Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (247) ‒ A NATO televíziós és filmkészítőkkel folytatott találkozói
- dombi52
- máj. 3.
- 4 perc olvasás
The Guardian, Sammy Gecsoyler:
A NATO televíziós és filmkészítőkkel folytatott találkozói miatt felmerül a gyanú, hogy „propagandát” kíván terjeszteni
A Centre for European Reform nevű agytröszt idén év elején jelentést tett közzé, amelyben felszólította a kormányokat, hogy lépjenek kapcsolatba kulturális vezetőkkel, köztük forgatókönyvírókkal és filmproducerekkel, hogy növeljék a közvélemény támogatását a védelmi kiadások növelése iránt, és „jobban elmeséljék, miért van szükség ezekre a védelmi beruházásokra”.
Exkluzív: Két „bizalmas megbeszélést” tartottak írókkal, rendezőkkel és producerekkel, a harmadikra júniusban kerül sor
A Guardian értesülései szerint a NATO zárt ajtók mögötti találkozókat tart film- és televíziós forgatókönyvírókkal, rendezőkkel és producerekkel Európa-szerte és az Egyesült Államokban, ami arra a vádra ad okot, hogy a szövetség a művészeteket igyekszik felhasználni a blokk „propagandájának” előállítására.
A szövetség eddig három találkozót tartott film- és televíziós szakemberekkel Los Angelesben, Brüsszelben és Párizsban, és a jövő hónapban Londonban folytatja „meghitt beszélgetéssorozatát”, ahol a brit hivatásos írókat képviselő Writers’ Guild of Great Britain (WGGB) forgatókönyvíró tagjaival találkozik.
A londoni találkozó terve felháborodást váltott ki néhány meghívott körében, akik úgy érezték, hogy arra kérik őket, hogy „járuljanak hozzá a NATO propagandájához”.
A Chatham House-szabály szerint – amely szerint a résztvevők szabadon felhasználhatják a kapott információkat, de a résztvevők kilétét nem fedik fel – megrendezendő találkozó témája „a biztonsági helyzet alakulása Európában és azon túl” lesz. Úgy tűnik, hogy James Appathurai, a NATO korábbi szóvivője, aki jelenleg a hibrid, kiber- és új technológiákért felelős helyettes főtitkár-helyettes, a szövetség más tisztviselőivel együtt részt kíván venni a találkozón.
A Guardian által megtekintett WGGB-e-mailben azt sugallták, hogy a találkozók már „három különálló projekt” kidolgozásához vezettek, amelyeket „legalább részben ezek a beszélgetések ihlettek”.
Az e-mailben az is szerepelt, hogy a NATO „azon a meggyőződésen alapul, hogy az együttműködés és a kompromisszum, a barátságok és szövetségek ápolása jelenti a továbbhaladás útját”, hozzátéve, hogy „még ha csak egy ilyen egyszerű üzenet is bekerül egy jövőbeli történetbe, az is elég lesz” – az esemény szervezői szerint.
Alan O’Gorman, a 2026-os Ír Film- és Televíziós Díjátadó Gálán a legjobb filmnek járó díjat elnyerő Christy című film írója „felháborítónak” és „nyilvánvaló propagandának” nevezte a tervezett találkozót.
„Úgy gondoltam, hogy érzéketlen és őrült dolog ezt valamiféle pozitív lehetőségként bemutatni. Sok embernek, köztük nekem is, vannak barátai és családtagjai, vagy maguk is olyan országokból származnak, amelyek nem tagjai a NATO-nak, és amelyek szenvedtek a NATO által kezdeményezett és terjesztett háborúk miatt” – mondta.
Úgy véli, hogy a találkozók a NATO kísérlete arra, hogy „üzeneteinek egy részét filmeken és a tévében terjessze”.
„Úgy gondolom, jelenleg egész Európában félelemkeltés folyik azzal kapcsolatban, hogy védelmi képességeink gyengék” – mondta.
„Írország kontextusában látom ezt, ahol a média és a kormány egy része arra törekszik, hogy a NATO-t pozitív fényben mutassa be, és szorosabban igazodjunk hozzájuk. Úgy gondolom, az ír emberek többsége nem akarja, hogy köze legyen a külföldi háborúkhoz.”
O’Gorman szerint a találkozóra meghívott többi forgatókönyvíró „elég sértve érezte magát amiatt, hogy a művészetet a háború támogatására használnák”, és úgy érezték, hogy arra kérik őket, hogy „járuljanak hozzá a NATO propagandájához”.
Faisal A Qureshi, egy több mint 20 éve a szakmában dolgozó forgatókönyvíró és producer, jelentkezett a találkozóra, „hogy első kézből lássa, milyen is az”, de ütemterv-ütközés miatt le kellett mondania a részvételt.
Elmondta, hogy „bármely alkotó számára, aki belemerül ebbe a titkos hírszerzési vagy katonai tájékoztatók világába, az a kockázat áll fenn, hogy elcsábítja az a gondolat, hogy most már rendelkezik valamilyen titkos tudással. Hogy létezik egy szürke zóna, ahol
a morál határait feszegetik, és az emberi jogi visszaélések elfogadhatók, ha a nagyobb jó érdekében történnek.
Qureshi megkérdőjelezi, hogy egy alkotó elégségesen „megkérdőjelezné-e vagy vizsgálná-e” az ilyen találkozókon átadott információkat.
„Csak kaptak valamit, amit egy olyan hatóság ruházott fel igazság látszatával, amely ritkán foglalkozik a nyilvánossággal, és van egyfajta kiváltságérzet abban, hogy hozzáférést kapnak ehhez” – mondta.
A NATO támogatói a művészetekkel való szorosabb kapcsolatok mellett érvelnek.
A Centre for European Reform nevű agytröszt idén év elején jelentést tett közzé, amelyben felszólította a kormányokat, hogy lépjenek kapcsolatba kulturális vezetőkkel, köztük forgatókönyvírókkal és filmproducerekkel, hogy növeljék a közvélemény támogatását a védelmi kiadások növelése iránt, és „jobban elmeséljék, miért van szükség ezekre a védelmi beruházásokra”.
2024-ben nyolc forgatókönyvírót, köztük a Friends című sitcom íróját és vezető producerét, a washingtoni Center for Strategic and International Studies meghívta a NATO brüsszeli központjába, hogy megismerjék a biztonságpolitikát.
A csoport, amelynek tagja volt a régóta futó bűnügyi sorozat, a Law and Order egyik írója és a komédia-krimisorozat, a High Potential egyik producere is, az út során találkozott a szövetség akkori főtitkárával, Jens Stoltenberggel.
Egy NATO-tisztviselő így nyilatkozott:
„Az említett kezdeményezés a szórakoztatóiparban dolgozó fikciós írók (beleértve a forgatókönyvírókat, a showrunnereket és a szerzőket) számára szervezett sorozat negyedik rendezvénye. Ez abból fakad, hogy az iparág tagjai érdeklődést mutattak a NATO tevékenységének és működésének megismerése iránt. Ezek az események magukban foglalják a NATO, a civil társadalom és a think tank-ek képviselőivel való párbeszédet.”
A WGGB szóvivője így nyilatkozott:
„A forgatókönyvírókat képviselő szakszervezetként meghívásokat kapunk harmadik felektől olyan eseményekre, amelyek szakmai szempontból hasznosak vagy érdekesek lehetnek tagjaink számára. Ezek a kapcsolatok nem feltétlenül jelentenek támogatásunkat ezeknek a szervezeteknek. A NATO-tól a forgatókönyvíró tagjainknak továbbított meghívó egy olyan rendezvényre szólt, amely kétirányú párbeszédet kínált, ahol a résztvevő írók feltehették saját kérdéseiket, szabadon beszélgethettek, és elvihették a foglalkozásból mindazt, amit hasznosnak tartottak. Tagjaink szabad gondolkodók – ez egy értékes és elengedhetetlen képesség, amelyet munkájukba is beépítenek.”
