Vajda Miklós: Trianon titkai 2. – Máig tartó nemzetgyilkossági kísérlet

A müncheni Staat Bibliothek-ben vannak Rudolf Steiner, az antropozófia megalkotója, 33-as fokozatú Grand Orient szabadkőművesnek a beszédei, amelyeket 1916-ban Baselben mondott. A 4. számú dokumentumban le van írva, hogy 1890-ben a londoni szabadkőműves páholyok rendezvényeire meghívták, és ott tájékoztatták, hogy lesz egy nagy háború, annak mi lesz a forgatókönyve, hogyan fog lezajlani, mi lesz a vége és a háború után milyenek lesznek az országhatárok? Rudolf Steiner emlékezetből térképeket is készített a háború utáni országhatárokról. Ezeken a térképeken az Osztrák-Magyar Monarchia fel van darabolva, de Magyarország még egyben van.

Az I. világháború közepén, 1916 februárjában, Párizsban Masaryk így fogalmazott:

„ Szükséges volt, hogy hosszabb ideig maradjak Párizsban, mert ellenségeink Ausztria-Magyarország barátai elkeseredetten fokozták tevékenységüket. Párizsban, Londonban, és másutt erős osztrák és magyarbarát irányzat érvényesült, meg kellett vívnunk a döntő csatát az osztrák rokonszenv ellen. A szövetséges államok politikusainak szemében Ausztria-Magyarország garancia volt a balkanizálódás ellen. Ma csak egy országgal állunk szemben, mert lehetetlen tízzel tárgyalni. Egészen a háború végéig kerestem és éberen tartottam az összeköttetést három politikai tényezővel: a szabadkőművességgel, az Emberi Jogok Ligájával, és a Francia Szocialista Párttal.”

1916. május 28-án Genfben titkos szabadkőműves tanácskozást tartottak, amelyen határozatot hoztak XV. Benedek pápa békekezdeményezése ellen. A tanácskozáson részt vett az olasz, a francia és a portugál nagymester is. A háború folytatása az államok és a nemzetközi szabadkőművesség feletti kontrollt gyakorló pénzhatalom érdeke volt, mert még nem érte el azokat a stratégiai céljait, amelyek érdekében évtizedeken át készítette elő, majd robbantotta ki a világháborút. Ekkor már odaígérték Erdélyt a Tisza vonaláig Romániának.

1916. december közepén Rómában is nemzetközi szabadkőműves kongresszusra került sor, ahol a tekintélyes szabadkőműves vezető, Riccardi kijelentette, hogy a háború addig fog tartani, míg Szerbia és Belgium vissza nem nyeri önállóságát, és Elzász-Lotaringia nem lesz újra francia terület.

A Francia Nemzeti Nagypáholy több európai szabadkőműves nagypáholy küldötteinek a részvételével 1917 januárjában nemzetközi konferenciát tartott. Itt megvitatták a Népszövetségnek (az ENSZ elődje) létrehozását.

Franciaország másik nagypáholya, a Grand Orient de France 1917 áprilisában tartott nemzetközi kongresszusán megvitatták a legfontosabb kérdéseket. A londoni titkos elit javaslatára ekkor döntötték el, hogy Németországban létrehoznak egy erős, monarchia ellenes mozgalmat. A szabadkőművesség legfőbb vezetői megvitatták a világháború befejezésének lehetőségeit, és a háború utáni új európai határok meghúzását. Megkezdődött a békeszerződések előkészítése. Kijelölték az egyes államok jövőbeni határait, megállapodtak a győzteseknek juttatott területekről és a jóvátételi összegekről. Megvitatták a tervezett Népszövetség létrehozását is. Az ezer éves Magyar Királyság feldarabolására vonatkozó döntéseket is ekkor hozták meg. A trianoni szerződés megfogalmazásában vezető szerepet játszó Andre Tardieau, aki ekkor a Le Temps-ben publikált cikkeiben adott tájékoztatást a tanácskozásokról.

Utcai plakát 1914-ben.

Magyarországra vonatkozóan olyan határozatokat hagytak jóvá, amelyek később szó szerint belekerültek a Versailles-i békediktátumba. Ezekben figyelembe vették az ANTANT kormányok által korábban titkos tárgyalásokon elfogadott megállapodásokat.

1917 áprilisában volt egy újabb nemzetközi tanácskozás, egy össz-szövetségi szabadkőműves ülés. Ekkor Benesék azt mondták, hogy nem elég az, hogy Csehország legyen a szabadkőműves mintaállam, hanem ennek érdekében Csehországot meg kell növelni, mert ha csak ötmillió cseh él majd a mintaállamban, az túl kevés lesz. Ezért egy nagyobb államot kell létrehozni, amelyhez a Magyar Királyság északi területén élő szláv nyelvű lakosok is csatlakoznának, és ennek a neve Csehszlovákia lenne. Ezt a javaslatot a tanácskozás résztvevői kedvezően fogadták.

Majd 1917 júniusában a szabadkőművesség nemzetközi kongresszusán az európai határok kérdése újra felmerült, elfogadták, hogy ne Csehország legyen egy független állam, hanem Csehszlovákia. Ekkor jött elő Benes azzal, hogy még ez sem az igazi megoldás, mert ha csak a Magyar Királyság északi területeit veszik el a magyaroktól, akkor még mindig túl nagy és erős marad Magyarország, és adandó alkalommal vissza fogja venni. Ezért úgy fel kell darabolni Magyarországot, hogy ne legyen ereje visszaszerezni a tőle elcsatolt területeket. Trianonban ezért csatolták el a Felvidéket.

A Párizsban, a Hotel du Temps-ben 1917. június 28-30-án tartott szabadkőműves kongresszus utolsó ülésén a francia Grand Orient nagymestere, Georges Corneau, és Peigné tábornok, a francia nagypáholy nagymestere elnököltek. Andre Lebey, a Seine és Oise kerület képviselője előadásában megrajzolta Európának a világháború utáni térképét. Itt a németek kivételével minden állam küldötte megjelent.

Ott fogalmazták meg az antant békefeltételeit, amelyek átkerültek a Versailles-i békerendezésbe. Elzász-Lotharingia visszacsatolását Franciaországhoz, a független Lengyelország helyreállítását, és Csehszlovákia létrehozását. A brit alsóház tagja, Robert Grower is megírta, hogy a cseh szabadkőművesek követeléseit a nagyhatalmak titkos tárgyalásokon már 1918 nyarán elfogadták.

A francia külügyminisztérium szakemberei készítettek egy tanulmányt, amelyben 1918. november 20-án a következő figyelmeztetés volt olvasható:

„Szlovákia létezése nem egyéb, mint mítosz. Észak-Magyarország szlovák ajkú törzsei sohasem alkottak államot. Az általuk meghúzott etnikai vonal sehol sem érinti a Dunát. nem foglalja magába Pozsonyt sem, ahol 14 szlovákra 86 magyar és 86 német jut. Csak Túrócszentmárton lehet szlovák főváros.” (Drábik János: Százéves Trianon 32. oldal.)

(folytatjuk)