Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (206) ‒ Egy ukrán drónkezelő csapat egyetlen nap alatt „megsemmisített két NATO-zászlóaljat”

The Wall Street Journal,  Jillian Kay Melchior:

 Egy 10 fős ukrán drónkezelő csapat egyetlen nap alatt veszteség nélkül képes volt megsemmisíteni „két NATO-zászlóaljat” – vajon mit tennének velük az oroszok?

https://www.wsj.com/opinion/nato-has-seen-the-future-and-is-unprepared-887eaf0f
https://www.wsj.com/opinion/nato-has-seen-the-future-and-is-unprepared-887eaf0f

• Összességében a NATO-erők számára „szörnyű” eredmények születtek…

• Pedig a gyakorlaton csak körülbelül fele volt meg annak a drónsűrűségnek, amelyet az ukránok jelenleg a fronton tapasztalnak…

• A NATO-oldal „még a dróncsapatait sem volt képes bevetni”.

• Több forrás is beszámolt egy parancsnokról, aki megfigyelte a gyakorlatot, és azt a következtetést vonta le, hogy „mi szarok vagyunk”. 

• A NATO látta a jövőt, de nincs felkészülve rá

• A drónháború szimulációja megmutatja, milyen hosszú utat kell még megtennie a szövetségnek, hogy levonja az ukrajnai tanulságokat.

Oroszország és Ukrajna megmutatta a világnak a hadviselés jövőjét – és Amerika és szövetségesei nem állnak készen erre. Ez a tanulsága annak a nagy léptékű hadgyakorlatnak, amelyet a NATO tagjai tavaly májusban tartottak Észtországban. A hadgyakorlat során kiderült és itt most először közzétett részletek komoly taktikai hiányosságokat és sebezhetőségeket tettek nyilvánvalóvá a nagy intenzitású drónharcban.

A Hedgehog 2025 névre keresztelt hadgyakorlatban 12 NATO-ország több mint 16 000 katonája vett részt, akik

ukrán drónszakértőkkel együtt gyakorlatoztak, köztük a frontvonalról kölcsönzött katonákkal. 

A hadgyakorlat egy „vitatott és zsúfolt” harcteret szimulált, különféle drónokkal – mondja Arbo Probal alezredes, az észt védelmi erők pilóta nélküli rendszerek programjának vezetője. „A cél valójában az volt, hogy minél hamarabb feszültséget, stresszt és kognitív túlterhelést okozzunk az egységeknek” – mondja. Ezzel tesztelik a katonák tűz alatt való alkalmazkodóképességét.

Ukrajnában a frontvonal nagyrészt befagyott, de a Hedgehog olyan harcteret képzelt el, ahol a tankok és a katonák még képesek mozogni. Az egyik forgatókönyv szerint egy több ezer fős harci csoport, amelyben egy brit dandár és egy észt hadosztály is részt vett, támadást akart végrehajtani.

Több forrás szerint előrenyomulásuk során nem vették figyelembe, hogy a drónok mennyire átláthatóbbá tették a harcteret.

A NATO harci csoport „csak sétált, semmiféle álcázást nem alkalmazott, sátrakat és páncélozott járműveket parkolt le” – emlékszik vissza az egyik résztvevő, aki az ellenség szerepét játszotta. „Mindent megsemmisítettünk.”

A Hedgehog során az ukránok a Delta nevű, kifinomult harctéri irányítási rendszerüket használták. Ez valós idejű harctéri információkat gyűjt, mesterséges intelligenciával hatalmas adatmennyiségeket elemez, célpontokat azonosít, és a parancsnokság és az egységek között koordinálja a csapásokat.

Ez lehetővé teszi a gyors „kill chain” (ölési lánc) működését: meglátni, megosztani, lelőni – mindezt pár perc alatt vagy annál rövidebb idő alatt.

Egy körülbelül 10 ukránból álló csapat, amely az ellenség szerepét játszotta, ellentámadást indított a NATO-erők ellen. Körülbelül fél nap alatt 17 páncélozott járművet semmisítettek meg, és 30 „csapást” hajtottak végre más célpontokra.

Aivar Hanniotti, az Észt Védelmi Liga pilóta nélküli légi rendszerek koordinátora vezette a körülbelül 100 fős ellenséges egységet, amelyben észt és ukrán katonák is szolgáltak.

Hanniotti úr, aki azóta kilépett a reguláris hadseregből, leírja, hogyan vetettek be több mint 30 drónt a NATO-csapatok ellen egy kevesebb mint 4 négyzetmérföldes területen. Ez csak körülbelül fele annak a drónsűrűségnek, amelyet az ukránok jelenleg a fronton tapasztalnak, bár Probal ezredes szerint a Hedgehog játékvezetői néha kompenzálják ezt a különbséget azzal, hogy a dróncsapásokat kétszeres vagy annál nagyobb károkozásként rögzítik.

De még a valóságosnál kevesebb felderítéssel is „nem volt lehetőség elbújni” – mondja Hanniotti úr. „Elég könnyen megtaláltuk az autókat és a gépesített egységeket, és a támadó drónokkal elég gyorsan ki tudtuk őket iktatni.”

Összességében a NATO-erők számára „szörnyű” eredmények születtek – mondja Hanniotti úr, aki jelenleg a magánszektorban dolgozik pilóta nélküli rendszerek szakértőjeként.

Az ellenséges erők „egy nap alatt két zászlóaljat tudtak megsemmisíteni”, így „gyakorlatilag a gyakorlat során ezután már nem voltak képesek harcolni”. A NATO-oldal „még a dróncsapatainkat sem tudta bevetni”.

Az észteknak köszönhető, hogy a NATO-partnerek szembesültek ezekkel a gyenge pontokkal. A Hedgehog arra is példa volt, hogy az ukránok hogyan tudnak hozzájárulni az általános európai biztonsághoz. 

Az online felvételek megtekintésével vagy az Ukrajnában zajló eseményekről szóló cikkek olvasásával csak korlátozott mértékben lehet tanulni – mondja Sten Reimann, az észt katonai hírszerzési központ volt parancsnoka, aki segített ukrán drónszakértőket hozni a Hedgehogba. Elmondta, hogy

a gyakorlat eredményei „sokkolóak” voltak a katonai tisztviselők és a helyszínen lévő csapatok számára.

A Hedgehog nem foglalkozott olyan politikai vagy stratégiai kérdésekkel, mint a drónok beszerzése. Észtország kicsi, és a földhasználati korlátozások néha megakadályozták a katonák mozgását. Egyetlen gyakorlat sem tükrözi, milyen gyorsan fejlődik a dróntechnológia egy valódi háborúban.

A Hedgehog azonban megmutatta, mennyire láthatóvá vált a harctér – és ez mennyire sebezhetővé teszi mindazokat, akik vagy amik rajta mozognak. 

A NATO-nak módosítania kell taktikáját, és jobb módszereket kell találnia harckocsijainak és páncélos járműveinek védelmére.

Egy másik tanulság, hogy gyorsabb kill chain-re van szükség, ami hatékonyabb együttműködést igényel a csapások során.

Egy jövőbeli hadgyakorlat során a NATO fontolóra vehetné, hogy a Delta-t egy hasonló, az Egyesült Államok által kifejlesztett harctéri irányító platformmal állítsa szembe, hogy lássa, hogyan viszonyulnak egymáshoz.

A kommunikáció és a koordináció javítására is van lehetőség az egységek között. Az ukránok a parancsnokság és az egységek közötti nagy mennyiségű adatmegosztással gyorsítják a támadásokat.

Ez azonban ellentétes a NATO érzékeny információk korlátozására irányuló ösztönével.

„A tanulságokat nem akkor tanuljuk meg, amikor azonosítjuk őket – mondja David Petraeus nyugalmazott tábornok. – Inkább akkor tanuljuk meg őket, amikor új koncepciókat dolgozunk ki, új doktrínát írunk, megváltoztatjuk a szervezeti struktúrákat, átalakítjuk a kiképzést, finomítjuk a vezetői fejlesztési tanfolyamokat, új anyagi követelményeket állapítunk meg, amelyek irányítják a beszerzési folyamatot, és akár a személyzeti politikát, a toborzást és a létesítményeket is megváltoztatjuk.”

Észtország ilyen jelentős változások bevezetésére törekszik. Frissítette kiképzését, taktikáját és katonai doktrínáját a drónok korszakához. Emellett növeli a védelmi kiadásokat és mélyebb kapcsolatokat épít ki dinamikus magán technológiai iparával, hogy drónokon és más katonai innovációkon dolgozzon.

Mégis túl sok NATO-tagállam továbbra is „alapvető hiányosságokat mutat a modern harctér megértésében”, és katonáit „a mai valósághoz nem igazodó doktrínák és kézikönyvek alapján” képezi ki – mondja Maria Lemberg, az ukrán nonprofit Aerorozvidka szervezet képviselője, amely támogatta a Delta fejlesztését.

Ő segített koordinálni Ukrajna részvételét a Hedgehog programban, és reméli, hogy ez ébresztőként szolgálhat, és alapot adhat a tudásmegosztásnak Kijev és partnerei között.

Több forrás is beszámolt egy parancsnokról, aki megfigyelte a gyakorlatot, és azt a következtetést vonta le, hogy „mi szarok vagyunk”.

Megkérdeztem erről a reakcióról az észt Probal ezredest. Azt mondta, hogy a gyakorlat egyik célja az volt, hogy segítse a résztvevőket „többet gondolkodni, kritikusabbá tenni őket önmagukkal szemben, és biztosítani, hogy ne legyenek önelégültek a jelenlegi tevékenységükkel kapcsolatban”. Sikerült ez? „Az én szemszögemből a küldetés teljesült.”