top of page

Verzár Éva: Villámcsapás és Szabad Európa





Részlet a szerző


Lármafák oltalmában. Mai székely balladák 2.

c. kötetéből





Villámcsapás és Szabad Európa




Nekiveselkedik a szél 2009 tavaszán, s fúj úgy, mintha együtt kergetné török és tatár Budapest kertvárosában, ahol már csak emlékezete él ama gyászos időknek, amikor turbános, bőgatyás viselet lepte el Buda amúgy testhez álló, feszes, díszes férfiruházathoz szokott utcáit, s ahol még az öreg platánok is inkább a Duna vize felé ejtették akkoriban a tekintetüket, hogy ne lássák. Inkább kicsiny fészket hintáztattak ölükben, hátha egyszer kedvük támad madaraiknak dalolni, amitől az embereknek is nyílik szívük a nótára, életre.

De sok idő telt el azóta! De sok mindent láttak az öregedő fák, s rejtették törzsük gyűrűibe a dicső és gyászos múlt minden rezdülését. De megváltozott a város! Buda sem egymagában áll, mint egykoron, hanem testvérével, Pesttel állják viharát a tavasz jöttének. Pest pedig nő, egyre csak terjeszkedik, már-már összeér vidék a fővárossal, mint Erdélyben a hegyek az éggel esténként, amidőn a megfáradt Nap párnaként helyezi fejét egy-egy magasba kapaszkodó fenyőerdő tetejére, hogy illatát magába zárva, szép álmot álmodjon, mígnem a hajnal pírjával ismét felsejlik fénybe fürdő korongja.

– János! János! – ordítja pajtása nevét egy keménykalapos emberféle; nem látszik ki sem keze, sem lába a magára szedett összevissza öltözetből. S mert öltözete sem az egykori török turbános-gatyás, sem a magyar vitézek zsinóros viseletére nem hasonlít, első ránézésre megállapíthatja a jószemű ember, hogy csakis vendégmunkás lehet itt, a magyar fővárosban. Fején az építkezésen előírt védősisak, felsőtestén a legmárkásabb kabát – valahonnan turkálhatta, vagy éppen megszánta őt egy jószívű pesti –, nadrágja még otthonról hozott tiszta szőttes (talán egy világháborút átélt kabátból alakítottak alakjára), cipője pedig a kínai piac származéka. Valamit kezében tart, s mint kincset emeli a feje fölé. Nahát, ezt aztán nem látta sem török, sem tatár, sem honvédő huszár! Ez már a mai kor szerzeménye: egy telefon, ami recseg, ropog, de hírt hoz a távoli honból.

– János! János! Telefon otthonról – s már nyújtja is barátjának a készüléket a különös kinézetű ember; de el nem mozdul mellőle, vár, amíg a barát beszél, mert úgy-e őt is érdekli, hogy mi hír járja az otthoni földön, Pest kertvárosától jó messze, valahol Háromszéken, Erdélynek dobogó szívében.

– Na, mi van, mi a hír, métt híttak? – noszogatja barátját, amikor annak szava

elnémul s a kicsi készüléket nyújtja vissza megköszönve.

– Haza kell mennem, az anyám hívott, baj van az öreggel.

– Beteg? Csak nem hótt meg?

– Nem, nem tudom, csak annyit hebegett anyám, hogy siessek haza beszélni a fejivel, mer’ ő mán nem bírja. Vihar vót.

– Otthon es fúj?

– Fúj es, esik es – zárja le János a beszélgetést bő beszéddel, s indul

megkeresni a főnök urat azzal, hogy ő már azonnal indul a buszpályaudvarra, mert baj van otthon.

Szerencsés ember – állapítja meg magában –, mert akadt egy hely még számára, s az, hogy még ülő is az a hely, nagy szó. Legalább az éjszaka folyamán, míg a busz kergetőzik a kanyarokkal a hosszú úton, addig álomra hajthatja fejét, s pihenten érkezhet haza megvívni a harcot a családdal, annak is a fejével, aki, ahogy hallja, anyjának csak bánatot okoz mostanság.


A hajnal még várat magára, amikor János leakasztja a kapufélfa oszlopának belső feléről a nagy, rozsdás kulcsot, csikordul ez egyet-kettőt, s nyílna is az öreg kapu, de emelni kell rajta, mégpedig erővel.

– Ez es megereszkedett, a fene essen belé! – mordul, de csillan a szeme, amikor meghallja a hűséges Bundás örömteli ugatását. – Megismert! – enyhül meg lelke, s nyitja a konyhaajtót, amelynek kulcsa, ha volt is, rég elveszett. Minek, ha a kapu zárva? A házban csend, csak a savanyú étel szaga csapja meg az orrát; az esti vacsora maradéka lehet, vagy a malacoknak reggelre előkészített moslék a bejárati ajtó mögött. Kapcsolja a villanyt, hogy lásson, ne csak érezze az otthon illatát, s máris nyílik a szoba ajtaja, álmos szemmel áll eléje a törékeny asszony, az anyja.

– Jaj, lelkem, hát meggyüvél? Hogy én erre nem es számítottam! Nem hijába mondom én, hogy te vagy az egyetlen, akire örökké támaszkodhatok öreg napjaimba’! Na, itthon vagy! Üjj le! Ennél? Innál?

– Mindent sorba, csak vegyen magára valami meleg áncungot, édesanyám, még meg talál nekem fázni, osztán eggyel több baj lesz, amiből nem kellene még ebbe a házba.

A szalonnából már gyöngyözik a zsír az érclábas alján, egyik gyöngyszem a másikat kergeti. Amint erőre kap a kályhában a tűz, már hangja is van: cserszeg a kunkorodó szalonnadarab, jöhet mellé a tojás. János szájában gyűl a nyál, mert olyan finomra, ropogósra még senki nem sütött szalonnát neki, mint az anyja. Végre előtte a lábas, villahegyre szúrja a kenyérdarabot, előbb a tojás fogy, végére hagyja a szalonnát, fel-felnéz, hol az édes arcát fürkészi, hol a kályha feletti terítőn olvassa a jól ismert asztali áldás szövegét. Aztán még körbekanyarítja a megmaradt kenyérhéjjal az edény alját, s mint aki megbékélt a világgal, dobja a lába mellett settenkedő macskának az utolsó falatot.

– Mi baj vóna az öreggel, hogy haza kellett gyüjjek, édesanyám?

– Hát a villám, fijjam.

– Erős idő vala?

– Az.

– Künn vót?

– Benn.

– Méges, hogy vót? Künn vala?

– Mondám, hogy benn. Felcsapta a falra az ereje, alig tuttam leszedni őkelmit. Féltem.

– Megjárhatta vóna maga es.

– Pedig szóltam neki…

– Mit anyám?

– Hogy ne bogarássza a rádiót.

– Erős üdőbe’ babrálta?

– Abba.

– Na, beszélek vele. Mindene egybe?

– Egybe a teste, csak az esze… – de nem folytathatta, mert csikordult az ajtó, apja állított ki a beszédre, s ült is azonnal az asztal mellé a reggelijét várva. Az asszony vette egyből fia elől a lábost, s már szabdalta bele a szalonnát…

– Jó reggelt, apám!

– Jó reggelt! Mán felkeltél?

– Fel. Ideje vót.

– Esik?

– Nem esik, csak fúj.

– Azé’ kaszálni méssz ma, úgy-e?

– Mennék, ha vóna hova.

– Egyél, öreg – tolja az asszony az embere elé az ételt. Mintha fiát utánozná, eszi a reggelijét, a macska is megkapja a maga részét, s azzal áll is fel, indul, hogy belehallgasson a rádióba.

A konyha kanapéja mellett, az öreg kisasztalon áll a vétkes. Tetején hímzett terítő – éjszakára lehajtják, hogy megmutathassa a betévedő holdsugárnak szépséges öltéseit. Az öreg megszokott mozdulattal hajítja hátra, kapcsol, keres…

– Apám, hallom, megcsapá a villám.

– Jól hallod.

– S osztán, hogy van?

– Én jól, csak ez vacakol – mutat a rádióra.

– Hát annak meg mi a baja?

– Nem tudom fijjam, elveszett belőle a Szabad Európa.

– Na, azt kereste akkor es – szól közbe az asszony –, hijába mondom, hogy mán nincs, ne keresse, nézze inkább a Dunát, de mondhat neki bármit az ember, nem hiszi el. Fijjam, mondd mán meg neki te es, hogy ne keresse azt, ami nincs!

– Mondom mán, Édesanyám, maga csak ne idegeskedjen. Apa! Ne keresse mán azt. Nincs.

– Kell lennie. Addig van, míg nem lesz itthon magyarvilág. Megmonta vót az a mogyorósi bemondó, hogy addig ott lesznek.

– Mán az van, apám. A tegnap itthon ettem?

– Nem.

– Akkor hol a csudába vótam? Hát nem Budapesten?

– De… Anyád aszt’ mondá.

– Tuggya, hogy mán nem es kell útlevél?

– Nem-e?

– Nem, buletinnel jövök s menyek.

Néz az öreg a fiára, a keze megáll a levegőben, olyan, mint a gyermek, akitől el akarják venni a kedvenc játékát. Aztán agyába hatol a felkelő nap tiszta sugara, értelem villan fel szemében:

– A pocakos Vasile a milicista? – kérdez ravasz hunyorítással, mintha megcáfolni akarná felesége örökkön ismételgetett szavait, hogy elment neki az esze.

– A’ hát, ki más lenne – mérgesedik az asszony, hogy még ezt sem tudja embere.

– Akkor Szabad Európának lennie kell – fordul büszkén vissza az öregember békebeli rádiója felé – Míg oláh a rendőr, addig van, csak meg kell keressem…










80 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK