Vukics Ferenc: A természetes immunitás vagy az oltás véd jobban a Covid-19 ellen?

Ebben a cikkben azt elemezzük, hogyan is teljesít a természetes immunitásunk a Covid-19 elleni oltások nyújtotta védelemhez képest. Mondandónk alátámasztásához külön válogatást készítettünk mértékadó külföldi szaklapokban s a főáramú médiában megjelent ismeretekből, álláspontokból. Az összeállítást itt olvashatja a tisztelt Olvasó!

Az emberek többsége csodára vár, amikor azt hiszi, hogy ez az új, „megerőszakolt” világ egy csapásra a múlté lehet. Két éve a csapból is a koronavírussal kapcsolatos hírek folynak, de ez a két év nem volt elegendő ahhoz, hogy az emberek többsége legalább középiskolai tanulmányainak szintjére jusson az immunrendszer működésével kapcsolatban. Így aztán nagyon könnyű a hatalom birtokosainak végletekig leegyszerűsített módon tálalni a világjárvány problémakörét.

Ha az átlagember jól akar dönteni, és nem akar gyűlöletkeltő, vagy gyűlölet tárgya lenni, akkor bizony tanulnia kell. Kacskovics Imre az ELTE Természettudományi Kar dékánja néhány hónappal ezelőtt azt nyilatkozta az M1-nek, hogy a lakosság körében el kellene indítani egy immunológiai kurzust. Bizony kellene. Ám úgy tűnik, nem csak a lakosság körében, hisz ún. szakembereink nemcsak másokkal, hanem sokszor saját magukkal is ellentmondásba keverednek.

A hatóságok jelenleg ellenséget kreálnak az oltatlanokból, miközben a betegségen átesettek többsége természetes módon létrejött immunvédelemmel rendelkezik. Az oltóanyagok sem 100%-ban védenek. Az oltóanyag típusától is függ a megszerzett védelem nagysága, és bizony van közöttük olyan, amelynek a védelme hamarabb, és van amelynek a védelme jóval később halványul el. Az oltottak között is sokan vannak olyanok, akiknél nem alakult ki a megfelelő védettség. Ezért olyan fontos, hogy az oltott–oltatlan viszonyrendszer helyett a biológiai állapotot figyelembe vevő védett–nem védett fogalompárt használjuk a közbeszédben. Mindkét csoportnál csak egy teljes védettségi vizsgálat adhat pontos képet, hogy a szervezet mire is képes a vírussal szemben. Ezeket a vizsgálatokat azonban nem végezzük el, így jelenleg nincs is teljes képünk arról, hogy hogyan is zajlik ez a járvány nálunk.

Még a korosztályok között is nagy a különbség. Nemcsak arra gondolok, hogy az oltóanyagok egy része az idős korosztályban nem teljesít jól, de arra is felhívnám a figyelmet, hogy az oltóanyagok hazai hatásosságát vizsgáló magyar tanulmány kimutatta, hogy a 45–54 éves korosztályban a Pfizer, az 55–64 éves korosztályban a Moderna jóval kevésbé hatékony, mint a többi korosztályban.

A legújabb korlátozó intézkedések oltottsági diszkrimináció jegyében zajlanak, mivel a T-sejtes immunválasszal tartós védettséget lehet megállapítani a Covid–19-cel szemben.

Nincs észszerű indoka annak, hogy a kormányok a hátrányosan megkülönböztetett oltatlanok közé sorolják és megtagadják a védettségi igazolványt azoktól, akik ugyan nincsenek beoltva, de szervezetük a korábbi fertőzöttség miatt képes megfelelő immunválaszra.

Mi azért küzdünk, hogy a természetes immunitással rendelkező személyeket is ugyanolyan jogok illessék meg, mint azokat, akik beoltották magukat.

A megértéshez megkerülhetetlen alapismeretek

A humorális és celluláris immunitás az adaptív immunválasz két ága. Az humorális immunitás az első védelmi vonal, a sejtes immunitás a második. 
A humorális (B-nyiroksejt) immunitás a keringő antitestek által létrehozott immunitás. A humorális immunitás specifikus immunválaszokat generál egy adott idegen anyaggal szemben. A test extracelluláris (sejten kívüli) tereit a humorális immunitás védi. A legtöbb kórokozó, amely behatol a testbe, szaporodik az extracelluláris terekben. Az intracelluláris (sejten belüli) kórokozók az egyik sejtből a másikba mozognak az extracelluláris térben. Ezért az extracelluláris tér fontos hely a kórokozók elpusztításához. Az antitesteket a plazma B-sejtek termelik és szekretálják. A B-sejtek aktiválása általában a T-helpersejtekben történik. Én még a biológia fakultáción azt tanultam erről, hogy a humorális immunitás elsősorban a baktériumok és többsejtű parazitákkal szemben hatásos igazán.
A celluláris (sejtközvetített immunitás) az antigén-specifikus T-sejtek által közvetített immunitás. A T-sejteket a csontvelőben termelik és a thymusban érlelik. A véráramba való belépés után T-sejtek fordulhatnak elő a vérben, valamint a nyirokszövetben. Az antigéneket az antigént bemutató sejtek (APC) felületén kell elhelyezni, a fő hisztokompatibilitási komplexekkel (MHC) együtt. Amint a T-sejtek találnak egy antigént, szaporodnak és differenciálódnak fegyveres effektor sejtekké. A citotoxikus T-sejtek apoptózis indukciójával elpusztítják a fertőzött sejteket. A T helper sejtek stimulálják a plazma B sejteket antitestek termelésére.

Mi a T-sejtes immunitás jelentősége?

Az antitestek nem feltétlenül jelennek mindenkinél, akár fertőzött volt, akár felvette a védőoltást. És az is előfordulhat, hogy hosszú idő után már nem detektálhatóak, azaz nem mutathatóak ki a szervezetben. Azonban a T-sejtes immunválasszal már egy tartós és hosszú távú védettséget lehet megállapítani. A T-sejtes immunválasz kimutatásával, a SARS-CoV-2-re reagáló T-sejtek mérésével megállapítható, hogy fertőzés vagy oltás hatására kialakult-e a szervezetben hosszú távú védettség a vírussal szemben. Ezek a speciális fehérvérsejtek felismerik és elpusztítják a vérben lévő vírusokat.

Ez azért nagyon fontos, mert ez a fajta védettség tovább tart, mint amit a vérben keringő ellenanyag/antitest adhat.

Ennek köszönhetően nincs szükség esetleges oltásismétlésre (a jelenlegi kettőn felül) vagy az oltás felvételére a védettség létrejöttéhez (fertőzés esetén).

A fertőzés vagy oltás hatására kialakulhat a szervezetben hosszú távú védettség a vírussal szemben.

Bár szükséges a hosszabb időn át való nyomon követés, jelen ismereteik alapján a klinikusok továbbra is számolhatnak azzal, hogy egy előző fertőzésből való felépülés védőhatást jelent az emberek többsége számára.

A korábbi SARS-CoV-2 fertőzés hatására kialakult védettség azonban bizonyítottan létezik, ezért a döntéshozóknak – minden olyan alkalommal, amikor a nyilvános eseményekre való belépés kérdése merül fel – egyenértékűnek kell tekinteni a koronavírus betegségből felépült személyek immunitását a vakcináció útján megszerzett védettséggel.

Bízhatunk a természetes módon (fertőzés) megszerzett védelmünkben?

Mit mondanak erről a legújabb kutatások?

A nagy szaklapok tanulmányait átnézve arra a következtetésre jutottam, hogy a kutatókat az alábbi csoportokba lehet sorolni a természetes immunitás és az oltásokkal megszerezhető immunitás összehasonlításával kapcsolatban:

A kutatók egy része úgy gondolja, hogy oltások által megszerezhető védelem többszöröse (2-5x nagyobb) a természetes módon megszerezhető immunitásnak. Itt van aki az eltelt időre összpontosít és azt mondja, hogy három hónapig tart csak a természetes módon megszerzett védelem.
Tudósok egy másik csoportja azt állítja, hogy a két immunvédelem egyenrangú szerepet tölt be a védekezésben. Itt is van, aki a védelem időtartamára tér ki és azt állítja, hogy 6-12-18 hónapig tart ki a természetes védelem. Vannak, akik itt úgy gondolják, hogy itt sem árt az oltás, de elegendő egy emlékeztető dózis, amely hosszú időn keresztül biztosítja a védelmet.
Kutatók egy másik része szerint a természetes védelem hatásosabb és hosszan tartó védelmet ad. Az adatok itt is eltérőek. Az elölt vírust tartalmazó vakcináknál 2-6-szor jobbnak, az adenovírust tartalmazó vakcináknál 2-4-szor jobbnak, az mRNS-technológiát alkalmazó oltóanyagok esetében a természetes immunitást 2-13-szor hatékonyabbnak találták.

A pandémia kezdetétől megjelent tanulmányokat átnézve világosan kiderül:

a vírussal való megfertőződés után egyértelműen jelentkezik az immunitás.

Arra is felfigyeltek a kiterjedt epidemiológiai és klinikai tanulmányokban, hogy

a Covidon átesetteknél a koronavírussal való ismételt megfertőződés kockázata 80,5-100%-kal csökkent. Ez a legutóbbi periódusra is igaz, amikor főként a delta (B.1.617.2) variáns terjedt világszerte.

(Az említett vizsgálat a világ különböző pontjain megfigyelt esetekre vonatkozott.)

Egy – laboratóriumi adatokra alapozott – másik elemzés a COVID-19-ből (2019 decembere és 2020. november 13. között) felépült 9119 személy tesztadatait nézte át. Ennek eredménye azt mutatta, hogy csupán 0,7%-uk fertőződött meg újra.

A Cleveland Clinic következtetései szerint, akiknél korábban nem történt COVID-19 fertőzés,

a megfertőződés előfordulási gyakorisága 100 emberenként 4,3 volt, ellenben azoknál, akik már átestek a koronavírus fertőzésen, ez az arányszám 0 volt!

Hasonló eredményekre jutott egy osztrák tanulmányt. Abból az derült ki, hogy az ismételt megfertőződésnek tulajdonítható kórházba kerülés 14.840 ember közül 5 főt érintett (0,03%), míg a halálozás egyetlen embert (0,01%).

Máris érthetetlen, hogy ilyen ismeretek birtokában mi is az értelme az osztrák intézkedéseknek?!

Habár az említett tanulmányok azt mutatják, hogy az újrafertőződéstől való védettség az érintettek többségénél – a nyomon követett esetek szerint – több mint 10 hónapig kitart, ám azt nem lehet biztosan tudni, hogy ténylegesen mennyi ideig marad meg a védelmező immunitás. Sok szisztémás vírusfertőzés, mint például a kanyaró, ha nem is élethosszon át tartó, de hosszú távú immunitást ad, mások pedig (például az influenza) nem. Nem tudhatjuk kellő bizonyossággal, hogy egy előző fertőzés várhatóan meddig ad védelmet a koronavírussal szemben, mégpedig azért ne, mert az utánkövetés ideje még nem elég hosszú, a hozzáférhető tanulmányokban az erre vonatkozó adatok nem kellő mennyiségűek.

A tanulmány szerzői vizsgálatot végeztek olyan felgyógyult egyének körében, akiknél enyhe lefolyású volt SARS-CoV-2 fertőzés.

A jelentések azt mutatják, hogy még a gyenge fertőzés is erőteljes antigénspecifikus, hosszan megmaradó humorális immunmemóriát képes létrehozni.

A SARS-CoV-2-fertőzés specifikus és tartós T-sejtes immunitást hoz létre a vírus tüskefehérjéje ellenében, valamint egyéb SARS-CoV-2-fehérjecélpontokkal szemben.

A T-sejtek változatos, sokféle vírust felismerő képessége azt szolgálja, hogy variánsoktól függetlenül növeli a megbetegedéssel szembeni védelmet.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy mindazok, akik a 2002-2003-as járvány során a koronavírus (SARS-CoV) fertőzésből felépültek, még ma is rendelkeznek emlékező T-sejtekkel, amelyek ismét aktívan reagálnak a SARS-CoV-fehérjére, 17 évvel az akkori járvány után.

Emellett, a SARS-CoV-2-re adott emlékező B-sejtes válasz 1,3-6,2 hónappal a fertőzést követően fejlődik ki, ami megmagyarázza a hosszabb távú védelem lehetőségét.

A legnagyobb létszámmal és leghosszabb ideig végzett

izraeli kutatás eredménye

Izraeli kutatók a Maccabi Healthcare Services (MHS), az ország második legnagyobb egészségügyi szervezetének adatbázisát használták és a 2020. március 1. és 2021. augusztus 14. közötti adatokat vizsgálták. Tanulmányuk címe: A SARS-CoV-2 természetes immunitás összehasonlítása a vakcina által kiváltott immunitással: újrafertőzések versus áttöréses fertőzések.

A legfontosabb részleteket, következtetéseket idézzük.

„Nemrégiben napvilágra kerültek a COVID-19 elleni, vakcina által kiváltott immunitás gyengüléséről szóló hírek. Ezzel szemben a korábbi SARS-CoV-2 fertőzésen átesett személyek hosszú távú védelemének kérdése továbbra is tisztázatlan.

Retrospektív megfigyeléses vizsgálatot végeztünk, amelyben három csoportot hasonlítottunk össze: (1) SARS-CoV-2 naiv egyének, akik két adag BioNTech/Pfizer mRNS BNT162b2 vakcinát kaptak, (2) korábban fertőzött egyének, akiket nem oltottak be, és (3) korábban fertőzött és egyszeri dózissal beoltott egyének. Három többváltozós logisztikus regressziós modellt alkalmaztunk. Minden modellben négy kimenetelt értékeltünk: SARS-CoV-2 fertőzés, tüneti betegség, COVID-19-hez kapcsolódó kórházi kezelés és halál. A 2021. június 1-jétől augusztus 14-ig tartó követési időszak, amikor a Delta változat volt a domináns Izraelben.

Eredmények:

A SARS-CoV-2-vel még nem oltottaknál 13,06-szoros (95% CI, 8,08-21,11) nagyobb volt a Delta-változat áttöréses fertőzésének kockázata a korábban fertőzöttekhez képest, amikor az első esemény (fertőzés vagy vakcinázás) januárban történt.

A megnövekedett kockázat szignifikáns (P<0,001) volt a tünetekkel járó betegségek esetében is. A SARS-CoV-2 naiv oltottaknál 5,96-szoros volt (95% CI, 4,85-7,33). megnövekedett az áttöréses fertőzés kockázata és 7,13-szoros (95% CI, 5,51-9,21) a tünetekkel járó betegség kockázata.

A SARS-CoV-2-vel naiv oltottak nagyobb kockázatnak voltak kitéve a COVID-19-hez kapcsolódó kórházi kezelések szempontjából, mint a korábban fertőzöttek.

Következtetések:

Ez a tanulmány kimutatta, hogy a természetes immunitás hosszabb ideig tartó és erősebb védelmet biztosít a SARS-CoV-2 Delta-változata által okozott fertőzések, tünetekkel járó betegségek és kórházi kezelés ellen, mint a BNT162b2 kétadagos vakcina által kiváltott immunitás.

Azok a személyek, akik korábban SARS-CoV-2-vel fertőződtek, és egyetlen adag vakcinát kaptak, további védelmet kaptak a Delta-változat ellen.”

Remélem, kedves Olvasó, hogy e cikk végére mindenki számára világossá vált: a megfelelő vizsgálatok és kutatások elvégzése után (így tudhatjuk meg pl., hogy milyen pl. U/ml érték esetén biztosított a védelem 4-6-9-12 hónapra)

a betegségen átesettek számára az oltási igazolvánnyal egyenértékű jogokat biztosító védettségi okmány elvitathatatlanul jár.

Szó sem lehet többé oltási diszkriminációról, hiszen semmi járványügyi alapja sincs.

Jó lenne, ha a mi vezetőink – másokhoz hasonlóan – végre nem félelmeken és gyógyszergyártói kívánságokon alapuló döntéseket hoznának, hanem gondolkodnának és figyelembe vennék a tudományos tényeket.

A minden ember beoltásával nem csinálnak mást, mint eltűntetik a kontrollcsoportot – amelyen le lehetne mérni az oltóanyagok hatásosságát –, és lehetőséget teremtenek a nagy vállaltoknak, hogy privatizálják az immunrendszerünket.

2010-ben láttam a Végrehajtók (Repo Men) című amerikai-kanadai sci-fi akciófilmet, amely akkor nagyon megfogott. A film Torontóban játszódott, a nem is olyan távoli jövőben, amikor már nincs szükség donorokra a szervátültetéseknél, mivel mesterséges szerveket építenek be. Más kérdés, hogy kevesen engedhetik meg maguknak a költséges transzplantációt. Ezért létrehoztak egy hitelkonstrukciót, melynek lényege, ha valaki nem tudja fizetni a részleteket, visszaveszik tőle a szervet, aminek következtében az adós azonnal meghal. A műveletet a Repo Mannek nevezett kegyetlen behajtóemberek végzik. A főszereplő az egyik legjobb a szakmában, de egy rosszul sikerült akció után arra ébred, hogy ő is adósként szerepel a listán, és a cég a korábbi társát bízza meg a végrehajtással.

Lehet, hogy az oltási kampány kidolgozóira is ugyanúgy nagy hatással volt a film, mint rám...

Kapcsolódó írásunk:

Vukics Ferenc: A természetes immunitás vagy az oltás véd jobban? – Válogatás mértékadó véleményekből

Forrás: