Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (16) ‒ Amerika a szocializmussal kezdte…
Richard Maybury:
A Nagy Hálaadás Hoax
Amerika a szocializmussal kezdte…
Minden évben ilyenkor Amerika-szerte az iskolásoknak megtanítják a hivatalos hálaadási történetet, és az újságok, a rádió, a televízió és a magazinok hatalmas időt és helyet szentelnek neki. Mindez nagyon színes és lenyűgöző.
És nagyon megtévesztő is. Ez a hivatalos történet egyáltalán nem hasonlít arra, ami valójában történt. Ez egy tündérmese, féligazságok szépített és tisztára mosott gyűjteménye, amely eltereli a figyelmet a Hálaadás valódi jelentéséről.
A hivatalos történet szerint a zarándokok 1620-21 telén szálltak fel a Mayflowerre, érkeztek Amerikába, és alapították meg a plymouthi kolóniát. Ez az első tél kemény, és a telepesek fele meghal. A túlélők azonban szorgalmasak és kitartóak, és az indiánoktól új földművelési technikákat tanulnak. Az 1621-es termés bőséges. A zarándokok ünnepséget tartanak, és hálát adnak Istennek. Hálásak a csodálatos, új, bőséges földért, amelyet Ő adott nekik.
A hivatalos történet szerint a zarándokok ezután többé-kevésbé boldogan élnek, amíg meg nem halnak, és minden évben megismétlik az első hálaadást.
Más korai kolóniáknak is nehéz idők járnak eleinte, de hamarosan felvirágoznak, és átveszik a hálaadás éves hagyományát, hogy hálát adnak ezért a virágzó új földért, amelyet Amerikának hívnak.
A probléma ezzel a hivatalos történettel az, hogy az 1621-es termés nem volt bőséges, és a telepesek sem voltak szorgalmasak vagy kitartóak. 1621 éhínség éve volt, és a telepesek közül sokan lusták és tolvajok voltak.
A Plymouth Plantation történetében a gyarmat kormányzója, William Bradford arról számolt be, hogy a telepesek évekig éheztek, mert nem voltak hajlandók a földeken dolgozni. Ehelyett inkább élelmiszert loptak. Szerinte a kolóniát „korrupció”, „zűrzavar és elégedetlenség” járta át. A termés kicsi volt, mert „sokat loptak éjjel és nappal, mielőtt az fogyaszthatóvá vált volna”.
Az 1621-es és 1622-es aratási ünnepeken „mindenki jóllakott éhes gyomrával”, de csak rövid időre.
Ezekben az években nem az a bőség volt az uralkodó állapot, amit a hivatalos történet állít, hanem éhínség és halál. Az első „hálaadás” nem annyira ünnep volt, mint inkább az elítéltek utolsó vacsorája.
A következő években azonban valami megváltozik. Az 1623-as aratás más volt. Hirtelen „az éhínség helyett most Isten bőséget adott nekik” ‒ írta Bradford ‒ „és a dolgok arca megváltozott, sokak szívének örömére, amiért áldották Istent”. Ezt követően, írta, „általános hiány vagy éhínség nem volt közöttük azóta sem, egészen a mai napig”. Valójában 1624-ben olyan sok élelmiszert termeltek, hogy a telepesek képesek voltak elkezdeni a kukorica exportját.
Mi történt? Az 1622-es rossz termés után ‒ írja Bradford ‒ „elkezdtek gondolkodni azon, hogyan tudnának minél több kukoricát termelni, és hogyan tudnának jobb termést elérni”.
Elkezdték kétségbevonni a gazdasági szervezetük formáját.
Ez azt követelte meg, hogy „minden többletet ‒ nyereséget és hasznot ‒, amelyet a kereskedelem, a forgalom, a szállítmányozás, a munka, a halászat révén vagy bármilyen más módon szereznek”, a gyarmat közösraktáraiba kell helyezni, és hogy
„minden olyan személy, aki ebben a gyarmatban él, a közös raktárakbóll kapja a húsát, italát, ruházatát és minden ellátmányát”.
Az embernek a közös készletbe kellett tennie mindent, amit csak tudott, és csak azt kellett elvennie, amire szüksége volt.
Ez a „mindenkinek a képességei szerint, mindenkinek a szükségletei szerint” a szocializmus egyik korai formája volt, és ezért éheztek a telepesek.
Bradford azt írja, hogy „a munkára és szolgálatra leginkább képes és alkalmas fiatalemberek” panaszkodtak arra, hogy arra kényszerítik őket, hogy „idejüket és erejüket arra fordítsák, hogy más emberek feleségeinek és gyermekeinek dolgozzanak”.
Továbbá „az erős vagy szívós férfi nem kapott többet az élelem és a ruhák elosztásában, mint a gyengék”.
A fiatalok és az erősek ezért nem voltak hajlandók dolgozni, és a megtermelt élelem összmennyisége soha nem volt megfelelő. Hogy ezt a helyzetet orvosolja, 1623-ban Bradford eltörölte a szocializmust.
Minden háztartásnak adott egy parcellát, és azt mondta nekik, hogy amit megtermelnek, azt megtarthatják, vagy elcserélhetik, ahogyan jónak látják.
Más szóval, a szocializmust felváltotta a szabad piac, és ezzel vége lett az éhínségeknek.
A gyarmatosítók számos korai csoportja hozott létre szocialista államokat, mindannyian ugyanazzal a szörnyű eredménnyel. Az 1607-ben alapított Jamestownban minden egyes hajórakománynyi telepesnek kevesebb mint a fele élte túl az első tizenkét hónapot Amerikában. A munka nagy részét csak az emberek egyötöde végezte, a többi négyötöd az élősködést választotta.
1609-10 telén, amelyet „az éhezők idejének” neveztek el, a lakosság száma ötszázról hatvanra csökkent.
Ezután a jamestowni kolóniát szabad piacra állították át, és az eredmények legalább olyan drámaiak voltak, mint a plymouthiaké.
Comentarios