VerzĂĄr Ăva: VillĂĄmcsapĂĄs Ă©s Szabad EurĂłpa
RĂ©szlet a szerzĆ
Lårmafåk oltalmåban. Mai székely balladåk 2.
c. kötetĂ©bĆl
VillĂĄmcsapĂĄs Ă©s Szabad EurĂłpa
Nekiveselkedik a szĂ©l 2009 tavaszĂĄn, s fĂșj Ășgy, mintha egyĂŒtt kergetnĂ© török Ă©s tatĂĄr Budapest kertvĂĄrosĂĄban, ahol mĂĄr csak emlĂ©kezete Ă©l ama gyĂĄszos idĆknek, amikor turbĂĄnos, bĆgatyĂĄs viselet lepte el Buda amĂșgy testhez ĂĄllĂł, feszes, dĂszes fĂ©rfiruhĂĄzathoz szokott utcĂĄit, s ahol mĂ©g az öreg platĂĄnok is inkĂĄbb a Duna vize felĂ© ejtettĂ©k akkoriban a tekintetĂŒket, hogy ne lĂĄssĂĄk. InkĂĄbb kicsiny fĂ©szket hintĂĄztattak ölĂŒkben, hĂĄtha egyszer kedvĂŒk tĂĄmad madaraiknak dalolni, amitĆl az embereknek is nyĂlik szĂvĂŒk a nĂłtĂĄra, Ă©letre.
De sok idĆ telt el azĂłta! De sok mindent lĂĄttak az öregedĆ fĂĄk, s rejtettĂ©k törzsĂŒk gyƱrƱibe a dicsĆ Ă©s gyĂĄszos mĂșlt minden rezdĂŒlĂ©sĂ©t. De megvĂĄltozott a vĂĄros! Buda sem egymagĂĄban ĂĄll, mint egykoron, hanem testvĂ©rĂ©vel, Pesttel ĂĄlljĂĄk viharĂĄt a tavasz jöttĂ©nek. Pest pedig nĆ, egyre csak terjeszkedik, mĂĄr-mĂĄr összeĂ©r vidĂ©k a fĆvĂĄrossal, mint ErdĂ©lyben a hegyek az Ă©ggel estĂ©nkĂ©nt, amidĆn a megfĂĄradt Nap pĂĄrnakĂ©nt helyezi fejĂ©t egy-egy magasba kapaszkodĂł fenyĆerdĆ tetejĂ©re, hogy illatĂĄt magĂĄba zĂĄrva, szĂ©p ĂĄlmot ĂĄlmodjon, mĂgnem a hajnal pĂrjĂĄval ismĂ©t felsejlik fĂ©nybe fĂŒrdĆ korongja.
â JĂĄnos! JĂĄnos! â ordĂtja pajtĂĄsa nevĂ©t egy kemĂ©nykalapos emberfĂ©le; nem lĂĄtszik ki sem keze, sem lĂĄba a magĂĄra szedett összevissza öltözetbĆl. S mert öltözete sem az egykori török turbĂĄnos-gatyĂĄs, sem a magyar vitĂ©zek zsinĂłros viseletĂ©re nem hasonlĂt, elsĆ rĂĄnĂ©zĂ©sre megĂĄllapĂthatja a jĂłszemƱ ember, hogy csakis vendĂ©gmunkĂĄs lehet itt, a magyar fĆvĂĄrosban. FejĂ©n az Ă©pĂtkezĂ©sen elĆĂrt vĂ©dĆsisak, felsĆtestĂ©n a legmĂĄrkĂĄsabb kabĂĄt â valahonnan turkĂĄlhatta, vagy Ă©ppen megszĂĄnta Ćt egy jĂłszĂvƱ pesti â, nadrĂĄgja mĂ©g otthonrĂłl hozott tiszta szĆttes (talĂĄn egy vilĂĄghĂĄborĂșt ĂĄtĂ©lt kabĂĄtbĂłl alakĂtottak alakjĂĄra), cipĆje pedig a kĂnai piac szĂĄrmazĂ©ka. Valamit kezĂ©ben tart, s mint kincset emeli a feje fölĂ©. NahĂĄt, ezt aztĂĄn nem lĂĄtta sem török, sem tatĂĄr, sem honvĂ©dĆ huszĂĄr! Ez mĂĄr a mai kor szerzemĂ©nye: egy telefon, ami recseg, ropog, de hĂrt hoz a tĂĄvoli honbĂłl.
â JĂĄnos! JĂĄnos! Telefon otthonrĂłl â s mĂĄr nyĂșjtja is barĂĄtjĂĄnak a kĂ©szĂŒlĂ©ket a kĂŒlönös kinĂ©zetƱ ember; de el nem mozdul mellĆle, vĂĄr, amĂg a barĂĄt beszĂ©l, mert Ășgy-e Ćt is Ă©rdekli, hogy mi hĂr jĂĄrja az otthoni földön, Pest kertvĂĄrosĂĄtĂłl jĂł messze, valahol HĂĄromszĂ©ken, ErdĂ©lynek dobogĂł szĂvĂ©ben.
â Na, mi van, mi a hĂr, mĂ©tt hĂttak? â noszogatja barĂĄtjĂĄt, amikor annak szava
elnĂ©mul s a kicsi kĂ©szĂŒlĂ©ket nyĂșjtja vissza megköszönve.
â Haza kell mennem, az anyĂĄm hĂvott, baj van az öreggel.
â Beteg? Csak nem hĂłtt meg?
â Nem, nem tudom, csak annyit hebegett anyĂĄm, hogy siessek haza beszĂ©lni a fejivel, merâ Ć mĂĄn nem bĂrja. Vihar vĂłt.
â Otthon es fĂșj?
â FĂșj es, esik es â zĂĄrja le JĂĄnos a beszĂ©lgetĂ©st bĆ beszĂ©ddel, s indul
megkeresni a fĆnök urat azzal, hogy Ć mĂĄr azonnal indul a buszpĂĄlyaudvarra, mert baj van otthon.
SzerencsĂ©s ember â ĂĄllapĂtja meg magĂĄban â, mert akadt egy hely mĂ©g szĂĄmĂĄra, s az, hogy mĂ©g ĂŒlĆ is az a hely, nagy szĂł. LegalĂĄbb az Ă©jszaka folyamĂĄn, mĂg a busz kergetĆzik a kanyarokkal a hosszĂș Ășton, addig ĂĄlomra hajthatja fejĂ©t, s pihenten Ă©rkezhet haza megvĂvni a harcot a csalĂĄddal, annak is a fejĂ©vel, aki, ahogy hallja, anyjĂĄnak csak bĂĄnatot okoz mostansĂĄg.
A hajnal mĂ©g vĂĄrat magĂĄra, amikor JĂĄnos leakasztja a kapufĂ©lfa oszlopĂĄnak belsĆ felĂ©rĆl a nagy, rozsdĂĄs kulcsot, csikordul ez egyet-kettĆt, s nyĂlna is az öreg kapu, de emelni kell rajta, mĂ©gpedig erĆvel.
â Ez es megereszkedett, a fene essen belĂ©! â mordul, de csillan a szeme, amikor meghallja a hƱsĂ©ges BundĂĄs örömteli ugatĂĄsĂĄt. â Megismert! â enyhĂŒl meg lelke, s nyitja a konyhaajtĂłt, amelynek kulcsa, ha volt is, rĂ©g elveszett. Minek, ha a kapu zĂĄrva? A hĂĄzban csend, csak a savanyĂș Ă©tel szaga csapja meg az orrĂĄt; az esti vacsora maradĂ©ka lehet, vagy a malacoknak reggelre elĆkĂ©szĂtett moslĂ©k a bejĂĄrati ajtĂł mögött. Kapcsolja a villanyt, hogy lĂĄsson, ne csak Ă©rezze az otthon illatĂĄt, s mĂĄris nyĂlik a szoba ajtaja, ĂĄlmos szemmel ĂĄll elĂ©je a törĂ©keny asszony, az anyja.
â Jaj, lelkem, hĂĄt meggyĂŒvĂ©l? Hogy Ă©n erre nem es szĂĄmĂtottam! Nem hijĂĄba mondom Ă©n, hogy te vagy az egyetlen, akire örökkĂ© tĂĄmaszkodhatok öreg napjaimbaâ! Na, itthon vagy! Ăjj le! EnnĂ©l? InnĂĄl?
â Mindent sorba, csak vegyen magĂĄra valami meleg ĂĄncungot, Ă©desanyĂĄm, mĂ©g meg talĂĄl nekem fĂĄzni, osztĂĄn eggyel több baj lesz, amibĆl nem kellene mĂ©g ebbe a hĂĄzba.
A szalonnĂĄbĂłl mĂĄr gyöngyözik a zsĂr az Ă©rclĂĄbas aljĂĄn, egyik gyöngyszem a mĂĄsikat kergeti. Amint erĆre kap a kĂĄlyhĂĄban a tƱz, mĂĄr hangja is van: cserszeg a kunkorodĂł szalonnadarab, jöhet mellĂ© a tojĂĄs. JĂĄnos szĂĄjĂĄban gyƱl a nyĂĄl, mert olyan finomra, ropogĂłsra mĂ©g senki nem sĂŒtött szalonnĂĄt neki, mint az anyja. VĂ©gre elĆtte a lĂĄbas, villahegyre szĂșrja a kenyĂ©rdarabot, elĆbb a tojĂĄs fogy, vĂ©gĂ©re hagyja a szalonnĂĄt, fel-felnĂ©z, hol az Ă©des arcĂĄt fĂŒrkĂ©szi, hol a kĂĄlyha feletti terĂtĆn olvassa a jĂłl ismert asztali ĂĄldĂĄs szövegĂ©t. AztĂĄn mĂ©g körbekanyarĂtja a megmaradt kenyĂ©rhĂ©jjal az edĂ©ny aljĂĄt, s mint aki megbĂ©kĂ©lt a vilĂĄggal, dobja a lĂĄba mellett settenkedĆ macskĂĄnak az utolsĂł falatot.
â Mi baj vĂłna az öreggel, hogy haza kellett gyĂŒjjek, Ă©desanyĂĄm?
â HĂĄt a villĂĄm, fijjam.
â ErĆs idĆ vala?
â Az.
â KĂŒnn vĂłt?
â Benn.
â MĂ©ges, hogy vĂłt? KĂŒnn vala?
â MondĂĄm, hogy benn. Felcsapta a falra az ereje, alig tuttam leszedni Ćkelmit. FĂ©ltem.
â MegjĂĄrhatta vĂłna maga es.
â Pedig szĂłltam nekiâŠ
â Mit anyĂĄm?
â Hogy ne bogarĂĄssza a rĂĄdiĂłt.
â ErĆs ĂŒdĆbeâ babrĂĄlta?
â Abba.
â Na, beszĂ©lek vele. Mindene egybe?
â Egybe a teste, csak az esze⊠â de nem folytathatta, mert csikordult az ajtĂł, apja ĂĄllĂtott ki a beszĂ©dre, s ĂŒlt is azonnal az asztal mellĂ© a reggelijĂ©t vĂĄrva. Az asszony vette egybĆl fia elĆl a lĂĄbost, s mĂĄr szabdalta bele a szalonnĂĄtâŠ
â JĂł reggelt, apĂĄm!
â JĂł reggelt! MĂĄn felkeltĂ©l?
â Fel. Ideje vĂłt.
â Esik?
â Nem esik, csak fĂșj.
â AzĂ©â kaszĂĄlni mĂ©ssz ma, Ășgy-e?
â MennĂ©k, ha vĂłna hova.
â EgyĂ©l, öreg â tolja az asszony az embere elĂ© az Ă©telt. Mintha fiĂĄt utĂĄnoznĂĄ, eszi a reggelijĂ©t, a macska is megkapja a maga rĂ©szĂ©t, s azzal ĂĄll is fel, indul, hogy belehallgasson a rĂĄdiĂłba.
A konyha kanapĂ©ja mellett, az öreg kisasztalon ĂĄll a vĂ©tkes. TetejĂ©n hĂmzett terĂtĆ â Ă©jszakĂĄra lehajtjĂĄk, hogy megmutathassa a betĂ©vedĆ holdsugĂĄrnak szĂ©psĂ©ges öltĂ©seit. Az öreg megszokott mozdulattal hajĂtja hĂĄtra, kapcsol, keresâŠ
â ApĂĄm, hallom, megcsapĂĄ a villĂĄm.
â JĂłl hallod.
â S osztĂĄn, hogy van?
â Ăn jĂłl, csak ez vacakol â mutat a rĂĄdiĂłra.
â HĂĄt annak meg mi a baja?
â Nem tudom fijjam, elveszett belĆle a Szabad EurĂłpa.
â Na, azt kereste akkor es â szĂłl közbe az asszony â, hijĂĄba mondom, hogy mĂĄn nincs, ne keresse, nĂ©zze inkĂĄbb a DunĂĄt, de mondhat neki bĂĄrmit az ember, nem hiszi el. Fijjam, mondd mĂĄn meg neki te es, hogy ne keresse azt, ami nincs!
â Mondom mĂĄn, ĂdesanyĂĄm, maga csak ne idegeskedjen. Apa! Ne keresse mĂĄn azt. Nincs.
â Kell lennie. Addig van, mĂg nem lesz itthon magyarvilĂĄg. Megmonta vĂłt az a mogyorĂłsi bemondĂł, hogy addig ott lesznek.
â MĂĄn az van, apĂĄm. A tegnap itthon ettem?
â Nem.
â Akkor hol a csudĂĄba vĂłtam? HĂĄt nem Budapesten?
â De⊠AnyĂĄd asztâ mondĂĄ.
â Tuggya, hogy mĂĄn nem es kell ĂștlevĂ©l?
â Nem-e?
â Nem, buletinnel jövök s menyek.
NĂ©z az öreg a fiĂĄra, a keze megĂĄll a levegĆben, olyan, mint a gyermek, akitĆl el akarjĂĄk venni a kedvenc jĂĄtĂ©kĂĄt. AztĂĄn agyĂĄba hatol a felkelĆ nap tiszta sugara, Ă©rtelem villan fel szemĂ©ben:
â A pocakos Vasile a milicista? â kĂ©rdez ravasz hunyorĂtĂĄssal, mintha megcĂĄfolni akarnĂĄ felesĂ©ge örökkön ismĂ©telgetett szavait, hogy elment neki az esze.
â Aâ hĂĄt, ki mĂĄs lenne â mĂ©rgesedik az asszony, hogy mĂ©g ezt sem tudja embere.
â Akkor Szabad EurĂłpĂĄnak lennie kell â fordul bĂŒszkĂ©n vissza az öregember bĂ©kebeli rĂĄdiĂłja felĂ© â MĂg olĂĄh a rendĆr, addig van, csak meg kell keressemâŠ
![](https://static.wixstatic.com/media/55b554_b4cda6a3697e4ff6ad20cfe8edd907cf~mv2.png/v1/fill/w_72,h_101,al_c,q_85,usm_0.66_1.00_0.01,blur_2,enc_auto/55b554_b4cda6a3697e4ff6ad20cfe8edd907cf~mv2.png)