top of page

Vajda Miklós: Mi van a munkásosztály nagy seregszemléje mögött?





Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk




A szocializmus évtizedeiben „a nemzetközi munkásmozgalom nagy seregszemléje” május elseje volt. A bolsevik hatalom ezt annyira fontosnak tartotta, hogy a Vörös Hadsereg segítségével levert 1956-os forradalom és szabadságharc után, 1957. május elsején – és attól kezdve minden évben, egészen a rendszer bukásáig – kihajtották a dolgozókat a „munkásosztály nagy seregszemléjére”, a felvonulásra. Az 1957-es felvonulásnak az adta a jelentőségét, hogy a rendszer haszonélvezői így akarták demonstrálni a nemzetközi közvélemény felé, hogy a levert szabadságharc után a nép az ő oldalukon áll. A munkahelyi vezetők nyílt és burkolt fenyegetésekkel, zsarolásokkal kényszerítették a munkavállalókat a felvonuláson való részvételre. Amelyik munkahelyről kevesen vettek részt a seregszemlén, annak a vezetőjét felelősségre vonták. Ennek elkerülése végett sok vezető már a gyülekezéskor listát készített a jelenlévőkről. A felvonulás után volt ingyenes meleg sör és hideg főtt virsli, mint a munkáshatalom legnagyobb vívmánya.

Tekintsük át, hogy miért éppen május 1. volt megtéve munkásünnepnek?

Egy új jelenséget tapasztalt meg a világ. Korábban még soha nem lépett föl egy csőcselék, amely sikeres forradalmat szervezett az állam összes többi osztálya ellen, hangzatos, de teljesen értelmetlen szlogenekkel, és olyan módszerekkel, amelyekben nyoma sem volt a hangoztatott elveknek. Soha korábban egyetlen nemzet egyik társadalmi rétege sem ejtette foglyul az összes többi osztályt és még kevésbé söpörte el a nemzeti lét és hagyomány minden ismérvét, a királytól, a vallástól, a nemesektől, a papságtól, az alkotmánytól, a zászlót, a naptárt a helységnevektől az érmékig.

1773-ban Wilhemsbadban létrejött a frankfurti bankár elitnek, a bajor illuminátusoknak és a világ minden részén már létező szabadkőműveseknek az összefogása arról, hogy létrehozzák azt az egy központból irányított világrendet, amelynek most a befejező fázisát éljük.

Kidolgoztak egy programot, amelyben már le van írva, hogyan kell létrehozni egy Európai Uniót.

Ez egy huszonöt pontos terv, amelyet az akkor 29 éves Mayer Amschell Rothschild terjesztett elő. A tanácskozáson részt vett Jacob Frank is, aki a fő ideológusa volt a tervnek.

Ezt tervet követi a magyarországi poszt-kommunistáknak a többsége is, a balliberális globalisták, akik a nemzet érdekeivel ellenséges törekvéseket képviselnek. A fizetett propagandisták pedig fel fogják szítani a gyűlölet és a bosszú érzését a társadalomnak a különböző rétegei között.

1776. május 1-jén Adam Weishaupt, megalakította az Illuminátus Rendet, azaz a megvilágosodottak és beavatottak rendjét. (Tagjai Wessely, Moses, Mendelssohn; és a bankárok, Itzig, Friedlander és Meyer) de ott vannak Weishaupt legtehetségesebb tanítványai is. Nem volt véletlen, hogy a baloldali pártok és a szakszervezetek május 1 nevezték ki a "munka ünnepének".

(A szovjet birodalom fennállása idején ez volt az egyik legnagyobb ünnep. A hivatalos történetírás még mindig vonakodik feltárni, milyen szoros a kapcsolat a kommunista világmozgalom és az Illuminátus Rend között. De a történelmi tények azért még tények maradnak, akkor is, ha a hivatalos történetírás nem szeret velük foglalkozni.)

1777-ben Mayer Amschel Rothschild (1744-1812) bankár, Frankfurtban összegyűjti tizenkét legbefolyásosabb barátját, és meggyőzi őket arról, hogy ha összevonják erőforrásaikat, uralhatják a világot. Ennek a tervnek a végső fázisait most hajtják végre, és ez nem más, mint az egyközpontú világrend megszervezése és működtetése.

Rothschild arról is tájékoztatja barátait, hogy megtalálta a tökéletes jelöltet, egy hihetetlen intelligenciával és nagy találékonysággal rendelkező személyt a szervezet vezetésére: ez az ember Johann Adam Weishaupt (1748-1830).

Ő a felkérést elfogadta, lemondott tanári megbízatásáról, hogy a következő öt éven át minden idejét egy szabadkőműves jellegű titkos társaság létrehozásának szentelje. A tervbe vett titkos társaság célja "az új világrend" létrehozása volt. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha a régi világrend lebontásra és megsemmisítésre kerül.

Ezért az új titkos társaságnak támadnia kellett az akkor fennálló egyházi és világi hatalmat, a Vatikánt és a dinasztikus monarchiákat, hogy azok meggyöngülve eltávolíthatók legyenek.

1782. július 16-án a németországi Wilhelmsbad-ban került sor arra a kongresszusra, amelyet a szintén szabadkőműves Albert Mackey a" XVIII. Század legfontosabb szabadkőműves kongresszusaként" határoz meg. (Giacinto Butindaro The Unmasked Freemasonry) A kongresszus résztvevőinek esküt kellett tenniük arra, hogy senkinek nem árulják el az általuk hozott döntéseket (lásd Nesta H. Webster, World Revolution, 1921, 31. o.)

Megpecsételték a szövetséget a szabadkőművesség és az Illuminátus Rend között, vagyis az a két titkos társaság, amely ebben az időben a leghatalmasabb, legbefolyásosabb és leggazdagabb embereket tömörítette, szövetséget kötött, hogy céljai érdekében együttesen cselekedjen. (Gary Allen. Illumunism, The Great Conspiracy, American Opinion, 1976. június, 47-49. O.)

A kongresszus végén a francia nemes, François-Henri de Virieu (1754-1793), a lyoni Martinista páholy tagja, aki részt vett a kongresszuson, láthatóan megrendülten távozott. Amikor valaki megkérdezte a "tragikus titkokról", azt válaszolta:


"Nem adhatok róluk felvilágosítást. Csak annyit mondhatok, hogy az elfogadott döntések sokkal komolyabbak, mint bárki is képzeli. Az itt beindított terv olyan tökéletesen ki van dolgozva, hogy sem a monarchiának, sem az egyháznak nincs lehetősége az előle való megmenekülésre."


(M. Charles Albert Costa De Beauregard, Le roman d'un royaliste sous la Révolution: Souvenirs du comte de Virieu, 1895, 43. o.). Ettől a pillanattól kezdve de Virieu gróf csak a rémülettel beszélhetett a szabadkőművességről (lásd William T. Still, New World Order: The Ancient Plan of Secret Societies, 1990, 82. o.)

Franciaországban óriási erőre kapott a modern hitetlenség. Az egyetemek az istentagadás végváraivá, az irodalom a keresztényellenes szellem terjesztőjévé vált, a kormányokba, törvényhozó testületekbe és közhivatalokba akadálytalanul lopózhatott be a szabadkőművesség egyházgyűlölő, keresztényellenes, destruktív iránya. Végül jött a gazdasági liberalizmus, a nagytőke és sajtó mindenhatóságával, s könyörtelenül félrelökött útjából mindent, ami a kereszténység védelmére alkalmas lehetett. Az egyetemeken csak az juthatott katedrához, s csak azt szabadott tanítani, a közéletben csak oly elveket volt szabad hangoztatni, irodalomban, sajtóban, művészetekben, gazdasági életben csak az érvényesülhetett, aki, és ami a liberálisok köreit nem zavarta.

Minden eleven és komoly keresztény megnyilatkozás azonnal magára vonta a legélesebb támadásokat, s aki a kereszténység mellett zászlót bontott, azt 24 óra alatt, erkölcsileg és nem ritkán anyagilag is tönkretette a szervezett kereszténygyűlölő tábor. A liberalizmus hű fegyvertársat kapott a kereszténység elleni harcra a nemzetközi szociáldemokrata izgatásban. (Bangha Béla: Magyarország újjáépítése és a kereszténység, Kárpátia stúdió 2019 154. oldal)

1785-ben, a bajor illumináltak páholyának tagja, egy bizalmas híreket továbbító illuminátus futár és hitehagyott erdélyi pap, Johann Jakob Lanz, (1735-1785-07 28) Weishaupt barátja, aki Socrates néven tevékenykedett az Illuminátusokban, miközben Sziléziába utazik, megáll Regensburgnál, hogy találkozzon az illuminátusok alapítójával, Adam Weishaupttal, aki a városkapu közelében titkos dokumentumokat adott át neki. A továbbutazása során Lanzt villámcsapás sújtja Ratisbons mellett melynek következtében életét vesztette.

Lanzot az aggódó polgárok egy közeli kápolnába viszik, de már halott.

Terry Melanson illuminátus kutató szerint, mivel Lanz Isten felszentelt papja volt, ezért ami vele történt, az nem más, mint az Illuminátusok rendje elleni isteni megtorlás egyértelmű esete.

Lanz holttestét a bajor hatóságok átkutatták, és a ruhájába varrva megtalálták az illuminátusok tagjainak listáját és a sziléziai küldetést részletező egyéb dokumentumokat.

Ha Lanz célba ért volna, a következő feladata az lett volna, hogy a lehető legtöbb páholyt meglátogassa. A Lanznál talált dokumentumok Terry Melanson szerint többek között arra utasították, hogy kémkedjen a következőkről:

  • a falvak vagy városok nevei, amelyekben a páholyok találhatók

  • a páholy mestere, a közvetlenül alatta lévő két felügyelő és a páholy más befolyásos

  • tagjainak neve;

  • milyen rítus szerint működik a páholy;

  • mióta működik a páholy;

  • irányításának vagy működtetésének módja;

  • hány fokot ad meg a három szimbolikus fokozatnál;

  • ha tisztában vannak az Illuminátusok Rendjével;

  • milyen véleményt alkottak róla;

  • mi a véleményük a szabadkőművesek és az illuminátusok bajorországi üldözéseiről, és szerintük kik a felelősek

  • mi a véleményük Loyola tanítványairól és a jezsuitákról.

Arra is utasítást kapott, hogy ne árulja el Illuminatus státuszát, remélve, hogy valódi válaszokat fog kapni. (Le Forestier, id., 477. o.).

A lefoglalt dokumentumok olyan kompromittáló iratok voltak, hogy a bajor kormány a páholyokban azonnal házkutatást tartott. Az egyik dokumentum ismerteti az illuminátusok tevékenységét és részletes utasításokat ad a tervbe vett francia forradalom előkészítésére vonatkozóan. A hivatalos iratok a németországi illuminátusoktól származtak és Franciaország szabadkőműves nagypáholya vezetőjének voltak címezve Párizsba. Az Illuminátus Rend egyes tagjai úgy döntöttek, hogy tanúvallomást tesznek a bíróság előtt.

A wilhelmsbadi tanácskozásról - a szigorú titoktartás ellenére - kiszivárgott hírek hatására a bajor nagyherceg 1785 októberében razziát tartott von Zwacknak, Weishaupt helyettesének, a lakásán. A számos lefoglalt okmány között megtalálták az illuminátusok tervét az európai dinasztiák uralmának a megdöntésére és az új világrend létrehozására. A titkos üzeneteken kívül megtalálták a rend által használt szimbólumokat, a perzsa naptárt, a toborzási utasításokat tartalmazó kézikönyveket, a beavatási szertartások leírását, az ateizmus dicséretét, valamint Zwack és Weishaupt levelezését. Az információk alapján vádak merültek föl, a tagok egy része beismerő vallomások alapján került az inkvizíció kezébe.

Megjegyzendő, hogy egyes szabadkőművesek tagadják ezt a történelmi eseményt, például Trevor W. McKeown "A Bavarian Illuminati primer" című cikkben. De más kutatók, mint például Mark Booth tényként állítják ezt a "The Secret History of the World" (A világ titkos története) című könyvében.

Fontos észben tartani, hogy ezek a titkos társaságok az életükre esküdtek fel, hogy megvédik a rend titkait, és még az eseményekről való hazudozás is elfogadható gyakorlat számukra.

Miután a bajor rendőrség számára ismert lett a szervezet veszélyessége, erről értesítette az érintett államokat is, de sem a Habsburgok, sem a franciák nem vették komolyan. A dokumentumok másolatait megküldték valamennyi európai kormánynak, de azok nem tulajdonítottak jelentőséget az ügynek.

Tevékenységüket a nyomozások állították le, amelyek nyomán halálra ítélték Weishauptot, akinek sikerült megmenekülnie az igazságszolgáltatás elől, (a szabadkőműveseknek is voltak tagjai a bírák között), köszönhetően annak a menedéknek, amelyet Ernest Szász-Gotha-Altenburg-i herceg a szabadkőművesség és az illuminátusok magas szintű arisztokrata tagja nyújtott neki.

1774-ben Weishaupt a Gotha Zum Rautenkranz páholy tagja lett; 1775-ben a német nagypáholy nagymestere, 1783-ban a Bajor Illuminátus Akadémia tagja Quintus Severus és / vagy Timoleon néven, 1784-ben Abessinien (Felső-Szászország neve) felügyelője.

Három évvel később a szökevény Weishaupt, Spartacus álnéven számos könyvet jelentetett meg szervezetéről. Johann Joachim Christoph Bode fordította őket, aki a szekta első hivatali képviselője Türingiában, és az Illuminátusok új koordinátora lett, és egyre erősebb kapcsolatot ápolt a párizsi Philalèthes páholyával, a Les Amis Réunis páholyával, amelyben részt vett. 1787-ben folytatta az illuminátusok eszméinek propagandáját a szabadkőművességben, amelyet a Francia Nagypáholy vezetett. Két évvel később következett a francia forradalom, amelynek terve sok tudós szerint a Wilhelmsbad-i kongresszuson született Mayer Amschel Rothschild kastélyában.

Weishaupt meg volt győződve arról, hogy csak néhány kiválasztott „megvilágosodott”érdemli meg, hogy uralkodjanak a világon. Az a gondolat gyötörte, hogy honnan szerezzen annyi intellektuális „fényhordozót”, hogy az eszméjét megvalósítsák.

Saint Germain grófja, figyelmeztette a találkozó után a francia uralkodópárt a monarchia megdöntésére szőtt összeesküvésről. Tanácsát azonban nem hallgatták meg a párizsi királyi udvarban.

A bajor fejedelem a közveszélyesnek híresztelt rendet 1784. június 22-én feloszlatta, Weishauptot száműzték Bajorországból. De a rend a fedőnevek alatt tovább élt, és minden jel szerint él ma is. Adam Weishaupt 83 éves korában halt meg Halléban.

(Nesta Webster: The French Revolution)


A hivatalos történetírás ezt a dátumot jelöli meg az Illuminátus Rend megszűnésének az időpontjaként. A rend azonban nem szűnt meg, csupán alámerült és titokban folytatta tovább tevékenységét.

Weishaupt fokozatosan elhelyezte ügynökeit az akkori Európa döntési központjaiba, ahol azok kapcsolatba tudtak kerülni a bíborosokkal, a hercegekkel, a fejedelmekkel és a királyokkal. Ezek az illuminátus ügynökök hűségesen küldték a jelentéseiket mesterüknek, amelyeket Weishaupt kihasznált politikai céljai elérésére.

Az illuminátusok egyik dicséretes alapelve volt, pl., hogy férfiakat és nőket egyaránt beszerveztek és a nemek egyenjogúsága mellett szálltak síkra. Hirdették a vallásszabadságot is, amely természetesen szembeállította őket az egyházzal. Weishaupt úgy gondolta, ha a tömegeket megszabadítják az egyház puritanizmusának az igájától, akkor egy szexuálisan szabadabb életnek örvendhetnének. Weishaupt szinte patologikusan gyűlölte a fennálló egyházakat. Azokat korrupt szervezetnek tekintette, amely Jézus Krisztus eredeti tanításait elveszítette, és csupán anyagias, nagyon is földi természetű okokból hatalmának megtartására törekszik. Ezen túlmenően Weishaupt arról is meg volt győződve, hogy Jézus Krisztus titkos tanításait nem az egyházak, hanem a rózsakeresztesek és a szabadkőművesek őrizték meg. A katolikus Habsburg dinasztia elleni harcában Weishaupt elfogadta azt a jezsuita elvet, hogy a cél szentesíti az eszközt.

Ezért a bajor kormány 1787-ben közreadta az illuminátusoktól elkobzott dokumentumokat egy fehér könyvben: "Az illuminátusok rendjének és szektájának eredeti iratai" címmel. Ebben Adam Weishaupt többek közt a következőket mondotta:


"E terv segítségével irányítjuk majd az egész emberiséget. A legegyszerűbb eszközökkel hozzuk mozgásba az eseményeket. Úgy osztjuk szét a funkciókat és a feladatokat, hogy titokban minden politikai történést befolyásolni tudjunk."


Weishaupt A - The Complete Collection:

John Robisont, aki a skóciai Edinburgh egyetemén a természetfilozófia tanára volt és egyben magas rangú szabadkőműves, európai útja során az illuminátusok felkérték, hogy csatlakozzon rendjükhöz. Robison ezután áttanulmányozta Weishaupt írásait és elutasította a kérést. 1798-ban közzétette könyvét:

"Proofs Of a Conspiracy" ("Egy összeesküvés bizonyítékai") címmel. Ebben írja:


"Létrejött egy olyan szövetség, amelynek kifejezett célja valamennyi fennálló egyház és kormányzat felszámolása. Vezetői ellenőrizetlen hatalommal uralkodnának a világ felett, miközben az emberiség többi része ismeretlen uraik ambícióit kiszolgáló eszköz lenne."


Robison George Washingtonnak is megküldte a könyvét. Az első amerikai elnök (1789. április 30.–1797. március 3.) válaszlevelében utalt rá, tudomása van arról, hogy az illuminátusok Amerikában is jelen vannak. Washington elnök úgy érezte, hogy az illuminátusoknak ördögi tanításai vannak és céljuk a nép és a kormány egymással való szembefordítása.

Ilyenek például:

  • minden meglévő kormány eltávolítása,

  • az öröklési jog megszüntetése,

  • a magántulajdon felszámolása,

  • a patriotizmus megsemmisítése,

  • a családi szerkezet felbomlasztása,

  • valamennyi vallás felszámolása

  • egy világkormányzat létrehozása.

Ez tehát a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepének – május 1. – létrejöttének az igaz története.

Fentiekből – és különösen a hivatkozások, valamint az elmúlt kb. 250 év történéseinek tükrében – mindenki eldöntheti, hogy a leírtak mennyiben felelnek meg a valóságnak.










390 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page