Vukics Ferenc előadása: A háború ára (2. rész), kiegészítve tudósítással
Vukics Ferenc "A háború ára" című előadásának első része, a Mi Hazánk értelmiségi holdudvarából alapított Fekete István Szabadegyetemen.
Kapcsolódó írás:
A háború ára – összefoglaló Vukics Ferenc előadásáról
Forrás: https://kuruc.info/r/6/250095/
A Fekete István Szabadegyetem soron következő előadója Vukics Ferenc volt, a Magyarok Országos Gyűlésének főszervezője. Előadásának címe A háború ára, amely egyrészt a világot sújtó orosz–ukrán konfliktusról szólt, Ukrajna lehetetlen helyzetéről, illetőleg az előadás második részében arról is, hogy mi magyarok hogyan állhatjuk meg a helyünket ebben a viharban, illetve hogy alakult a népesedési rátánk az elmúlt 1100 évben. Vukics saját élményeivel, kutatásaival is tarkította az estét, amely igazán tanulságos, ugyanakkor a téma súlyosságához képest közvetlen légkört teremtett a hallgatóság körében. Az alábbiakban összefoglalót nyújtunk a most csütörtökön elhangzott előadásról.
Ukrajnában a függetlensége kikiáltásakor 53 millió embere élt, a háború előtti években a szegénység miatt távozott 10 millió, a háború óta pedig további 10-13 millió ember. Az ilyen rohamosan csökkenő népesség egy pusztuló állam jele, amely már a háború előtt is gyengélkedett.
A háború óta felerősödött a gyermekkereskedelem, gyermekpornó, szervkereskedelem, drogkereskedelem, béranyaság, Ukrajna Európa legszegényebb országa lett. Ukrajna közveszélyes a szomszédaira is. A szervezett bűnözés olyan mint egy fertőzés, továbbterjed, határokon átível – fejtette ki Vukics, aki ezt követően rátért az ország háborús szerepére.
Ukrajnát Nyugatról rávették az eliten és a népességen keresztül, hogy játsszanak el egy anti-Oroszországot, amely konfliktusba keveredik Putyin államával, ugyanakkor ezt csak erőszakkal lehetett megteremteni. Akik nőként vagy rokkantként alkalmasak arra, hogy önként jelentkezhessenek a hadseregbe (tehát nem jelentkeztek, csak elméletben alkalmasak rá), nem hagyhatják el az országot. Akik eleget fizettek, átmehettek a határon a tiltás ellenére is, akik nem, azokat előállították. Egy átlagos ukrán katonának 11 napja van, hogy a szolgálat kezdetétől kórházba vagy meszesgödörbe kerüljön.
Mivel nyugatról pumpálják a fegyvert és pénzt Ukrajnába, nem ér véget a háború, a lakosság szenvedését meghosszabbítják. Ukrajna a külföldi pénzek nélkül működésképtelen, fegyverzete is alig lenne – foglalta össze Ukrajna helyzetét az előadó.
Vukics ezt követően rátért arra, hogy a szenvedések ideje csak most kezdődik igazán, a helyzet nem fog javulni. A konfliktus már átlépett Ukrajna határain, ezt számos esemény alátámasztja, amely tovább szélesíti és mélyíti a konfliktust (Barátság kőolajvezeték szivárgása stb.) – fejtette ki, majd Magyarország helyzetét vette górcső alá.
Bármelyik oldal győz, nekünk az rossz lesz. A 2019 előtti életünk nem fog visszatérni, hiába reménykednek benne sokan. Tudomásul kell venni, hogy a helyzet nem lesz jobb. A morált, a katonai helyzetet és a vágyakat a mainstrem média összekeveri az elemzésekben, így sokan nem kapnak hiteles tájékoztatást arról, hogy mi folyik a háborúval kapcsolatosan.
Az előadó rátért arra is, hogy magyarként a magyar érdeket kell szem előtt tartanunk, így felesleges kirakni orosz vagy ukrán zászlót a profilképünkre – mondta Vukics, majd rátért a tágabb Európa szomorú helyzetére. Kiválóan megállapította, hogy Európa 1943 óta nem a saját sorsának irányítója, egy amerikai–orosz paktum rendelkezik róla és politikájáról (teheráni konferencia – Á. B.). Európa népei ma egymást gyengítik, ezzel párhuzamosan folytatódik Németország felszámolása.
Európában ma háborús doktrínákat ismételgetnek kritika nélkül a béke rovására, nincs más mainstream alternatíva Nyugaton. Ukrajnának a háború ára a teljes eladósodás és a gazdaság pusztulása, az ukránok nem tudnak a saját földjeikért harcolni, mert már nincs nekik, eladták őket. Vágóhídra hajtják az embereket a semmiért, egy értelmetlen háborúért, a sajtó nyugaton pedig jobban be van kötve a világhatalmi rendszerbe, mint az adott kormányok. Sokszor a háborús narratíva tőlük származik, ők mondják meg a kormányoknak, mit csináljanak és nem fordítva – foglalta össze az előadó.
Végül a magyarság demográfiai helyzete és a Vukics által elképzelt megoldás következett. A magyarság túlélése a közösségek erejében és a szakrális parasztságban rejlik. A városokat mindig a vidékről töltötték fel életerővel, viszont ez a réteg, ez az erő manapság már nincs meg. Miért nem? A 900-as évek elejétől a magyar lakosság emelkedett szépen lassan. A tatár invázió után keletkezik az első demográfiai törés, szakadás a népesedési ábrán, a lakosság egyharmada odaveszik. 1400-as évek előtt közvetlenül megugrik a népesség, jobban, mint a 900-as évek elejétől. Az 1400-as évek második felétől, Mátyás alatt ez a népesség megtorpant a háborúk és a sorozatos konfliktusok miatt. Hódoltság alatt folyamatos a népesség csökkenése, amely egészen a Rákóczi-szabadságharc végéig tart. Eztán erős növekedés, 1875 után még gyorsabb növekedési spirál. Az I. világháború alatt az erős növekedés megtörik, de érdekes módon visszafogottan növekszik, ezt csak a II. világháború töri meg. 1945 után hasonló ütemű növekedés, kicsi törés a 60-as évek végén, majd újabb szelíd növekedés, azonban a legkiábrándítóbb helyzet csak most következik. Az elmúlt 30 évben és a jelenkorban újabb tüske van a fejlődési útmutatóban, nagyobb, mint a tatárjárás vagy a II. világháború idején, vagy akármikor az elmúlt 1100 évben, tehát nagyobb traumát él meg a társadalom, mint a tatárjáráskor vagy a II. világháború alatt.
A jövő pedig semmi jóval nem kecsegtet, hiszen ennél jóval nehezebb világ vár ránk.
Vukics szerint a közösségépítésben van a jövő, illetve fontos a környező népekkel való kibékülés, a jó kapcsolat, mint ahogy egyéni szinten is a jó kapcsolat a helyes irány a családdal, barátokkal, hiszen ez átsegíthet minket a válságos időszakokon. Az alábbi feltételeknek kell megvalósulni ahhoz, hogy egy csoportból közösség váljon – fejtette ki.
1. Közös akciók.
2. Közös konstrukciók, szervezeti formák létrehozása.
3. Közös rítusok.
4. Hűség egymás iránt. Ha a családban nincs hűség, akkor a társadalomban sincs.
5. Mindezt nemzedékeken keresztül kell cselekedni (pl. régen úgy kezdtek építeni egy katedrálist, hogy tudták, hogy a dédunokáik idejében fogják tartani bennük az első misét).
