Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (107) ‒ 7 perc odakint

Hannah Frankman Hood:

 7 perc odakint ‒ A gyermekkori játékok hanyatlása

https://www.zerohedge.com/political/7-minutes-outside-collapse-childhood-play

Tanulmányok szerint a mai gyerekek átlagosan 4–7 percet töltenek naponta a szabadban, míg 7–8 órát a képernyők előtt.

Mivel az országot a fiatalok mentális egészségügyi válsága is sújtja (a szorongás, a depresszió, az öngyilkossági gondolatok és a diagnosztizált mentális egészségügyi rendellenességek, mint például az ADHD aránya, mind rekordmagasságban van), 

nem nehéz elképzelni, hogy a gyerekek beltéri bezártsága és mentális egészségügyi problémáik közötti összefüggés több mint véletlen.

A túl sok képernyőidő mentális egészségügyi következményei könnyen nyomon követhetők és alaposan tanulmányozottak. De a nem elégséges szabadidő lefelé irányuló hatásai ugyanolyan megdöbbentőek.

A szabad játék és a strukturálatlan idő alapvető fontosságú a gyermekek jóllétéhez, és Amerikában a gyermekeink nem kapják meg ezt.

Naponta hét perc alig elég ahhoz, hogy elkezdjék elképzelni egy játék vagy egy képzeletbeli kaland alapját. Naponta hét perc alig elég ahhoz, hogy oda-vissza sétáljanak a buszmegállóig. Még egy körsétára sem elég.

Miért nincsenek a gyerekek a szabadban?

A huszonegyedik század olyan körülményeket teremtett, amelyek távol tartják a gyerekeket a szabadban való tartózkodástól: a képernyők vonzóak, a szabadban „veszélyes”, és a szülők „a saját érdekükben” ülő életmódra ösztönzik gyermekeiket (matematika olimpiák, francia magánórák, iskola utáni klubok!).

A szülők félnek a szabadban leselkedő veszélyektől.

A modern világban minden, a bűnözési statisztikáktól kezdve a városi tervezésig, arra készteti a szülőket, hogy szigorúan felügyeljék gyermekeiket.

A városi környezetben nincs sok hely a szabad játékra; a parkok, játszóterek és más gyermekek számára kialakított szabadtéri terek furcsa módon ritkák, mintha a városi tervezők egy gyermekek nélküli világot akarnának.

Több lakótelepet építenek kutyamosó állomásokkal, mint játszóterekkel.

Úgy tűnik, hogy a modern világot olyan emberek építették, akik elfelejtették, mi is az a gyerekkor, és a bűnözéstől való félelem miatt a szülők idegesek, ha gyermekeik szabadon használják a meglévő tereket.

De függetlenül attól, hogy vannak-e gyermekek számára kialakított terek vagy sem, a gyerekek elfoglaltak. Napjaikat a folyamatosan bővülő iskolai követelmények, a strukturált tanórán kívüli tevékenységek és természetesen a képernyő előtt töltött idő állandó csábítása tölti ki – olyannyira, hogy még a nagy hátsókerttel rendelkező külvárosi környékeken is alig merészkednek ki a gyerekek.

Így jutunk el oda, hogy a gyerekek naponta hét-nyolc órát töltenek a képernyő előtt, de csak négy-hét percet szabadon, strukturálatlanul a szabadban – ami utóbbi a nagyszüleink generációjának tagjai számára elképzelhetetlen lett volna.

A „szabad” rész fontos – az általános értelemben vett „kinti idő” nem elég. Ha egy órát a pályán töltenek fociedzésen, a gyerekek élvezhetik a friss levegőt, a napfényt és a fizikai mozgást, de nem részesülnek a szabad játék pszichológiai előnyeiben.

A strukturálatlan azt jelenti, hogy idő és tér távol a felnőttek szabályaitól és utasításaitól. 

Teljesen a gyermeki képzelet vad és szeszélyes világában létezik: szabad, akadálytalan, gyermek által irányított, és gyakran nagy adag fantáziával színezett. Nincsenek olyan meghatározott célok, mint a testnevelés órán vagy egy sportklubban. Tiszta és korlátlan, és biológiailag beépített szükséglet a gyermekek fejlődéséhez.

Mentális egészségügyi válság gyermekkorban

A szülők aggódnak a külvilág veszélyei miatt, de mi van a képernyőn megjelenő világ veszélyeivel, ahol a grooming (angol kifejezést arra a jelenségre használják, amikor egy felnőtt az interneten keresztül ismerkedik meg egy gyermekkel szexuális kapcsolat céljából) és a kizsákmányolás gyakori jelenség, ahol a képernyő mögött felnőttek gyermeknek adják ki magukat, és olyan fiatalokkal beszélgetnek, akik túl naivak ahhoz, hogy tudják, mire kell figyelniük?

Mi van a mozgásszegény élet fizikai veszélyeivel?

Az amerikai fiatalok 77 százaléka 17–24 éves kor között nem alkalmas katonai szolgálatra. A 17–24 évesek 33 százaléka elhízás miatt nem alkalmas.

A súlykövetelményeknek megfelelő fiatalok közül további 25 százalék nem felel meg a fizikai alkalmassági követelményeknek. Más fizikai állapotok és mentális egészségügyi rendellenességek is a nem alkalmasság fő okai.

Az amerikai fiatalok rossz egészségi állapotának számos oka van: rossz táplálkozás, környezeti mérgeknek való kitettség, a krónikus betegségek számának növekedése és számtalan egyéb tényező.

De mivel az általános iskolák 30 százaléka már nem írja elő a napi szünetet, és 28 államban egyáltalán nincs előírás a szünetre vonatkozóan, sem az iskolák, sem a szülők nem védik következetesen a gyerekek szabad időtöltését a szabadban.

És mi a helyzet a szabadban való játék hiányának pszichológiai veszélyeivel?

Az amerikai serdülők 20 százaléka 12–17 éves kor között jelentette, hogy az elmúlt két hétben szorongásos tüneteket tapasztalt, míg 18 százalékuk depressziós tüneteket jelentett. A középiskolások 40 százaléka tartós szomorúság vagy reménytelenség érzéséről számolt be. 2023-ban a CDC megállapította, hogy

a serdülők 9 százaléka kísérelt meg öngyilkosságot.

Természetesen mindez nem feltétlenül a szabadban töltött időnek vagy annak hiányának tudható be. De mivel megfosztjuk a gyerekeket fejlődésük alapvető részétől, ez a hiány legalább részben felelős lehet a negatív következményekért.

A gyerekeknek szükségük van a szabad játékra a szabadban

Ahogy Peter Gray kutató és pszichológus mondja:

„A gyerekek természetüknél fogva arra vannak tervezve, hogy felnőttektől függetlenül, önállóan játsszanak és fedezzenek fel.”

Gray heves védelmezője a gyerekek játék iránti fiziológiai és pszichológiai igényének, és „Free to Learn” című könyvében a gyermek fejlődése szempontjából fontos önálló idő jelentőségét hangsúlyozza, amelynek hatása az iskolai teljesítménytől az élet eredményeiig mindenre kiterjed.

Gray nem egyedül áll. Ahogy Lenore Skenazy könyvében, a „Free Range Kids” (Szabadon kószáló gyerekek) címűben érvel, a gyerekeknek pontosan arra van szükségük, amit a „szabadon kószáló” kifejezés sugall: arra, hogy szabadon rohangálhassanak és szabadok lehessenek, ne pedig négy fal és felnőtt felügyelet által létrehozott ketrecben éljenek. 

Skenazy országos híreket keltett, miután hagyta, hogy 10 éves gyermeke egyedül utazzon haza a New York-i metróval (a strukturálatlan és felügyelet nélküli szabadidő legszebb formája). Ezek a címlapok nem voltak kedvezőek. Az újságírók gyorsan „Amerika legrosszabb anyjának” nevezték, és ezt médiafelhajtás követte (egy felügyelet nélküli gyermek, ami néhány évtizeddel korábban még teljesen normális volt, botránnyá vált).

Pedig Skenazy azt adta fiának, amiért oly sokan szenvednek: szabadságot.

Ahhoz, hogy gyermekeid szabadban tölthessék az idejüket, nem kell olyan radikális lépéseket tenni, mint hogy szabadon engeded őket New York utcáin. A legtöbb szülő érthető módon ellenezné ezt. De a „egyedül kóborolni New Yorkban” és a „egyáltalán nem lehet kint lenni” között széles skála létezik, és frusztrálóan kevesen találják magukat ebben a középmezőnyben.

Még azok a programok is, amelyek kinti időt biztosítanak a gyerekeknek – például a magániskolák campuson belüli kertekkel, erdei iskolák vagy a természetben töltött időre összpontosító otthoni iskolai csoportok – könnyelműnek, furcsának és radikálisnak minősülnek.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia legalább 30–60 perc szabad játékot javasol a két év alatti gyermekek számára. 

A CDC legalább három óra strukturálatlan és intenzív szabad játékot javasol az óvodáskorúak (3–5 évesek) számára, amelyből legalább egy órát a szabadban kell tölteni, valamint legalább egy óra intenzív fizikai aktivitást (lehetőleg a szabadban) az iskoláskorú gyermekek (6–17 évesek) számára.

Ezek mind ajánlott alapértékek, amelyeket Amerika legfontosabb egészségügyi hatóságai állapítottak meg. Sok független pszichológus, fejlődésszakértő és oktatási kutató ezeket a számokat a minimális követelménynek tekinti.

Charlotte Mason, a 19. századi brit pedagógus, akinek módszereit ma is sok otthoni oktató alkalmazza, azt állította, hogy a gyermekeknek lehetőség szerint napi négy-hat órát kell a szabadban tölteniük: „Soha ne maradj bent, ha nem muszáj.” Mason nem a „szünet” részeként tekintett a szabadban töltött időre, hanem a gyermekek oktatásának alapvető részére. A korai években ezt még a formális oktatásnál is fontosabbnak tartotta, mivel segít a gyermekeknek fejleszteni figyelmüket, kíváncsiságukat és megfigyelőképességüket. 

A természetben való sétákat, az időjárási viszonyok és a vadon élő állatok megfigyelését, a természetnapló vezetését és a hosszú, megszakítás nélküli szabad játékot támogatta.

Ez a strukturálatlan játékidő a gyermekkori fantázia része, de kritikus szerepet is játszik. A szabad játék támogatja a gyermekek kognitív fejlődését, képzelőerejét és végrehajtó funkcióit.

A fizikai aktivitás fejleszti az erőt, a koordinációt és a motorikus képességeket, és bizonyítottan csökkenti a szorongást.

Tanulmányok szerint a talaj mikrobiomjának kitettsége megerősíti az immunrendszert és csökkenti a stresszt. A természetes napfénynek való kitettség támogatja a gyermek természetes cirkadián ritmusát.

(Megjegyzés: A cirkadián ritmus egy körülbelül 24 órás belső biológiai ciklus, amely szabályozza az alvás-ébrenlétet, a hormontermelést, a testhőmérsékletet és az anyagcserét. A legfontosabb külső szabályozója a napfény, amely segít a szervezetben az alvást segítő melatonin hormon termelődésének szabályozásában. Felborulása alvászavarokat, fáradtságot, hangulati problémákat és hosszú távon súlyos egészségügyi állapotokat okozhat.)

Természetesen a napfénynek való kitettség javítja a D-vitamin szintet is, amelynek hiánya fáradtságot, immunrendszer gyengülését, és – ahogyan azt sejteni lehet – szorongást és depressziót is okozhat.

Gyermekeink fizikailag és pszichológiailag is küszködnek, mert nincs idejük szabad játékra és a szabadban való tartózkodásra. 

A friss levegő és a szabadság, bármennyire is alapvetőnek tűnikaz egészségük és a sikerük szempontjából, ugyanolyan szükséges az egészségükhöz (ha nem is a túlélésükhöz), mint a levegő és a víz.

Szüleink és nagyszüleink ösztönösen tudták ezt; elődeink soha nem gondolták, hogy ez kérdés lehet, de kultúránk lassan hagyta, hogy ez elsorvadjon, és csak a legkisebb részét képezze gyermekeink életének.

A szabad játék és a szabadban töltött idő elválaszthatatlan az egészségtől és a sikertől. Ha egészséges, boldog és virágzó generációt akarunk nevelni, akkor a szabadban töltött időt meg kell védenünk.

Az American Institute for Economic Research (AIER)