A tizenhárom hős ‒ meg a silányság... (Fuksz Sándor jegyzete)

Mire gondolhat a magyar ember október 6-án? Csakis a 13 mártír tábornokra. És arra a hiányzóra, aki ekkor már az Alpok lankáin élvezte a szabadságot! Nehezen lehet találni szavakat arra az erkölcsi silányságra, amivel Görgei Artúr viselkedését leírni lehet, de idézzük inkább unokatestvérének, Máriássy János honvédezredesnek gondolatait, amelyeket visszaemlékezésében vetett papírra:

„…Tudom, sőt meg vagyok győződve, hogy Görgeynek az legtávolabbról sem állott szándékában, és hogy ő azt nemcsak nem tudta, hanem nem is gondolta lehetségesnek, hogy az osztrákok íly borzasztó bosszút fognak állani cserben hagyott társain, de ha azt nem is tudta és nem is gondolta lehetségesnek, annyit mint éles eszű embernek, és mint olyannak, ki az osztrákokat ez oldalról jól ismerte, mégis csak tudnia kellett, hogy egy íly eclatans és sértő kihívás – mely Kossuthnak april 14-ki kihívásának méltó pendant-ja – nem fog maradni megtorlás nélkül; és tudnia kellett azt is: hogy a megtorlás osztrák részről főleg őket fogja sújtani; és azért Görgeynek – mint Bayard szerepét játszó hősnek – nem volt szabad e kiváltságos tettének bármely conseqventiája elől menekülni.

Görgey tehát az által, hogy ő az oroszok által – csak a maga és néhány kedvencei számára – kieszközölt amnesztiát elfogadta, egy – magas állásához, hírnevéhez és őseihez nem méltó – silány tettet követett el, és hogy ő azon felől még pénzt is elfogadott az oroszoktól, azon neki, bármíly okból és bármíly módon felajánlott és adott 1100 féldoublonok elfogadása, viselkedését még silányabbá teszi. Ha Görgey visszautasítja ezen reá nézve gyalázatos kedvezményt, és együtt maradván félrevezetett bajtársaival, megosztja – mint kötelessége lett volna – azok dicső sorsát, volna-e ember az országban, aki őt hazaárulással merné vádolni? És vajon ily hősi és hazafias elhatározással nem bizonyította volna-e be Görgey jobban eljárásának őnzéstelenségét, és nem szerzett volna-e az által nem csak a hazának, hanem saját nevének is nagyobb fényt és dicsőséget, mint ily, csak nyomorult életét biztosító, de minden egyebet tönkre silányító amnesztia elfogadásával?

Sajnos, hogy cinizmussal saturált, talmi hősi és hazafias érzületeinél fogva, ily dicső elhatározásra nem volt képes! A másik silány tette Görgeynek az: hogy ő akkor, amikor az elvérzett bajtársainak és sok más jeles honfiaknak vére még párolgott, és amikor az eltiport kesergő nemzetnek kínos szenvedéseiben csak a dicső hősies védelemnek emléke képezte egyedüli vigaszát: ő akkor képes volt undorító cynismussal, nemtelen bosszúvágyból és saját bűnös tetteinek szépítése és igazolása czéljából egy, valótlanságokkal és rágalmakkal telt, a magyar vitézséget, a magyar ügyet és annak legjelesebb bajnokait kigúnyoló, ügyünk kiváló híveit gyalázó, s így a történelmi igazságot meghamisító, és a nemzet büszkeségét mélyen sértő, botrányos könyvet írni. E két tetteinek egyikével Görgey compromittálta önkényű eljárásának önzéstelenségét és tönkre tette egyéni reputatióját; a másikkal megsértette a magyar fajt és a magyar nemzetet, s elidegenítette azt magától – miután scripta manent – örök időkre, szóval: e két qvalifikálhatatlan tettel Görgey erkölcsileg megölte magát. Az egykor bálványozott hős és hazafi Görgey Artúr megszűnt élni a magyar világban; írhat Aschermann, írhat testvére és írhat a világnak bármely írója foliantokat mellette, e morális halálból őt fel nem támasztja itt, míg magyar magyar marad, semmiféle toll a világon.”…

---

Forrás: Az elszállt becsületszó, 104. oldal

http://mek.niif.hu/25500/25581/25581.pdf