Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (166) ‒ Brüsszel csendben előkészíti az eurókötvények bevezetését
- dombi52
- dec. 21.
- 5 perc olvasás
Zerohedge, Thomas Kolbe:
Az EU „Oroszország elkobzása” csúcstalálkozója kudarccal zárult, miközben Brüsszel csendben előkészíti az eurókötvények bevezetését
Röviden:
Mint oly sokszor, amikor saját cselekedetei következményekkel járhatnak, Brüsszel egy hígított kompromisszum mellett döntött.
Ez hátsó ajtón keresztül gyakorlatilag bevezeti az eurókötvényeket – egy közös adósságkibocsátást – anélkül, hogy ezt kifejezetten kimondaná.
Az EU ismét kihasználta a lehetőséget, hogy ügyesen megkerülje saját szabályait – konkrétan a közös adósságkibocsátás tilalmát.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke tervei szerint az Ukrajna támogatására szánt összeget a következő két évben 135,7 milliárd euróra kell növelni.
Az EU újabb hatalmas adósságprogramot rejteget, amelyért végül az adófizetők fognak felelni.
Ennek a pénznek egy nagy része visszakerül az európai és amerikai katonai-ipari szektorba.
Egy klasszikus EU-megoldás tanúi vagyunk: a meglévő szabályzatot szisztematikusan aláássák, miközben az úgynevezett „szabályokon alapuló rend” képviselői folytatják eróziós kampányukat – egészen addig, amíg az EU intézményeinek integritásába vetett bizalom utolsó maradványai is el nem tűnnek.
Miután világossá vált, hogy az ukrajnai konfliktus hitelgyorsítóvá alakítható, az állami támogatású bankok, például az Európai Beruházási Bank, erőteljesen bekapcsolódtak a folyamatba.
Ami már régóta nyilvánvaló volt a brüsszeli keményvonalasokról, most egyértelműen látható: megalománia és személyes karrierambíciók. Ursula von der Leyen és Friedrich Merz esetében ez a mérgező keverék olyan politikai stratégiákat és eredményeket hoz, amelyek az EU-t és tagállamait egyre mélyebbre sodorják a fiskális kötelezettségek és a fenyegető katonai eszkaláció spiráljába.
A teljes elemzés:
A december 18–19-én Brüsszelben tartott EU-csúcstalálkozón két alapvető döntést kellett volna meghozni. Először is, az Euroclear-nél befagyasztott orosz eszközök elkobzásának kérdését kellett volna megoldania. Másodszor, a Mercosur kereskedelmi megállapodás ratifikálását kellett volna jóváhagynia. Mindkét esetben Ursula von der Leyen körüli EU-bürokratikus elit kudarcot vallott – saját diszfunkciója és végső soron valódi hatalom hiánya miatt.
Ami nagy hűhóval „döntések csúcstalálkozójaként” került bejelentésre, Brüsszel számára fiaskóval végződött.
A Mercosur-megállapodást nem hagyták jóvá, és az EU-nak sem sikerült az Euroclear-nél tartott orosz központi banki eszközöket jelentős hitelré alakítania Ukrajna finanszírozásának kiterjesztése érdekében.
Először vizsgáljuk meg az Euroclear-ügyet. Sokatmondó, hogy az EU behódolt a több tagállam, például Belgium, Magyarország és Szlovákia, valamint az amerikai kormány egyre növekvő nyomásának. Minden ambíciója ellenére az EU továbbra is papírtigris marad a globális hatalmi küzdelemben.
Egy tipikus EU-megoldás
Ukrajna hatalmas finanszírozási hiányának megoldása a következő: az Európai Unió Kijevnek 90 milliárd euró kamatmentes hitelt nyújt a következő két évre. A visszafizetés csak akkor lesz szükséges, ha Oroszország kártérítést fizet – ami nem fog megtörténni. Ebben az esetben az EU azt tervezi, hogy a hiány fedezésére a befagyasztott orosz eszközökre támaszkodik.
Az azonnali kisajátítás elmaradását nagyrészt Belgiumnak köszönhetjük, amely – mivel az Euroclear jogi székhelye ott található – ragaszkodott a kockázatok kollektív vállalásához.
Mint oly sokszor, amikor saját cselekedetei következményekkel járhatnak, Brüsszel egy hígított kompromisszum mellett döntött. Ez hátsó ajtón keresztül gyakorlatilag bevezeti az eurókötvényeket – egy közös adósságkibocsátást – anélkül, hogy ezt kifejezetten kimondaná.
Friedrich Merz német kancellár nagy sikernek nevezte a konstrukciót. Érvelése szerint a nemzeti költségvetéseket nem terhelné, mivel a finanszírozást teljes egészében uniós szinten kezelnék. Ráadásul a kölcsönt orosz eszközökkel biztosítanák.
Merz azonban kényelmesen elhallgatta, hogy az EU tagállamai végső soron továbbra is felelősek Brüsszel manővereiért.
A valóságban Brüsszel mindenekelőtt egy dolgot ért el: elhalasztotta az orosz központi bank kisajátításának politikailag és jogilag robbanásveszélyes kérdését.
Ugyanakkor az EU ismét kihasználta a lehetőséget, hogy ügyesen megkerülje saját szabályait – konkrétan a közös adósságkibocsátás tilalmát.
Hatalmas pénzügyi szükségletek
Ukrajna pénzügyi igényei hatalmasak. A donbasi háborúra tekintettel az Európai Bizottság becslése szerint csak jövőre körülbelül 81 milliárd euróra lesz szükség Ukrajna költségvetési hiányának fedezésére, amely jelenleg a GDP 18,5 százalékát teszi ki. Az újonnan jóváhagyott EU-kölcsönt nemzeti hozzájárulások egészítik ki.
Németország egyedül 11,5 milliárd eurót finanszíroz Ukrajna katonai felszerelésére a szövetségi költségvetésből – új adósságokból finanszírozva és az adófizetők terhére, akiknek természetesen nincs beleszólásuk a kérdésben.
Az EU költségvetési tervében jövőre legfeljebb 50 milliárd euró támogatást szánnak erre a célra. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke tervei szerint ezt az összeget a következő két évben 135,7 milliárd euróra kell növelni. Ez a feneketlen kút azzal fenyeget, hogy a már így is növekvő hiányokkal küzdő, gazdaságilag gyengülő EU-tagállamokat súlyos zavarokba sodorja, ha nem változtatnak gyorsan irányt.
A katonai csapásmérő képesség helyreállítása
Mi tehát a konkrét alternatíva most, hogy az Euroclear mérlegének kifosztása ideiglenesen megakadályozva lett? Az EU és az Egyesült Királyság tisztviselői az elmúlt hónapokban többször is világossá tették, hogy 2028-ig helyre akarják állítani katonai képességeiket.
Az Oroszországnak küldött üzenet egyértelmű: ez nem a tartós békéről és a konfliktus valódi megoldásáról szól. A fegyverszünet – amit Oroszország a minszki megállapodás során megtanult – csupán a katonai konszolidációt szolgálná.
Amikor Friedrich Merz azt állítja, hogy az Ukrajnának nyújtott finanszírozás a következő két évben kizárólag az ukrán hadsereg felszerelésére szolgál, és nem a háború elhúzódására, ez a kijelentés mindenekelőtt egy dolgot árul el: a politikailag és katonailag elválaszthatatlan dolgok szándékos szemantikai szétválasztását.
Aki retorikusan elválasztja a fegyverszállításokat a háború elhúzódásától, az nem tájékoztatja a közvéleményt, hanem megnyugtatja.
Eurókötvények vagy háborús kötvények
Brüsszel most megragadja az alkalmat, hogy előrehaladjon az eurókötvények gyors kiterjesztésével.
A COVID-járvány miatti lezárások idején az Európai Bizottság már belevágott ebbe a tiltott területbe, amikor több száz milliárd eurót bocsátott ki a „NextGenerationEU” kötvényprogram keretében. A folyamat most megismétlődik.
A Bizottság olyan kötvényeket bocsát ki, amelyeket hivatalosan orosz eszközök biztosítanak, de amelyekért végső soron minden tagállam arányos felelősséget visel. Más szavakkal:
az EU újabb hatalmas adósságprogramot rejteget, amelyért végül az adófizetők fognak felelni. Ennek a pénznek egy nagy része visszakerül az európai és amerikai katonai-ipari szektorba.
Egy klasszikus EU-megoldás tanúi vagyunk: a meglévő szabályzatot szisztematikusan aláássák, miközben az úgynevezett „szabályokon alapuló rend” képviselői folytatják eróziós kampányukat – egészen addig, amíg az EU intézményeinek integritásába vetett bizalom utolsó maradványai is el nem tűnnek.
Az ukrajnai konfliktustól a hitelgyorsítóig
Függetlenül attól, hogy ki hogyan vélekedik az ukrajnai konfliktus történelmi hátteréről – a 2014-es majdani puccsról vagy az évek óta tartó donbaszi konfliktusról –, a humanitárius segítségnyújtáson túlmutató semlegesség elvét szisztematikusan feladták.
Miután világossá vált, hogy az ukrajnai konfliktus hitelgyorsítóvá alakítható, az állami támogatású bankok, például az Európai Beruházási Bank, erőteljesen bekapcsolódtak a folyamatba.
Ami már régóta nyilvánvaló volt a brüsszeli keményvonalasokról, most egyértelműen látható: megalománia és személyes karrierambíciók. Ursula von der Leyen és Friedrich Merz esetében ez a mérgező keverék olyan politikai stratégiákat és eredményeket hoz, amelyek az EU-t és tagállamait egyre mélyebbre sodorják a fiskális kötelezettségek és a fenyegető katonai eszkaláció spiráljába.
A Mercosur elhalasztva
Az Európai Unió történelmi feladata egy versenyképes belső piac létrehozása és jogi védelme volt. Ez a korlátozott hatáskör-átruházási kísérlet most végleg kudarcot vallott.
Csütörtökön az EU-csúcstalálkozó nem ratifikálta a Mercosurral, Dél-Amerikával kötött megállapodást. Franciaország és Olaszország ragaszkodására a döntést egy hónappal elhalasztották.
A tárgyalások negyed évszázada állnak. A végleges tervezet már elkészült, amely 15 év alatt fokozatos vámcsökkentést ír elő Brazília, Argentína, Paraguay és Uruguay számára. 780 millió lakossal jelentős integrált piac jöhet létre.
A megállapodás célja az európai autó- és gépipari export fellendítése, miközben csökkenti a dél-amerikai mezőgazdasági import vámjait, amit elsősorban a francia mezőgazdasági lobbi blokkol. Az EU ismét elutasítja a hazai gazdákra nehezedő szabályozási terhek enyhítését a versengő érdekek kiegyensúlyozása érdekében.
Mi marad?
Összefoglalva: az Európai Unió további két évre életben tartja adósságmechanizmusát, miközben továbbra sem képes érdemi lépéseket tenni a nemzetközi színtéren.
A halogatás politikája és a késleltetett döntéshozatal költségei végül az európai adófizetőkre hárulnak.
Thomas Kolbe német közgazdász
