2022. jan. 4.

Elhunyt Pusztai Árpád János, a GMO-k veszélyeire először figyelmeztető tudós

Mi, magyarok állítólag nagyon büszkék vagyunk a tudósainkra, de most bizony nagyon szégyelltem magam, amikor rájöttem, hogy egy, az egész világon ismert nagy magyar tudós haláláról egyetlen magyar média sem számolt be. Megteszi most akkor a Szilaj Csikó.

2021. december 17-én, 91 éves korában elhunyt Ph.D. Pusztai Árpád János, az egyik első tudós, aki aggodalmát fejezte ki a génmódosított élelmiszerek biztonságossága miatt. Az igazság mellett kiálló tudós 2021. december 17-én, otthonában hunyt el. Felesége, Bardócz Zsuzsa az utolsó pillanatig mellette volt. Pusztai 1930. szeptember 8-án született Budapesten. Az Óbudai Árpád Gimnázium tanulója volt. 1953-ban szerzett vegyész oklevelet a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Az 1956-os magyar forradalom előtt három évig dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia munkatársaként. A bukott forradalom után Pusztai egy ausztriai menekülttáborba szökött, és onnan Angliába ment. Biokémiából doktorált a londoni Lister Institute-ban. 1963-ban meghívták a skóciai aberdeeni Rowett kutatóintézet fehérjekutatási osztályára. Pusztai a következő 36 évben a Rowett Intézetben dolgozott, túlnyomórészt növényi lektinekkel.

Ez idő alatt felfedezte a glikoproteineket a növényekben, több mint 270 kutatási tanulmányt írt, három könyvet publikált, és a „lektinek nemzetközileg elismert szakértőjeként” tartották számon. Pusztai 1998-ban az Edinburgh Királyi Társaság tagjává nevezték ki, és a Leverhulme Trust ösztöndíjat kapott.

Pusztaival először 2003-ban kommunikáltam e-mailben. Megpróbáltam felvilágosítani amerikai szenátoromat a GMO-k (genetikailag módosított szervezetek) emlősökre gyakorolt káros hatásairól.

Pusztai kutatásai tették lehetővé, hogy a tudomány teljes mértékben megértse a GMO-k keletkezésének mechanizmusait, és az az emlősökre gyakorolt káros hatásait.

Howard Vlieger így köszönt el tőle:

„Pusztai bölcs és gondoskodó ember volt. Hatalmas tudományos eredményeket ért el, de ennek ellenére mindig megőrizte alázatát, ugyanakkor képes volt megállni a helyét, és bátran kimondani az igazat a gonosz erőkkel szemben, amelyek megpróbálták eltorzítani és nevetségessé tenni kutatásait. Óriási köszönettel tartozik Pusztainak a világ, amiért feltárta a GMO-növények veszélyes hatásait. Emberként és tudósként továbbra is elképesztő példa marad – és valószínűleg figyelmeztető jelzés más tudósok számára, akik félnek bemerészkedni a kutatás ezen területére, mert félnek, hogy tönkreteszik karrierjüket. Annak köszönhetően, hogy Pusztai ragaszkodott a sertéstanulmányunk egyik összetevőjéhez (Ph.D. Judy Carmannal), felfedeztük a rendkívüli viselkedésbeli különbségeket a GMO-val etetett és a nem GMO-val etetett sertések között. Ez ma még kevéssé ismert tény, mivel 2013-ban megjelent tudományos tanulmányunknál megtagadták ennek említését. A sertéstanulmányt publikáló tudományos folyóirat szerkesztője visszautasította ennek a meglepő megállapításnak a közlését. Ma már számos példát ismerek a GMO-takarmányt fogyasztó több állatfaj viselkedési különbségeinek ilyen szélsőségeire. Ezt az információt számos táplálkozási szakértő és állatorvos közölte Észak-Amerikában, akik képesek 'látni, azt, amit néznek'. Sajnos hihető az a lehetőség is, hogy az emlősökhöz hasonlóan a GMO-k ugyanolyan hatást gyakorolhatnak az emberekre, különösen a gyermekekre. Mindig emlékezni fogok egy konkrét megjegyzésre, amelyet Pusztai az első telefonbeszélgetésünk során tett. Azt mondta: 'Nem hiszem el, mennyire tudatlanok és nem törődnek az emberek az Ön országában a testükbe juttatott táplálékkal kapcsolatban.' Mennyire igaz volt ez akkor, és sajnos ma is. Igazán áldott vagyok, hogy ismertem Pusztait, és hogy ő volt a mentorom. Hasonlóan áldott vagyok, hogy ismerhetem szerető, gondoskodó és intelligens feleségét, Susan Barcdoczt.”

1995-ben Pusztai kutatásokat kezdett a hóvirág növényből származó, GNA lektin gént tartalmazó, genetikailag módosított burgonyán. Kutatócsoportja nyers és főtt génmódosított burgonyával etette a patkányokat, kontrollként a Desiree Red burgonyát használta. Pusztai 1998-ban egy World in Action programban adott interjúban elmondta, hogy csoportja a génmódosított burgonyával táplált patkányok bélrendszerének és immunrendszerének károsodását figyelte meg.

Azt is mondta: „Ha választhatnék, biztosan nem enném meg", és „nagyon igazságtalannak tartom polgártársainkat tengerimalacként használni."

Emiatt a média felbolydult, és a Rowett Institute igazgatója, Philip James, aki kezdetben Pusztait támogatta, felfüggesztette őt és megtiltotta neki és Susan Bardocznak a nyilvános beszédet. Ezenkívül kötelességszegési eljárás keretében lefoglalták nyers kutatási adataikat.

A Rowett Intézet végül publikált egy Pusztai eredményeit kritizáló cikket, és a nyers adatokat hat névtelen lektornak juttatta el, akik szintén kritizálták Pusztai munkásságát. Pusztai az ellenőrzési jelentést és cáfolatát megküldte az azt kérő tudósoknak, majd 1999 februárjában huszonegy európai és amerikai tudós adott ki Pusztait támogató feljegyzést.

Pusztai kísérletének beszámolója végül a The Lancetben jelent meg 1999-ben. Kutatásának ellentmondásos jellege miatt a levelet hat bíráló bírálta el – a szokásos szám háromszorosa. Az egyik nyilvánosan tiltakozott a tanulmány megállapításai ellen, egy másik hibásnak tartotta, de azért szerette volna közzétenni, „hogy elkerülje a Pusztai-ellenes összeesküvés gyanúját, és lehetőséget adjon a kollégáknak, hogy maguk is lássák az adatokat", míg a másik négy bíráló szerint a tanulmány megalapozott kérdéseket vetett fel. Pusztai egyike volt azoknak a tudósoknak, akiket a Scientists Under Attack: Genetic Engineering in the Magnetic Field of Money című 2010-es dokumentumfilmben meginterjúvoltak, és akik eredményeik alapján bírálták a génmódosított élelmiszerek felhasználását.