Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (196) ‒ Davos 2026: A Pax Americana és a globalizáció végének elismerése
- dombi52
- 3 nappal ezelőtt
- 6 perc olvasás
Zerohedge, Cem Gürdeniz:
Davos 2026 ‒ A Pax Americana végének elismerése
A 1945 után létrehozott Pax Americana végét mind a pénzügyi tőke vezetői, mind a választott vezetők hivatalosan elismerték Davosban 26-án.
A davosi Világgazdasági Fórum (WEF) 2026, amely fél évszázada a globális kapitalizmus víziójának és doktrínájának központjaként működik, január 19–23. között került megrendezésre „A párbeszéd szelleme” témával.
A történelem talán legjelentősebb találkozóján a pénzügyi tőke vezetői és az európai gyarmati-imperiális örökséget továbbörökítő államok, nevezetesen Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság választott vezetői egyaránt hivatalosan elismerték az 1945 után kialakult Pax Americana végét.
Egy másik nyíltan elismert pont a globalizáció és a neoliberális politika vége volt.
A pénzügyi tőke képviselői hangsúlyozták, hogy
a politikai és gazdasági elit elvesztette a közbizalmat, és elismerték, hogy a neoliberális rend a jövedelmi egyenlőtlenségek fenntarthatatlansága miatt összeomlott.
A politikusok elismerték, hogy a törvényeket egyre inkább az erő váltja fel, és hogy az úgynevezett szabályokon alapuló nemzetközi rend részben fikció, mivel a nagyhatalmak érdekeiknek megfelelően bármikor felfüggesztik a szabályokat.
E kijelentések legleginkább talán a Donald Trumpot zavaró Kanada részéről érkeztek.
A kanadai miniszterelnök, akit Trump kifejezetten a nyugati féltekéhez sorolt felmódosított nemzetbiztonsági doktrínájában, és nyíltan megfenyegetett, elismerte, hogy a szabályokon alapuló rend fikció. Kijelentette, hogy a pénzügyek, a kereskedelem, az energia és az ellátási láncok már nem kölcsönös előnyök mechanizmusaként működnek, hanem nyomásgyakorlás és fegyverkezés eszközeként, és hogy
a nyugati világ nem átmeneti állapotban van, hanem nyílt szakadáson megy keresztül.
Ez valójában a geopolitikai realitások és a pénzügyi tőke érdekeinek elkerülhetetlen következménye volt.
Az Egyesült Államok visszavonulásának kényszerű elfogadása ma már nyilvánvaló
Az Egyesült Államok már nem rendelkezik azzal a geopolitikai kapacitással, hogy az egész világot formálja.
Kína és az Egyesült Államok közötti egyensúly a katonai, technológiai és ipari mutatókban, valamint egyes területeken az Egyesült Államok lemaradása strukturális törést jelez, amely lehetetlenné teszi az egypólusú hegemónia folytatását.
Trump már kénytelen volt visszavonni néhány fenyegetését.
A grönlandi ügyben például eleinte katonai erő alkalmazását javasolta, de később elvetette ezt a lehetőséget, miután Davos előestéjén közel 800 milliárd dollár tűnt el az amerikai tőzsdékről.
A valóságban az Egyesült Államok megpróbál új pozícióba helyezkedni az új világrendben. Az a törekvése, hogy a Monroe-doktrína újjáélesztésével feltétel nélkül magához kösse a nyugati féltekét, önmagában is elismerése globális kapacitása hanyatlásának.
Még ebben a keretben sem tudja Washington megakadályozni, hogy Kanada vagy Brazília bővítse kapcsolatait Kínával, és nem tudja megakadályozni Argentínát sem abban, hogy átfogó gazdasági kapcsolatokat tartson fenn Pekinggel.
Ezek az esetek, a BRICS-országok és más globális déli országok mellett, jól mutatják, hogy a nyomásgyakorláson és fenyegetéseken alapuló politika mennyire kontraproduktív.
Az államok egyre inkább egyensúlyt keresne Kínával, amelynek kereskedelme, infrastrukturális finanszírozása és kölcsönös előnyökön alapuló modellje éppen azért vonzó, mert nem támaszkodik kényszerre.
Davosban Kínáról inkább a kontrollált bizonytalanság, mint a nyílt szakítás szemszögéből beszéltek
Míg az Egyesült Államok éles határt húz a rendszerbeli versenyben, az európai országok megpróbálják egyensúlyba hozni a gazdasági realitásokat és a geopolitikai nyomást. Egyrészt igyekeznek fenntartani a kereskedelmet, a beruházásokat és a piacra jutást Kínával, másrészt pedig távolságot tartanak a technológia, a biztonság és a kritikus infrastruktúra terén. Ez tükrözi az európai politikát, amelyet inkább taktikai rugalmasság, mint stratégiai egyértelműség jellemez.
Ezzel szemben
az Egyesült Államok kényszerítő megközelítése inkább szakadást, mint lojalitást eredményez.
Washington számára a multipolaritás már nem stratégiai választás, hanem a gyengülő hatalom és a valóság kényszerű elfogadásának tüneti eredménye.
Az Egyesült Államok-központú rend végének nyílt elismerése olyan szövetségesek részéről, mint Franciaország, az Egyesült Királyság, Németország, Kanada és Szaúd-Arábia, ennek az eróziónak a közvetlen eredménye. Ha ez a tendencia folytatódik, az Egyesült Államok végül kénytelen lesz visszatérni a Kínával való békés együttélés politikájához, amely a hidegháborús korszakban a Szovjetunióval való együttélésre emlékeztet. Az alternatíva természetesen a háború.
A szabályokon alapuló rend vége
A 2026-os davosi találkozó legnyilvánvalóbb közös nevezője az volt, hogy a globális rend nem evolúció, hanem szakadáson megy keresztül.
Évtizedeken át a szabályokon alapuló nemzetközi rendszerről szóló diskurzus olyan elbeszélésként működött, amely elrejtette a nagyhatalmak önkényes kivételeit és aszimmetrikus gyakorlatát. Davosban ez a függöny nyíltan felemelkedett. A törvények szelektív alkalmazását, a kereskedelmi szabályok hatalmasok javára történő megkerülését és a biztonság alkueszközzé alakítását már nem tagadták.
A legszembetűnőbb politikai nyilatkozatot ebben a kérdésben Kanada miniszterelnöke, a volt pénzügyi szakember Mark Carney tette. Kiemelte, hogy a pénzügyek, a kereskedelem, az energia és az ellátási láncok nyomásgyakorló és kényszerítő eszközökké váltak. Azzal, hogy kijelentette, hogy már nem hisz a szabályokon alapuló rendben, Carney gyakorlatilag feloldotta az Egyesült Államok vezette liberális rendszer ideológiai legitimitását. Kijelentése korszakalkotónak tekinthető,
jelzi a hidegháború óta fennálló nyugati rend ideológiai alapjainak összeomlását.
Ez a pillanat azonban a képmutatásra is rávilágít: azok az államok, amelyek támogatták az imperialista beavatkozásokat Líbiától Irakig, Szíriától Gázáig, csak akkor szembesülnek a valósággal, amikor a fenyegetés őket érinti, mint például Grönland és Dánia esetében.
Szembeszállás a jog hatalom általi felváltásával
A 2026-os davosi résztvevők széles körben egyetértettek abban, hogy a világ gyorsan egy olyan rend felé sodródik, amelyben a jog háttérbe szorul, és a hatalom uralkodik. Noha a német kancellár Friedrich Merz, a francia elnök Emmanuel Macron és a brit miniszterelnök Keir Starmer különböző szemszögből közelítették meg ezt a fejleményt, a végeredmény ugyanaz volt.
Ezek a vezetők, akik eddig nagyrészt hallgattak a gázai jogsértések, Izrael Irán elleni támadásai, az Egyesült Államok által elrabolt venezuelai elnök vagy a „árnyékflotta” ürügyével zaklatott polgári kereskedelmi hajók ügyében, hirtelen felfedezték a nyers hatalom által irányított világ veszélyeit.
Azok, akik most arra figyelmeztetnek, hogy a szabályok összeomlásával még a nagyhatalmak is bizonytalanná válnak, egy évvel ezelőtt még aktív résztvevői voltak a gyengébb államok elleni hatalmi politikának.
Beszédeik eredménye két tábor közötti egyértelmű ütközést tárt fel: azok között, akik a hatalmat a legitimitás egyetlen forrásának tekintik, és azok között, akik a törvények révén igyekeznek korlátozni a hatalmat.
A kereskedelem ma már fegyver
A davosi gazdasági megbeszélések szinte mindegyike hangsúlyozta, hogy a kereskedelem már nem a jólét semleges eszköze.
A vámok tárgyalási eszközzé, a szankciók geopolitikai büntetési mechanizmusokká, az ellátási láncok pedig sebezhető zónákká váltak. A globális integráció hatékonysága olyan előnyökké alakult, amelyeket a nagyhatalmak a versenytársak elnyomására használnak. Ennek következtében a kereskedelmi biztonság fogalma előtérbe került, különösen a közepes és fejlett gazdaságokban, ahol a szabad kereskedelmet egyre inkább szelektív, ellenőrzött és politizált csere váltja fel.
Davosban azt is kiemelték, hogy az Egyesült Államok és Európa közötti strukturális távolság már nem csak átmeneti feszültség. A kereskedelmi hiány, az autóipari és ipari export, a szabályozási konfliktusok és a védelmi kiadások váltak a nézeteltérések középpontjává.
Washington Európát olyan blokknak tekinti, amely gazdasági előnyöket élvez, de nem osztozik a biztonsági terhekben, míg Európa az Egyesült Államokat kiszámíthatatlannak, egyoldalúnak tartja, aki a költségeket rákényszeríti.
A transzatlanti kapcsolatok a közös értékeken alapuló partnerségből kemény alkudozási tereppé váltak.
A biztonság és a gazdaság közötti kapcsolat megszakítása
Bár Davosban nem tárgyalták kifejezetten a NATO-t, a háttérben mégis nagy szerepet játszott. Az Egyesült Államok szövetségi védelmi kiadásokban való részesedését egyre inkább gazdasági és politikai eszközként használják.
Az Egyesült Államok a NATO védelmi kiadásainak körülbelül kétharmadát és éves költségvetésének körülbelül 16 százalékát adja. Trump régóta hangoztatott kritikája Európa stratégiai önelégültségével kapcsolatban egy szélesebb körű kísérletté fejlődött, amelynek célja az Egyesült Államok biztonsági ernyőjének monetizálása kereskedelmi, energetikai és stratégiai engedmények révén.
Az európai államok azonban ezt egyre inkább a függetlenség és az önállóság elleni támadásként értelmezik, ami aláássa a NATO-n belüli biztonság és gazdaság hagyományos egyensúlyát.
Trump ragaszkodása ahhoz, hogy Grönland az Egyesült Államok biztonsága szempontjából létfontosságú, és nem a NATO kollektív védelme miatt, tovább gyengítette a szövetség kohézióját és a bizalom mélyebb válságát szimbolizálta.
Az új geopolitikai helyzet és a közepes hatalmak felemelkedése
A Davos 2026 folyamat megerősítette olyan közepes hatalmak önbizalmát is, mint Törökország. A nagyhatalmak közötti verseny fokozódása kockázatokat és lehetőségeket egyaránt teremt azoknak az államoknak, amelyek elkerülik a merev szövetségeket vagy a nyílt szakítást.
Azok az országok, amelyek képesek ellenálló képességet kiépíteni az energia, az élelmiszer, a kritikus ásványi anyagok, a pénzügyek és a diplomácia területén, újradefiniálhatják az együttműködést a töredező globális rendszerben.
Európa fokozatos közeledése Kínához, amely tükrözi Oroszország korábbi keleti fordulatát, olyan jövőt vetít előre, amelyben az Egyesült Államok konszolidálja a nyugati féltekét, míg Európa egyre inkább Eurázsia nyugati félszigeteként ismeri el magát.
Az Egyesült Államok belső töredezése, amelyet a MAGA-frakciók, a neokonzervatívok, a lobbik, a fegyveripar, a pénzügyi tőke és az agytrösztök közötti érdekellentétek hajtanak, tovább gyengíti Washington stratégiai koherenciáját.
Törökország tanulságai
Törökország számára a 2026-os davosi fórum kemény tanulságokkal szolgál.
Nincs olyan globális rend, amely örökre fennmaradna.
Az olyan fogalmak, mint a szabályokon alapuló rend, a stratégiai partnerség vagy a szövetségi szolidaritás, bármikor felfüggeszthetők, ha ütköznek a nagyhatalmak érdekeivel.
Törökországnak ezért biztonságpolitikáját, gazdaságpolitikáját és külpolitikáját konkrét képességekre, elrettentésre és többdimenziós kapcsolatokra kell alapoznia, nem pedig elvont normákra.
A kereskedelem, az energia és a pénzügyek biztonsági kérdésekké váltak, ami szükségessé teszi az önellátást, a diverzifikációt és a rezilienciát.
A mezőgazdaság, a vízgazdálkodás és a kritikus erőforrások sürgős stratégiai újraértékelést igényelnek. A biztonsági architektúra már nem támaszkodhat egyetlen tengelyű szövetségi logikára; nemzeti kapacitásokra, erős védelmi iparra és többszintű elrettentésre kell épülnie.
A multipolaritás ugyan kockázatos, de egyúttal bővíti a manőverezési lehetőségeket is.
Törökország útja a rugalmas, elveken alapuló, érdeken alapuló egyensúlyban rejlik, nem pedig az igazodásban vagy az elszigetelődésben.
Davos legkeményebb tanulsága, hogy egy olyan világban, ahol a hatalom felülírja a jogot, azoknak van igazán szükségük a jogra, akik képesek megvédeni azt.
A nemzetközi jogot nem absztrakt erkölcsi normaként kell kezelni, hanem a függetlenséget és a nemzeti érdekeket védő keretként.
Végül is a biztonság, a prosperitás és a presztízs forrásai a belső kapacitás és a stratégiai intelligencia, nem pedig a külső referenciák.
Ebben az új korszakban azok az államok maradnak fenn, amelyek erős kormányzást, termelékeny gazdaságot, független védelmet és sokoldalú diplomáciát ötvöznek.
Ez Törökország tanulsága Davosból.
