top of page

Varga Domokos György: Budaházy és társai nagyon mély igazsága





1. Annyira mély, hogy ezt az igazságot már két évezreddel ezelőtt sem volt képes egyszerre megérteni a jónép.


Barabást kiáltottak Jézus helyett, s ezáltal egy csakugyan elvetemült gyilkost menekítettek meg a halálbüntetéstől, a tiszta szívű, bűntelen és igazságos Jézust pedig kitették a kereszthalálnak.


2. De miért tették? Miért nem tudta a jónép, miért nem tudták az emberek, hogy mit cselekszenek?


Azért nem tudták, mert a jónépre, az emberek elsöprő többségére egyszerre igaz, hogy jó és gyáva.


E két jellemző tulajdonsága miatt az igazságnál sokkal fontosabb számára, hogy jóhiszeműen higgyen és ellenkezés nélkül igazodjon.


Alighanem el sem tudta képzelni, hogy Jézus ártatlan vagy bűntelen lehetne, ha egyszer olyan tekintélyes egyházi méltóságok és a római helytartó egyaránt megvádolják és üldözik őt.


De ha el tudta is képzelni, akkor sem sietett kiállni olyan valaki mellett, akit mindenféle hatalom üldözött. Egyházi is, világi is. Akkor már inkább a köztörvényes gyilkos kiszabadítására szavaz, mert abból baja, személyes hátránya biztos nem származik.


3. Ma teljesen ugyanez a helyzet Budaházy György és társai ügyében.


Meg kell nézni Füssy Angéla filmjeit a vádlottakról és családjaikról, és messziről kiabál, hogy ők mennyire tiszta, jószándékú, bűntelen emberek.[1]


Ez nem azt jelenti, hogy nem követtek el semmit. De, elkövettek!


Mint ahogy Jézus is szembeszállt az akkori hatalmasságokkal, s ezáltal a hatalom számára – ennek érzései és fogalmai szerint – bűnössé és feltétlenül megbüntetendővé vált. Ám ettől még Jézus a mi számunkra vitathatatlanul tiszta és bűntelen maradt.


És mint ahogy az ’56-os srácok és lányok is követtek el olyan cselekedeteket, amelyek miatt halálra, életfogytiglanra vagy sok éves börtönbüntetésre ítélték őket. Néhány hete pedig ott sorakozott az összes közjogi méltóságunk Wittner Mária dísztemetésén, őszinte tisztelettel adózva szabadságharcos múltjának.


4. Lehet-e azt mondani erre, hogy ez a mostani demokrácia eleve teljesen más, mint a kádári kommunista rendszer?


Nem lehet. És azért nem lehet, mert bármiféle hatalomban mindig ott dolgoznak a hatalmi reflexek.


Mindenféle hatalom legmélyebb természetéből fakad, hogy védekezni igyekszik a másképp gondolkodók, az ellene felkelők, az őt támadók ellen.


Budaházy György hat évig járt bíróságra „alkotmányos rend erőszakos megdöntésének előkészülete” vádjával. Mit követett el? A 2006 őszi gyurcsányi rendőrterror után bujkálni kényszerült, s ezalatt közleményekben próbálta felhívni a figyelmet a politikai helyzet tarthatatlanságára.


Hat év után a bíróság végleg megállapította, hogy ezekben a közleményekben valójában nincs semmi jogsértő, és Budaházy Györgyöt felmentették a koncepciós vád alól.


Egy gyors fejszámolás után azonban azt is láthatjuk, hogy már jóideje az Orbán-kormány volt hatalmon, mire sor került a felmentésére. Magyarán a nemzeti érdekeket szem előtt tartó, hazafias Orbán-rendszer sem tudhat egy csapásra megszabadulni a hazafiakat, szabadságharcosokat sújtó ügyészi és bírói önkényeskedésektől.


S hogy ne tudjon egykönnyen megszabadulni, arról Brüsszel és a világ önkényurai is gondoskodnak.


Olyan jogi fogalmakat és paragrafusokat alkotnak, amelyek kiváló lehetőséget teremtenek a hatalmi önkényeskedésre.


Pontosan ilyen például a terrorizmus fogalma.


5. Budaházy Györgyöt és társait még a törvénysértésekkel teletűzdelt rendőrségi és bírósági eljárásokkal sem lehetett volna tizenévekre – Budaházy esetében 17 évre – ítélni, ha a büntetési tételeket nem a terrorizmus vádja alapján állapították volna meg. Legfeljebb pénzbírságot, vagy garázdaság címén egy-két évet kaphattak volna.


A terrorizmus jogcíme azért is jött jól a hatalmi és bírói önkénynek, mert abban a pillanatban, hogy valakit terrorizmussal vádolnak meg, s mint terroristát tálalják a közvéleménynek, a hiszékeny és bátortalan jónép ösztönösen is a képernyőkön milliószor megmutogatott, valóban elvetemült és könyörtelen terroristákat társítja hozzá, s onnantól fogva még csak elgondolkodni sem hajlandó azon, hogy a terrorváddal ily súlyosan elítéltek most tényleg terroristák, vagy talán épp olyan jószándékú, igazság- és szabadságszerető hazafiak, mint amilyenek az ’56-os pesti srácaink és lányaink voltak.


6. Tekintettel a rendőrség által alkalmazott kényszervallatásra, és az ezer sebből vérző bírósági eljárásra, nem tudhatjuk biztosan, hogy a Hunnia-per vádlottjai közül ki és mit követett el.


Két dolgot azonban biztosan tudhatunk.


2006 őszén a gyurcsányi hatalom vérbeli terroristaként viselkedett: ártatlan és védtelen emberekre rontott rá, számos maradandó, életveszélyes sérülést okozva, s csupán a véletlenen múlt, hogy a jogellenesen használt fegyverektől, a közelről fejre célzott lövésektől ott helyben nem halt meg senki.


Ezzel szemben mindazok, akik a Hunnia-ügy során feltárt bűncselekményeket elkövették, akárkik voltak is ők, arra gondosan vigyáztak, hogy személyi sérülést senkinek se okozzanak!


A terrorizmus vádja nélkül ezért sem lehetett volna senkit súlyosabban elítélni.


Azt például nem lehet tudni, hogy ki lőtt be az egyik szocialista politikus házának ablakán. Mint ahogy azt sem, hogy ki lőtte be a budapesti rendőrpalota üvegablakát. Pl. hogy nem célja volt-e ezekkel valamely hatalmi csoportosulásnak. Pl. a félelem légkörének gerjesztésével az ellenlábasokkal való leszámolás megkönnyítése.


Az ellenben egészen biztosan tudható, hogy sem a szóban forgó szocialista politikus, sem a felesége nem észlelt semmiféle lövöldözést, hanem csak másnap, az ő távollétükben, a takarító fedezte fel a lövés nyomait.


7. A 2006-os államhatalmi és rendőri terrorizmus megtörténtére cáfolhatatlan bizonyítékok állnak rendelkezésre, ezért ezt az időszakot a jogállamiság felfüggesztésének kell tekintenünk. Bárki tehát, aki akkoriban fellépett a hatalom ellen, az nem a demokratikus rendszer ellen lépett fel és nem a demokrácia ellen harcolt, hanem az önkényuralmi törekvések és az állami terrorizmus ellenében, egyszersmind a haza, a nemzet védelmében.


Révész Máriusz, a Fidesz egykori országgyűlési képviselője, a 2006-os rendőrterror egyik elszenvedője és súlyos sérültje, az akkori események kivizsgálására létrehozott tényfeltáró bizottság tagja szögezte le a következőket:


  • Ha húsz rendőr fejmagasságban lövöldözött, akkor ez nem lehetett egyéni hiba. Mindezt úgy tehették meg a rendőrök, hogy felülről bátorítást kaptak, a rendőri vezetők meg szintén a politika szintjéről.[2]

  • Gyurcsány időszaka alatt tulajdonképpen „felfüggesztették a demokráciát Magyarországon, és nemcsak a rendőrség mondott csődöt ebben az időszakban, hanem az ügyészség és a bíróság is”.[3]

  • „A bíróság folyamatosan, mindenféle jogállami megoldást sárba téve, szakmányban, tízesével-húszasával, meghallgatás nélkül ítélte el az embereket.”[4]

  • „A rendőrség megállt. Majd a központtól azt a parancsot kapták – a rádióforgalmazást láttuk a bizottsági ülésen –, hogy forduljanak ki a Bajcsy-Zsilinszky úton és induljanak el az Erzsébet tér felé. Az ottani rendőrparancsnok – a rádióforgalmazás szerint – tiltakozott, azt mondta, hogy arra van a Fidesz nagygyűlése. Azt mondták, hogy ne gondolkozzon, ez a parancs, ezt kell teljesíteni. [...] És teljesítették is a parancsot [...] Ez a helyi parancsnok az Erzsébet térnél újra jelezte a rádióforgalmazás szerint, hogy most már túl közel van a nagygyűlés, mindenképpen meg kell állni. Ennek az lett az eredménye, hogy ezt az embert felmentették, az Erzsébet tértől kezdve nem ő volt ennek a műveletirányítási parancsnoka.”

Mindebből egyenesen és logikusan következik, hogy bárki és mindenki, aki a jogállamiságnak, a demokráciának, a magyar hazának és a magyar nemzetnek a legcsekélyebb mértékben is híve, annak hálát kell éreznie és mutatnia mindazok iránt, akik a személyes sorsuk és a családi életük kockáztatásával keltek védelmére a jogállamiságnak, a demokráciának, a magyar hazának és a magyar nemzetnek. Ízig-vérig igaz hazafiak és honleányok, derék szabadságharcosok ők.

Ha a Hunnia-ügyben elítéltek nem követték el a nekik felrótt cselekményeket, akkor ártatlanságuk miatt érdemlik meg másodfokon a bírói felmentést. Ha mégis elkövették volna őket, akkor pedig sem a cselekmények súlya, sem az indítékuk nem teszi indokolttá, hogy terroristaként kezeljék őket. Ha pedig a bíróság nem hajlandó vagy nem képes a Hunnia-ügyet a társadalmi hasznosság és igazságosság szempontjából kezelni, akkor egy magyar és nemzeti elkötelezettségű kormány működése idején a jóérzésű, felelős állampolgárok részéről minimális elvárás, hogy bármiféle elmarasztaló, letöltendő börtönbüntetéssel járó bírósági ítélet esetén a Hunnia-ügy valamennyi megmaradt vádlottja azonnali köztársasági elnöki kegyelemben részesüljön.

8. A jóérzésű, felelős állampolgárok igazságharca nélkül semmilyen hatalom nem kockáztatja meg, hogy a félrevezetett jóhiszemű többség ellenében az igazság mellé szegődjék.


Nem kockáztatta meg már Jézus idejében sem, és nem kockáztatja meg ma sem.


A Budaházy Györgyöt 17 év, letöltendő fegyházbüntetésre ítélő Ignácz bíró azt is súlyosbító körülménynek tekintette, hogy a vádlott „relativizálta” a terrorizmus fogalmát. Budaházy ugyanis rendőrterrornak nevezte a 2006-os rendőri brutalitásokat, a bíró megítélése szerint azonban ezek csupán „túlkapások” voltak.


Minden látszat ellenére még egy kétharmados választási győzelem sem elegendő ahhoz, hogy egy kormány teljesen a saját ízlése és elkötelezettsége szerint rendezkedhessen be és vezethesse az országot.


Hogyan is fogalmazott Révész Máriusz, a Fidesz politikusa?


„...felfüggesztették a demokráciát Magyarországon, és nemcsak a rendőrség mondott csődöt ebben az időszakban, hanem az ügyészség és a bíróság is”.


Ennyi hatalmi önkényeskedés, ennyi hatalmi reflex ellenében csak akkor képes és csak akkor fog bármiféle országvezetés fellépni, ha elegendő erőt, támogatást, sőt nyomást érez a háta mögött.


Ezért is jött létre többek között a Budaházy Bizottság az Igazságtételért nevű civil társaság.


Tehát mindenekelőtt a jóérzésű civilekre, a felelősségteljes hazafiakra, a mindenkori bátor igazság- és szabadságharcosokra, s végső soron a megvilágosodó polgárokra, választókra vár a feladat – sőt küldetés! –, hogy a hatalmat jó irányba tereljék, jobb belátásra bírják, s az igazság győzedelmeskedéséért cselekvésre bátorítsák.


Márpedig ez nem megy szívós elkötelezettség, bátor igazságharc – és olykor személyes áldozatok nélkül.


Krisztust keresztre feszítették, tanítványaiból, követőiből számosan vértanúhalált szenvedtek. Az egykoron Barabást kiáltó, gyilkost éltető többségből azonban az idők során hithű keresztény lett.


Az élet logikájából fakadón biztosak lehetünk abban, hogy azok a jóhiszemű megtévesztettek, akik ma terroristának vélik és félik az ezzel megbélyegzetteket és megvádoltakat, egyszer majd ugyanúgy hazafiként és szabadságharcosként tekintenek Budaházyra és társaira, és mindazokra, akik az önkény ellen a bőrüket vitték vásárra, mint arra a Wittner Máriára, akit az ország vezetői nemrég oly nagy tisztelettel és együttérzéssel temettek el.


De elegendő vigasz lehet-e a kései felismerés azért a rengeteg szenvedésért, amelyet az önkényeskedések azoknak a jószándékú hazafiaknak és derék családjaiknak okoztak, akiket most Füssy Angéla említett filmjei tárnak elénk?[5]


Jóval több mint egy évtizede már, hogy kezdetét vette a Hunnia-ügy. Fogytán az erő, a türelem, az idő. Ezért arra kérünk mindenkit, hogy ne késlekedjék! Ha még nem tette volna, most írja alá azt az indítványt, amely a maradék vádlottak kegyelmi kérvényének mielőbbi kedvező elbírálására szólítja fel Novák Katalin köztársasági elnököt!


Hálásan köszönjük Budaházy György és társai – és nem kevésbé az út, az igazság és az élet nevében.


 











315 megtekintés
legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page