Vukics Ferenc: Szép új világ – maszkok nélkül (I.)
A világjárvány előtt a tudósok és szakértők ritkán jelentek meg a médiában, és a nyilvánosságnak az volt a benyomása, hogy ezek mind tisztességes, okos és művelt emberek. Korábban bármilyen biológiával, immunológiával, járványkezeléssel foglalkozó könyvből az sugárzott, hogy az adott témákban teljes a szakma konszenzusa. A járvány alatt oda jutottunk, hogy miközben a tudósok jelentős része mást gondolt a járvány és a betegség természetéről, a hivatalos platformok szabályosan száműzték az ellenvéleményeket megfogalmazó szakembereket.
Egyértelművé vált, hogy amikor a politika a tudományra hivatkozva kezeli a járványt, akkor valójában nem tesz mást, mint az egyet nem értő szakemberek közül kicseresznyézi a számára tetszőket, a többieket meg lenyomja, túlharsogja, zsarolja vagy sarlatánnak kiáltja ki. Olyan szakemberek lettek hirtelen idióták, „konteósok” és szakmailag alkalmatlanok, akiknek az elmúlt évtizedek legfontosabb felfedezéseit, találmányait, gyógyszereit és oltóanyagait köszönhettük.
Ha az éppen alkalmazott intézkedések sikert hoznak, akkor a politikusok kikiáltják magukat zseninek, hogy az eltérő nézetű tudósokból a jót választották. Ha kudarc lesz, akkor mindent ráfognak a tudományra, és magukat is áldozatként fogják mutogatni.
Amikor azt látjuk, hogy a Big Pharma bármikor rá tudja kényszeríteni az akaratát az állítólag „független kormányokra” és folyamatosan beszámoltatják őket (pl. Izrael, EU), hogy milyen ütemben valósítják meg a gyártók által javasolt intézkedéseket, akkor szembesülhetünk azzal, hogy ahol túl sok pénz és hatalom jelenik meg, ott megszűnik az igazság.
Ez a folyamat már évtizedek óta tart. Amikor az egyetemeket és a középiskolákat a „piaci igényekhez” igazítottuk, amióta a nagy cégek mondhatják meg, hogy mit és hogyan taníthassanak az oktatási intézményekben, az igazság és a tudományos tény valójában másodlagos, „kiküszöbölhető” elemmé vált.
Egyértelmű, hogy a társadalomnak és az extraprofitot hajszoló cégeknek különböznek az érdekeik. Ha a vállalati szféra átveszi az irányítást a tudományok felett, akkor a társadalom valódi érdekei soha sem fognak felismerésre kerülni, és senki sem fog szembeszállni a világot pusztító folyamatokkal.
Aki követi a megrendelő, a finanszírozó meglátásait az „hiteles” és sikeres lesz, aki a valóságot fogja elsődleges vezérlő elvként használni az pedig a „szemétdombra” kerül.
A kontraszelekció következtében pedig az emberiség vakvágányra kerül és még akkor sem lesz képes megoldani a jövő kihívásait, amikor a megfelelő humán erőforrás és tudás a rendelkezésére áll.
A hazug struktúra lehetetlenné fogja tenni, hogy a megfelelő tudás, a megfelelő emberek a felszínre kerüljenek, és a negatív példák hatására a következő generációk tagjai már meg sem próbálnak szembeszegülni a tudománytalan vagy embertelen folyamatokkal.
Ma ennyi maradt a sziklaszilárd tudományos tényekből és a szakmai konszenzusra való törekvésekből.
A hozzánk hasonló „félőrültek” azonban még mindig hisznek abban, hogy a világ megismerhető és a tudás, az igazság ismerete (legalább is a törekvés efelé) olyan érték, amely nélkül nem lehet tartalmas emberi életet élni.
A tudományos bizonyítékok most is szépen, lassan gyarapodnak. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy kezdeti meglátásaink jók voltak és értelmes kérdésekre kerestük a választ.
Most amikor a kormányok egy része a korlátozások feloldása mellett foglal állást, amikor a tiltakozások hatalmassá növik magukat, akkor egy csoport még mindig folyamatosan arról akar bennünket meggyőzni bennünket, hogy most „hadiállapot” van és nem a demokratikus szabályok keretei között kell cselekednünk. Az ő véleményük szerint a tudósoknak (az általuk kiválasztottaknak) kell eldönteniük, hogy merre is menjen tovább a világ. Még ha nem veszem is számításba azt a tényt, hogy a tudósok legalább kétharmada nem fogadja el az elmúlt két év intézkedéseit és nem tartja őket tudományosan megalapozottnak, akkor is súlyos hibái vannak ennek a gondolatiságnak. Ezt nemrégiben az amerikai bíróság döntésével fel is fedte.
Ha a társdalom akarná, akkor választott testületei és a közakarat felhatalmazná ezeket a szervezeteket vagy csoportokat arra, hogy ilyen kiterjesztett jogkört gyakoroljanak. De nem akarták. Ez pont annyira értelmetlen állítás, mint amikor én egy másik típusú a „hadiállapotra” hivatkozva azt állítanám, hogy most már a katonák szabják meg minden társadalmi csoport számára, hogy kinek, mit szabad csinálni.
Ma már mint 400 tanulmány bizonyítja, hogy kormányok járványügyi intézkedései teljesen hatástalanok voltak.
Felsorolás itt.
A rengeteg bizonyíték (összehasonlító kutatási tanulmányok, jelentések) azt mutatják, hogy a COVID-19 visszaszorítására alkalmazott elzárások, a korlátozó intézkedések, az iskolák bezárása és a kötelező maszkviselésre vonatkozó intézkedések kudarcot vallottak.
A tudományos tények alapján ezek az intézkedések a fertőzés visszaszorítása vagy a halálozások csökkentése szempontjából nem voltak eredményesek. Éppen ellenkező hatást értek el. A korlátozások óriási károkat okoztak a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjai számára.
Szinte minden kormány megkísérelte a vírus (esetleg egy új variáns terjedését) megfékezni, de ez soha, senkinek sem sikerült.
A kutatások azt mutatják, hogy a maszkviselés elrendelésének, a korlátozásoknak és az iskolabezárásoknak nincs észrevehető hatása a vírus terjedésére. Bizony ez nem konteó! Az a baj, hogy a nekünk sulykolt állítások mögött nincs tudományos eredmény!
A bezárások és korlátozások előnyeit teljesen eltúlozták, miközben a társadalmat és a gyermekeinket érő károk sokkal súlyosabbak. A fel nem ismert betegségek (amelyek az elkövetkező években túlzott halálozáshoz vezetnek) a depresszió, a szorongás, a megnövekedett öngyilkossági kísérletek, a bezárások miatti drogtúladagolások, a nyomasztó elszigeteltség, a pszichés ártalmak, a családon belüli erőszak és gyermekbántalmazások számának megnövekedése, a gyermekek szexuális zaklatása, a munkahelyek és vállalkozások elvesztése, a nőket és a kisebbségeket súlyosan érintő halálesetek, a demokratikus intézmények felszámolása és az oltóanyagok mellékhatásainak következményei miatt súlyos árat fog fizetni minden ország.
Most pedig ismét azt halljuk, hogy az omikron-változatra válaszul új bezárásokat terveznek egyes országok. Hogy jutottunk ide?
Már nagyon korán (2020 tavaszán) világossá vált, hogy a döntéseket előkészítő munkacsoportok, az orvosi tanácsadók és a döntéshozók nem olvasták a bizonyítékokat, nem értettek a tudomány ezen területeihez és az adatok feldolgozásához.
Nem értették meg a bizonyítékokat, és gyakran saját előítéleteik, elfogultságaik, arroganciájuk és egójuk által vezérelve hoztak döntéseket. Maradnak az általunk már jól ismert „akadémiai hanyagságban és lustaságban”. Nyilvánvaló volt, hogy a járványra adott válasz nem közegészségügyi.
A pandémiára adott válasz ma tisztán politikai jellegű.
Mostanra olyan országok, mint Ausztria, újra a „bezárkózási őrület világába” akarnak visszatérni, Ausztrália pedig még őket is felül akarja múlni. Mindezeket az intézkedéseket olyan világos, tudományos bizonyítékok ismeretében hajtják végre, amelyek azt mutatják, hogy a szigorú korlátozások, az iskolai bezárások, a kötelező maszkviselés nemcsak, hogy akadályozni nem tudta az estek számának növekedését, de sok helyen jelentős részében hozzá is járult.
Nincs meggyőző bizonyíték, amely alátámasztja azokat az állításokat, amelyek szerint ezen korlátozó intézkedések bármelyike csökkentette volna a vírus terjedését vagy a halálozást. Az elkövetkező időben rendszeresen jelentkezni fogok olyan írásokkal, amelyek a Kedves Olvasó számára is világossá tehetik, hogy bizony ebben is átvertek bennünket.
Elsőként egy „szent tehenet” fogunk érinteni. Aki megérti, hogy ez a betegség nem cseppfertőzéssel (innen van a másfél méteres szabály), hanem „aeroszolosan” terjed, akkor meg fogja nekem bocsátani, hogy azt állítom, hogy a járvány jelképeivé váló maszkok is hatástalanok és károsak voltak.
Részletes bizonyítékok itt.
(hamarosan folytatjuk)
Forrás:
