Vajda Miklós: Rothschildok (2.)

W. Cleon Skousen, aki korábban FBI-ügynök volt, az 1950-es évek végén pedig Salt Lake City rendőrfőnöke, több könyvben is írt a nemzetközi összeesküvésekről, köztük „A meztelen kommunista” (The Naked Communist) címűben is. Ő is úgy látta, hogy a faji megkülönböztetés „az embereket behálózó, egyre növekvő globális hatalomra adott túlságosan leegyszerűsített magyarázat”. Leszögezte:

„Ha a globális összeesküvést nézzük, fontos szem előtt tartani, hogy nem valamely faj vagy vallás, hanem a pénz és a hatalom szenvedélyes szeretete hozta össze a világ pénzügyi mágnásait egy szorosan egybefonódott társaságba, melynek tagjai kölcsönösen segítik egymást”.

Ám Mayer Rothschild idejében nem létezett az antiszemitizmus gyökereinek ilyen átgondolt és ésszerű felfogása. Így tehát egyszerre kellett felépítenie pénzügyi birodalmát és folytonosan kivédenie korának rasszizmusát.

Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a Rothschildok ne lettek volna büszkék zsidó származásukra. A beszámolók egybehangzó tanúsága szerint a családfők komolyan megtartották a zsidó hagyományokat és szokásokat. Az évek során a család számos alkalommal bőkezűen adományozott pénzt a zsidó közösség céljaira, és valószínűleg Izrael állam megteremtésében is kulcsfontosságú szerepet játszott, bár egyes összeesküvés kutató írók szerint a Rothschildok Izrael iránt tanúsított érdeklődését inkább az olaj feletti ellenőrzés megszerzése ösztönözte, mint a hazaszeretet.

Hogy elkerüljék a rasszista vádakat, annak az volt az egyik módja, hogy a Rothschild-szervezetet nem zsidó alkalmazottak is képviselték, mint „fedőszemélyek”. Az amerikai polgárháború alatt J. P. Morgan nyilvánosan zsidóellenes kijelentéseket tett, mégis segítette megvalósulni a Rothschildok célkitűzéseit. Griffin így vélekedik erről:

„…hogy Morgan látványos antiszemitizmusa mennyire volt valódi, és mennyire volt pragmatikus álcázás, az az egész ügyön nem sokat változtat. [...] Akárhogyan is értékeljük a Morgan- és a Rothschild-ház közti kapcsolatot, az vitathatatlan, hogy szoros volt, folytonos és mindkét fél számára kedvező. Ha Morgan valóban táplált antiszemita érzéseket, sem ő, sem a Rothschildok nem hagyták, hogy ezek az üzlet útjába álljanak”.

David Icke meglátása szerint Morgan és Rockefeller csak vagyonos „lóti-futik” voltak, akik Rothschild pénzéből...

„Hatalmas birodalmakat építettek, melyek ellenőrzésük alá vonták a pénzintézeteket, az üzleti életet, az olaj- és acélipart stb., és ők irányították az Egyesült Államok gazdaságát, akárcsak az Oppenheimerek Dél-Afrikáét”.

A család másik módszere Mayer Rothschild fiainak, a „frankfurti ötöknek” a felhasználása volt, akiket megfelelően kitaníttattak és egyengették útjukat, hogy hűségesen továbbvihessék a családi banküzletet.

Míg Mayer és legidősebb fia, Amschel Mayer frankfurti bankjukból irányították az eseményeket, Nathan Mayer létrehozta a londoni fiókot 1804-ben. Ez alatt a legfiatalabb fiú, Jacob (aki azt szerette, ha James-nek szólítják) 1811-ben csatlakozott a párizsi banki körökhöz, míg Salomon Mayer Bécsben kezdett dolgozni, Karl Mayer pedig Nápolyban.

Mayer a szomszédjaival is együttműködött.

„A Warburgok már 1814-ben Rothschild pénzekért lobbiztak Hamburgban, de a rendszeres üzleti kapcsolat csak az 1830-as évekre alakult ki” – írta Niall Ferguson életrajzíró.

1785-ben a Rothschild család főhadiszállása a Schiff családdal közös épületben volt, Frankfurtban a Judengassen. Schiff unokája, Jacob Henry 1865-ben kivándorolt Amerikába, miután találkozott Abraham Kuhnnal, aki hívta, hogy társuljon be New York-i befektetési cégébe. 1875-ben a fiatal Schiff Solomon Loeb leányát vette el feleségül. Loeb akkoriban a tekintélyes Kuhn, Loeb & Company of New York City befektetési banknak volt a vezetője. Loeb halálával 1885-ben Schiff lett a cég vezetője. Ő finanszírozta a Union Pacific vasúttársaság megvásárlását Edward H. Harriman vasútmágnás részére, akinek fia, W. Averell Harriman később nemzetközi államférfi lett. Schiff és Averell Harriman fontos szerepet játszottak az oroszországi kommunizmus megerősödésében.

Az idősebb Harriman két fia a Yale Egyetemre járt, és a Halálfejes Rend (Order of the Skull and Bones) tagjaivá avatták őket: William Averellt (A Rend, 1913) és Edward Roland Noelt (A Rend, 1917). Az 1930-as évek folyamán W. Averell bankvállalata, mely a W. A. Harriman & Company nevet viselte, összeolvadt a Brown Brothers nevű nemzetközi magánbankcéggel, és így született meg a Brown Brothers, Harriman & Company, mely cégnek sokáig üzlettársa volt Prescott Bush (A Rend, 1917), George Bush (A Rend, 1949) apja.

A XIX-XX század fordulóján gyakran köttettek házasságok a prominens zsidó bevándorló családok tagjai között.

„Mivel meg akarták védeni hatalmas tulajdonukat, ezek a családfők gyakran hasznot láttak abban, ha egymás közt házasodnak az Egyesült Államokban csakúgy, mint Nyugat-Európában – írta Howard M. Sachar történészprofesszor. – Solomon Loeb és AbrahAm Kuhn, mint emlékezhetünk, egymás nővérét vették el, Jacob Schiff pedig azonnal üzlettársuk lett, amikor Loeb lányával házasságot kötött. Hasonlóképpen Felix Warburg, a kiváló hamburgi bankárdinasztia sarja fő üzlettársi pozíciót biztosított magának a Kuhn, Loeb & Company-nál azáltal, hogy elvette Schiff lányát, Friedát. Felix fivére, Paul viszont Solomon Loeb második feleségétől született lányát, Ninát vette el, és így saját fivérének nagybátyja lett. Egy másik üzlettárs, Otto Kahn Adelaide Wolffot vette feleségül, a cég eredeti befektetői egyikének lányát. A Goldman, Sachs & Company-nál két Sachs fiú vett el két Goldman lányt”.

A közelmúltban történt példa az ilyen felsőbb körökben köttetett kapcsolatokra az 1950-es években nagy port kavaró szerelmi viszony Elie de Rothschild és Pamela Churchill, Winston Churchill korábbi menye között. Miután a viszony véget ért, Pamela New Yorkba költözött, ahol egy Broadwayi producerrel kötött rövid házasság után hozzáment Averell Harriman pénzügyi szakemberhez, a Külkapcsolatok Tanácsának tagjához. 1993-ban Pamela Harrimant az Egyesült Államok franciaországi nagykövetének nevezte ki Bill Clinton.

Minden részletre kiterjedő figyelmet fordítottak üzleti ügyeikre, egymás közt házasodtak és az előtérben nekik dolgozókkal álcázták tevékenységüket – így jöhetett létre a gigantikus és titokzatos Rothschild-bankbirodalom, mely jelentős befolyást gyakorolt Európa és az Egyesült Államok gazdasági s azon keresztül politikai történelmére, bár Amerikában mindez diszkrétebben és kevésbé nyíltan történt.

1806-ban Nathan brit állampolgár lett, és feleségül vette Hannah Cohent, az akkori vezető londoni bankár, Levi Barent Cohen legidősebb lányát. Ezzel sziklaszilárdan bebiztosította az angol bankárelitbe történő befogadását.

„Nathan Rothschild később azzal büszkélkedhetett, hogy a tizenhét év alatt, amit Angliában töltött, kezdeti húszezer fontos indulótőkéjét, melyet az apjától kapott, sikerült 2500-szorosára növelnie, azaz ötvenmillió fontra. Ez az összeg abban az időben elképesztően hatalmasnak számított, vásárlóértékben ma dollár-milliárdoknak felel meg” – írta egy Rothschild kutató.

Derek Wilson, a Rothschild családdal szimpatizáló életrajzíró leírása szerint 1810-ben Nathan csupán egy volt a londoni bankárok közül, de 1815-re a brit kormány és a Bank of England (az Angol Nemzeti Bank) fő pénzforrása lett.

„Ezt a figyelemreméltó húzást csak úgy vihette végbe, hogy bonyolult ügyletek egész sorozatát hajtotta végre, melyek közül sok annyira titokban zajlott, hogy ma már lehetetlenség átlátni őket” – írta Wilson.

David Icke szerint ezek a kapcsolatok a Rothschild-ok konspiratív irányítását bizonyítják:

„Még Európa koronás fői is tartoztak nekik, köztük a Fekete Nemesség néven ismert Habsburg-dinasztia, akik 600 éven át uralták a Német-római Birodalmat. A Rothschild-ok az Angol Nemzeti Bank felett is átvették az irányítást. Háború esetén a színfalak mögött ők működtek, ők hívták életre a konfliktust, és mindkét oldalt támogatták.

Sokszor állampolgárai voltak annak az országnak, ahol éppen tartózkodtak, de a hazafiság nagyon távol állt tőlük – írta Griffin. – Nagyon eszesek is voltak, talán még ravaszak is, és ha e tulajdonságaikat egybevesszük, ők testesítették meg azoknak a hidegfejű pragmatistáknak a példaképét, akik a mai politikai és gazdasági világot irányítják”.

A Rothschild-pénzbirodalom az Európa uralkodóinak adott kölcsönökből jött létre, valamint abból, hogy a család sikeresen kihasználta a bankrendszer nyújtotta stratégiákat.