top of page

Vukics Ferenc: A háborúban az emberi méltóság az első, az igazság pedig a második áldozat






Az orosz-ukrán konfliktus során percenként kerülnek fel az internetre okostelefonnal felvett videók, képek az összecsapásokról. Ezzel együtt a kísérő szövegekben elképesztő mennyiségű dezinformáció és álhír is felkerül a netre. Már az ép eszüket megtartott tudósítók és az újságírók is látják, hogy mind az orosz, mind az ukrán fél teljesen saját „szájíze” szerint magyarázza a dolgokat. Sokan úgy gondolják, hogy emiatt sokáig nem fogunk pontos képet kapni az orosz-ukrán háború eseményeiről. Pedig nem kell olyan sokáig várni.

Kíváncsi vagyok, a sajtó mikor jön arra rá, hogy ennek a területnek is megvannak a szakértői, akik évtizedeken keresztül ezt tanulták. A világjárvány alatt megszokhattuk, hogy különösebb kutatói, vagy járványtani kompetenciával nem rendelkező orvosok nap mint nap értékelték a helyzetet, most pedig azt látjuk, hogy olyan „biztonságpolitikai szakértők”, akik egy harcszerű menet felépítéséről vagy egy haditechnikai eszköz beazonosításáról sem tudnak egy szót sem kinyögni, lelkesen „értékelik” a médiában keringő felvételeket és olyan megállapításokat tesznek, hogy lassan a „sírás” kerülget. Miért? Mert ha ezekről a nem túl bonyolult, tényszerű dolgokról ennyi a tudásuk, akkor félő, hogy a szakterületük többi részéről is csak ennyit tudnak. És mi ez a szint? Ez egy haditechnika és a hadsereg iránt érdeklődő középiskolás szintje alatt van.

A sajtó és a „szakértők” pedig csak folyamatosan hergelik az embereket. Már így is elképesztő mértékű gyűlölethullám övezi a világot. Az országok többsége teljesen megosztott. Nálunk a közelgő választások miatt amúgy is kampányüzemmódba kapcsoltak a politikai szereplők. Mindenki, minden témát megpróbál felhasználni arra, hogy a másik „alávalótlanságát”, „értéktelenségét” igazolja.

A háború témáival azonban az a gond, hogy a közösségi médiában és a hivatalos sajtóban zajló uszítás, most keményebb kereteket ölthet, és egy valóságos „polgárháborút” válhat ki az a „virtuális háború”, ami már jelenleg is folyik a közösségi platformokon.

Szóval vannak szakértők.

A legtöbb lövész, harckocsizó, tüzér, felderítő légvédelmi végzettséggel rendelkező tiszt néhány pillanat alatt 95 %-os pontossággal (mint a vakcinánál) meg tudja mondani, hogy mi is történik valójában az adott felvételeken. Az éppen szolgáló katonák persze nem szólalhatnak meg (csak azok, akiket médiafeladatra kijelöltek és felkészítettek). Azok, akik kutatnak, tanítanak, cikkeket, tanulmányokat írnak, azok írásban szabadon elmondhatják a véleményüket. A nyugdíjasoknak viszont szabad a pálya. Ráadásul sokan tanultak Moszkvában, Kijevben, és jól látható, hogy a mostani összecsapásokban még mindig az ő általuk tanult és használt harceszközök szerepelnek. Itt nem bukkannak fel olyan gyakran a „mutációk”, és a „variánsok”. Javaslom a volt harcászat tanáraimat. Ismerik a NATO eljárásokat, NATO, ENSZ missziókban vettek részt, miközben még a régi időkben a „Frunze Összfegyvernemi Katonai Akadémia” hallgatói is voltak, láttak hadseregeket mozogni és beszélnek angolul, oroszul, ukránul. Olyanból is rengeteg van, aki katonai megfigyelőként járta végig a térséget az elmúlt években.

Érthetetlen, hogy a nyugdíjas titokszolga mehet a képernyőre, a legtöbbször nyilvános adatokkal dolgozó nyugállományú katona nem.

Tegnap végre megjelent a Portfólión egy civil újságírótól teljesen elfogadható korrekt cikk (persze a szerző sem keresett katonai szakértőt) a neten és a sajtóban terjedő felvételek valóságtartalmáról. Én is megosztottam az írást, mert teljesen elfogadható és pártatlan megállapításokat tett a szerző. Vette a fáradtságot, és megnézte a felvételek alatti bejegyzéseket, használta a „józan paraszti eszét” és máris cikk sikeredett a munkájából propaganda helyett. Köszönet érte neki. Ebben a „szellemi sivatagban” oázis volt a munkája.

Így szólt a cikk bevezetője:


„Mióta világ a világ, igaz, hogy élet-halál kérdése a csatatereken, hogy milyen információkkal rendelkeznek a hadvezérek az ellenséges csapatmozdulatokról, harci körülményekről, mennyire tudják motiválni saját katonáikat – akár hazugságok árán is. Nem véletlen híres az a Hiram Johnson amerikai szenátornak tulajdonított (nem az övé, a szerk) idézet, hogy 'az igazság a háború első áldozata.' Nincs ez másképp az orosz-ukrán háború kapcsán sem, talán annyi különbözik a történelem többi háborújához képest a mostani konfliktusnál, hogy a magas okostelefon-lefedettségnek köszönhetően példátlan mennyiségű felvétel kerül fel az internetre a harci cselekményekről. Többek közt ezeket a felvételeket előszeretettel használják mindkét oldal szimpatizánsai, politikai vezetői, hogy saját narratívájukat építsék.”


A szerző bevezetőjét én csak annyival egészíteném ki, hogy a háborúban az igazság csak a második áldozat, mert először az emberi méltóság esik el.

A könnyebb ellenőrizhetőség kedvéért nézzünk meg néhány példát (nem mindet, mert akkor irdatlan hosszúra nyúlna ez az írás), amit a cikk felsorolt.

Először célba veszi a Molotov-koktélos támadást:


„Ez a felvétel a leírás szerint ma éjjel készült, Kijevben. A magyarázat szerint az ukrán fővárost védő civilek egy molotov koktélt dobnak az orosz gépesített gyalogság BTR-páncélosára. A videó a magyar médiában is körbe ment. A valóság az, hogy ez a videó a 2013/14-es Euromajdan idején készült, valójában a majdanisták dobnak egy ukrán hatósági járműre molotov koktélt.”


Korrekt, pontos, nincs is mit hozzáfűzni ehhez. Tökéletes példája az „idővel való játszadozásnak”.

A szándék ilyenkor az, hogy minden korábban elkövetett erőszakot egy adott pillanatba próbálnak bezsúfolni. Ez az egekbe emeli a gyűlölet járványának görbéjét.

Így folytatja a cikk szerzője:


„Ez a kép tényleg ma reggel készült, egy kijevi lakóházat talált el rakéta. Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter szerint orosz rakétatüzérség lőtte meg az épületet. Egyes katonai szakértők és természetesen az orosz-szimpatizánsok is igencsak vitatják a kijelentés hitelességét. Sokan úgy látják, hogy valójában egy ukrán Buk vagy Sz-300-as légvédelmi rendszer rakétája csapódott be véletlenül az épületbe, amely célt tévesztett. Valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy mi az igazság, mindkét oldal a saját narratíváját építi: az ukránok szerint az oroszok agresszorok, akik szándékosan civilekre lőnek, míg az oroszok szerint az ukránok annyira inkompetensek, hogy harci repülőgépek helyett lakóházakat talál el a légvédelmük."



Ez is korrekt és pontos. Ezt a tudósítást elengedtem, mert egyszer csak azon kaptam magam, hogy már három oldalas „elemzéssel” fárasztom a Kedves Olvasót. Nem biztos, hogy a légvédelmi rakéták telepítése, mozgatása, harci alkalmazása annyira érdekelné a nagyközönséget.

Aztán jönnek a repülőgépek:


„Hasonló szituáció: volt egy felvétel péntek hajnalban arról is, hogy a kijevi légvédelem eltalált valamilyen repülőgépet a város felett. Ukránbarát források szerint egy orosz vadászgépet lőttek le. Oroszbarát források szerint az ukrán légvédelem a saját MiG-29-esét találta el.”


„Az alábbi felvétel szintén széles körben keringett péntek reggel: a leírás szerint egy orosz Szu-35-öst lő le egy ukrán MiG-29-es. Az csak a baj a videóval, hogy teljesen hamis, egy videójátékból vették ki.”


„Az ukrán MiG-29-esekkel kapcsolatosan egyébként elég széles körben kering még mindig egy legenda a „Kijev szelleme” névre keresztelt ukrán vadászpilóta-ászról péntek reggel. Ezzel a sztorival kapcsolatosan kezdettől fogva erősen szkeptikusak voltunk, ettől függetlenül a valószínűleg nem létező vadászpilóta sikerei igencsak motiválóan hatottak az ukrán harcosokra. Kijev szelleme egyébként olyannyira hihető történet volt, hogy még Adam Kinzinger amerikai szenátor is benézte. Ráadásul a képen, ami állítólag róla készült, Sam Hyde amerikai humorista arca szerepel, akiről gyakran csinálnak hasonló vicces „prankeket.”


Aztán jöjjön egy könnyen azonosítható eset:


„Amit viszont lehet, hogy mi is benéztünk, az az alábbi videó. Az ukrán média és az ukrán-szimpatizáns oldalak váltig állították tegnap, hogy egy orosz páncélos szándékosan hajtott neki egy ukrán civil járműnek, majd visszatolatott és tovább hajtott. Ha ez tényleg így történt, súlyos háborús bűnt követett el a kezelő. Több eltérő szögből készült videón is úgy látszik, hogy a páncélos vezetője konkrétan kitér, hogy eltapossa a civil járművet, ami miatt erősen úgy tűnik, hogy háborús bűncselekmény történt. Mára viszont kikerült egy harmadik, közelebbi videó is a netre, melyen az látszik, hogy a páncélos valószínűleg kicsúszik egy kanyarban és úgy tapossa el a civil járművet. Az is látszik rajta, hogy egy 9K35 Sztrela-10 légvédelmi jármű az „elkövető”, melyen nincs semmilyen jelzés (pl. Z vagy V), ami orosz járműveken látható. Ha tényleg ukrán jármű volt, amely egy ukrán civil autón ment át, érthetetlen viszont, hogy miért nem állt meg segíteni a bajba jutott polgári lakoson a kezelőszemélyzet. Az egyetlen logikus magyarázat, hogy fejvesztve menekültek az oroszok elől: a videó állítólag abban az Obolon-negyedben készült, melyet először értek el az oroszok tegnap Kijevben, a Sztrela-10-es pedig semmilyen fegyverrel nem rendelkezik, amivel szárazföldi célokra lőhetne. Ha háborús bűn történt, ha nem, a lényeg, hogy szerencsére az autót vezető idős bácsi túlélte a páncélossal való találkozást és ki is tudták menteni az autóból a helyiek.”


Ezt az esetet könnyen lehet értelmezni. 99,5%%-os biztonsággal állíthatom, hogy ukrán járműről van szó. Nem magányos járművek támadnak meg milliós nagyvárosokat és főleg nem a földi célokra tüzelni képtelen légvédelmi célú eszközök. Ha ilyen orosz eszközök már a városban lennének, akkor az ukrán kormányt már nem hívják össze Kijevben többször.

Persze a civilek számára minden lánctalpas eszköz harckocsi (és persze orosz).

Egy ilyen eszköz előtt pár száz orosz gyalogos, néhány tucat harckocsi és gyalogsági harcjármű lenne. Ez pedig ott egy 9K35 Strela-10 volt. Ez az eszköz elsősorban az orosz helikopterek (északról több légideszant zászlóalj is támad), másodsorban a vadászgépek ellen volt telepítve. Amint a kezelőszemélyzet meghallotta közelben a fegyverropogásokat, azonnal tudta, hogy el kell húznia a közelből, mert teljesen védtelen a gyalogos erőkkel szemben. A vezető még nem nagyon gyakorolta a nagy sebességgel való közlekedést és főleg nem közúton (a lánctalpas eszközöket nem szívesen engedik rá az utakra). Elmérte a sebességet és a kormánymozdulat mértékét, és oldalra csúszott. Aztán oda-vissza keresztülment a civil járművön. Teljesen életszerűtlen állítás, hogy az oroszok ezzel támadták volna meg a várost. Egy katonaviselt ember ezt azonnal átlátja.

Amúgy ezeket a „hidegháborús eszközöket” nem kell lenézni, mert annak idején az iraki hadsereg 27 koalíciós gépet lőtt le ezzel az eszközzel. Az orosz lövész dandárok 1 század 9K38 Iglával, 1 század 9K35 Strela-10-el és 1 század 2K22 Tunguskával vannak felszerelve. Ebből egyedül a Tunguska tud földi célokra eredményesen tüzet vezetni (azt viszont pusztító tűzerővel).

Ezen a videón is látható, hogy mekkora az ukránok között a zűrzavar. A vezetési pontokat az oroszok már az első nap kilőtték. Ezeket és a hozzájuk tartozó személyzetet már nem fogják tudni pótolni. Magányos eszközök kószálnak a városban, és ijedtükben egymásra lövöldöznek, közben pedig civil kocsikat gázolnak el. Nekem ez a „magányos kószálás” a leginkább megdöbbentő. Ellentmond minden harcászati elvnek. Ezek az eszközök sem „magukban” közlekednek. Ezen a videón egy ukrán Kozak 4x4-es próbálja megállítani a Sztrela-10-es légvédelmi járművet, majd elkezd hátrálni a páncélos útjából, a végén pedig közvetlen közelről tüzet nyit rá. A közelgő orosz páncélosok támadásának hírére a külvárosban felállított ukrán mobil légvédelmi egységek visszavonultak a város belső részei felé, mert nem tudnak semmit tenni a harckocsik és a harcjárművek ellen. Egy gyalogos katona is bármikor kilőheti egy modernebb RPG-vel. A várost védő ukrán lövészeket viszont valószínűleg arról informálták, hogy orosz páncélos támadás készül ellenük, ezért a visszavonuló légvédelmi járműveket orosz eszközöknek nézték. Hát bizony elég nagy képtelenség, hogy a terepkutató harcjármű egy légvédelmi eszköz legyen (civilül: az orosz páncélos ék elején nehezen menne egy földi célokra tüzelni képtelen eszköz). Az is érthetetlen, hogy a Kozak 4x4-es miért csak magában közlekedett. Ha pedig egy menet eleje volt, akkor ennél nagyobb hibát nem is követhetett volna el, mint amit a felvételen láttunk. A szervezetlenség és a vezetetlenség következtében a „baráti tűz” mindennapos lehet Kijevben.

Aztán a cikk egyik szimpatikus része:

„Érdemes arról is szót ejteni, hogy rengeteg felvétel van arról, hogy ukrán katonák ukrán egyenruhás embereket, esetleg a „területvédelmi erőkhöz” tartózó milíciákat, netán civileket vegzálnak. Ritkább esetben arról is van felvétel, hogy tüzet nyitnak rájuk. Ezt kegyeleti okokból nem közüljük. Ukrajna ezeket az embereket azzal vádolja, hogy orosz-szimpatizáns szabotőrök, netán beépült szpecnazosok, egyenruhát váltott katonák. Egyes orosz-szimpatizáns oldalakon viszont arról olvasni, hogy Ukrajna egyrészt baráti tűz-incidenseket próbál ilyen módon megmagyarázni, másrészt pedig valójában ravasz orosz álhíreket követve teljesen ártatlan embereket vesznek őrizetbe. Tény, hogy Oroszország tapasztalt a káosz generálásában ilyen dezinformációs műveletekkel, de nem tudni, hogy ebben az esetben ez igaz-e.”

Úgy gondolom, hogy most már nemcsak „szabotőrökről van szó”. Szerintem egyfajta „belső leszámolás” is zajlik. A kegyeleti okból nem közölt felvételeken pedig szörnyű dolgok vannak. Nincs olyan háborús jog amely magukat megadó egyenruhás „szabotőrök” helyszíni kivégzését megengedné és harcolni nem akaró civilek legyilkolását lehetővé tenné.



Aztán itt van egy bejegyzés, ahol az ukrán-szimpatizáns oldalak szerint orosz szpecnazosokat fogtak el az ukrán rendőrök. Orosz-szimpatizáns oldalak szerint viszont az ukránok saját katonáikat fegyverezték le véletlenül, ráadásul különleges erők tagjait. A földön egymásra rakott karabélyok egyébként tényleg az ukrán különleges műveleti egységek és a „fajvédőkből” álló AZOV hadosztály által használt fegyverek voltak.



A Fort-224 az izraeli Tavor TAR-21 ukrán változata. A képek több furcsaságot is tartalmaznak. Bármelyik magyar lövész őrmester meg tudja mondani, hogy mi nem stimmel a képeken. Az átvizsgálás módszertanát nagyon alaposan oktatják a magyar katonáknak is. Az egyenruhások mellett két civil is fekszik, egyikükön orvosi maszk. Nehezen értelmezhető, hogy hogyan is akarták ukrán különleges erők tagjainak kiadni magukat, ha közben civil „szabotőrökkel” flangáltak. Talán a mögöttük látható kishajóhoz tartoznak. Aki pedig már gyakorolta a fogolyejtést és az átvizsgálást, az megállapíthatja, hogy a képekből nem látszik, hogy hány rendőrnek is adta meg magát ez az „orosz csapat”.



Kedélyesen szemlélődő civilt (így néznek az emberek, amikor egy bemutatót szemlélnek), fegyver nélkül álló ukrán katonatisztet (egy ilyen veszélyes akció közben?) és leeresztett csövű fegyvert tartó rendőrt látni a kép külső részleteiben. Egy átvizsgálást nem így biztosítanak. Ráadásul az egyik „szabotőr” mellett még „ottfelejtett fegyverek” is vannak. Az átvizsgálást végző két fegyvertelen rendőr mindegyike bilincsel és lehajtott fejjel a gyorskötözőkre összpontosít. Egy bajonett látványosan bele van szúrva a deszkákba, az elkobzott tárak száma nem stimmel. Ha a fegyverben lévő tárakat kihagyjuk, akkor is legalább 36 tárnak kellene ott felhalmozva lenni, nem pedig hétnek. A felszerelés sem teljes készlet. Akár ukránok voltak, akár oroszok, nehezen elképzelhető, hogy a könnyű menetfelszerelés többi eleme nélkül akartak (esetleg kézigránát, robbanóeszköz, egy rádió, mobil, egy CamelBak, kulacs) szabotázsakciókat, az ellenség mélységében, napokon keresztül végrehajtani.

Propagandafelvétel szaga van.

Az eseményt több irányból is megörökítették, de a bilincseléshez előkészített kezek időrendje sem stimmel, és mintha az egész eljárást csak a két civillel és két katonával vitték volna végig, és a többieket pedig már nem akarták szívatni".

Bevallom őszintén, hogy nincs nagy kedvem a hasonló ukrajnai felvételekkel foglalkozni.

Néhány szakmabeli küld párat, hogy nézzük át. Félszavakból is értjük egymást. Egy-egy rajtaütésről készült felvételen jól látszik, hogy az egyik helyen légicsapás számolta fel a hadoszlopot, máskor pedig, hogy földi támadás érte azokat a szerencsétleneket, akik a járművekben tartózkodtak. Az eszközök haladási irányaiból, a sérülések mértékéből, a járműtípusokból (hasonló eszközök vannak mindkét oldalon, de vannak olyanok, amelyeket az oroszok vagy az ukránok már kivontak a rendszerből), a jelzésekből, a szétszórt kézifegyverek típusából meg lehet állapítani az áldozatok hovatartozását. Egy-egy eldobált dzseki bilétájánál (azt bárki odavihette) többet mutat az eszközök helyzete és állapota.

Sok helyütt a hét évvel korábbi konfliktus által elkészített képeket látjuk újra felbukkanni. Néhol korábbi gázrobbanások utáni képekkel házalnak.

Van elég pusztítás így is. Aki hiteles akar maradni, az mutassa be azokat.

Nem kívánjuk senki erőfeszítéseit leértékelni, de az ősi szabály kimondja, hogy aki mindig farkast kiált, annak akkor sem hisznek majd végül, amikor valóban eljön. Elég nagy bűn a háború, de ezen belül is az igazi embertelenség, amikor a védtelen civileket lövik le. Az ukrán szélsőségesek eddig is sok olyan bűnt követtek el, amit a nyugati sajtó nem nagyon akart lehozni, és a szeparatisták és a csecsen harcosok sem humanizmusokról voltak eddig híresek. A közösségi médiában zajló gyűlöletkeltés csak tovább fogja hergelni majd ezeket az embereket. Erre pedig egyáltalán nincs szükség.


 

Forrás:





















547 megtekintés

留言


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page