Varga Domokos György: Stoffán és a nemzeti csőcselék – az önkény szolgálatában. Össztűz Patrubányra
Tisztelt Olvasó!
Oly korban élünk, amikor a demokrácia felfalja gyermekeit, és a gyermekei felfalják a demokráciát. Schiffer András szerint az önkényeskedési fordulat a 2008-as válság idején következett be; magam pedig úgy látom, hogy a kovidos biológiai fegyver legyártásával, bevetésével, a világuralmi központból vezényelt járvány- és oltáskampánnyal vette kezdetét az az új világkorszak, amelyben a sötét erők már kényük-kedvükre, cinikusan, pimaszul és gátlástalanul forgatják fel az addig úgy-ahogy demokratikus, szabad világot, s már a látszatra is egyre kevésbé adva, mind könyörtelenebbül terelnek bennünket a számukra oly kívánatos, korszerű zsarnoki létbe, csodálatra méltó civilizációs vívmányok pokolutópiájába – vagyis az Új Világrendbe.
Háttérerők fogságában
Szakács Árpád jóvoltából Raffay Ernő egyik könyvét, a Szabadkőművesek köztársaságait olvasom mostanság, s a benne foglaltak szinte ordítják a hasonlóságot mai világunkkal. A háttérhatalmi erők ma is szinte ugyanolyan – ha nem nagyobb – hatékonysággal lúgozzák ki a népakaratot (a választói akaratot, a demokráciát), s az állampolgárok jóhiszeműségre és engedelmességre való hajlamát kihasználva, merőben népellenes politikát folytatnak. Mi másnak lehet nevezni a világuralmi erők, különösképp Amerika fáradhatatlan mesterkedését, amellyel egyre-másra lerohanja, háborúba kényszeríti vagy sodorja a világ országait és népeit; vagy a háttérerőknek a Covid-19 fedőnevű hadműveletét, amellyel teljesen haszontalannak, sőt kártékonynak bizonyult szerek bekapására és ugyanennyire értelmetlen szigorítások – szabadságmegvonások – elfogadására kényszerítik az emberiséget. Ennek a világtendenciának egyik bántóan hamis ékköve, ahogy a kovidönkény elleni dicső – mert a végtelenségig békés és tisztességes – kanadai szabadságharcot Trudeau miniszterelnök a demokráciára való hivatkozással törte le, vágatta sittre a főszervezőket, s zároltatta nemcsak a Szabadság Konvoj bankszámláját, hanem az adományozókét is.
Jegyezzük meg jól, hogy e vérlázító önkényeskedés ellen egyetlen „jóléti” demokrácia egyetlen vezetője sem tiltakozott. És jegyezzük meg jól, hogy Európa fősodratú politikusai és bíróságai immáron természetesnek veszik, hogy egy senki által nem választott pénzember kilóra megveszi Európa számtalan döntnökét, köztük Brüsszel bürokratáit. És vegyük tudomásul, hogy a világ elitje már nem tud olyan fokú erkölcstelenségeket elkövetni, hogy belebukjon. A mai hálózat még a Raffay leírta korszakénál is alaposabban átszövi a világot, s politikus legyen a talpán, aki legalább valamennyire függetleníteni tudja magát tőle.
Nos, ezek egyike hazánk miniszterelnöke. Éppen az orosz-ukrán háborúhoz, ill. a Putyinhoz való viszonyulásán látszik, hogy őriz még valamennyit a maga és az ország szuverenitásából. Ám éppen a kovidos önkényeskedésbe, a minél szélesebb körű és minél többszöri oltatás erőltetésébe, és a gyerekek minden tekintetben értelmetlen, sőt határozottan káros oltatásába való belemerítkezésén látszik, hogy ő sem tud kimaradni a háttérhatalmi hálózat hatóköréből, működtetéséből. Akkor legalábbis bizonyosan nem, ha még hivatkozási alapja sincsen. Ha – széttárva karját – még azt sem mondhatja, hogy sajnálom, de az egyértelmű, határozott népakarattal szemben már én sem tehetek semmit.
Márpedig ha ezt nem mondhatja, akkor ugyancsak jó, ha tudomásul vesszük, tisztelt Olvasó, hogy semmi nem fog megmenteni minket attól a sorstól, ami Kína népét már elérte.
A kínai önkényút
Az alábbi két filmet egy olyasvalakitől kaptam, aki néhány éve bebarangolta Kína számos nevezetesebb látványosságát, és olyannyira elbűvölték az ott tapasztaltak, hogy még könyvet is írt káprázatos élményeiről. Most pedig teljesen letaglózta, hogy pár éven belül milyen irányt vett a múltnak és az ultramodern jövőépítésnek az akkor még csodálatos keveréke.
Amennyire letaglózóak s megrendítőek ezek az önkényuralmi fejlemények, annyira erős figyelmeztető jel a világ számára, hogy Trudeau kertelés nélkül, mosolyogva tette közhírré, hogy őt teljesen lenyűgözi Kína, s számára ez az ország a követendő példa. Vegyük észre, hogy a high tech behálózta, egyszerre elképesztően anyagelvű és mesterséges világunkban vészes mértékben szertefoszlott a demokráciák és a diktatúrák közötti határozott, lényegi különbség. Demokráciák és diktatúrák vezetőit, uralkodóit egyaránt erőteljesen csábítja annak a fajta technikai fejlődésnek és rendfenntartásnak a lehetősége, amelynél lelketlen mesterséges intelligenciákra bízzák az állampolgárok megfigyelését, követését, igazgatását, megrendszabályozását. Demokráciák hatalmasai, rendőrségei érdeklődnek Kínánál az ottani megfigyelői hálózat és állampolgári jutalmazási-büntetési rendszer részleteiről. Ezerszer élénkebb érdeklődést mutatnak ezek iránt, mint például a kovidos „vakcinák” amúgy többszörösen bebizonyosodott egészségkárosító hatásait illetően.
S ez bizony Magyarországra is igaz.
A magyarországi fősodratú sajtó kormánypárti része elementáris dühvel reagált arra, hogy alig telt el két nap a fölényes fideszes választási győzelem, vagyis az állampolgári akarat kétségkívül demokratikus és teljesen egyértelmű megnyilvánulása után, s Brüsszel máris kimutatta a foga fehérjét: Von der Leyen bizottsági elnök bejelentette, hogy Magyarország ellen megindítják az ún. jogállamisági mechanizmust. Mondani sem kell: mindenféle igazi jogalap nélkül, vagyis teljes mértékben önkényesen. Csakhogy pár napra rá – tehát ugyancsak megvárva a választások lezajlását – Magyarországon is bekövetkezett egy hasonlóan vérlázító önkényeskedés: az illetékes miniszter kérésére Müller Cecília bejelentette, hogy új eljárásrend lép életbe a járványügyi biztonsági előírásokkal kapcsolatban. Ennek lényege az az általános szabály, amely szerint a járványügyi megfigyelés alól csak az mentesül, aki védettségi igazolvánnyal rendelkezik; mivel azonban ezt megelőzően a kormány úgy rendelkezett, hogy a védettségi igazolvány oltási igazolvánnyá alakul át, ezért cáfolhatatlan az a sötét szándék, hogy ismét neki kívánnak feszülni a kétes kísérleti szerekkel való minél szélesebb körű és minél többszöri oltatásnak. Aligha lehet kétséges, hogy világuralmi elvárásra, háttérhatalmi parancsra. Most azonban a főáramú sajtónak eszébe sem jutott, hogy e hazai cinikus hatalmi döntés ellen is sivalkodásba fogjon. Dehogy. Ez a jogállamisági eljárásnál semmivel sem kisebb fenyegetés nem érte el az ingerküszöbét. Mint ahogy az egész szivárványos ellenzéki tömörülését sem.
Ezek után persze hogy hullámszerűen visszatérnek majd a már megtapasztalt önkényeskedések; és támadnak majd rendre újabbak – amíg el nem jutunk a rémisztő kínai állapotokig. Ha csak a hatalmon múlik, elkerülhetetlenül eljutunk oda. Ha rajtunk, civileken is múlik, még van esélyünk, hogy miniszterelnökünket és embereit jobb belátásra bírjuk.
De csakis akkor, ha ellenállunk. Ha lázadunk.
A valódi civil szabadságharc döntő jelentősége
Ellenállók, szabadságharcosok nélkül az önkényeskedés ízére rákapott világuralom könyörtelenül rabszolgasorsra juttat bennünket. Természetesen modern rabszolgasorsra, amelyet egyszerre jellemez a Nagy Testvér mindenre kiterjedő, szigorú figyelme és felügyelete, valamint annak a lankadatlan bizonygatása, hogy a mi életünk, a mi egészségünk, a mi boldogulásunk érdekében történik mindez.
E modern rabszolgaságtól csakis olyan gondolkodó honfitársaink menthetnek meg bennünket, akik állhatatosak az igazságkeresésben, a szabadságküzdelemben, és van akkora becsületük, hitelességük és támogatottságuk, hogy a szavuk ne legyen pusztába kiáltott szó.
Nos, kovidos két esztendőnk tanúbizonyságát adta, hogy milyen rosszul állunk ilyen szabadságharcosokból. Ama kevesek egyike, aki tiszteletre méltó eltökéltséggel és bátorsággal, kezdetektől fogva hangot és teret adott a kovidönkénnyel szembeni tiltakozásoknak, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke. Még saját elnökségi társai közül is többen óva intették attól, hogy a világszövetség úttörő módon foglalkozzék a világméretű kovidos visszásságokkal, mondván, hogy ez túlságosan politikai kérdés. Patrubány Miklós azonban teljesen helyénvalóan hivatkozott arra, hogy mivel a kétes kísérleti szerek beadásának erőltetése a magyar nemzet általános egészségügyi állapotát is befolyásolja, ezért a tényekről, a súlyos visszásságokról minél szélesebb körben beszélni kell. A Magyarok Világszövetsége mint a világ magyarsága s a magyar nemzet sorsáért felelősséget érző, erre hivatott szervezet, nem teheti meg, hogy hallgasson, vagy hogy a hallgatásával segédkezzen egy olyan világuralmi törekvésben, amely akár népirtásba is torkollhat. S e vállalt felelősség és felelősségérzet azt sem engedheti meg, hogy az igazság kimondása, a valóság feltárása helyett a hatalommal való esetleges ütközés elkerülése legyen leginkább mérvadó számukra. Ezért vállalkozott a Magyarok Világszövetsége végül arra is, hogy az Orvosok a Tisztánlátásért Mozgalommal karöltve, Magyarországon először nagyszabású nemzetközi konferenciát rendezzen a koronavírus-járvány riasztó, világszerte elhallgatott tényeiről, gyógyszeripari, hatalmi és háttérhatalmi mesterkedéseiről.
Egészen bizonyosra vehetjük, hogy ez a rendezvény sokat segített a járvánnyal és a hasznavehetetlen művakcinákkal kapcsolatos tisztánlátásban; abban, hogy egyre nagyobb kétségek üljenek el a magyar emberek fejében az „oltás” nyakra-főre bizonygatott hatékonyságával és biztonságával kapcsolatban; s a tekintetben, hogy szabad-e oltakozni, szabad-e gyerekeinket beoltatni.
Stoffán és a nemzeti csőcselék – az önkény szolgálatában
A hatalom éppen nem volt abban a helyzetben, hogy mindemiatt nyíltan nekimenjen akár Patrubány Miklósnak, akár az MVSZ-nek. De a hatalom természetét ismerve, nem lehet kétségünk afelől, hogy kapóra jön neki minden, ami ellenlábasát megrendítheti. Például Stoffán György „nemzeti radikális” újságírónak és „nemzeti radikális” csőcselékének az MVSZ elnökére való rárontása. Mivel „érdemelte” ki Patrubány az alább felidézendő hangütést? Ezzel a közleménnyel:
Magyarország népe bebizonyította, hogy zsigereiben hordozza a rómaiak által törvényesített tapasztalatot: háború idején diktátort választott az ország élére. Mert ez az újabb kétharmad – az eddigi legnagyobb arányú – azt jelenti, hogy Orbán Viktor továbbra is belátása szerint kormányozhatja Magyarországot, akár alkotmányozhat is.
Ám túl a szomszédban dúló háborúnak Magyarországra vetített veszélyén, van még két tényező, amely döntő szerepet játszott a választás kimenetelében.
A Márki-Zay Péter, az egyesült ellenzék miniszterelnök-jelöltje lepkesúlyúnak bizonyult. Sem kellő politikai tudása, sem ereje, sem tapasztalata nem közelítette meg azt a szintet, amelyről eséllyel vívhatta volna meg ezt a viadalt. Megkockáztatom, hogy bárki a koalícióra lépett pártok vezetői közül jobb eredményre juttatta volna az összefogást.
Végül, de nem utolsó sorban ki kell emelni, hogy a Fidesz egy vérprofi, tökélyre vitt kampányt folytatott a 2019-es önkormányzati választások óta eltelt három évben, különösen az elmúlt három hónapban. A 2022-es országgyűlési választás már akkor eldőlt, amikor a kormánynak volt bátorsága befagyasztani az üzemanyag-árakat. Azóta már csak az volt a kérdés, hogy kétharmados lesz-e a Fidesz-KDNP győzelme?
A Mi Hazánk felnőtt a parlamenti szerephez, és immár betölti a Jobbik által üresen hagyott teret. Dicséret illeti a fiatalok pártját. Toroczkai Lászlóék frakciójának megjelenése után Orbán Viktor kormánya is megszabadul a „szélsőjobbos kormány” bélyegétől.
Összegezve: a Magyarok Világszövetsége elismeréssel nyugtázza a kormánypártok teljesítményét. Ez a sorozatban negyedik kétharmados többség azonban immár nemcsak lehetőség, hanem felelősség is Orbán Viktor és kormánya számára:
Immár nem odázható el Magyarország történeti alkotmánya jogfolytonosságának helyreállítása. Ezt követeli meg mind a magyar, mind az európai jövő, miként az emberi élet is.Nos, számtalan szempontból lehet kritizálni a fenti megállapításokat; leginkább azért, mert Patrubány diktátornak nevezte országunk miniszterelnökét. Ha azonban azt tekintjük, hogy az orbáni politika milyen eszközökkel és módszerekkel igyekszik időtlen idők óta ellehetetleníteni az MVSZ működését, csak mert nem a kormányfőnek tetsző embert választották az elnöki székbe; vagy ha azt nézzük, hogy a kovidos kampányok, cenzúrázások, meghurcolások és oltási önkényeskedések dolgában a fideszes hatalom nem sokkal maradt el a nagyvilági törekvésektől és a világuralmi elvárásoktól, akkor cseppet sem kell csodálkoznunk azon, hogy egy, a nemzetéért teljes mértékben felelősséget érző tisztségviselő diktátornak tekinti az ország jelenleg kétségkívül legmeghatározóbb politikusát. Vitatkozni szintén alapos okkal lehet vele, de csak úgy, hogy nem habzó szájjal törekszünk a teljes erkölcsi és politikai megsemmisítésére, hanem elismerjük, ami elvitatatlanul értékes és hasznos a munkásságában – ugyanúgy, ahogy Patrubány is képes kimondani immáron időtlen idők óta tartó hatalmi megaláztatása után, hogy „a Magyarok Világszövetsége elismeréssel nyugtázza a kormánypártok teljesítményét”.
Stoffán, a közismert nemzeti radikális, ehelyett a legalpáribb és leghazugabb módon hergel. Ennek bizonyítására elegendőnek tartok csupán néhány sort idézni a három helyen is megjelent cikkéből:
A 2022. április 3-iválasztási eredményekről – mint nap nap után látjuk –, sokféleképpen lehet nyilatkozni. Patrubani Nicolae, a Magyarok Világszövetsége román elnöke, aki arra sem volt méltó – múltja miatt –, hogy megkaphassa az áhított magyar állampolgárságot, hozzá méltó és a tőle megszokott magyarellenes stílusban ócsárolta a választáson nyertes koalíciót és annak miniszterelnökét, Orbán Viktort. („MVSZ-üzenet Orbán Viktor negyedik kétharmados kormányzása elé” – MVSZ Sajtószolgálat 11041/220406) Mi a véleményünk arról, aki – hasonlóan az ukrán bábkormány komédiásához – a Fidesz-KDNP-győzelmet vereségnek élte meg, amiből alig felocsúdva, az egykor szebb napokat és méltó elnököt is látott világszövetség sajtószolgálata oldalán nyilatkozott… Talán véleményt sem kell mondanunk, ha elemezzük ennek a dák kultúrán, szász iskolában nevelkedett román elnöknek, e bukaresti stílusban előadott választási értékelését.
a magyar – konzervatív, keresztény, nemzeti – kormány rossz, mert önkényesen, felelőtlenül kormányzott, és a történelmi alkotmány jogfolytonosságát nem biztosította, le kellett volna váltani
a kormányfő egy diktátor (mantrázza a nyugati propagandát a hírhamisítók támogatásának a reményében, így eleve leírva, nem kell magához sem mérni a magyar földről sarjadt és élvonalbeli európai politikussá érett miniszterelnököt)
a magyarságot mint népet, amely egy diktátorra szavaz, ugyancsak le kellene váltani. (majd ő megtanítaná a magyarokat, hogyan kell választani “demokratikusabban” az ő irányítása szerint, hiszen a tematikát megtanulta Ceausescutól, akinek kedvenc informatikusa volt Bukarestben!)
(...)
Ha a tisztelt Olvasó hajlandó a tisztességét és eszét mozgósítani, rögtön láthatja, hogy a pontokba szedett állítások egyike sem Patrubány Miklósé, hanem valamennyien Stoffán koholmányai. Meg azt is láthatja, hogy a szerző a lehető legaljasabb és legközönségesebb módon igyekszik izzó gyűlöletet kelteni Patrubány ellen. Eleve furcsa, hogy egy Stoffán igyekszik számonkérni egy Patrubány magyar mivoltát; de ez a legkevesebb. Ennél sokkal nagyobb baj, hogy az efféle nemzeti radikalizmus a lehető legkevésbé alkalmas a nemzet bármiféle megőrzésére, megóvására. Az ezt kísérő elképesztő ostobaság és alantasság ugyanis a mindenkori világuralmisták és hatalmi önkényeskedők malmára hajtja a vizet. Ez a mértékű talpnyalás arra fogja ösztönözni a hatalmat, hogy továbbra se vegye figyelembe a nemzet sorsáért valóban felelősséget érző hazafiak, szabadságharcosok nemzetóvó törekvéseit, hiszen e nélkül is elegendő szavazat beszerezhető a megvezetett polgároktól, köztük Stoffán nemzeti radikálisaitól. Hogy ők milyen szellemi és erkölcsi szinten leledzenek, ezt jól tükrözik hozzászólásaik a szerző fészbukos oldalán:
Nemes Csaba: Moslék ember.
Iren Farkasné: Mindig is az volt!
Pusztay Zsuzsa: Felháborító!!!
Mucha Zsóka: Erre az "alakra" mondaná Rozi nene': "Nyíjjon szít a szíved, mint az ábícís könyv!!!"
Bacus Marta: Patrubani az négybanit ( bani=román aprópénz) jelent. Ki adta és vajon miért ezt a megfelelő nevet?
Tasnadi Nagy Ildiko: Szégyellje magát! Mondjon le egy ilyen nem képviselheti a magyarságot!
Erzsébet Höller: Ki ez a mocsok?
Mária Kiss: ki ez a embernek nem nevezhető gerinctelen csúszómàszó ?
Kallos Iren: Patrubani= 4 aprópénz – nem számít!
Lilian Szurow: Gittegyletté silányította az MVSZ-t
Ildikó Schill: Le van ez sz….
Makaró Antal: Hogy lehet egy szőröstalpú állat az MVSZ elnöke? Nem inkább a MZSV elnöke a rohadék!!!! Az MVSZ-ről is tudnék pár kedves szót mondani. Inkább nem teszem. Egy biztos, többször voltak körülmetélésen, mint csótány bérmálkozáson!!!
Palkovicsné Zsuzsa: Egy ilyen alak, a Magyarok világ szövetségének az elnöke??? Te jó ég! Minden ez csak nem Magyar!
Kész Pál: A legnagyobb mocskos oláh gazember aki Ceasusescu után létezik a Földön , hogy dögölne meg, nem ma, hanem tegnap !!
Tisztelt Olvasó!
Többé nem odázható el, hogy demokráciáról és diktatúráról elkezdjünk árnyaltabban gondolkodni. Miként az sem, hogy a magunk személyes felelősségéről is elelmélkedjünk. Semmilyen hatalmon nem kérhetjük számon azt, amiért mi magunk egyetlen lépést sem teszünk. Nem vehetjük zokon, ha az elkövetkező időkben a hatalom minél szélesebb körben, minél rafináltabban igyekszik megfosztani bennünket szabadságjogainktól. Nem vehetjük zokon tőle, ha kedvesebbek lesznek számára a talpnyalók, mint a kekeckedők. Csak azt és csak annyit követelhetünk tőle, amiért és amennyiért személyes kockáztatásokkal, felelősségvállalásokkal szabadságharcba bocsátkozunk.
Ha tetszik, ha nem, vége a felhőtlen, együgyű békeidőknek.
Kapcsolódó cikkünk:
