top of page

Vukics Ferenc: Mi is történik a Kígyó-szigeten és a gabona körül?





Nagy nehezen kibontakozik a kép, hogy mi is történik valójában a Kígyó-szigeten. A nyugati és az ukrán propaganda olyan erőteljesen „kézben tartotta” az eseményeket, hogy szinte semmi hír nem szivárgott ki arról, hogy az ukránok és az oroszok miről is folytattak tárgyalásokat a nemzetközi szervezetekkel.

Ukrajna folyamatosan azzal vádolta meg az oroszokat, hogy miattuk nem sikerül a gabonát eljuttatni az „éhező országokba”. Volodimir Zelenszkij elnök már május elején jelezte, hogy Ukrajna több tízmillió tonna gabona exportjától eshet el a fekete-tengeri kikötők orosz blokádja miatt, ami élelmiszerválságot idézhet elő Európában, Afrikában és Ázsiában is, hozzátéve, hogy hivatalosan is bezárják az Oroszország által elfoglalt tengeri kikötőket. Az ukrán elnök szerint Oroszország nem engedi a hajók mozgását a kikötők környékén, és teljes ellenőrzés alatt tartja a Fekete-tengert, amivel blokkolni akarja az ország gazdaságát.

Vlagyimir Putyin orosz elnök erre válaszul úgy nyilatkozott, hogy Oroszország engedi, hogy a gabonát szállító hajók elhagyják az ukrán ellenőrzés alatt álló kikötőket.

„Nyugodtan exportálhatnak gabonát az ukrán ellenőrzés alatt álló kikötőkből, elsősorban Odesszából és környékéről. Nem mi aknáztuk alá a kikötőket, Ukrajna tette. Számtalanszor mondtam a kollégáimnak: szedjék fel az aknákat, hogy a gabonaszállítmányok elindulhassanak. Mi kezeskedünk a hajók biztonságos átjutásáért." – mondta az orosz elnök.

A nyugati médiában rendszeresen megjelenik az a hír, hogy az oroszok aknázták alá a tengerpartokat és ezzel veszélyeztetik a kereskedelmi hajók mozgását. Az ukránok nem érdekeltek a válság megoldásában. Ők úgy gondolják, hogy ez az ügy újabb szankciók forrása lehet Oroszország ellen. Bár közben többféle megoldási javaslatot is felvetettek a gabona új útvonaláról, úgy tűnik, hogy csak az oroszok tettek valamit annak érdekében, hogy a gabona elszállításra kerüljön. Az ukránok lopással vádolják az oroszokat, miközben a moszkvai vezetés szerint a gabonáról nem az ukrán vagy az orosz kormányzatnak kell dönteni (és ez vonatkozik az új termésre is), hanem azoknak a gazdáknak, akik elvetették és később betakarították. Háború ide vagy oda, a gazdáknak dolgozni kell. Azzal, hogy a búza nem kerül értékesítésre, ők járnak a legrosszabbul és lehetetlenné teszi a jövőbeli gazdálkodást.

Nagyjából kétmillió tonna gabona betakarítását kezdték meg az oroszok az elfoglalt Zaporizzsja régiójában, közölte nemrégiben Jevgenyij Balickij, a térséget megszálló orosz erők katonai vezetője, hozzátéve, hogy az elfoglalt területeken learatott gabona 70%-át már el is adták. Oroszország korábban már megkezdte az Ukrajnában felhalmozott gabonakészletek kifosztását, illetve a már kikötőkben, hajókra pakolt gabona elhordását és eladását is. A katonai vezető szerint a megszállt területeken minél hamarább helyre kell állítani a „normális működést”. Balickij szerint a gabonát nem az orosz katonák takarítják be és „lopják el”, hanem azok a gazdák, akik nemrég még ukránoknak számítottak, de Kijev számára most már csak „oroszok” és tolvajok, miközben a munkájuk gyümölcsét gyűjtik be.

A szenegáli elnök és az Afrikai Unió vezetője, Macky Sall is találkozott korábban Vlagyimir Putyinnal, hogy meggyőzze az ukrán gabonaszállító hajók kiengedéséről annak érdekében, hogy elkerüljék az éhínséget az afrikai kontinensen. Az élelmezési válságot egy négyoldalú megállapodással igyekeztek orvosolni, mely Oroszország, Ukrajna, Törökország és az ENSZ között jött létre. A megállapodás lényege az, hogy az ukrán gabonát Törökországon keresztül juttatnák el a világpiacra.

A múlt héten az orosz védelmi minisztérium közölte, hogy a jóindulat gesztusaként a csapatokat kivonták a Kígyó-szigetről. A minisztérium megjegyezte, hogy ezzel bebizonyosodik, hogy Moszkva nem avatkozik be az ENSZ azon erőfeszítéseibe, hogy humanitárius folyosót szervezzen a mezőgazdasági termékek Ukrajna területéről történő exportjára.

Kijev ezt az eseményt az „ukrán fegyverek győzelmének” állította be. Azt állították, hogy az ukrán csapások miatt menekültek el az oroszok, és kitűzték az ukrán zászlót a szigeten. Persze a műholdfelvételeken bárki szembesülhetett azzal, hogy a szigeten nincsenek ukrán katonák és a haditengerészetük sincs olyan állapotban, hogy egy ilyen akciót támogatni tudjon (mármint azt, hogy a sziget hosszú időn keresztül ukrán kézben maradjon).

Július 4-én gyorsan cáfolniuk kellett magukat az ukránoknak. Akkor az ukrán fegyveres erők déli parancsnokságának szóvivője, Natalja Humenjuk kénytelen volt pontosítani a szavait, mondván „metaforikusan” értette, amit mondott, hiszen csak helikopterrel ledobtak egy zászlót a szigetre, amely „ott várja majd a csapataink megérkezését, akik felvonják majd”. Az orosz haderő erre reagálva azt közölte, megölték azokat az ukrán katonákat, akik felvonták a zászlót.

Az orosz közlés szerint az ukrán katonák helyi idő szerint hajnali 5-kor, motorcsónakkal érkeztek a szigetre, ezután egy repülőről, nagy precíziós rakétával támadtak rájuk az oroszok, több katona halálát okozva. A túlélők a szárazföld felé menekültek.


„Az Orosz Légierő nem engedte, hogy az ukrán hadsereg zászlót tűzzön ki Zmeiny-szigetre, az ukrán fegyveres erők egy részét nagy pontosságú rakéták semmisítették meg, a túlélők elmenekültek"közölte a védelmi minisztérium. „A katonai kudarcok és az ukrán csapatok tömeges visszavonulása miatt a Donbászban július 7-én éjjel a kijevi rezsim megpróbálta szimbolikusan eljuttatni a zászlót a Kígyó-szigetre" – áll az orosz katonai minisztérium jelentésében.


Közben Törökország elengedte azt az „ukrán” gabonát szállító orosz hajót, amelyet állítólag Kijev kérésére tartóztatott fel. A Zhibek Zholy nevű gabonát szállító hajó szerdán késő este hagyta el Karasu kikötőjét, miután néhány nappal korábban az ukrán hatóságok kérésére a török vámhatóság feltartóztatta az oroszok által megszállt ukrán régióból indult hajót. A török hatóságok a tulajdonosi háttér tisztázását követően továbbengedték a hajót. A történtek miatt az ukrán külügyminisztérium csütörtökön bekérette a török nagykövetet, akitől magyarázatot várnak arra, hogy Törökország miért engedte el a lopott gabonát szállító orosz hajót. Erről Oleg Nikolenko, az ukrán külügyminisztérium szóvivője írt a Twitteren.


„Sajnálattal értesültünk arról, hogy a Zhibek Zholy nevű orosz hajó elhagyhatta Karasu kikötőjét. Holott a török hatóságok megkapták azokat a bizonyítékokat, melyek egyértelműen alátámasztják, hogy a hajó az oroszok által megszállt ukrajnai területekről ellopott gabonát szállítja” – írta bejegyzésében a szóvivő.


Az ukránok szeretnék elérni, hogy a megszállt területeken lévő gabonát ukrán állami tulajdonnak tekintsék, de erre semmiféle jogalapjuk nincs. A kijevi vezetés azt is szeretné elérni, hogy az oroszok elleni embargó „totálissá” váljon és az orosz élelmiszerekre is vonatkozzon.

A Kígyó-sziget egy stratégiailag fontos hely. Moszkva mindenáron meg fogja akadályozni, hogy ott ukrán katonák tevékenykedjenek. A mostani akció felesleges véráldozat volt. Ahogy a gabonával való felesleges „bűvészkedés” is. Az ukránok attól tartanak, ha felszedik az aknákat (amelyeket az oroszok szerint teljesen szakszerűtlenül telepítettek és ez az oka a sok sodródó aknának), akkor megnyílhat az út az orosz partraszálló csapatok előtt és rövid úton eleshet Odessza is.

Arról hogy mennyire működnek a szankciók, hadd idézzek egy három évvel ezelőtti hírből. Nagy kérdés, hogy ha évekkel ezelőtt nálunk ennyire tisztában voltak a szankciók hatásosságával, akkor ezek a szakemberek most miért nyilatkoztak teljesen mást az orosz támadás után?


„Nem érte el célját az orosz embargó, nem sikerült Oroszországot a Krím-félszigeten gazdasági kényszer alkalmazásával meghátrálásra kényszeríteni. Sőt, a szankcióháború által elindított gazdasági folyamatok elsősorban az uniós tagállamok Oroszországgal gazdasági kapcsolatban álló cégeit érintik súlyosan negatívan, miközben Oroszország nemcsak az önellátásra rendezkedett be, de több mezőgazdasági termék – gabona, cukor – tekintetében importőrből exportőrré vált. A piacok átrendeződtek, új ellátási láncok jöttek létre és nagymértékben felerősödött néhány embargós termék csempészése az Oroszországgal szomszédos országokon keresztül. A Magyarországi Logisztikai Szolgáltató Központok Szövetsége (MLSZKSZ) szerint Magyarország az új helyzetben akkor járhat jól, ha minél jobban alkalmazkodik a megváltozott folyamatokhoz, aktívan megjelenik az orosz, a kínai és a török piacokon, és olyan gazdasági környezetet teremt a záhonyi térségben, amely vonzza a termelő beruházásokat.


Az Európai Unió és Oroszország között már több mint két éve zajló szankcióháborúval kapcsolatban már az első perctől látszott, hogy nem fogja azt az eredményt hozni, amit vártak tőle. Ma már az is megállapítható, hogy az eredeti célokból semmi nem valósult meg: nem sikerült Oroszországot gazdasági vonalon rákényszeríteni Krímmel kapcsolatos magatartásának feladására. Oroszország nem vonult ki a Krímből, a bevezetett élelmiszer embargó az orosz gazdaságot nem kényszerítette térdre, sőt még komolyabb ellátási zavart sem okozott. Ezzel szemben az orosz piac nagyon sok területéről évekre, évtizedekre teljesen kiszorultak az uniós országok vállalkozásai. Eközben az orosz piac átrendeződött, az orosz gazdaság nagyon sok termékből – főként a mezőgazdaság területén – önellátóvá vált, vagy más irányból szerzik be azokat. (Az orosz embargó várható negatív következményeire az MLSZKSZ már három hónappal az embargó bevezetését követően felhívta a figyelmet.)


Önellátóvá vált az orosz mezőgazdaság


Míg Oroszország korábban jelentős mértékű gabonaimportra szorult, most fordult a helyzet: a 2016. évi termés alapján – 115 millió tonna gabonát termeltek (a magyar termés 7 millió tonna) – jelentős exportőrré lépett elő, ami a magyar gabonaexport piaci pozícióit is jelentősen meg fogja nehezíteni. Oroszország a Szovjetunió felbomlása óta most először került abba a helyzetbe, hogy cukrot exportálhat – ugyanis az idei termés alapján több mint egymillió tonnával termeltek többet, mint amennyire szükségük van. Oroszországban nem ritka az olyan mezőgazdasági cég, amelynek több százezer hektáros termőterülete van, ezek a cégek a méretgazdaságos üzleti modelljük miatt nagyon költséghatékonyan tudnak gazdálkodni.


Mára az orosz mezőgazdaság átállítása a belső igények ellátására majdnem teljes mértékben megvalósult, miközben az EU-t teljes mértékben kihagyó új ellátási láncok kiépítése is rohamléptekkel halad. Erre jó példa az orosz-kínai határ közelében (Mudancsiang város mellett), kínai-orosz közös befektetésből épített mintegy 100 ezer marha tenyésztésére alkalmas telep, amely zömében az orosz piaci igények kielégítését célozta meg – hús, tej és tejtermékek tekintetében –, és amelynek jelentős mértékű továbbfejlesztését tervezik. A vállalkozás méreteit jól tükrözi, hogy az EU-ban az átlagos nagytelep méret 2-3 ezer szarvasmarha befogadóképességű, míg a legnagyobb kínai marhatelepen 40 ezer szarvasmarha van.

Dől a csempészáru, átrendeződtek a kereskedelmi útvonalak


Az EU és az Oroszországgal szomszédos államok kereskedelmi statisztikáit nézve szembetűnő, hogy néhány termékkörben (állati- és növényi zsírok, élőállat és állati termékek) a szokásos kereskedelmi fejlődést jelentősen meghaladó mértékben nőtt a forgalom. Ez esetekben valószínűsíthető az embergót megkerülő, Oroszország irányba történő termékértékesítés. Fehéroroszország például idén ötször több almát exportált Oroszországba, mint amennyi a saját termése volt.


Emellett a kereskedelmi útvonalak markáns átrendeződése továbbra is intenzív (mint ahogy írtuk 2014-ben): szinte minden hónapra jut egy új bejelentés, hogy valamelyik kínai nagyvárosból az EU valamelyik nagy ipari városába/kikötőjébe indítanak irányvonatos projekteteket. A legutóbbi ilyen bejelentés a Chengdu-Rotterdam Express vasúti árufuvarozási projekt elindítása, amely 15 nap alatt teljesítette a távot (ugyanez tengeren 40-45 nap). De ilyen új vasúti megoldások orosz-kínai viszonylatban is indulnak, az új „Selyem út” részeként. Ezek részben a tengeri konténeres fuvarozás alternatívájaként, részben az embargós hatások ellentételezéseként indulnak el.”


Szóval csak tovább előre a Júdeai Nemzetei Front Öngyilkos Kommandójának útján. Emlékszünk még a Brian élete egyik jelenetére: „Öngyilkos alakulat! Támadás! Most megmutattuk nekik!"

Azt már nem emlegetem fel, hogy Brian erre mit válaszolt.






1 109 megtekintés
legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page