Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (14)
Az ukrajnai háború cinikus eladása
Az ukránoknak már „csak” azért kell háborúzniuk, hogy a vagyonukat az Egyesült Államokba exportálják.
Amikor Oroszország 2022 februárjában megszállta Ukrajnát, az Egyesült Államok katonai segélyt zúdított Ukrajnára a szuverenitás, a területi integritás és a „szuverén jog” „alapelveinek” védelmében, amely minden országnak megvan ahhoz, hogy „maga döntse el, kivel kíván szövetségre lépni”.
Ahogy a katonai segély nyugati támogatása egyre nehezebben volt fenntartható, a Vlagyimir Putyin orosz elnök imperializmusára való figyelmeztetés háttérhangból domináns üzenetté emelkedett.
Putyin, magyarázta Antony Blinken külügyminiszter, „világossá tette, hogy szeretné újraalapítani a szovjet birodalmat”. „Ha Ukrajna elveszíti a háborút” ‒ mondta az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij, ”más országokat fognak megtámadni. Ez tény”. Figyelmeztetett, hogy „ez az agresszió és Putyin hadserege Európába is eljuthat”. Pillanatnyilag ‒ mondta ‒ „mi vagyunk, aztán Kazahsztán, aztán a balti államok, aztán Lengyelország, aztán Németország” .
Ez a tálalás hatott Joe Biden amerikai elnökre. Biden természeténél fogva egy régi hideg harcos, aki a Fehér Házból a demokrácia kontra autokrácia manicheus világára tekint.
„Ha Putyin elfoglalja Ukrajnát ‒ mondta a kongresszusnak ‒, nem fog megállni... Tovább fog menni. Ezt elég világossá tette.”
De az Ukrajnának nyújtott katonai segély támogatása egyre lágyabb, és Biden ideje a Fehér Házban kezd lejárni.
Trump új elnök. Zelenszkij csapata követte őt a televízióból a kormányba: ők a marketing mesterei. Egy új elnöknek új üzenetre van szüksége.
Trumpot kevésbé hideg harcosnak, inkább tranzakciós üzletembernek látják. Így a háború nyugati eladásának üzenete új hangot kap.
Az új üzenet csendben debütált az ukrán győzelmi tervben, amelyet Zelenszkij terjesztett Washington elé.
Az új hangnem nagyrészt észrevétlen maradt a NATO-tagság hangosabb hangjai és az Egyesült Államok által szállított nagy hatótávolságú rakéták Oroszországba való kilövésének engedélyezése mellett.
E megjegyzések mögött azonban egy új pont is megjelent: „[a]z USA és az EU közös védelme Ukrajna kritikus természeti erőforrásainak és gazdasági potenciáljuk közös kihasználása”.
A tartós és megnövelt katonai segélyért cserébe Zelenszkij felajánlott az USA-nak és az EU-nak „egy olyan megállapodást..., amely lehetővé tenné Ukrajna természeti erőforrásainak közös beruházásait és használatát, amelyek Zelenszkij szerint több trillió dollárt érnek”.
E megállapodás részeként Zelenszkij „urániumot, titániumot, lítiumot, grafitot és más stratégiailag értékes erőforrásokat hirdetett, amelyek vagy Oroszországot és szövetségeseit, vagy Ukrajnát és a demokratikus világot erősítik a globális versenyben”.
Kelet-Ukrajna alatt közel 500 000 tonna lítium-oxid van eltemetve, amely többek között az elektromos autók akkumulátoraihoz nélkülözhetetlen lítium forrása, így ez az egyik leggazdagabb lítiumforrás a világon.
Ez az üzenet az amerikai választások óta egyre hangosabb. November 25-én a The Washington Post „Ukrajna felkészül, hogy eladja Trumpnak, miért kell az USA-nak fenntartania támogatását” címmel közölt cikket.
A jelentés szerint Kijev „elfogadja Trump tranzakciós megközelítését a diplomáciában”.
Céljuk, hogy „meggyőzzék Trumpot arról, hogy Ukrajna nem jótékonysági ügy, hanem egy költséghatékony gazdasági és geostratégiai lehetőség, amely végső soron gazdagítja és biztosítja az Egyesült Államokat és érdekeit”. A marketingfogás része az is, hogy „amerikai vállalatoknak jövedelmező üzleti lehetőségeket kínálnak”.
Tegnap a háború a jogállamiságról, a szuverenitásról, az ukrán területi integritás védelméről és annak az egyetemes elvnek a védelméről szólt, hogy az agresszorok nem sérthetik meg a nemzetközileg elismert határokat. Ma az ásványkincsek és természeti erőforrások megszerzéséről szól.
A The Post beszámolója szerint
„Ukrajna úgy állítja be tartalékait, mint gyümölcsöző üzleti lehetőségeket az amerikaiak számára. Rámutat földgáztárolóira, amelyek a legnagyobbak Európában, és az ásványi anyagok, köztük a lítium jelenlétére, mint a mikrochipek és az elektromos autóipar számára potenciálisan játékokat jelentő tényezőkre ‒ ami Muskot és az ő elektromosautó-üzletágát is érdekelheti”.
A The Post két forrást idéz, az egyik egy kijevi gazdasági tanácsadó, a másik pedig az ukrán állami tulajdonú NaftoGaz vezérigazgatója, akik szerint „az amerikai vállalatoknak nagy jövőjük van Ukrajnában”, ha az USA most cselekszik, hogy a lítium és a földgáz egy „meglehetősen barátságos ország, mint Ukrajna” kezében maradjon.
Az új indok, amiért az USA továbbra is pénzt és fegyvereket pumpál Ukrajnába, a háború fenntartásának új üzenete már kezd elhangzani Washingtonban.
Lindsey Graham szenátor nemrég a Foxon adott interjújában azt mondta, hogy a háború nem a szuverenitás védelméről és az agresszorok elrettentéséről vagy a jogállamiságról szól, hanem
„[ez a] háború a pénzről szól”.
„[A]z egész Európában ritkaföldfém-ásványok tekintetében leggazdagabb ország Ukrajna. Két-hét billió dollár értékű ásványi anyag, ami ritkaföldfém ásványok, nagyon fontosak a 21. században. Ukrajna kész velünk üzletet kötni, nem az oroszokkal. Tehát a mi érdekünk, hogy Oroszország ne vegye át a hatalmat”.
Graham biztosította hallgatóságát, hogy amikor Trump békeszerződést közvetít Ukrajnában, az üzlet „visszaszerzi a pénzünket”, és „ritkaföldfém-ásványokkal gazdagodunk”.
Ukrajna cinikus önfelajánlása az USA-nak és a katasztrófakapitalizmusnak senkinek sem jó. Különösen rossz Ukrajnának és az Egyesült Államoknak. Ukrajnának nyilvánvaló okokból borzalom: miután elvesztették az életüket és a földjüket, az ukránok most a természeti erőforrásaik elvesztésével akarják megjutalmazni őket.
Csak azért kell háborúzniuk, hogy a vagyonukat az Egyesült Államokba exportálják.
Az Egyesült Államok számára az, hogy a háborút úgy adja el, mint egy újabbat a nyilvánvaló gyarmati háborúk hosszú történetében, amelyeket egy másik ország természeti erőforrásainak ellenőrzéséért vívnak,
még inkább elidegeníti a globális délieket, és még inkább Oroszország karjaiba sodorja őket,
amely következetesen emlékezteti őket erre az amerikai örökségre, és következetesen hasznot húz abból a történelmi tőkéből, hogy segített nekik harcolni ellene.
A Globális Dél ellenállt a szankciókhoz és az Oroszország elleni háborúhoz való csatlakozásnak, mert nehezményezte és elutasította a jogállamiságnak ezt a következetlen és öncélú alkalmazását. Az új üzenetváltás azt kockáztatja, hogy az ukrajnai háború egy olyan háborúból, amelyet az Egyesült Államok legalábbis az alapelvek és a jogállamiság védelmében folytatott háborúnak nevezett, egy újabb gyarmati háborúvá alakul át egy olyan osztályban, amelyben háborúk és puccsok vannak Guatemalában a gyümölcsökért, Kongóban az aranyért, a gyémántokért, a gumiért és az ásványi anyagokért, Chilében a rézért, Bolíviában a lítiumért, Iránban, Indonéziában, Venezuelában és Irakban az olajért, és még sok más országban.
Az ukrajnai háború indoklása számos fejlődésen keresztül érlelődött. Az alapelvekről és a jogállamiságról szóló üzenetként indult. Szükség esetén az Ukrajnáért vívott harcot az Európa meghódítására törő Putyint visszatartó falként ábrázolta. A legutóbbi evolúció azonban különösen rosszindulatú, mert cinikus, elárulja az ukrán népet, és nyilvánvalóan levetkőzi az amerikai képmutatást és gyarmatosítást.
Ted Snider az Antiwar.com és a The Libertarian Institute rendszeres rovatvezetője az amerikai külpolitikáról és történelemről. Gyakori munkatársa a Responsible Statecraftnak és a The American Conservative-nak, valamint más orgánumoknak is . 
Comments