top of page
szilajcsiko

Vukics Ferenc: Így veri szét a helyi együttműködéseket az USA




Ukrajna először azért volt fontos az amerikaiak számára, mert az Ukrajna feletti vezetés ellenőrzésével számos orosz energiavezeték felett is hatalmat birtokolhatnak. Az „Anti-Oroszország” projekt csak azután született meg, miután megtapasztalták, hogy a szolgálatkész ukrán kormányok bármekkora árat hajlandóak megfizettetni a saját állampolgáraikkal az „amerikai elismerésért” és némi „külföldre menekített magánvagyonért” cserébe.

Az „elszigetelés” nemcsak Oroszországot érinti, és teljesen összehangolt módon zajlik már évek óta. Az orosz–európai, az orosz–kínai, az orosz–indiai, az orosz–iráni, az orosz–pakisztáni, az orosz–japán energiaügyi együttműködések felszámolása, akadályozása nemcsak az oroszokat gyengíti, hanem az összes résztvevő szereplőt is. Ahogy a korábbi cikkeinkben már állítottuk, szó sincs itt semmiféle „globalizációról”.

Az USA módszeresen akadályozza a helyi, regionális együttműködéseket szerte a világon, és mindent megtesz annak érdekében, hogy csak olyan fejlesztések valósuljanak meg, amelyek az ő és az őt irányító csoportok érdekeinek megfelel.

Ezen együttműködések felszámolásával, hátráltatásával nemcsak „ellenségeit”, de „szövetségeseit” is nehéz helyzetbe hozza, ami azt mutatja, hogy az USA-t irányító érdekcsoportoknak nemcsak az oroszok, a kínaiak, az irániak, a líbiaiak vagy a szíriaiak „megregulázása” a fontos, de az „angolszász NATO” kivételével szinte minden gazdasági vetélytárs ellehetetlenítése is. Európa és Japán már tapasztalhatja ennek a gondolkodásnak az „árát”, de úgy tűnik, hogy a „halálos szorításból” már senki sem tud kimenekülni.

Az orosz sajtó egy évvel ezelőtt számolt be arról, hogy Alekszandr Perov, az orosz energiabiztonsági alap vezetője kijelentette, hogy a Gazprom a politika és a költségtényezők miatt lemondott az indiai és japán vezetékek építésének tervéről.

Jelena Bulmistrova, a Gazprom alelnöke akkor sajtótájékoztatón jelentette be, hogy elhalasztották az Oroszországból Indiába irányuló földgázvezeték építését. Bulmistrova a vezeték vonalvezetését „túl tőkeigényes útvonalnak" nevezte. Perov a Gazprom képviselőjének kijelentésére reagálva azt mondta:


„A földgázvezetékekről szóló tárgyalások már 2017-ben elkezdődtek, és India támogatja az ilyen projektek megvalósítását. Mindazonáltal kezdettől fogva világos volt, hogy a projektnek számos földrajzi nehézsége és politikai kockázata van. A fő probléma azzal a területtel kapcsolatos, amelyen a csővezetéknek át kell haladnia. Ezért előreláthatólag a Gazprom mint a projekt egyik fő résztvevője inkább kivár. A program jelenlegi nehézségeinek megfelelő felmérése után Oroszország nem hajlandó elfogadni a felmerülő kockázatokat."

Irán először 1996-ban vetette fel a Pakisztánból Indiába vezető csővezeték ötletét. Akkoriban az ország 7 milliárd amerikai dollár elköltését tervezte egy 2775 kilométer hosszú földgázvezeték megépítésére, amelynek gázforrása a South Pars termelőterülete. Az országok közötti geopolitikai nézeteltérések és az Egyesült Államok ellenállása miatt a projektet többször is elhalasztották. 2008-ban Washington szankciókat vezetett be Iránnal szemben, mert elégedetlen volt az iráni atomprogrammal, ez pedig tovább rontotta a helyzetet.



Az amerikai ellenállás arra késztette Indiát, hogy változtasson elképzelésén, felmondja az együttműködést Iránnal, és alternatív csővezetékek kifejlesztésébe kezdjen Türkmenisztánból Afganisztánon és Pakisztánon át. Ennek a nyomvonalnak a megépítéséről is már 25 éve tárgyalnak, de a munkálatok nem haladtak előre. Ennek egyik fő akadálya az India és Pakisztán közötti Kasmír miatti konfliktus és az afgán biztonsági állapotok voltak. Türkmenisztán Irán, Oroszország és Katar után a világ negyedik legnagyobb földgázvagyonnal rendelkező országa, két évtized alatt a jelenleginek több mint háromszorosára akarja növelni kitermelését.

2010-ben meg is született a megállapodás Gurbanguli Berdimuhammedov türkmén, Hamid Karzai afgán, Aszif Ali Zardari pakisztáni elnök és Murli Deora indiai energiaügyi miniszter között.

2015-ben Türkmenisztánban meg is kezdték az új nemzetközi földgázvezeték építését. A projekt elnevezése, a TAPI annak a négy országnak a kezdőbetűjéből származik, amelyet a csővezeték majd összeköt: Türkmenisztán, Afganisztán, Pakisztán és India.

A vezeték a tervek szerint 1814 kilométer hosszú lett volna, létrehozásának költségeit pedig 10 milliárd dollárra becsülték. A gázvezeték kezdőpontja a földkerekség második legnagyobb földgázmezője, Galkinis.



Hét évvel ezelőtt is a legnagyobb problémát az okozta, hogy a tervezett vezeték veszélyes vidékeken halad keresztül, különösen Afganisztánban. „Tisztában kell lennünk a feladat nehézségeivel. Nem engedhetjük tovább, hogy az erőszak és a rombolás hátráltassa népeink gazdasági fejlődését, vagy fenyegesse biztonságát”mondta akkor Mohammad Hamid Ansari indiai alelnök. Az akkor még regnáló amerikaiak által támogatott afgán kormányzat azt ígérte, hogy a biztonsági erők mindent megtesznek azért, hogy az építkezést ne zavarhassák meg. „Afganisztán legnagyobb bányáiban sikeresek voltak a biztonsági intézkedéseink, most ugyanezt a modellt alkalmazzuk” – mondta Daud Shah Sabah akkori afgán bányászati miniszter, ami jól jelzi, hogy a megszállás során hol is volt igazán biztonság az országban. „A terroristák sokszor külföldről jönnek. Reméljük, hogy a helyi közösségek nem fogják megtűrni őket, hiszen a gázvezeték közös vagyon, az embereké, mindenkié lesz” – mondta akkor Sabah. A politikusok és a szakemberek akkor abban bíztak, hogy az óriásberuházás – a gazdasági előrelépés mellett – biztonságot is hoz a régióba. „Korántsem csak az energia szállításáról van szó” – hangsúlyozta akkor Gurbanguly Berdimuhamedov türkmén államelnök. „Ez egy rendkívül fontos vállalkozás, segíthet megteremteni a fenntartható fejlődést és a békét a régióban. Ráadásul 12 ezer új munkahelyet is teremt.”

A gázvezeték történetét figyelve megállapítható, hogy az USA ebben a térségben is mindenáron megakadályozta a helyi együttműködések létrejöttét, és inkább a konfliktusok eszkalálódásában volt érdekelt. Az afganisztáni „dicstelen” kivonulás is más olvasatot kaphat ezen tények kapcsán. Egy súlyos biztonsági kockázatokat jelentő Afganisztán „szinte ékként működve” akadályozhatja a közép-ázsiai együttműködések kialakulását és a gazdaság fejlődését.

Az Irán és Oroszországgal szembeni embargók szintén gátjaivá válnak a térség megerősödésének.

Ennek a térségnek a biztonságát pedig éppen a gazdaság megerősítésével és a helyi együttműködések megteremtésével lehet elérni.

A „demokráciexport” álságosságára mutat rá az is, hogy az USA-nak fontosabb volt az, hogy a Kabuli Egyetemen gender szak indulhasson, mint az, hogy tényleges gazdasági fejlesztésekben vegyenek részt. Az USA valójában sehol sem támogat olyan energiaügyi együttműködést, amelyet nem ő ellenőriz.

Alekszandr Perov, az orosz energiabiztonsági alap vezetője az akkori helyzetet értékelve rámutatott: ha India összes elképzelése megvalósul, akkor Oroszországnak számos kihívással kell szembenéznie, mert a vezeték Afganisztánban a hegyeken halad keresztül, és ez utóbbi még mindig az Egyesült Államok fókuszában áll. „Mindez magas pénzügyi költségekkel jár. Ez a tényező az orosz multinacionális energiavállalat jelenlegi döntésének helyességét bizonyítja" – állt a szakértők jelentésében.

Bulmistrova azt is bejelentette, hogy a Gazprom nem veszi fontolóra az Oroszországból Japánba tartó földgázvezeték 2017-ben javasolt megépítését sem. A jelentés szerint mindkét fél elképzelése szerint a 15 000 kilométeres vezeték Hokkaidót és a Szahalin-szigetet kötötte volna össze.



Perov rámutatott arra is, hogy a nem teljesült tervek miatti esetleges veszteségek pótlása érdekében a Gazpromnak fontolóra kell vennie LNG-projektek fejlesztését a Távol-keleten.

A Szahalin 2 földgázmező 10 millió tonna cseppfolyósított földgáz exportját teszi lehetővé Oroszországnak. Ennek 60%-a Japánnak jutott. Eddig. Miután Japán – az USA más szövetségeseihez hasonlóan – szankciókat alkalmazott Oroszországgal szemben az Ukrajna elleni háború miatt – ezért kérdésessé vált a földgáz import. Erre egyelőre nem terjednek ki a szankciók. Nem véletlenül. Ha ugyanis a két japán importőr, a Mitsui és a Mitsubishi kihátrál a szerződésből, akkor a szabadpiacon legkevesebb 15 milliárd dollárral drágábban tudna csak beszerezni cseppfolyósított földgázt. Japán a világ harmadik legnagyobb gazdasági hatalma, a GDP-je jóval nagyobb, mint Oroszországé, de 15 milliárd dollár neki is sok. Ezért Tokióban egyelőre haboznak – írja a Nikkei gazdasági portál.

Japán és Oroszország között még mindig nincsen békeszerződés, pedig a harcok 1945-ben véget értek a két állam között. Csakhogy a Szovjetunió megszállta a Kurilli szigeteket, és azoknak csak egy részéről vonult ki egy, az USA-val kötött megállapodásra hivatkozva. Véget nem érő tárgyalások folytak a szigetekről mindmáig, amikor az oroszok közölték: a japán szankciók miatt felfüggesztik a részvételüket a béketárgyalásokon. Mindez azt is jelentheti, hogy Japánnak végképp búcsút kell vennie a szigetektől, melyeknek stratégiai fontossága van.

Ha a japánok lemondanak az orosz földgázról, akkor a kínaiak kapva kapnak az alkalmon. Peking növelni szeretné földgáz importját Oroszországból, de a működő csővezeték viszonylag szűk kapacitású. A második, nagyobb átmérőjű vezeték csak évek múlva szállíthat földgázt Kínába. Ezért a Szahalin sziget cseppfolyósított földgáza remek import lehetőség lenne. Az oroszok minden bizonnyal nem számítanának fel piaci árat a kínaiaknak hiszen a szankciók miatt olyan nehéz helyzetbe kerültek, hogy nagyon rá vannak utalva Peking jóindulatára.

Fumio Kisida japán miniszterelnök még az ukrán konfliktus kirobbanása elején bejelentette, miszerint nem hagynak fel a hatalmas orosz gázprojekttel, és hogy soha nem kockáztatná országa energiabiztonságát. A március eleji találkozókon Kisida biztosította kereskedelmi és gazdasági miniszterét, Koichi Hagiudát és más tisztségviselőit, hogy maradnak a Szahalin-2 cseppfolyósított földgáz (LNG) projektben, mert a projekt megszakítása veszélyeztetné a gazdaságot. A találkozók részletei, valamint a Kisida és más kormányzati tisztviselők nyilvános beszédei segítenek megérteni azt a nehéz egyensúlyt, amelyet Japán próbál megtartani az orosz invázióval kapcsolatban. Noha egyetért a szankciókkal az orosz bankok és oligarchák ellen, Japánnak kisebb mozgástere van, mint szövetségeseinek, hogy megszakítsa kapcsolatait az orosz gázzal, hiszen a 2011-es fukusimai katasztrófa utáni atomreaktorok leállítása óta nagymértékben támaszkodik az importra.

A júliusi országos választások előtt Kisida el akarta kerülni az üzemanyagszámlák megugrását és az áramkimaradások kockázatát. Az Oroszország által „különleges hadműveletnek” nevezett inváziót követően Japán eleinte hangsúlyozta, hogy párhuzamosan kell haladni a G7-ekkel, miközben meg kell őrizni a stabil energiaellátást.

A G7-ek eddig csak abban állapodtak meg, hogy csökkentik az orosz energiától való függést, nem pedig az energiavásárlás azonnali leállításáról. Azonban ahogy nő a felháborodás Ukrajnával kapcsolatban, más G7-országok is rákényszeríthetik Kisidát az orosz gáz leállítására.

Ha a G7 többi tagja úgy dönt, hogy betiltja az orosz energiaimportot, akkor Japánnak is ezt kell tennie. Ha a G7 úgy dönt, hogy nem, akkor Japán bármit elkerülhet – mondta Takayuki Homma, a Sumitomo Global Research közgazdásza.

Az energiaszegény Japán több mint egy évtizede használja az orosz gázt, hogy csökkentse közel-keleti olajfüggőségét, és pótolja a kieső nukleáris kapacitást. Amennyiben kénytelen lenne lecserélni az orosz LNG-t más, piacon vásárolt gázra, akár 25 milliárd dollár többletköltséggel is kellene számolnia a magas azonnali árak (másnapi vagy következő hónapra leszállítandó gáz árak) miatt.


Ezeknek fényében a közvetlenül a japán felsőházi választások előtt Abe Sindzó ellen elkövetett merényletnek más összetevője is lehet mint egy vallási csoport tevékenysége.





667 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page