A tatárjárás valódi oka, avagy miért van már megint igaza Bogár Lászlónak (Tallián Hedvig cikkajánlója ‒ részlet egy falrengető tanulmányából)

Forrás:

A TATÁRJÁRÁS VALÓDI OKA, AVAGY MIÉRT VAN MÁR MEGINT IGAZA BOGÁR LÁSZLÓNAK - Párhuzamos társadalom

2025. november 16.

Emlékszem a pillanatra, amikor elém került az alábbi írás és eldöntöttem, erről a magyar közönségnek tudnia kell. Ugyanis ha érteni akarjuk történelmünket, akkor annak távoli, de meghatározó eseményéről, A TATÁRJÁRÁS VALÓDI OKÁRÓL is le kell hulljon a lepel. A ki tudja, kik által írt történelemkönyvek semmitmondó leckéit félre kell söpörni, hogy végre felismerjük az összefüggéseket a saját és a jövő generációi érdekében is. Jelenünket ugyanis a hét-nyolcszáz évvel ezelőtti történésekhez hasonlatos világrendszerváltás bolygatja, melynek mélyén most is a pénzügyi átrendeződés, a vagyontranszfer, azaz a globális léptékű ‒ évtizedek óta tartó ‒ hatalomátmentési kísérlet húzódik. Egyelőre még nem látjuk e kibontakozó világkáosz végét. S hogy saját jövőnkre nézvést milyen kimenettel spekulálhatunk, ahhoz meg kell ismernünk a magyar és európai középkor történéseinek hátterében futó, tabudöntő összefüggésrendszert. A nem-közgazdász agyú ember fejével is felfogható valós pénzügyi folyamatokat. A „nem létező” háttérerőnek a bűn kategóriájába tartozó uzsorát is messze felülmúló spekulációját, mely erő akkoriban Velence álruháját öltötte magára. Ráadásul, megpróbálta magát Firenze és más itáliai városok pénzintézményei mögé is elrejteni. Az alábbiakban tehát egy rázós történelmi utazásban lesz része az elszánt magyar olvasónak mongol hordákkal, Földközi-tengeri flottákkal, rabszolgákkal, pestissel, a „harmadik világhoz” tartozó angol királyokkal, pápákkal, no és persze ezüsttel-arannyal rogyásig, és ha valaki a mai Wall Street-i és City of London béli bűvészmutatványokkal is összefüggést vél felfedezni az alábbiakban, annak jó a szimata. Következzék tehát Paul B. Gallagher írása.

Tallián Hedvig

Paul B. Gallagher

MIKÉNT MANIPULÁLTA VELENCE A VILÁG ELSŐ ÉS LEGSÚLYOSABB GLOBÁLIS PÉNZÜGYI ÖSSZEOMLÁSÁT?

A történelem eddigi legsúlyosabb pénzügyi összeomlása 650 évvel ezelőtt érte el csúcspontját. Az 1930-as évek nagy gazdasági válsága enyhe és rövid epizód volt ahhoz képest, ahogy az 1340-es évek bankválsága megtizedelte a világ népességét.

A válság 1345-ben érte el csúcspontját, amikor is a világ legnagyobb bankjai mentek tönkre, és amelyeket az itáliai firenzei Bardi és Peruzzi társaságok vezettek, ez ugyanis több volt, mint bankválság – ez pénzügyi szétesés volt. Akárcsak a most fenyegető katasztrófa, amelyet Lyndon LaRouche 1994 júliusában megjelent „Kilencedik gazdasági előrejelzésében” jósolt, az akkori összeomlás is az összes nagy európai bank és a piac összeomlásával járt, melynek során – a krónikások beszámolója szerint – „az összes hitel egyszerre tűnt el”, a kereskedelem és a tőzsdei forgalom nagyrészt leállt, az éhínség és a betegségek következtében pedig a világ népességének katasztrofális csökkenése fenyegetett.

Akárcsak a pénzügyi összeomlás, amely 1995-ben fenyegetett minket Mexikó, Orange County, a brit kereskedelmi bankok stb. összeomlásával, az 1340-es évekbeli is harminc-negyven év katasztrofális pénzügyi gyakorlatának eredménye volt, melynek során a bankok hatalmas fiktív „pénzügyi buborékokat” hoztak létre, parazitaként emésztve a termelést és a valódi árukereskedelmet.

Ezek a spekulatív rákos daganatok elpusztították a valódi vagyont, melyet monopolizáltak, és ezeknek a bankoknak a tényleges csődjét okozták, jóval azelőtt, hogy végül tönkrementek.

Alapvető különbség 1345 és 1995 között, hogy a XIV. században még nem léteztek nemzetek. Egyetlen kormány sem rendelkezett nemzeti szuverenitással, hogy ellenőrizze a bankokat és a hitelek létrehozását, vagy, hogy rendezett módon csődbe taszítsa ezeket a bankokat, és a fiktív banki hiteleket és pénzt nemzeti hitelekkel váltsa fel. A pápaság, az egyház világszintű vezetése sem harcolt akkoriban a nemzetközi bankok adóssággal való kifosztási gyakorlata ellen, mint manapság; sőt, akkoriban szövetségben állt velük, segítette és támogatta őket.

Az eredmény katasztrofális volt az emberi népesség számára, mely világszerte 1300 és 1450 között mintegy 25 százalékkal csökkent (Európában az 1340-es évek összeomlásától az 1440-es évekig valahol ez 35-50 százalékra rúg).

Ezt a globális összeomlást, melyet a végül teljesen csődbe ment bankok politikája és tevékenysége okozott, a történészek azóta egy királynak, Szegény Edward III-nak, Anglia királyának tulajdonítják. Edward 1342-től kezdve lázadt fel a Bardi és Peruzzi bankok által végrehajtott királysága lefoglalása és kifosztása ellen azzal, hogy nem fizette vissza kölcsöneit. De Edward király nemzeti költségvetése eltörpült a Bardi vagy a Peruzzi bankoké mellett; sőt, 1342-re nemzeti költségvetése azok alosztályává vált. Firenzében készült belső feljegyzéseikben megvetően „Messer Edward”-nak hívták (késes, bicskás); „szerencsénk lesz, ha adósságainak akár csak egy részét is vissza tudjuk szerezni” – gúnyolódtak rajta 1339-ben.

A történészek a „szabad kereskedelem” mítoszát alakították ki ezekről a XIV. századi olasz „józan, szorgalmas, keresztény bankárokról”, akik „jót cselekedtek” saját kapzsiságukból kifolyólag; családjuk bankjainak monopóliumokat keresve, a kereskedelmet és a kapitalista ipar kezdeteit fejlesztve; ki tudja miként, de békében éltek más kereskedőkkel; és a templomnak tett adományokkal levezekelték kapzsiságuk bűnét. Szól a mítosz: ám, ezeket a józan bankárokat tévútra vezették a királyok (átkozott kormányok!), akik pazarlóak, háborúpártiak és megbízhatatlanok voltak az adósságaik visszafizetésében, mely kölcsönöket a tehetetlen vagy pillanatnyi elmezavarban szenvedő bankároktól kényszerítettek ki. Így a kialakulóban lévő „magánvállalkozói kapitalizmus” visszaszorult a XIV. század katasztrófája miatt – állapítja meg az osztálytermi mítosz, mellékesen megjegyezve, hogy Európában 30 millió ember halt meg a következő fekete halál, éhínség és háború következtében. Ám, ha a „józanságra törekvő, keresztény” bankárok ragaszkodtak volna az igyekvő „szabad kereskedelemhez” és a virágzó városállamokhoz, akkor soha nem keveredtek volna háborúskodó, pazarló királyok csapdájába!

AZ IGAZ TÖRTÉNET

Két közelmúltban megjelent könyv segít megdönteni e fedősztorit, bár talán nem ez volt a szerzők szándéka. Edwin Hunt 1994-es könyve, The Medieval Supercompanies: A Study of the Peruzzi Company of Florence (A középkori szupervállalatok: Tanulmány a firenzei Peruzzi-társaságról) megállapítja, hogy ez a nagy bank ‒ különösen az európai mezőgazdasági hitelek és kereskedelem terén – a saját romboló politikája következtében már az 1330-as évek végén veszteséges volt és gyakorlatilag csődbe ment, még mielőtt III. Edward-dal üzletet kötött volna. „Valójában a nagy bankvállalatok csak azért tudták túlélni 1340-et, mert nem terjedt a hír romló helyzetükről.” Pontosan úgy, mint 1995-ben.

Hunt pedig a történészek számára megdöbbentő tényt hoz fel, mely a Bardi és Peruzzi fennmaradt levelezésének és főkönyveinek kimerítő újbóli tanulmányozásán alapul. Arra a következtetésre jut, hogy III. Edward királynak nyújtott kölcsönük olyan brutális „feltételekhez” volt kötve ‒ a király bevételeinek lefoglalása és kifosztása ‒, hogy a király valódi adóssága nem haladhatta meg a 15-20 000 fontot, amikor fizetésképtelennek bizonyult. Hunt úr maga is egy nemzetközi banknál dolgozik, így tudja, hogy manapság hogyan működnek az ilyen „feltételek” a hitelezésben. Valószínűleg tudja, hogy a harmadik világ országainak valódi nemzetközi adóssága ma csak egy kis töredéke annak, amit a bankok és a Nemzetközi Valutaalap állít, hogy tartoznak. Biztosan tudja, hogy a XIV. századi Anglia a Bardi, Peruzzi és Acciaiuoli nemzetközi bankok számára harmadik világbeli országnak számított. II. és III. Edward számára sokkal kevesebbet kölcsönöztek, mint amit ígértek – de ígéreteiket a történészek, kötelességtudóan összeadták „teljes kölcsönként”, kezdve bankártársukkal, Giovanni Villani-val,

(...)

A teljes cikk itt olvasható:

A TATÁRJÁRÁS VALÓDI OKA, AVAGY MIÉRT VAN MÁR MEGINT IGAZA BOGÁR LÁSZLÓNAK - Párhuzamos társadalom