ügyes faktorra volt szükségük és gurulhatott a gulden.”

A Thurzó-család kiváló választás volt erre a feladatra. A család egyik korai képviselője, Thurzó György az 1430-as években rézzel kereskedett, Thurzó János pedig kiváló magyarországi képviselője volt a tőkés vállalkozó és szakember kettős típusának. Ő maga feltaláló is volt, Krakkó mellett saját kohót építtetett, illetve a Garam-menti bányák víztelenítési problémáját is megoldotta.

1495-ben, az első kapcsolatfelvételkor vele kötik meg a Besztercebánya környékén vásárolt birtokokon a nemesfém-kitermelés (főképpen réz) megkezdéséről szóló szerződést, miszerint a pénzt a Fuggerek, a tapasztalatot pedig a Thurzók biztosítják.

A vállalkozás sikerrel működik, 1503-ban már állandó budai Fugger-megbízottról is tudunk. A belpolitikai események figyelemmel kísérése mellett a magyar király és főurak luxusigényeinek kielégítése is a feladata volt, de még a török segélypénzek egy része is a Fuggerek kezén ment át, minthogy a pápa pénzügyeit is ők kezelték. (Ld. itt!)

A Thurzó-családdal kötött megállapodás, a felvidéki rézbányászat jövedelme is az augsburgiakat gazdagította.

Amikor II. Lajos megpróbálta a bányákat saját kezelésébe venni, 1525-26-ban pénzügyi blokád volt a válasz. Ezzel katasztrofális helyzetbe sodorták a török közvetlen fenyegetettségének árnyékában amúgy is komoly nehézségekkel küszködő országot.

II. Lajos magyar király felesége Habsburg-lány volt, és a török is közeledett. Ezért

Magyarországot el kellett veszejteni, mert akkor Habsburg fennhatóság alá kerülhet a magyar Felvidék a bányákkal és a pénzverdékkel együtt. Továbbá felvonulási területet lehet létesíteni, ahol a törökkel szembeni háborúkat meg lehet vívni, és így az osztrák örökös tartományok érintetlenül maradhatnak. (Hermann Zsuzsanna: Jakob Fugger Akadémia kiadó, Budapest 1976)

A „magas körök” támogatása később sem csökkent. II. Ulászló engedélyének köszönhetően, a Thurzók árnyékában, a király tudta nélkül azt csináltak a magyar nemesfémekkel, amit akartak.

Módot találtak arra is, hogy a törvényt áthágva veretlenül vigyék ki az országból az aranyat.

Amikor „Gazdag” Jakab 1525-ben meghalt, az unokaöccse, Antal vette át a családi üzleti ügyek irányítását, s a hatalmas (az 1517-es leltár szerint 2 032 652 aranyat kitevő) vagyon kezelését. Ebben az időben a legtöbbet abból profitált a család, hogy hatalmas kölcsönöket nyújtott V. Károly és I. Ferdinánd császároknak, illetve II. Fülöp spanyol királynak. Mivel a protestánsok ellen ez időben több jelentős hadjáratra is sor került, nem csoda, hogy a Fuggerek alapbölcselete ekkor már így hangzik: Pecunia Nervus Bellorum, azaz „A pénz a háború mozgatórugója” – hirdették.

Ne felejtsük, hogy Mohács előtt voltunk, ők pedig vitték ki a kincseinket saját hasznukra. Eközben Hunyadi János saját vagyonából megvívta az egyetemes hadtörténelem egyik legnagyobb győztes csatáját az akkori világ legerősebb hadseregével szemben, 1456-ban, Nándorfehérvárnál.

A budai Fugger-bankház immár fél Európát behálózó ügynöksége – kihasználva a korlátlan hatalomra törő, a központi magyar államhatalmat romboló, elidegenedett szellemiségű, ill. idegen főurak marakodását, miként ezt immár cáfolhatatlan adatok bizonyítják – sötét manipulációi folytán titkos szerződéseket köt a Magyarország fölötti hatalom megszerzésére.

Ulászló néhány hónap múlva, 1516. március 13-án, Budán meghalt. Amit tőle a bankárok meg akartak kapni, azt megkapták, többé már nem volt szükségük rá, sőt veszedelmes is volt, mert elmondhatta, hogyan kényszerítenék hitszegésre. Meghalt, mintegy megrendelésre.

Jacob Fugger szobra Augsburgban

Lám milyen érdekesen szövik a párkák a királyok életének fonadékát: fölöslegessé tette magát az egyezménnyel, és – micsoda vaskövetkezetesség – már vége is lett. Vagy talán másról van szó? Csupán arról, hogy a Magyarország és Európa sírját ásó sötét hatalmak nem várhattak tovább, s mivel a zuhanás újabb lépcsőjét már előkészítették, nem vesztegették idejüket?

És még egy érdekesség: határozott párhuzamot figyelhetünk meg itt Mátyás király halálával. Mintha az ő esetét lekoppintották-lekopírozták volna. Megfordult Bécsben – súlyosan megbetegedett, rövidesen meghalt. (Grandpierre K. Endre Magyarok titkos története 2. rész)

Az 1525-ös országgyűlésen kimondták, hogy a Fuggereket, akik elviszik a pénzt az országból, ki kell tiltani. Ebbe Jacob Fugger nem nyugodott bele, Európa fejedelmi udvaraiba írogatott, és mindent bevetett a magyarok ellen.

„Követelni fogom, hogy mindazt, amit elvettek tőlem, adják nekem vissza, térítsék meg a király tartozását, és azt is, amit a szerződés alapján fizettem a magyaroknak, és hogy helyezzenek vissza az üzletbe.”

Majd így folytatja:

„Azt már elértem, hogy az ausztriai országokon át nem engednek magyar rezet, és azon leszek, és remélhetőleg sikerülni is fog, hogy német földön sehol semmi réz ne jusson át... Amennyire képes vagy rá, akadályozd meg, hogy ólmot szállítsanak Magyarországba.

Az aranybányákban nemsokára felhagynak a termeléssel: mi már elrendeltük, hogy a mieink művelését hagyják abba. Az ezüstbányák szemmel láthatóan a korábbi felénél nem sokkal többet termelnek. Így aztán napról napra jobban fog a mi üzletünk hiányozni és a magyarok országa meglátja, hová jut így.”

De a politikai nyomást is igénybe vette Jakob Fugger. Úgyszólván nem volt európai udvar, melytől ne kért volna erkölcsi támogatást, amit meg is kapott. A német fejedelmektől a pápáig mindenki porondra lépett, V. Károly német-római császár (aki le volt kötelezve a Fuggereknek) pedig azzal fenyegetőzött, hogy egész birodalmát mozgósítja a magyarok ellen. A pápa így intette Lajost:

„Erősen szorgalmazd és követeljed, hogy a Fuggereknek igazságot szolgáltassanak."

Még Habsburg Ferdinánd is felelősségre vonta sógorát, Lajost. Végül is a magyar kormány hátrálni kényszerült. A Fuggerek jogait visszaállították, és kártalanították őket, viszont a kormány 50.000 forint kölcsönt kapott. Idézzük Hermann Zsuzsannát:

„Erről az 50.000 forintos kölcsönről beszámolva jegyzi meg Dernschwam (ti. a Fuggerek embere): »Ilyen kevés pénzzel kellett Lajos királynak a török elleni védelemre felkészülnie.« „A szerződés megkötésének napján indult útnak Törökországból Szulejmán serege."

Nem tudni a Fuggerek nyereségének pontos mennyiségét, de az ország európai hírű kincse, a körmöci aranybánya is őket gazdagította.

Az európai hatalmak tehát akkor is összefogtak Magyarország ellen. Sorban jöttek a magyar udvarba a gazdag augsburgi polgár érdekében a rehabilitálását célzó követelések, a szász és a bajor hercegtől, a francia udvarból, az itáliai fejedelmektől.

Nevezett Fuggereket kedveljük – figyelmeztette VII. Kelemen a magyar királyt. (Mert a Vatikán is adósa volt a Fuggereknek.) A nyomásra összeomlott a magyar ellenállás. 1525. november 25-én a király fogadta a Fugger-ügyben jött küldöttséget.

A császár, a lengyel király, Ferdinánd, a pfalzi választófejedelem, a bajor hercegek és a sváb liga képviselői, valamint a pápai nuncius hivatalos megbízással jártak el a magyar királysággal szemben egy augsburgi polgár védelmében, akinek semmiféle legitimációja nem volt, akit semmilyen jogtalan bántódás sem ért Magyarországon.

Jacob Fugger a teljes anyagi és erkölcsi elégtételhez ragaszkodott. Maga a Habsburg uralkodó vonta felelősségre a magyarokat, mert nem tudtak a Fuggereknek rangjukhoz méltó életvitelt biztosítani, és üzleti lehetőségeket kínálni. További négy hónap múlva a király beadta a derekát, és elfogadta a Fugger ház összes követelését. Annak a Fuggernek, aki a törökökkel is üzletelt, a Magyar Királyság kárára. Így Lajosnak ötvenezer forintja maradt a török elleni védekezésre. A szerződés megkötésének másnapján indult útnak I. Szulejmán serege Mohács felé. Vajon véletlen ez az időbeli egybeesés? (Hermann Zsuzsanna: Jakob Fugger.)

Jó lenne választ találni arra a kérdésre, hogy miért fogott össze már évszázadokkal ezelőtt szinte egész Európa a Magyar Királyság ellen. Az „eredményt” azóta siratjuk. Az oszmán birodalom – együtt a német zsoldosokkal – gyakorlatilag felszámolta hazánkat. Gazdaságilag kifosztotta, lakosságát megfelezte.

Rainer német professzor szerint a mohácsi csata előestéjén Lajos király gyorsfutárt küldött a Szegednél táborozó erdélyi sereghez, hogy az induljon el Mohácsra, kiegyenlítve a török túlerőt. Ezt a futárt a Fuggerek és a Habsburgok elfogatják, és a megszerzett és meghamisított magyar királyi pecséttel egy másik levelet küldenek Szapolyai János táborába. Ebben az állt, hogy Lajos király utasítására az erdélyi sereg maradjon veszteg, sietnie nem szükséges, mert elegen vannak a török legyőzéséhez.

A mohácsi csata, és vele együtt Magyarország elvész, a király meghal, a magyar nemesség színe java ott pusztul.

A Habsburgok a királyné révén megszállják a Felvidéket, annak aranybányáit és pénzverdéit. A Fuggerek visszakapják a Habsburgoknak juttatott hitel uzsorakamatait, de arra vigyáznak, hogy a korábban nyújtott hitel továbbra is fennmaradjon. Hiszen az majd továbbra is kamatozik.

Ez nem antiszemitizmus, csak egy nemzethalál üzleti története.

A Fuggerek 1503-ban Budán pénzváltót nyitottak és kezükbe került az ország gazdasági és pénzügyi élete. Ekkor már beleszóltak a politikába is, és mindig a Habsburgok érdekében. Elvittek minden aranyat, ezüstöt és rezet, írja egy héber kútforrás.

(Shlomo J. Spitzer – Komoróczy Géza: Héber kútforrások Magyarország és a magyarországi zsidóság történetéhez a kezdetektől 1686-ig.) A réz majd nagyon fog hiányozni a török elleni harcban. (Ld. itt!)

Mohács előestéjén tehát Magyarország magára hagyva állt ezernyi politikai, gazdasági bajjal küzdve, katonailag felkészületlenül. A török pedig diplomáciailag és katonailag tiszta helyzetet teremtett. Minden számba jöhető ellenfelével békét kötött: Perzsiával, Velencével, a Vatikánnal, Lengyelországgal és Havasalfölddel, a franciák pedig hadmérnökökkel, a velenceiek meg hajókkal is támogatták a török hadjáratot.

Az 1560. szeptember 14-én elhunyt Anton Fugger a világ egyik első nagy nemzetközi bankházának feje volt: királyok és országok sorsáról döntött, komoly befolyással volt a történelem alakulására, egyebek között ő pénzelte a mohácsi csata után Habsburg I. Ferdinánd magyar királlyá választását.

A Fuggerek felismerték, hogy az üzleti életben az információ a legnagyobb érték, továbbá, hogy csak az tud eredményesen üzletelni, aki a lehetőségek felmerülésének helyén jelen van. Ezért a Fugger-képviseletek, az úgynevezett faktoriák minden jelentősebb európai nagyvárosban jelen voltak. Jakob Fugger erre a hálózatra alapozta magánhírszolgálatát is. Ügynökei minden fontos információról tájékoztatták a helyi faktoriát, ahonnan a hírek beáramlottak az augsburgi központba. A különösen fontos híreket tükörjelekkel továbbították. Ez a rendszer igen gyors reagálást tett lehetővé számukra, így sokszor már akkor lecsaptak egy-egy esélyre, amikor a versenytársak még nem is hallottak róla. Mivel azt is felismerték, hogy az információk alakítása és továbbítása további előnyöket jelent, s ezekkel befolyásolhatók a piaci mozgások, a fejlődő nyomtatási technológiát felhasználva a fontos híreket már publikálták is, s ezzel tulajdonképpen megteremtették az (üzleti) újságírást.

Nincs új a nap alatt. Ma az Európai Unió a Fuggerek által bevezetett gyakorlat alapján teszi tönkre Európa országait.