Vukics Ferenc: Óriási likviditási válság előtt a világgazdaság
Pozsár: „Aki azt hiszi, hogy az oroszok elleni szankciók nem ártanak a nyugatnak, az akár az egyszarvúakban is hihet.”
Sokan azt gondolják, hogy a nyugati szankciók következményeinek hatására Oroszország gyorsan le fog „térdelni”, és a lakossági elégedetlenség gyors hatalmi átrendeződést fog okozni. A rubel gyors leértékelődése, az orosz megtakarítások azonnali összeomlása, a bezárt tőzsde, a magas kamatok fájnak az oroszoknak, és főleg a leginkább Putyin-kritikus középosztálynak. A további, az áttételes hatások még sokkal durvábbak is lehetnek, de úgy tűnik, hogy Oroszország erre valamennyire felkészült.
A nyugati politikusok által elindított szankciók azonban nemcsak Európában, de a világban is súlyos recessziót okozhatnak.
„Ez egy totális gazdasági háború, és el fogjuk érni az orosz gazdaság összeomlását” – mondta Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter. „Vigyázz a szádra! Ne felejtsük el, hogy az emberi történelem során a gazdasági háborúk gyakran valóságossá fajultak”– replikázott Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök.
Oroszország gazdasági mutatóiból látszik, hogy készültek ezekre a szankciókra. Az állam a világ egyik legstabilabb makrogazdaságát tudhatta a magáénak. A háború megkezdése előtt az országban csak 4 százalékos volt a munkanélküliség. Ez keleti viszonylatban azt jelenti, hogy sikerült elérni a teljes foglalkoztatást. Az orosz gazdaság csak egy 18 százalékos adósság-terhet cipelt eddig magán. Ez kifejezetten alacsony értéknek számít. Az ország 640 milliárd dollárnyi devizatartalékkal, legalább ugyanilyen nagyságú aranytartalékkal rendelkezik. Eddig kifejezetten magas volt a külkereskedelmi többlet és alacsony a költségvetési hiány.
Ezekből az értékekből az következne, hogy a lakosság életszínvonala magasabb legyen a mostaninál, de a mindenkori orosz vagy szovjet vezetők a lakosság érdekeit előszeretettel rendelik alá a nagy birodalmi céloknak. Az egyik kérdés tehát továbbra is az, hogy az orosz recessziót milyen mértékű európai recesszió fogja követni, és mely államok polgárai fogják „jobban bírni” az emiatt kialakuló helyzetet.
A német acélipar a leállás szélén van, az autóipar egy hetes tartalékkal rendelkezik, az energiaárak lassan az égben vannak, az élelmiszerárak és az alapanyagok árai néhány nap alatt szinte megduplázódtak.
Az orosz–ukrán háború miatt régen tapasztalt emelkedésnek indult a gabona ára a tőzsdén. Erre a világpiaci áremelkedésre reagál a magyar kormány is, amikor jelezte, hogy a kiviteli tilalom minden gabonafélét érinthet. Oroszország és Ukrajna a világ legnagyobb gabonaexportőr országa.
A fegyveres konfliktus miatt a héten több napon keresztül is rekordot döntött a búza és a kukorica tőzsdei jegyzése. A napokban tapasztalt áremelkedésre több mint tíz éve nem volt példa.
Az Oxford Economics 6 százalékban számszerűsítette a 2022-es várható orosz GDP-kiesést, ami komoly visszaesés, de sok ország szenvedett el hasonló recessziót a pandémia során. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy ha háború van, akkor nem a pénzügyi racionalitás számít, hanem a lakossági érzelmek és az önellátás képessége. Oroszország annyiban jobb helyzetben van, mint nyugati szomszédai, hogy élelmiszerekből, ipari nyersanyagokból és energiahordozókból önellátó. A népnek lesz mit ennie, és lesz mivel fűteni.
Putyin az orosz vidéken népszerű elsősorban. Az ő szavazói eleve szegényebbek. Megtakarítása és vesztenivalója az oligarcháknak és a városi középosztálynak van. Ezek az emberek utaznak rendszeresen, nekik fáj a pénzügyi környezet romlása és az izoláció.
Senki sem tudja megmondani, hogy meddig tart ki Oroszország ebben a nemzetközi környezetben, de úgy tűnik, arról sincs sok információnk, hogy mekkora a tartása a nyugati gazdaságnak az orosz nyersanyagok kiesése után.
Nézzük, mit mond erre a Wall Street egyik legnagyobb nevű elemzője.
Pozsár Zoltán jelenleg a Credit Suisse rövid távú kamatláb-stratégiájának globális vezetője, korábban pedig az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának vezető tanácsadója volt. Jelenleg egyfajta „repoguru” a Wall Streeten. Múlt héten néhányan a Wall Streeten csendben örvendeztek, amikor a Pozsár Zoltán tőzsdei elemző által megjósolt „Lehman Weekend" következményei nem váltak valóra, és a központi bankok nem árasztották el a globális piacokat likviditászuhataggal, megismételve a 2008 szeptemberében történteket.
Pozsár egy ma írt jegyzetében kifejti, ami most történik, az valami olyasmi, amit senki sem ért igazán, és ami még megtörténhet, az lehet, hogy a 2008-as, 2018-as és 2020-as válság legrosszabb részeinek kombinációja lesz.
Mint a magyar elemző írja, múlt vasárnap a Lehman-hasonlattal azt kívánta hangsúlyozni, hogy ahogy a piac akkoriban nem vette észre a pénzügyi rendszer összetettségét és összekapcsolódását, úgy ma sem ismeri fel ugyanezt.
Az Oroszország elleni szankciók nem a bankok, hanem politikusok által lettek elindítva, miközben nem modellezték le a hatásukat.
„Amikor 500 milliárd dollár devizatartalékot kiszakítanak a rendszerből, szankcionálják és megszüntetik a SWIFT-bankokat (március 12-től), és arra kényszerítik a nyugati bankokat és árukereskedőket, hogy ne a világ legnagyobb nyersanyag-termelőjétől (Oroszországtól) származó árukkal kereskedjenek, akkor előre nem látható dolgok történhetnek, és ezek valószínűleg meg is fognak történni."
„Ha valaki azt gondolja, hogy a Nyugat ki tud kidolgozni olyan szankciókat, amelyek maximalizálják Oroszország veszteségét, miközben minimalizálják a pénzügyi stabilitás kockázatát Nyugaton, akkor az az ember akár az egyszarvúakban is hihet."
Pozsár a cikk során Larry Summers híres torontói beszédéből is idézett:
„...a válságok nem arról szólnak, hogy felbecsüljük gazdasági hatásukat, és tizedesjegyig megbecsüljük egy sokk GDP-hatását. A válságok a félelemről és a kapzsiságról szólnak..."
Oroszország a világ GDP-jének mindössze 5%-át adja, mégis pénzügyileg ezer szállal kötődik a nyugati gazdasághoz. Akik úgy gondolják, hogy könnyű lesz minden pénzügyi kapcsolat megszakítása Oroszországgal, azoknak azt mondom, hogy kicsit bonyolultabb lesz a SWIFT megszüntetése Oroszországban, mint Iránban, és jóval több problémát is fog generálni.
A mai piaci eseményekről szóló gazdasági témájú könyvek központi témája az áruk fedezete. Oroszország a világ egyik legnagyobb árutermelője. A világgazdaságból való kirekesztése jóval nagyobb hatást generál a világra, mint amire az 5%-os gazdasági teljesítményéből következtetni tudunk. Az orosz áruk adták a fedezetét a világban zajló ügyletek jelentős részének. Pozsár szerint ez az „áru mint fedezet” témája váltja ki a következő likviditási válságot a világban.
Az újságok diadalittasan számolnak be arról, hogy az orosz oligarchákat hogyan „vadásszák” le a nyugati országokban. Most úgy tűnik, ez az, ami a legkevésbé érdekli Vlagyimir Putyint. Az orosz elnöknek eddig is nagy népszerűséget biztosított az oligarchaellenes retorikája.
Neki nem probléma, hogy a kevésbé lojális pénzemberek elbuknak. A leghűségesebbeknek tartott emberei majd úgyis kapnak valami kárpótlást a kínai, pakisztáni, indiai piacból. Putyin nem fog meghátrálni azért, mert az emberei elvesztik a nyugati jachtot, ingatlant, vagyont. A tőkeáttétel jelensége miatt a nyugati ellenfelek saját magukat lövik lábon a neki amúgy sem tetsző pénzemberek likvidálásával.
Az európai országokban élő orosz oligarchák úgy vettek fel korábban hiteleket, hogy a hitel fedezete a cég, a részvények voltak. Most, amikor cég és a részvény hirtelen elértéktelenedik, nemcsak a tulajdonos mehet csődbe, de még az őt finanszírozó bank is. Ha pedig az európai bankok között megszűnik a bizalom, mert nem tudják, hogy ki fog bukni az orosz oligarchákon, akkor jön a legrosszabb helyzet: a bizalomhiány, a két számjegyű kamat, vagyis amikor a bankok nem mernek üzletelni egymással.
Korábban olyan óvatosan vártuk ki a gazdasági reformok hatásait, nehogy likviditási válságot okozzunk a világban. Most meg az egész világ bátran ugrott fejest egy olyan medencébe, ahol nem biztos, hogy elég mély a víz.
Sok mindent meg fogunk tanulni ebben a válságban.
Már a pandémia is felhívta a figyelmet az önellátás fontosságára, és most a háború kitörését követő válságjelenségek is ezt igazolják.
A pénzügyi lufit eregető embereknek pedig lehet, hogy be kell látniuk, hogy a korlátlan „pénzgyártás” időszaka véget ért, mert a „hitelpénzek” mögött semmilyen árufedezet sincs.
Az orosz áruk kiesésével pedig vészesen elvékonyodott a lufi anyaga. Bármikor kipukkanhat. A sokat szidott „boldog békeidőknek” vége.
Sajnos ezek a hatások a világpiacnak leginkább „kitett” magyar gazdaságon fognak nagyot ütni. A magyar miniszterelnök azt mondta, hogy meg kell akadályozni, hogy ennek a háborúnak az árát mi fizessük meg.
Az ellenzék kommunikációjából látszik, hogy fogalmuk sincs a lehetséges jövőről, de egy kiszolgálásra berendezkedett csoportnak nem is kell ezeken a folyamatokon elgondolkodni. Ezek az erők gyorsan Ukrajnát teremtenének Magyarországból.
Azonban a kormányzatnak is valami zseniálisat kellene húznia ahhoz, hogy a körülöttünk csapkodó villámok a lehető legkevesebb kárt okozzák az országnak. A gyarapodás évei véget értek, és már csak az a kérdés, hogy mekkora lesz az ország vesztesége.
Reméljük, hogy a legsúlyosabb veszteséget, a háború okozta emberveszteséget nem kell elszenvednünk.
Nadrágszíjhúzásban pedig eddig is világbajnoki dobogósok voltunk.
Forrás:
