Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (2)
Ukrajnának figyelembe kellett volna vennie Milley figyelmeztetését
Kijevnek 2022 végén meg kellett volna ragadnia a lehetőséget.
Azon a napon, amikor az első Ukrajnából érkező amerikai ATACM-ek támadást indítottak Oroszországban, és ezzel a háború utáni időkben először szállt le amerikai irányítású és amerikai célpont-koordinált fegyverrendszer bárhol az orosz szárazföldön, egy másik bomba is leesett, különösebb felhajtás nélkül, de sokkal nagyobb jelentőséggel. A Gallup közvélemény-kutatás szerint a konfliktus kezdete óta először az ukránok többsége tárgyalni akar Oroszországgal és véget vetni a konfliktusnak.
Ezen belül is nagy részük területeket akar átengedni Oroszországnak. „A háború gyors befejezéséről szóló tárgyalásokat támogató ukránok jó része úgy véli, hogy Ukrajnának nyitottnak kell lennie arra, hogy a békéért cserébe területeket engedjen át. E csoport több mint fele (52 százalék) egyetért azzal, hogy Ukrajnának nyitottnak kellene lennie arra, hogy a háborút lezáró békeszerződés részeként bizonyos területi engedményeket tegyen, míg 38 százalék nem ért egyet, és további 10 százalék nem tudja” ‒ jelentette a Gallup. Ezzel szemben 2022-ben az ukránok 73 százaléka a győzelemig tartó harcot részesítette előnyben, természetesen anélkül, hogy definiálták volna, mi a győzelem. Ez nyilvánvalóan megváltozott.
Egyértelműen leesett a tantusz, még ha a narratíva továbbra is ingatag is. Volodimir Zelenszkij elnök, aki Kamala Harrisszel és Josh Shapiro kormányzóval kampányolt, a Fox News műsorában azt mondta, hogy Ukrajna elveszíti a háborút, ha Washington, a fő katonai támogatója megvonja a támogatást.
Néhány napja még jelezte, hogy kész diplomáciai úton, jövőre befejezni a háborút Oroszországgal. A nagykövetsége még mindig a „minden tárgyalás megbékélés” vonalat követi.
Az Atlanti-óceánnak ezen a partján azonban ez az érzés egyre kevésbé elfogadott. Keith Self képviselő (R-TX) tweetelt:
„Az amerikaiak nem akarnak harmadik világháborút. Titkos tájékoztatót követelek a @POTUS-tól az USA által szállított ATACMS ukrajnai használatáról. Ha a Fehér Ház nem tesz eleget, azonnali felügyeletet fogok kezdeményezni”.
„Az amerikaiak elsöprő többséggel Trumpra szavaztak, hangos és világos üzenetet küldtek: azt akarjuk, hogy Ukrajna háborúja véget érjen, hogy az öldöklésnek vége legyen, és hogy béke legyen. Trump ezt meg fogja tenni. Biden drámai módon eszkalálta a háborút, és beállította Trumpot, hogy egy nagyobb konfliktust örököljön. Szégyenletes és rendkívül veszélyes.”
A Biden-kormányzat döntése, hogy engedélyezte Ukrajna számára a távolsági fegyverek használatát Oroszországban, inkább rosszindulatból, mint stratégiából fakadó döntésnek tűnt. Egy szándék, hogy a következő elnököt egy eszkalációs útra beskatulyázzák, bár sem a színtér, sem a fenyegetés értékelése nem változott az elmúlt hónapokban a Biden-kormányzat saját hírszerzési értékelése szerint. Ez természetesen nem fogja javítani Ukrajna helyzetét, még ha az orosz aránytalan reakciót és a nukleáris küszöb csökkentését befolyásolhatja is.
Az ukránok olvasták az írást a falon, amint az a Gallup felméréséből is kiderül. Az európaiak közeledtek Moszkva felé. A legutóbbi masszív támadás egyetlen hihető oka az, hogy szabotálják a megválasztott elnöknek a konfliktus deeszkalálására irányuló törekvését, ami az amerikai nép felhatalmazása, ha nem is Biden saját, nagyhatalmú sólymokból álló körének szándéka.
A konfliktusért a felelősség egyértelműen azokat terheli, akik figyelmen kívül hagyták Oroszország vörös vonalait Ukrajna NATO-csatlakozásával kapcsolatban. Ennek állandósítása ugyanannak a stratégiai impulzusnak a megismétlődése, amely 20 évnyi nemzetépítéshez vezetett a homokban.
Ahogy Elbridge Colby tweetelte,
„Azok, akiknek az értékelései és tanácsai sajnálatosan tévesnek bizonyultak, és lényegesen és vétkesen hozzájárultak ehhez a súlyos ukrajnai helyzethez, most torzításhoz és hazugsághoz folyamodnak azokkal szemben, akiknek a diagnózisai és ajánlásai megalapozottabbak voltak.”
Nem lett volna szabad. 2022 végén az ukrán kapcsolattartó csoport egyik ülésén Mark Milley tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának akkori elnöke azt akarta, hogy Ukrajna akkor pereljen békét, amikor a csatatéren előnyben vannak. Az az év rosszul végződött Oroszország számára: elsüllyedtek a nagy hajóik, meghiúsult a Kijev elleni előrenyomulásuk, és a védelmi vonalaik megfeszültek.
„Akkor akarsz tárgyalni, amikor te erődben vagy, az ellenfél pedig gyenge. És lehetséges, talán, hogy lesz politikai megoldás. Csak azt mondom, hogy van rá lehetőség” ‒ mondta Milley. „Ha van lehetőség a tárgyalásra, ha a béke megvalósítható, ragadják meg”.
A reakció azonnali és elsöprő volt. A Fehér Ház, Ukrajna és egy sor agytröszt kritikájával szembesülve Milley kénytelen volt pontosítani megjegyzéseit. De az ösztöne mindig is helyes volt. Hónapokkal később még mindig ragaszkodott eredeti értékeléséhez.
„Ha katonai eszközökkel nem tudod elérni a politikai célodat, akkor az erkölcsös dolog az, hogy alternatív eszközt keresel, ami a diplomácia” ‒ mondta Milley egy mélyinterjúban. „Két alapvető, létfontosságú nemzetközi biztonsági érdek forog kockán Oroszország és Ukrajna számára. Ukrajna számára ez egzisztenciális. Az állam túléléséről van szó. Oroszország számára ez más, de ők ezt alapvető nemzetbiztonsági érdekként határozták meg. Amit az oroszok próbálnak tenni, az a puffer helyreállítása és így tovább”.
A jelenlegi helyzet szerint Ukrajna nem képes egy hosszú konfliktust elviselni, és nincs ösztönzés egy NATO-orosz általános háborúra. A konfliktus folytatása sok ezer ember felesleges halálát okozná, és a NATO-val való eszkalációhoz vezetne.
„A háborúnak nincs erkölcsi célja” ‒ mondta Milley.
Akkor igaza volt. Ha valaki a konzervatív realizmusra gondol, nem Milley arca jut eszébe. De ebben az egy bizonyos témában, a tárgyalásokra és az egyensúly fenntartására, valamint a nagyhatalmi általános háború elkerülésére irányuló ösztön, úgy tűnik, hogy a belső Lord Lansdowne-t irányítja.
Ezen a ponton a történelem bocsánatkérést követel Milley-től.
Dr. Sumantra Maitra az American Ideas Institute kutatási és ismeretterjesztési igazgatója, valamint a The American Conservative főszerkesztője. Emellett a londoni Royal Historical Society választott, társult tagja.
Comments