Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (209) ‒ Németország új Európája?!
- dombi52
- 12 órával ezelőtt
- 3 perc olvasás
Zerohedge, Andrew Korybko, Substack:
Németország „kétsebességes Európa” javaslata az EU alkalmazkodása a nagyhatalmi geopolitikához
Lars Klingbeil német pénzügyminiszter nemrég kijelentette:
„Most van itt az ideje a kétsebességes Európának. Németország ezért Franciaországgal és más partnereivel együtt mostantól vezető szerepet vállal Európa megerősítésében és függetlenné tételében. Európa hat legnagyobb gazdaságaként mostantól mi lehetünk a hajtóerő.”
Ezen a két országon kívül ebbe az exkluzív csoportba Olaszország, Spanyolország, Hollandia és Lengyelország is beletartozik. A cél az, hogy az EU konszenzusra vonatkozó követelményének megkerülésével optimalizálják a döntéshozatalt.
A Washington Post szerint Klingbeil levelet is küldött a fent említett országok minisztereinek, amelyben bejelentette szándékát, hogy prioritásként kezeljék
„a megtakarítási és befektetési uniót a vállalkozások finanszírozási feltételeinek javítása érdekében; az euró nemzetközi pénznemként betöltött szerepének erősítését; a védelmi kiadások terén való jobb együttműködést; valamint a kritikus nyersanyagok rugalmas ellátási láncainak biztosítását”.
„Kétsebességes Európa” javaslata lényegében az EU alkalmazkodását jelenti a nagyhatalmi geopolitikához.
Trump visszahozta ezt a megközelítést a nemzetközi kapcsolatok előterébe, miután engedélyezte a venezuelai elnök, Nicolas Maduro elfogását és egy orosz lobogó alatt közlekedő tartályhajó lefoglalását az Atlanti-óceánon.
Az, hogy a nagyhatalmak újra előtérbe helyezik nemzeti érdekeiket, és már nem törődnek a nemzetközi jog megsértésének vádjaival, rossz előjel az EU érdekei szempontjából.
Végül is az USA most az EU-tag Dánia Grönland területét akarja, és az EU nem tudja megakadályozni az USA-t, még ha nagyon akarná sem.
Ez az EU tehetetlenségének újfajta tudatosulása már egy ideje érlelődött, különösen mióta a blokkot Trump vámfenyegetései kényszerítették arra, hogy tavaly nyáron egyoldalú kereskedelmi megállapodást kössön az USA-val, ami nyilvánvalóan
arra inspirálta a blokk de facto német vezetőjét, hogy végre tegyen lépéseket a helyzet bizonyos mértékű orvoslására.
Az EU valószínűleg soha nem lesz képes helyreállítani „stratégiai autonómiáját” az USA-val szemben, de még mindig működhetne összetartóbban, hogy versenyképesebbé váljon a világszínpadon.
Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, a tagállamoknak több szuverenitást kell átadniuk Brüsszelnek, elősegítve ezzel Németország régóta dédelgetett célját, az EU tényleges vezetése alatt történő föderalizálását. Ezt a célt többféle eszközzel is igyekeznek elérni, többek között az EU tervezett átalakításával katonai unióvá és egy nagyobb közös adósságállomány létrehozásával Ukrajna további finanszírozása révén.
A kihívás abban rejlik, hogy az EU ilyen fontos döntésekhez szükséges konszenzus követelménye lehetővé teszi, hogy a kisebb államok, például Magyarország, megakadályozzák ezt.
Ezért fontos, hogy
Németország egy exkluzív EU-tagállamokból álló csoportot hozzon létre, amelynek tagjai egymás között hoznak meg ilyen döntéseket, majd a kisebb tagállamokat arra kényszerítik, hogy kövessék őket,
kihasználva a lendületet, amelyet az általuk teremtett kézzelfogható tények adnak.
Az óra ketyeg, mivel Lengyelországot uraló liberális-globalista koalíciót 2027 őszén tartandó következő parlamenti választások után konzervatív-populista koalíció válthatja fel, ezért Németország minél hamarabb minél többet szeretne elérni.
Ezek a tervek még azelőtt meghiúsulhatnak, ha Lengyelország konzervatív elnöke megvétózza a hozzá kapcsolódó jogszabályokat, mivel a kormányzó liberális-globalista koalíciónak nincs kétharmados többsége ahhoz, hogy felülbírálja őt.
Az EU de facto föderalizációjának előmozdításához szükséges, jogalkotói jóváhagyást nem igénylő lépéseket Lengyelország Alkotmánybírósága és Legfelsőbb Bírósága is megtámadhatja, amelyek egy erősen pártpolitikai vita középpontjában állnak, így a végrehajtás a következő választásokig elhalasztható.
Lengyelország szerepe ebben a német javaslatban kulcsfontosságú.
A részvétel és a kézzelfogható előrelépés olyan tényeket teremthet, amelyeket nehéz lenne visszafordítani, még akkor is, ha 2027 őszét követően kormányváltás történik.
Hasonlóképpen, a fent leírt eszközökkel való ellenállás megakadályozhatja a fent említett előrelépést, és elkerülheti a vele járó következményeket.
Ha Lengyelországban konzervatív-populista koalíció kerül hatalomra, akkor regionális szövetségeseket gyűjthet össze, hogy közösen, és így hatékonyabban ellenezze ezeket a terveket. Ebben az esetben az EU két részre válhat: egy német és egy lengyel vezetésű szintre, az első a régi tagállamokat, a második az új tagállamokat képviselve.
Ahogy a német vezetésű szint azt tervezi, hogy egymás között hozza meg a döntéseket, majd kényszeríti a kisebb tagállamokat, hogy kövessék példáját, úgy a lengyel vezetésű szint is ugyanezt teheti a nagyobb tagállamokkal szemben.
Ez a dinamika az EU de facto felbomlásához vezethet két különálló blokkba, amelyek csak a megörökölt politikáik, például a szabad mozgás révén maradnak egységesek.
Ezért ironikus, hogy Németország a „kétsebességes Európa” javaslatát a nagyhatalmi geopolitikához való alkalmazkodásnak tekinti, amely lehetővé teszi az EU számára, hogy összetartóbban működjön, és így versenyképesebbé váljon a világszínpadon,
miközben ez a javaslat valójában az EU jelenlegi formájának végzetét jelentheti.
Az esélyek még mindig Németország javára állnak, de ez döntően megváltozhat a 2027 őszén Lengyelországban tartandó következő parlamenti választások után, amelyek az egész kontinens számára meghatározóak lesznek.
