Virágos Magyarország... (Tallián Hedvig fészes jegyzete)

Forrás: itt

Hosszú napokig másztam a saját falamra. Fehér és halvány narancssárga virágos tapéta borította kislányszobám falát. 1991 lehetett, úgyhogy már lázadó tinédzserként másztam. Elég képtelen ötlet volt az egész akciósor, de amit a fejembe vettem, végigcsináltam, már 15 évesen is.

A gimnáziumi történelematlaszban volt egy 1886-os térkép a történelmi Magyarország 72 vármegyéből álló, színes, lenyűgöző látványával. Megihletett. Felcsíkoztam az atlaszt és becsíkoztam grafit ceruzával, méretarányosan a virágos tapétámat. Embernagyságú térképet akartam az ágyam fölé.

Szüleim először csak néztek, de csendben tűrték, jóváhagyólag – kis örömmel is a szívükben – magánakciómat, és ahogy napra nap nyújtózkodom, tornázom a falon. Először csupán egy hatalmas négyzetháló borította a narancssárga virágokat, aztán egy bizonytalanul kúszó, egyre felismerhetőbb, végül a teljesen nyilvánvaló határvonal is megjelent a függőleges falon való kitartó hasalásom eredményeképp. S a körvonalba szépen sorjában megérkeztek a szemmértékes vármegyék is. A kezemet s szememet vezető segédrácsozatot menet közben kiradíroztam. Így néhány nap alatt, különösebb torzulások nélkül, egy embernagyságú, tökéletesen felismerhető és tagolt történelmi Magyarországot rajzoltam fel falmászás, guggolás ritmusváltásokkal a szobám falára. Egy grafiti-freskó született...

Akkoriban még eljártak egymáshoz az emberek – nem úgy, mint ma –, így büszkén repeső szívvel mutogattam a művet a hozzánk érkezőknek; de nemcsak én, hanem a szüleim is.

Egy álom vált valóra!

Persze csak annyira, amennyire egy tinédzser álmodhat.

Tallián Hédi,

2025. június 4-én,

Trianon 100 és Mohács 500 között imbolyogva...