Vajda Miklós: A tények makacs dolgok – Cáfolhatatlan bizonyíték Petőfi Szibériába hurcolásáról
A Magyarok Világszövetségének székházában megtartotta könyvbemutatóval egybekötött sajtótájékoztatóját Alakszej Vasziljevics Tyivanyenko, korunk egyik legismertebb Petőfi-kutatója.
A magyar sajtó egyetlen képviselője sem jelent meg. Miként a Magyar Tudományos Akadémia és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakemberei úgyszintén távol maradtak.
Pedig Tyivanyenko professzor könyvében olyan információ látott napvilágot, amelybe alighanem beleremeg a hivatalos magyar tudományosság. Kíváncsian várjuk, milyen magyarázkodásba kezdenek... – ha egyáltalán...
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Fuksz Sándor elnökhelyettes, az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának koordinátora és Kiss Endre József, a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárának igazgatója, az MVSZ Elnökségének és Petőfi Sándor Bizottságának tagja társaságában fogadta a Burját országból érkezett orosz professzort.
Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko ünnepélyesen átadta a Magyarok Világszövetsége elnökének azt a föld-ereklyét, amelyet Barguzinból, Petőfi Sándor sírjáról hozott.
Ezt követően A.V. Tyivanyenko bemutatta idén, orosz nyelven megjelent könyvét, melynek címe: „A titokzatos idegen Szibériában, alcíme: Petőfi Sándor rabként Barguzinban.”
A könyv részletesen ismerteti Petőfi Sándor szibériai életszakaszát, és egy olyan információt közöl, amely minden valószínűség szerint új fejezetet nyit a magyar állam és szakosított intézményeinek életében. Legalábbis a Petőfi Sándor életének és halálának kutatásáért felelős intézmények, valamint a magyar hadifoglyok sorsának követéséért, emlékük ápolásáért közpénzből fenntartott állami intézmények életében.
A. V. Tyivanyenko könyvében közli – és mi is itt megtesszük – az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériuma hivatalos honlapjának www.minjust.ru http://www.minjust.ruu azon világhálós címét, amelyen a Bajkálon túli területek büntetés-végrehajtási intézeteinek történetét ismertetik, és ahol tételesen ez az állítás szerepel:
1849-ben deportáltak magyar szabadságharcosokat Szibériába, és közöttük volt a neves magyar költő, Petőfi Sándor is. A szóban forgó világhálós cím: http://to75.minjust.ru/node/4144
Címe fordításban: A Bajkálon túli terület büntetés végrehajtási rendszer története. A fent hivatkozott, és a magyar „tudományosságot” súlyos kihívás elé állító mondat, pedig ez:
В 1826 году в Забайкалье прибыли декабристы, положившие начало почти
столетней истории политической каторги. Вскоре за ними последовали
участники польского национально-освободительного движения, борцы за свободу Венгрии (в Баргузин был сослан известный венгерский поэт Ш. Петефи), а позже петрашевцы, революционеры-демократы, народники, представители различных социалистических партий.”1826-ban érkeztek a Bajkálon túli területre a dekabristák, és ezzel kezdődött a politikai büntetőtáborok évszázados története. Hamarosan következtek a lengyel nemzeti felszabadító mozgalom részvevői, a magyar szabadságharcosok (Barguzinba száműzték az ismert magyar költőt, Petőfi Sándort), és később Petrashevszky követői, forradalmi demokraták, populisták, a különböző szocialista pártok képviselői....”Kíváncsian várjuk az MTA hivatalos megszólalását. Nem kevésbé érdekes a Hadtörténeti Intézet és Múzeum elvárható megszólalása is. Elsősorban a parancsnok tudományos-helyettesének, dr. Hermann Róbertnek a megszólalása, aki eleddig a legádázabb tagadója volt annak, hogy 1849-ben a cári orosz intervenciós csapatok magyar hadifoglyokat hurcoltak volna magukkal. Talán, tudóshoz méltóbb lett volna a tagadás helyett kutatni az igazságot…
A Petőfi-kutatás részletei hiteles forrásból:
