Vukics Ferenc: Izraeli immunológus nem ajánlja szüleinek, hogy negyedszerre is beoltassák magukat

Dr. Ariel Munitz, a Tel-Avivi Egyetem klinikai mikrobiológia és immunológia professzora az immunválasz szerepét kutatja a krónikus gyulladások és a tumor mikrokörnyezetében. Kutatásainak az a célja, hogy új immunterápiákat alakítson ki. Legújabb tanulmánya az IgG antitestek szintjét vizsgálta a súlyos COVID-19-es esetek során.

Dr. Ariel Munitz így fogadta a negyedik oltás bevezetésével kapcsolatos izraeli döntést:

„Nem tudom, milyen tudományos eredményekre alapozva született meg ez a döntés. Nem tudom, hogy miért vállalták be a negyedik vakcinával való oltást. A jelenleg rendelkezésre álló adatok tükrében immunológusként ellenzem ezt az eljárást. Ugyanannak a vírustörzsnek az ismételt expozíció nagyobb hatékonyságot (egy antitest és egy vírus antigén közötti kapcsolhatóságot) eredményezhet ugyanazzal a vírustörzzsel szemben. Az antitestek B-sejtek általi keletkezése többek között az affinitás-érlelés nevű folyamattal történik. Minél több antigént fecskendezünk be, annál több B-sejt fog 'választani'. Ezek a B-sejtek ezután specifikusak lesznek az adott fajra vagy antigénre. Emiatt a jelenség miatt a kevésbé specifikus B-sejt populációit veszítjük el ugyanazon törzs/vakcina antigénjeihez való specializáció miatt, miközben ez a tartalék később nagyon hatásos lehetne egy új vírustörzs ellen, ami esetleg később támadja meg a szervezetet. Azaz: Az immunválasz konkrétumait emeljük, de csökkentjük a válasz rugalmasságát.”

„Aki tanult immunológiát, tudja, hogy az immunrendszer egyik legerősebb tulajdonsága a rugalmassága. Ismételt erősítők adása egy 'elavult' immunregenssel, végső soron elősegítheti, hogy a vírus meg tudja kerülni az immunrendszert.”

„Kevéssé ismert a nagyközönség és a döntéshozók előtt, hogy az antitestek jelentősége a vírus elleni védekezésben nem meghatározó. Az immunrendszer 'legjelentősebb karja' a vírusok elleni küzdelemben a T-sejtes kar. A T-sejteket a tudomány a legjelentősebb védelmi vonalként ismeri el számos vírus ellen, beleértve a szezonális koronavírusokat is.”

„A vakcina az immunmemóriát és a sejtvédelmet szolgálja, és nincs bizonyíték arra, hogy az immunmemória mára gyengült volna. Az egyik célpopuláció, amelyet a vakcina elsősorban jelentős kockázati csoportként céloz meg, az idős betegek. Nekem is vannak felnőtt szüleim, akiket meg akarok védeni, de a jelenlegi ismeretek tükrében nem fogom ajánlani, hogy oltassák be magukat a negyedik vakcinával.”

„Az immunrendszer öregedése során a memória T-sejtek száma csökken. Állítólag, ha erősítőt adsz, az csak segít rajtuk. Azonban ez nem feltétlenül igaz! Korábban már közzétették, hogy a korral csökkenő T-sejtek korlátozott repertoárjának fényében fennáll a félelem, hogy ugyanazon antigénnek való ismételt kitettség ugyanazzal a szennyezővel szemben a T-sejt 'felnyársulását' idézi elő.”

„Ez azt jelenti, hogy végül a T-sejtek emlékezetvesztéséhez vezethet más fertőző betegségekkel szemben. Ezt az elméletet a járvány előtt ismertették, és így nem is kifejezetten a jelenlegi vakcinára utalt. Az ismételt oltások 'nyársaló kardja' itt is komoly problémát jelent, amely sokkal több embert veszélyeztethet, mint akiket megmenteni akar. Ha valóban van egy szakmai igényű gondolat a negyedik vakcina bevezetésére, akkor egy kísérletet kell elvégeznie a témában szakértői csapatnak, amely megkapja a szükséges etikai engedélyeket. Izraelben a felnőtt lakosság nem tengerimalac.”

Egy kis segítség a professzor úr megjegyzéséhez:

A T-sejtek az immunrendszer katonái: folyamatosan járőröznek a szervezetben olyan sejtekre vadászva, amelyek kórokozókkal fertőzöttek, vagy amelyek a normálistól eltérőek, és daganattá fejlődhetnek. Ha rátalálnak egy ilyen sejtre, harci üzemmódba lépnek, csakhogy gyakori probléma, amikor az aktivált T-sejteket a betegség valamilyen módon eltéríti, és azok a szervezet saját sejtjei ellen fordulnak. Ilyenkor allergiás reakciók és autoimmun betegségek jelennek meg, mint például colitis, asztma, sclerosis multiplex, arthritis vagy bizonyos bőrbetegségek.

A T-sejtek (más néven: T-limfociták) a csontvelőben termelődő fehérvérsejtek. Két legfontosabb típusuk a B-sejtek és a T-sejtek. Mindkettő fontos szerepet játszik a baktériumok és vírusok felismerésében és elpusztításában.

A T-limfociták a csontvelőből a csecsemőmirigybe vándorolnak, és ott érnek meg, innen a T betű a nevükben (csecsemőmirigy = thymus). A T-sejtek három csoportba sorolhatóak:

a helper T-sejtek segítenek más sejteknek a fertőző organizmusok elpusztításában
a szupresszor T-sejtek más limfocitákat akadályozzák az egészséges szövetek elpusztításában
a killer T-sejtek pedig felismerik és elpusztítják az abnormális vagy fertőzött sejteket

A B-limfociták ottmaradnak a csontvelőben, és ott érnek meg, innen a B betű a nevükben (csontvelő = bone marrow). Ezek a sejtek antitesteket termelnek, amelyek feladata az antigének elpusztítása.

Két évvel ezelőtt még biztosak voltunk ezekben a dolgokban:

„Tudományosan igazolt és persze sokak által személyesen is tapasztalt jelenség, hogy az immunrendszer az életkor előrehaladtával egyre gyengébbé válik. Számszerűen a 20-as évektől kezdve évente kb. 2-3 százalékkal gyengül a természetes védekezőképességünk.”

„Az immunrendszer öregedésének minden bizonnyal vezető oka a csecsemőmirigy fokozatos zsugorodása. Ez a szegycsont mögött elhelyezkedő szerv termeli a T-sejteket, amelyek az immunrendszer emlékezetét alkotják: felismerik és elpusztítják a kórokozók antigénjeit. A csecsemőmirigy a születéstől kezdve évente 3 százalékkal, a negyedik X-be lépve pedig 1 százalékkal csökken.”

Mi a következménye az öregedő immunrendszernek?

„Nem reagál olyan jól a védőoltásokra: Az immunrendszernek részei a T-sejtek, amelyek 'megjegyzik' a behatolókat. Így később hatékonyan tudnak védekezni ellenük. Az életkorral fokozatosan csökken a szervezet által előállított T-sejtek száma, a legtöbb vakcina csak új T-sejtek segítségével képes hatni.”

„Könnyebben lebetegszik: Nemcsak az a probléma, hogy idősebb korra kevesebb immunsejt termelődik a szervezetben, hanem az is, hogy a meglévő sejtek rosszabbul kommunikálnak. Ez azt jelenti, hogy a kórokozókra rosszabbul tudnak reagálni.”

„Lassabban épül fel a sérülésekből, fertőzésekből, betegségekből: Az idősebb emberek szervezete kevesebbet állít elő az immunsejtekből, beleértve a fehérvérsejteket is. Ez nehézkesebbé, lassabbá teheti a gyógyulást.”

Az öregedés során a kromoszómáink is ráncosodnak, írja közleményében a University of Connecticut, amelynek kutatói kimutatták, hogy az idősödés során a kromoszómák egyes, immunműködésért felelős részei egyre kevésbé hozzáférhető állapotba kerülnek. A Journal of Experimental Medicine-ben megjelent vizsgálat szerzői 75 egészséges fiatalember (22 és 40 éves kor között) és 26 egészséges idősebb ember (65 éves és idősebb) vérmintáiból származó immunsejtek génaktivációs mintázatát elemezték.

Mint a genetikusok kifejtik (Duygu Ucar és munkatársai: The chromatin accessibility signature of human immune aging stems from CD8+ T cells), a fiatal és idősebb személyek immunsejtjeinek génaktivációs mintázata tipikus, korábban nem azonosított különbségeket mutat. A fiatalabbak esetében nagyobb valószínűséggel hozzáférhetők a T-sejtek fejlődését és differenciációját serkentő gének, amelyek az influenza és az egyéb virális infekciók, továbbá egyes rákos megbetegedések elleni védekezésben működnek közre, míg az idősebbek esetében nagyobb valószínűséggel hozzáférhetők azok a kromoszóma-régiók, amelyek a sejthalál és a gyulladás során aktívak.

A Nature Communications tanulmánya (Evolutionary genetics of immunological supertypes reveals two faces of the Red Queen) egy régi rejtélyre ad magyarázatot: hogyan lehetséges, hogy a fajok immunrendszere folyamatosan változik, adaptálódik az új környezeti kihívásokhoz, és képes felvenni a küzdelmet az új parazitákkal szemben, azonban ugyanezen idő alatt az alapvető immunfunkciók nem változnak, sőt akár évmilliók során is ugyanazok maradnak. (Az immunrendszer egyes génjei pl. szinte teljesen azonosak a csimpánzok és az emberek esetében, nyilatkozták a kutatók).

Jackie Lighten és munkatársai a fő hisztokompatibilitási komplex (MHC) génjeit vizsgálták a gerinces evolúció modellállataként használatos guppik (Poecilia reticulata) esetében, és megállapították, hogy bár a kórokozók felismeréséért felelős gének többszáz változatban fordulnak elő, azonban ezek az allélok néhány funkcionális csoportba rendezhetők. Minden ilyen funkcionális csoport (a kutatók ennek a szupertípus elnevezést adták) egy adott kórokozó-csoport ellen nyújt védelmet, és a szupertípusok földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül azonosak a különböző populációk között. Míg az allélok minden populációban speciálisak, követik a kórokozók gyors változásait, és védenek a jellegzetes helyi megbetegedésekkel szemben, a szupertípusok állandóak, képesek a genetikai variációk hosszú távú megőrzésére.

Másképp megfogalmazva: a szelekció az allélokon hat, a polimorfizmus megőrzése (a szelekció kiegyensúlyozása) pedig az allélok immunológiai funkcióján. (Az előbbi a Vörös Királynő fegyverkezési verseny, az utóbbi a Vörös Királynő egyensúly; a koevolúciós spektrum e két ellentétes folyamata Lewis Carroll Alice Tükörországban című regénye nyomán kapta a nevét, amelyben Alice a Vörös Királynő birodalmába érkezve azt vette észre, hogy minden lakójának rohannia kell, csak hogy egy helyben maradhasson. Az evolúcióbiológusok ennek analógiáját alkalmazzák a gazda-parazita fegyverkezési versenyt magyarázó elméletben).

Evolúcióbiológusok Vörös királynő hipotézis analógiáját alkalmazták a gazda-parazita fegyverkezési versenyt magyarázó elméletben, amely szerint a paraziták alapvető hatással voltak és vannak a szexualitás kialakulására és fenntartására. Ezeknek ugyanis sikerességük érdekében állandóan alkalmazkodni kell gazdájuk mint legszűkebb környezetük ökológiájához és megújuló védekezőrendszeréhez. Így a paraziták jelenthetik a gyorsan változó környezetet (egy gazdageneráció alatt általában sokkal több parazita-generáció nő fel) gazdáik számára, és megfelelő szelekciós nyomást biztosíthatnak egy olyan hatékony ellenszer kifejlesztéséhez, mint a szexuális rekombináció, mely állandó változásokkal (futás) lehetővé teszi a megfelelő védekezést és túlélést (egy helyben maradás).

Vörös királynő hipotézisre hivatkozik néhány szerző az öregedés célszerűségének igazolására. A lényege, hogy az öregedés elősegíti a természetes kiválasztódást. A gyorsabban cserélődő generációk jobban tudnak alkalmazkodni, különösen a kórokozók, ragadozók és élelemforrások tekintetében.

Mint a kutatók kifejtik, a szupertípusokkal számoló modell azt is megmagyarázza, hogy a természetes szelekció miért nem képes eltávolítani a humán MHC (HLA) rendszer nagy számú betegségokozó mutációját, amelyek több mint százféle öröklődő betegséget okoznak: a szupertípusok lehetővé teszik, hogy a recesszív betegségokozó mutációk elbújjanak a szelekció hatása elől.

Az immunrendszer nem mindenkinél öregszik egyformán. Ezt nevezik az ember immunkorának. Ebben az értelemben egy 40 éves ember immunrendszere lehet 20, de akár 60 éves is. Az azonban jó hír, hogy testmozgással és megfelelő étrenddel az immunrendszer-öregedés megfordítható, tehát ha a covid ezt okozza, annak egészségügyi következményei nem feltétlenül véglegesek – írja a New Scientist.

A birminghami egyetem kutatói arra jutottak, hogy a covidon átesettek jelentős részénél három hónappal a kórházi kezelés után jelentkeztek az immunrendszer korai elöregedésének jelei, illetve felgyorsult náluk az immunrendszer öregedése.

Erre utalt az úgynevezett naiv B- és T-sejtjeik pusztulása, holott ezeknek a még éretlen sejteknek az lett volna a dolguk, hogy fellépjenek a kórokozók ellen. Ugyanakkor azt tapasztalták, hogy a koronavíruson átesett betegek szervezetében felhalmozódtak az emlékeztető B- és T-sejtek, amelyek működésben maradnak egy fertőzés után, és készek egy újrafertőzésre választ adni. Megnőtt az öregedő T-sejtek száma is, amelyek káros vegyületeket rejthetnek, és olyan gyulladásokat okozhatnak, amelyek idős kori betegségekhez vezethetnek.

A folyamatos oltásoknál felmerülhet annak veszélye, hogy a szervezet „folyamatos megbetegedésként” reagál az mRNS oltások által a szervezetben termelődő tüskefehérje jelenlétére. Így az egyszeri traumás, az immunrendszer öregedését elősegítő esemény helyett az öregedést okozó hatás folyamatosan jelen lesz a szervezetben.

Az „idősödő immunrendszerrel” rendelkezők szervezetében ezek a változások oda vezetnek, hogy náluk a külső fertőzések, vírusok, baktériumok elleni reakció csökken, viszont a szervezet hevesebben védekezik a belső változások ellen, tehát az autoimmun reakciók növekednek.

Forrás:

Vukics Ferenc: Izraeli immunológus nem ajánlja szüleinek, hogy negyedszerre is beoltassák magukat

Blogos rovatok

KIEMELT CIKKEK