Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (10)
Vladislav L. Inozemtsev:
Miért tűnnek olyan elégedettnek az oroszok az ukrajnai háború ellenére?
Két és fél évvel azután, hogy nemzetük nagyszabású inváziót hajtott végre Ukrajnában, az oroszok úgy tűnik, kevésbé érintettek a háborúban, mint 2022-ben.
Úgy tűnik, sem Ukrajna kurszki régióba való betörése, sem a legfrissebb nyugati szankciók nem gyújtanak elégedetlenséget sem az „egyszerű” polgárok, sem Oroszország legnagyobb városainak jómódú lakossága körében.
Ez sok nyugati döntéshozót és orosz disszidenseket is meglep, akik némi reményt fűztek ahhoz, hogy a moszkvaiak és a péterváriak elégedetlenek lesznek a „háborús gazdasággal”, mivel eltűnnek az olyan luxuscikkek, mint a nyugati butikok, a korlátlan internethasználat és még az európai fővárosokba tett könnyű hétvégi utazások is. De bár Oroszország jelentősen elzárkózott a Nyugattól ‒ Párizsba vagy Berlinbe csak Isztambulon vagy Dohán keresztül lehet eljutni, és a „tiltott” weboldalak eléréséhez VPN-re van szükség ‒, mindez túl kevés embert bosszant ahhoz, hogy jelentős visszahatást váltson ki.
Mivel magyarázható ez a csend azokban az orosz közösségekben, amelyeket az egész országban a legnyugatibbnak tartottak? Én egy meglehetősen paradox választ adnék.
Moszkva és más orosz metropoliszok az elmúlt években sokkal nyugatiasabbá váltak annak ellenére, hogy Oroszország a Nyugat legelszántabb ellenfelének tűnik.
Ha Moszkvát nézzük, nemcsak a vagyon hatalmas koncentrációját látjuk, ami a fővárost az összes adó 20 százalékának befizetőjévé teszi az orosz szövetségi költségvetésbe, hanem a város infrastruktúrájának gyors modernizációját és a változatos digitális szolgáltatások fejlődését is, amit máshol aligha láthatunk.
A 2022-ben bevezetett nyugati szankciók hatására az orosz fővárosi export erőteljesen visszaesett.
Szinte az összes pénz, amelyet korábban európai luxus ingatlanokba irányítottak volna, ehelyett Moszkvába, Szentpétervárra és elővárosaikba kezdett áramlani.
2021 óta egy moszkvai lakás átlagos dollárára elképesztő mértékben, 43 százalékkal emelkedett, és a városvezetés hatalmas erőfeszítéseket tett a közlekedési létesítmények bővítésére és a szolgáltató szektorban működő magánvállalkozások ösztönzésére, hogy kielégítse a növekvő keresletet.
Az elmúlt tíz évben a moszkvai metró 78 új állomása épült ‒ több, mint az előző négy évtizedben ‒,
és az ingázó hálózatot egy szélesebb vasúti rendszerbe integrálták, amely ma már a párizsi Métro-RER hálózatra hasonlít. A város ma már a legnagyobb, helyben gyártott, teljesen elektromos buszflottával rendelkezik Európában, míg az elektromos villamosok a moszkvai közlekedési infrastruktúrát erősítik.
Bár a Visa és a MasterCard felfüggesztette tevékenységét Oroszországban, az oroszok továbbra is használják a Központi Bank azonnali fizetési rendszerét, amely lehetővé teszi bármilyen pénzösszeg azonnali és jutalékmentes átutalását a mobiltelefonszámot azonosítóként használva.
Az orosz fővárosok már megelőzik az európai metropoliszokat a QR-kódos fizetések és az arcfelismerés pénzügyi tranzakciókban való használatában, és a mobiladatforgalom továbbra is Oroszországban a legolcsóbb és leggyorsabb Európában.
Az élelmiszerboltokban ugyanaz a választék található, mint a háború előtt, beleértve a francia borokat és az olasz édességeket.
Ráadásul az élelmiszerek és áruk házhozszállítása autonóm robotok által mindennapos.
Természetesen a háború hatásai még mindig érezhetőek Oroszország leggazdagabb helyein. Például a 2022-es tömeges kivándorlás és a katonai szolgálatra mozgósítottak növekvő száma munkaerőhiányhoz vezetett. De mind Moszkvában, mind Szentpéterváron nem túl magas a háborúba küldöttek száma, mivel a városlakókat még az önkénteseknek kínált rekordösszegű aláírási prémiumokkal sem lehet elcsábítani. Eközben a fellendülő kereslet felfelé hajtja a helyi béreket.
Ráadásul a munkaajánlatok olyan csábítóak voltak az elmúlt hónapokban, hogy sok orosz, aki a háború kezdetén elhagyta az országot, most visszatér, miután nem sikerült beilleszkednie az európai társadalmakba.
Még az olyan nyugati hírességek is, mint Jeffrey Sachs, a fejlesztési közgazdász, olyan csillogó nemzetközi eseményeken szerepelnek, mint a nemrégiben megrendezett BRICS Urban Future Forum, amely Ázsia, Afrika és a Közel-Kelet nagyvárosainak polgármestereinek tucatjait vonzotta.
Természetesen az orosz metropoliszok mindig is különböztek az ország többi részétől. De manapság figyelemmel kísérhetjük a fejleményeiket, hogy megértsük, miért sikerül az orosz polgároknak egyre gazdagabbá válniuk, miközben országuk háborúban áll legközelebbi szomszédjával.
Amint azt 15 évvel ezelőtt a Le Monde-ban kifejtettem, az orosz posztkommunista társadalom rendkívül individualizálódott, és ‒ ahogy a néhai lengyel-brit szociológus, Zygmunt Bauman mondta ‒ a rendszerszintű ellentmondások személyes megoldására összpontosított.
Ezeket az embereket nem annyira zavarja, mint inkább örömmel tölti el a liberális oroszok kivonulása, és üdvözlik azokat a pozitív gazdasági változásokat, amelyeknek a mindennapi életükben tanúi.
Ez a gazdasági fejlődés, amelyet részben a Nyugat konfrontatív politikája okozott, sokkal inkább aláásta a Putyin-ellenes érzelmeket az országban, mint bármely más tényező.
A mai napig ez felülmúlja a politikai szabadságjogok elmúlt években az országban történt megnyirbálását ‒
mivel ezeket a szabadságjogokat kevesen igénylik, a gazdasági jólétet pedig mindenki érzi.
A Nyugat 2022 óta tartó kísérlete Oroszország gazdasági aláásására tehát ellentétes eredményt hozott ‒ legalábbis eddig.
Vladiszlav Inozemcev a Közel-Kelet Médiakutató Intézet orosz médiakutatási projektjének különleges tanácsadója és a moszkvai székhelyű Posztindusztriális Tanulmányok Központjának igazgatója.
A QR-kód és az arcfelismerés használata a pénzügyi tranzakciókban a legkevésbé sem a fejlettség vagy a jólét jele, annál inkább a totális megfigyelésé és irányításé - vagyis a globalista háttérhatalmi agendáé.
A mesterségesen kreált konfliktusok csak arra szolgálnak, hogy eltereljék a figyelmet a lassan, de biztosan ránk záródó globális digitális börtönről.