Vukics Ferenc: Az elmúlt két nap eseményeinek katonai elemzése

A helyzet gyorsan változik, és nagy valószínűséggel e cikk megjelenésének időpontjára már nem nagyon lesz időszerű, de úgy gondoltam, hogy ideje tisztázni néhány katonai tényt az orosz invázióval kapcsolatban.

Jelenleg ott tartunk, hogy az amerikai kormányzat jelezte: készek segíteni Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Kijevből való evakuálásában, és megvitatásra kerültek olyan biztonságos helyek, ahol képviselheti a száműzetésben élő ukrán kormányt. A Washington Post írása szerint erre „az ukrán kormány munkájának biztosítása érdekében" lenne szükség. Zelenszkij maradt, és az éjszaka során végigjárta az harcoló ukrán erőket, hogy biztassa és lelkesítse őket. Az ukrán katonák decentralizált védelmi csomópontokat kezdtek kiépíteni a város belsejében, és annak érdekében, hogy lassítsák az orosz előrenyomulást, elkezdték a kijevi hidakat lerombolni. Közel 20 000 kézifegyvert osztottak ki a lakosság körében, és Molotov-koktélok készítésére kérték az embereket. Mariupolt néhány perce foglalták el az oroszok.

A hírek lassan szivárognak, és leginkább az amerikai lapok haditudósítói és a közösségi média videófelvételei adhatnak képet a front valódi állásáról azoknak, aki nem olvasnak felderítő jelentéseket vagy titkosszolgálati elemzéseket.

Szakmabeliként meg kell állapítanom, hogy megint minden korábbi fejtegetésünket és számolgatásunkat dobhatjuk a kukába. Oroszország és Ukrajna most vívott háborúja „megint nem hasonlít semmihez”, és éppen ezért a megelőző tapasztalatok nem segítenek a történések értékelésében.

Ez leginkább egy „különleges műveleti háborúhoz” hasonlít, már ha eddig lett volna ilyen. Előre bocsátva ennyit mondanék: az eddig történt eseményeken az látszik, hogy az elmúlt két napban a politikának és a pszichológiának nagyobb szerepe van az események alakulásában, mint a hagyományos stratégiai tervezésnek.

Hagyományos értelemben nem értelmezhető, hogy a közel 50 000 orosz, a szakadár köztársaságok 35 000 fős ereje és a hozzájuk nemrégiben csatlakozott közel 10 000 csecsen fegyveres hogyan is fog támadó műveleteket sikerre vinni majd a náluk legalább kétszer-háromszor nagyobb ukrán erőkkel szemben. A támadás előtt minden szakértő megegyezett abban, hogy ha elegendő képesség gyűlik össze az ukrán határ mellett, akkor csak politikai döntés kérdése a háború, és ugyanígy abban is mindenki egyetértett, hogy mivel egy Ukrajna inváziójához szüksége „képesség” még nem áll az oroszok rendelkezésére, ezért csak a szakadár köztársaságok megszállására, esetleg azok „határkiigazítására” fognak törekedni.

A nyugati források sok helyütt említik, hogy az oroszok elszámolták magukat, és jóval nagyobb az ukrán ellenállás, mint gondolták. Egy hadműveletet elképesztő mennyiségű tervező munka előz meg. A feladatokat előkészítő törzsek szinte minden lehetőséget számba vesznek. Hatalmas „mérnöki pontosságú” munka zajlik. Minden szakterület képviselteti magát a feladatok feldolgozásában. Az oroszok nem indítottak volna támadást, ha nem lennének teljesen tisztában az ukrán erők nagyságával, harcképességével, az ukrán hadvezetés minőségével, vagy a keleti országrész orosz nyelven beszélő lakosságának szimpátiájával. Jelenleg leginkább azt nehéz megállapítani, hogy melyek azok az ukrán erők, amelyek felvették a kesztyűt.

A kezdeti sokk után úgy látszik, hogy jelentős az ukrán ellenállás, de bizony nehezen értelmezhető, hogy a Krím felől támadó erők hogyan is tudtak olyan gyorsan átkelni a lerombolt hidakon és az évek óta alaposan megerődített védelmi vonalakon. Az ukrán vezetés pontosan tisztában volt azzal, hogy a Belorusz-térségben gyakorlatozó oroszok nagyon veszélyesek a fővárosra. A megfelelő erőket össze is vonták ennek elhárítására. Harmincezer, észak felől támadást indító orosz katona elég kevésnek tűnik ahhoz, hogy a terep által is támogatott ukrán erőkön ilyen gyorsan keresztülvágja magát és két nap alatt elérje a főváros északi negyedeit.

A Krím és Kelet-Ukrajna sokkjából felocsúdva Kijev rohamtempóban fejlesztette haderejét. A katonai kiadások GDP-arányosan megtriplázódtak (2021-re elérték a 6 százalékot, 11 milliárd dollárt), a haderő létszáma 120 ezerről 260 ezerre nőtt. Illetve vannak a most behívott, 36 ezer fős tartalékosok, és közel százezer fős, nagyon hullámzó harci erőt képviselő területvédelmi és már népfelkelő milíciák is. Az elmúlt nyolc év fejlesztései és a (2021-ig fegyverek helyett egyéb katonai felszerelésekre korlátozott) nyugati katonai segélyek ellenére az ukrán hadsereg szinte teljes arzenálja – a különleges erők kivételével – modernizált szovjet típusokból áll. Elemzők ugyanakkor állítják, hogy 2014 óta sokat javult az ukrán fegyveres erők általános morálja és harckészültsége.

Az mindenki számára egyértelmű volt, hogy az orosz haderő sokkal nagyobb és jobban felszerelt, mint az ukrán. A civilek mindig a katonákat számolják. Ennek azonban semmi köze a háború valóságához. Az adott haderő harcértéke a leginkább meghatározó egy konfliktusban. A katonák kiképzettsége, a haditechnikai eszközök fejlettsége, a vezetés minősége alaposan befolyásolhatja az erőviszonyokat. A támadó félnek általában három-ötszörös (áttörési szakaszon akár tízszeres) fölényben kell lenni ahhoz, hogy a támadó műveletek sikeresek legyenek. Ha az eszközök fejlettebbek, a légifölény biztosított, akkor a támadó ugyanannyi katonával és eszközzel is ötszörös erőfölényben lehet.

A híradások sok helyütt említik, hogy az oroszok óriási „létszámfölényben vannak”. Ez nem felel meg a valóságnak. A korábban a határ mentén felsorakozott 130-180 000 orosz katonából eddig csak néhány tízezer került bevetésre a műveletek során. Az oroszok légifölénye egyértelmű és minden szakember tudja, hogy az orosz rakéták bármilyen ukrán csoportosítást képesek elérni. Az ukránoknak egyes területeken sikerült részsikereket elérni, de semmit sem tudunk a támadás első óráiban elszenvedett ukrán veszteségekről. Az oroszok ugyanis csak ekkor használtak csúcstechnikát. Jelenleg a 80-as évek haditechnikájával vonulnak az ukránok ellen. A modernizált csapatok többsége még mindig a határon kívül helyezkedik el.

A 2018-as orosz-kínai-mongol hadgyakorlat óta tudjuk, hogy az orosz haderő megközelítőleg 300 000 embert tud néhány napon belül megmozdítani. A „Vosztok-2018” gyakorlaton a keleti és a központi katonai körzet, az Északi és a Csendes-óceáni Flotta, a légideszantos, valamint a légi- és űrerő egységei vettek részt. Hivatalos közlések szerint a manőverekben több mint ezer repülőgépet és helikoptert, mintegy 36 ezer harckocsit, páncélozott és egyéb harcjárművet, mintegy 80 hajót vetettek be. Akkor Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnök közölte hogy a „Vosztok-2018” az átcsoportosítások kiterjedésében megelőzik a szovjet fegyveres erők által 1981-ben megrendezett „Zapad-81”-et, amelyet sokáig az egyik legnagyobb szovjet gyakorlatnak tartottak (annak idején több mint 100 ezer katona, valamint több mint ezer repülőgép és helikopter vett részt, egy 650-szer 550 kilométer kiterjedésű területen lezajlott gyakorlaton).

A gyakorlat után a nyugati katonai vezetők jelezték a politika vezetők felé, hogy 2015-óta óriási mértékű fejlesztések zajlottak le az orosz hadseregben, és az a tény, hogy képesek az aktív állomány 30%-át rövid időn belül telepíteni, ez veszélyezteti Európa biztonságát. A NATO európai erők létszáma 1,8 millió fő, de az optimista becslések szerint csak 100 000 fő (6 %), a pesszimista becslések szerint csak 50 000 fő (3%) a bevethető, gyorsan telepíthető erő. Az oroszok ráadásul óriási tartalékokkal rendelkeznek. Fél éven belül hárommillió főre egészíthetik ki a fegyveres erőket, és csaknem 20 millió kiképzett tartalékossal rendelkeznek.

Vagyis a „feketeleves” még csak ezután következik. A nukleáris fegyverek mellett az új hiperszónikus eszközök, a nagy hatótávolságú tüzérségi rendszerek, a ballisztikus rakéták, a légierő, a modernizált 140 harckocsi, 121 lövész és 50 légideszant zászlóalj elképesztő túlerőt biztosít az oroszok számára az ukránokkal szemben. A modernizált csapatokból eddig azonban csak nagyon kevés került bevetésre.

Az orosz politikusok két hétre teszik a jelenlegi műveletek időtartalmát. Két napnyi háború után az ország kevesebb, mint 6%-át ellenőrzik az oroszok. Egyes vélemények szerint ez azt igazolja, hogy az orosz haderő rosszul teljesít, Ben Wallace brit védelmi miniszter szerint a támadó sereg pedig egyenesen kudarcot vallott.

Két nap alatt egy Dunántúl nagyságú területet birtokba venni, valójában nem tűnik kudarcnak.

Tegnap este az Ukrán Védelmi Minisztérium Twitter oldalán a következőt olvastuk:

„Ukrajna területének nyílt nagyszabású inváziójának kezdete óta a megszálló ország csapatai a következő veszteségeket szenvedték el (hozzávetőlegesen): 80 harckocsi, 516 páncélozott harcjármű, 10 Repülőgép, 7 Helikopter, 800 sebesült/halott. Erősek vagyunk! A győzelem a miénk!”

Azt senki sem tudja megmondani, hogy ezek a számok mennyire pontosak, de a napvilágot látott videófelvételek alapján a megfelelő képességekkel rendelkező ukrán alakulatok komoly ellenfelek voltak. Ettől függetlenül talán egyelőre túlzás lenne azt állítani, hogy az oroszok lassan haladnának vagy kudarcot vallottak volna. Ezekkel a veszteségekkel számolhatott az orosz katonai vezetés.

A „különleges műveletek” végrehajtása során az oroszon nem azt a célt fogalmazták meg maguknak, hogy településről-településre elfoglalják az egész országot. Két nagyon koncentrált támadás látszik: az egyik a főváros, Kijev ellen, a másik pedig a Krím felől, az Azovi-tenger mentén. Minden más irány másodlagos. A szakadárok és a csecsenek lekötik a keleti erőket, a határ menti többi terepszakasz pedig teljesen megosztja az ukrán erőket, mert a rendelkezésre álló erő volt alkalmas arra, hogy egy több ezer kilométeres határszakaszt biztosítson.

Sokan úgy gondolják, hogy az orosz katonai vezetők az ukrán politikai vezetés felszámolására és Kijev elfoglalására összpontosít. Jól látható, hogy most már nemcsak a szakadár köztársaságok határkiigazításáról van szó. El akarják foglalni a Fekete-tenger melletti területeket, és össze akarják kötni a Krímet Rosztovval és a szakadár területekkel.

Úgy tűnik, a főváros mellett Harkovot is bekerítették, de mintha nem élvezne prioritást a település elfoglalása, csak az ukrán haderő mozgásterét akarják korlátozottabbá tenni a térségben.

Több kisebb település körül is heves harcok dúlnak, ezeket (pl. Szumi, Csernihiv – Mariupolt a cikk írása közben elfoglalták) az orosz haderő látszólag képtelen bevenni. Az igazság az, hogy ezeket a településeket valójában csak kis erőkkel támadják az oroszok. Ezekben a városokban a védő ukrán csapatok erőfölényben vannak. Magának az ukrán hírszerzésnek is az volt a véleménye, hogy az ilyen támadások célja nem is feltétlen a települések elfoglalása, hanem az ukrán haderő erőforrásainak elvonása volt Kijev térségéből.

Eddig úgy tűnik, hogy az orosz katonai vezérkarnak eszébe sincs a teljes határ mentén felsorakozott haderőt ráküldeni Ukrajnára, de szinte biztos, hogy most nagy erőkkel folyik az ukrán erők feltérképezése.

Attól tartok, hogy a műveletek döntő többsége most csak egyféle „harcfelderítési feladat”, amely az elkövetkező napok légi és rakétacsapásait készítik elő.

A cél az, hogy az ukránokat arra kényszerítsék, hogy az erőiket koncentrálják. Az ukrán hadvezetés nem is nagyon tud mással védekezni, csak a civil lakosság adta pajzzsal.

Ha például erőket csoportosítanának át a főváros megsegítésére, a menetet végrehajtó alakulatokat az orosz légierő megsemmisítené. Valójában az ukránok számolták el magukat. Csapataiknak csak a lakott településeken belül van igazából esélye az oroszokkal szemben. Ehhez viszont jól kellett volna elosztani a rendelkezésre álló erőket, mert most már nagyon kevés lehetőségük van az erők mozgatására.

Az orosz erők hónapok óta gyakorolták a feladataikat. Az „összekovácsolás” feladatait elvégezték és megszervezték az együttműködést. Az oroszok stratégiai céljainak megvalósítása „szépen” haladnak. Kijev bekerítése, elfoglalása és a déli összekötő-folyosó kialakítása napokon belül megvalósulhat. Egyelőre nem lehet azt mondani, hogy bárhol bénító veszteségeket szenvedtek volna a megszálló erők.

Az oroszok most kevesebb erőforrással, de gyorsabban haladnak, mint ahogy az USA 2003-as Irak elleni inváziója során.

Még egy jelentős erőfölényben lévő haderő győzelme sem várható el két nap alatt. A grúz háború öt napig tartott. Akkor a grúz támadás pillanatában az orosz hadsereg már Dél-Oszétia (azaz Grúzia) területén volt. A nyugati források folyamatosan tagadták, hogy az ukránok támadást terveztek volna a szakadár köztársaságok ellen, de az biztos, hogy az oroszok készültek erre. Ha ez bekövetkezett volna, akkor a grúz eseményekhez hasonló módon, a támadó csoportosításokra mért csapásokkal még hamarabb döntésre tudták volna vinni a dolgot. Az ukrán hadvezetés akkor beláthatta, hogy a határok erőszakos helyreállítására nincs lehetősége.

Zelenkij szerintem a végzetes hibát akkor követte el, amikor a müncheni biztonsági értekezleten arról beszélt, hogy ők továbbra is atomhatalomként tekintenek magukra, és ha az oroszok nem szavatolják Ukrajna területi integritását, akkor az ukránok vállalásai (Budapesti Memorandum) sem érvényesek.

Az USA jelezte, hogy nem kíván atomfegyvert adni az ukránok kezébe. Ez a nyilatkozat volt szerintem a háborút közvetlenül kirobbantó ok.

Az orosz katonai vezetés már korábban közölte, hogy taktikai atomcsapások lehetőségével számol az ukránok részéről. Úgy tűnik, hogy ez a félelem is közrejátszhat abban, hogy csak kisebb erőket vetnek be. Az már persze nagy kérdés, hogy ha az orosz felderítés szerint az ukránok ilyen eszközökkel rendelkeznek, akkor azt másoktól kapták, vagy maguk állították elő.

Sokan minden kilőtt orosz eszközben ukrán győzelmet látnak, pedig a feketeleves még odébb van. A dolgok későbbi alakulásáról pedig sokat elmondhat egy a 2008-as választásokat bemutató térkép.

100 harckocsi-, 97 gépkocsizó lövész- és 50 légideszant-zászlóalj lesz átfegyverezve új haditechnikai eszközökkel, valamint mindezek mellett jelentős mennyiségű egység modernizált eszközöket fog kapni. A mértékadó nyugati katonai szaklap, a Janes Defence Weekly cikk-címe szerint az ukránok „mérgükben” indították a török csapásmérő drónt, mivel a másik oldalról jött ágyútűzben előző nap meghalt egy kormánykatona.

Legalább egy ágyútarackot harcképtelenné tett a török Bayraktar TB2-es könnyű csapásmérő drón a célpont felett kilőtt „okos muníciója” – állítják a kijeviek. A Bayraktar TB2 összesen 65 kilogramm hasznos terhet (fegyverzetet) képes vinni, ezért katonai használhatósága korlátozott.

Ukrajnának 48 ilyen gépe van, s ez nem számottevő erő-komponens egy modern háború esetén. És jegyezzük meg, a török drón nem képvisel nagy harcértéket. Mivel igen kicsi a teherbírása, külön könnyű fegyverzetet, irányítható levegő-föld rakétákat fejlesztettek ki hozzá.

Nagy-britanniai források szerint a TB2-es kis méretű rakétája néhány kilogrammos robbanófejének korlátozott romboló hatását jelzi, hogy a célba vett löveg mellett a becsapódást követően megfigyelték, hogy a három tagú kezelőszemélyzet felpattan és fedezékbe szalad.

Van-e esélye az ukránoknak? Nézzük a tényeket!

Ukrajna körülbelül ötödannyi katonával, tizedannyi harcjárművel, elhanyagolható méretű légierővel és tizedakkora védelmi büdzsével rendelkezik, mint Oroszország. Jogosan merülhet fel sokakban, hogy miért lehet az, hogy másfél nap után az orosz haderő még csak minimális területet foglalt el Ukrajnából és egy stratégiai fontosságú nagyvárost sem ellenőriznek.

Ráadásul úgy tűnik, hogy az oroszok veszteségei is egyre magasabbak, az ukránok azt állították reggel, hogy 800 orosz katonát megöltek, megsemmisítettek 30 orosz páncélost, hét merevszárnyas és hat forgószárnyas repülőgépet. Értelemszerűen senki nem tudja megerősíteni, hogy ezek a számok mennyire pontosak, de a napvilágot látott, konfliktusról szóló videófelvételek alapján nem tűnnek teljesen valóságtól elrugaszkodottnak.

Ettől függetlenül talán egyelőre túlzás lenne azt állítani, hogy az oroszok lassan haladnának vagy kudarcot vallottak volna, mindenesetre úgy tűnik, becsúszhatott a gépezetbe egy-két taktikai hiba.

1. Alábecsülhették az ukránokat

Ukrán katona brit NLAW páncéltörővel. Fotó: Mykola Tys/SOPA Images/LightRocket via Getty Images

Nagyon úgy tűnik, hogy az orosz inváziós erők döntéshozói alábecsülték az ukrán ellenállást.

Annak ellenére, hogy az ukrán határ körül 200 ezer orosz katona állomásozott az invázió előtt, első körben minimális erővel, alig pár ezer fővel indultak csak meg az ukrán nagyvárosok ellen, és az invázió elején úgy festett, hogy nem is indokolt a nagyobb mozgósítás. Az oroszok szinte ellenállás nélkül eljutottak Harkovig és egy ideig úgy tűnt, hogy Kijev környékén is gyorsan ki tudnak alakítani egy hídfőállást Hosztomel reptér elfoglalásával.

A kezdeti sokk kiheverése után azonban észbe kapott az ukrán haderő. Harkovnál számos orosz páncélost semmisítették meg, a hosztomeli repteret pedig visszavették a deszantosoktól.

Erősen úgy tűnik, hogy mindkét összecsapás kimenetele meglepte az oroszokat. Hosztomelnél elég sok helikoptert vesztettek (legalább 2-3 harci helikopter leszedtek az ukránok Stingerekkel, ami talán példátlan veszteség ebben a fegyvernemben egy csatán belül), arra pedig aligha számítottak, hogy nem sikerül megtartani a repteret, és az ukránok leszámolnak az elitegységnek számító VDV-deszanttal.

Kapcsolódó cikk: 2022. 02. 25., Fordulat: az ukránok visszaszerezhették a Hosztomel repteret

Harkovnál nem tudni, mi történt, de miközben több páncélos-formáció is szépen bevárta egymást és most azon dolgoznak, hogy körülzárják a várost, szerda reggel néhány MT-LB és BMP látszólag egyszerűen berongyolt a városba, mintha nem számítottak volna rá, hogy bárki is tüzet nyit rájuk.

Talán visszájára sült el az is, hogy az orosz haderő még szerda reggel bejelentette, hogy leszerelték a teljes ukrán légvédelmet és légierőt, mely kijelentéssel valószínűleg nem demoralizálták az ukránokat, hanem inkább óvatlanná tették saját katonáik egy részét. Ugye, mint kiderült, ez közel sem volt igaz.

Kapcsolódó cikk: 2022. 02. 24., Ukrajna légvédelme és légiereje máris megsemmisült az oroszok szerint

2. Mindent Kijev ellen

Orosz KAMAZ katonai teherautó halad át a Krímen. Fotó: Sergei Malgavko\TASS via Getty Images

Kapcsolódó cikk: 2022. 02. 25., Milyen jövőt szán Putyin Ukrajnának? Szivárognak a részletek

3. Propagandaháború

Ez a kép még bőven az invázió előtt készült, a donyeci fronton. Mindenesetre most rengeteg hasonló felvétel jelenik meg a közösségi médiában. Fotó: NurPhoto/NurPhoto via Getty Images

Szintén érdekes, hogy miközben aránylag kevés videót látni a közösségi oldalakon az ukránok veszteségeiről, rengeteg videó van kilőtt orosz harckocsikról, ledrónozott tüzérségi eszközökről, halott katonákról. Mindez az az illúziót kelti, mintha az ukránoknak szinte nem is lennének veszteségeik, csak az inváziós sereg pusztulna.

Mielőtt ilyen konklúzióra jutunk, tartsuk észben, hogy a háború Ukrajna területén zajlik. A felvételeket ukrán civilek készítik és töltik fel az internetre. Jelentős részük tisztában van azzal, hogy a szénné égett harcjárművek, halott katonák látványa milyen demoralizáló hatással bír, így értelemszerűen felnagyítják ilyen videókkal az ellenséges veszteségeket, miközben saját halottjaikról – akik akár rokonok, barátok is lehetnek – nem fognak ilyen felvételeket közzétenni.

Kapcsolódó cikk: 2022. 02. 25., Videókon az orosz páncélosok benyomulása Kijevbe, úgy néz ki, egy háborús bűnt is rögzítettek

2022. 02. 24., Komoly harcok bontakoztak ki az ukrán nagyvárosok körül, szivárognak a videók az összecsapásokról

4. Ez nem a csúcstechnika

A mostani invázióban rengeteg, ehhez hasonló T-72-es harckocsi vesz részt. Fotó: Yuri Smityuk\TASS via Getty Images

Az is látszik, hogy bár az orosz Iszkander- és Kalibr-rakéták nagyot villantottak az invázió kezdetén, Oroszország nem éppen a legmodernebb felszereléseivel támadja Ukrajnát. Feltupírozott T-72-esek, BM-21-esek, Gvozgyikák, MT-LB-k, BMP-2-esek képezik az inváziós sereg ékét – ez mind hidegháborús technológia.

Oroszország ezeknél lényegesen komolyabb felszerelésekkel is rendelkezik, az csak a „baj” velük, hogy ezek drágák.

Első körben nyilván azokat a harcjárműveket küldik a frontvonalra, melyek elvesztéséért úgymond nem kár.

5. Most jön csak a java

Ahogy fent is írtuk, az Ukrajnában hadműveleteket végrehajtó orosz erő nagyon-nagyon kis része csak a bevetésre kész állománynak.

Csak az invázió megindulása előtt körülbelül 200 ezer mozgósítható katonája volt Oroszországnak Ukrajna körül, az invázió kezdete óta pedig folyamatosan érkeznek az újabb és újabb alakulatok a térségbe. Most éppen azzal van tele az internet, hogy 10 ezer csecsen harcos indult útnak Groznijból, hogy az oroszokat segítse, és ez csupán egy nagyon kis terület Oroszországon belül.