Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (26)
- szilajcsiko
- jan. 27.
- 7 perc olvasás
Dr. Richard Connolly:
Oroszország háborús gazdasága nem olyan gyenge, mint amilyennek látszik
„Az orosz gazdasági rendszer, amelyet arra terveztek, hogy a Kreml szuverén külpolitikát folytathasson a kollektív Nyugat érdekeivel szemben, teszi a dolgát.” A The Royal United Services Institute (RUSI) tanulmánya…
Oroszország gazdasági rugalmassága dacol a várakozásokkal, lehetővé teszi a Kreml számára, hogy a növekvő kihívások ellenére fenntartsa háborús erőfeszítéseit Ukrajnában, és kétségeket ébreszt a gyors megoldás reményével kapcsolatban.
Oroszország tavaly visszanyerte a lendületet az ukrajnai hadszíntéren. Bár az orosz előrehaladás továbbra is lassú és költséges, az előttünk álló év kilátásai borúsak. Ukrajna energiarendszerét súlyosan megrongálták az orosz légicsapások, és erői továbbra is veszítenek területet Donyeck déli részén, ahol a legsúlyosabb harcok zajlanak.
Talán a legfontosabb, hogy Kijev néhány kulcsfontosságú szövetségesének ‒ különösen az Egyesült Államoknak ‒ a politikai változása azt eredményezheti, hogy a kulcsfontosságú pénzügyi és katonai támogatás jelentősen csökkenhet az elkövetkező évben.
Ezek a tendenciák együttesen azt vetítik előre, hogy Ukrajna három év hősies ellenállás után kénytelen lesz elfogadni a megsemmisítő vereséget.
E borús háttérrel szemben sok elemző megragadta a ritka fényes pontnak tűnő helyzetet: Oroszország akadozó „hadigazdasága”, amely ‒ egyesek szerint ‒ „Putyin legnagyobb gyengesége”. Az akut munkaerőhiány, a növekvő katonai kiadások okozta tartós és növekvő infláció, valamint az egyre szigorodó szankciók ‒ állításuk szerint ‒ végül olyan gazdasági válságot idéznek elő, amely arra kényszeríti Moszkvát, hogy feladja maximalista céljait Ukrajnában, és Kijev és szövetségesei számára elfogadhatóbb feltételekkel vessen véget a háborúnak.
Sajnos ezek a remények valószínűleg tévesnek bizonyulnak. Oroszország gazdasága a háború alatt végig megcáfolta a várakozásokat, és annak ellenére, hogy számos bonyodalmat szenvedett el, továbbra is jó helyzetben van ahhoz, hogy támogassa a Kreml ukrajnai és azon túli ambícióit.
Meghiúsult remények...
Nem ez az első eset, hogy Kijev támogatói abba vetik reményeiket, hogy Oroszország gazdasága Achilles-sarkának bizonyul. A háború első hónapjaiban az elemzők azt jósolták, hogy Oroszország súlyos és hosszú recessziót fog elszenvedni, ami az életszínvonal csökkenését és az állam költségvetési forrásainak megcsappanását fogja okozni. Moszkva ‒ reményeik szerint ‒ kínos visszavonulásra kényszerülne, ami Vlagyimir Putyin elnök és az uralkodó elit számára potenciálisan végzetes következményekkel járna.
De ezek a remények hamarosan szertefoszlottak. A tőkefelügyelet bevezetése, a szövetségi kiadások megugrása és a külkereskedelem sikeres, gyors ütemű átirányítása megfékezte az első hónapokban megfigyelt gazdasági zavarok jeleit.
A kibocsátás tavaly valószínűleg 3,6-4%-kal bővült.
...Ismét megemelték
Mindazonáltal az elmúlt két év mennyiségi bővülését több fontos gazdasági mutató esetében is a gyengeség növekvő jelei kísérték, ami kérdéseket vet fel Oroszország vártnál jobb teljesítményének minőségével és fenntarthatóságával kapcsolatban.
A háborús igények által gerjesztett növekvő munkaerőhiány csak az egyik tényező, amely a növekedés kisiklásával fenyeget. A hadsereg és a hadiipari termelés masszív bővítése nagyszámú férfit vonzott el a civil munkaerőpiacról.
Bár Oroszország kétségtelenül jelentős kihívásokkal néz szembe, kevés jel utal arra, hogy ezek olyan jelentős politikai következményekkel járnának, amelyek arra késztetnék a Kremlt, hogy visszafogja ukrajnai ambícióit.
A gyorsan növekvő gazdaság más ágazataiból származó növekvő kereslet mellett ez a munkaerő-kínálat jelentős szűkülését eredményezte. A munkanélküliség októberben elérte a 2,3%-ot, ami a szovjetunió utáni rekordalacsony szint. A gazdasági növekedés jelenlegi ütemének fenntartása csak akkor lehetséges, ha Oroszország hatékonyabban használja ki a meglévő munkaerőt.
A munkaerőhiány nem a Kreml egyetlen problémája. A nyugati szankciók és a kereskedelmi többlet csökkenése hozzájárult a rubel tavalyi erőteljes leértékelődéséhez, ami az importárak emelkedését és az inflációs nyomás felerősödését okozta.
November végén az orosz Központi Bank (CBR) 8,9%-os éves inflációs rátát regisztrált, ami jóval meghaladja a bank 4%-os célját. Valószínűleg még ez a ráta is alulbecsüli az áremelkedés valós mértékét, mivel egyes alapvető termékek esetében 70%-ot meghaladó áremelkedést regisztráltak.
Az inflációs nyomás megfékezésére tett kísérletként a CBR egész évben emelte az irányadó kamatlábat, amelyet októberben a szovjet idők utáni legmagasabb, 21%-os szinten állapított meg. Sok vállalkozás számára a hitelfelvétel költségei már megfizethetetlenek.
Sok elemző a túlfűtöttség jeleit az ukrajnai háborúra fordított megnövekedett kiadásoknak tulajdonította, rámutatva a rekordmagas katonai kiadásokra, amelyek 2024-re várhatóan a GDP több mint 7%-át fogják elérni.
Mivel a védelmi kiadások idén várhatóan közel 25%-kal emelkednek, és a szövetségi kormányzat kiadásainak mintegy 40%-át teszik ki, egyesek kilátásba helyezték, hogy Oroszország „stagflációba” csúszik, ami a magas inflációt alacsony vagy semmilyen növekedéssel kombinálja.
Végül, mivel az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok új szankciókkal sújtja az orosz olajipart, és a G7-országok szigorítani kívánják az olajárplafon érvényesítését, egyesek azt remélik, hogy Moszkva létfontosságú szénhidrogén-bevételei tovább csökkennek, ami tovább súlyosbítja az Európába irányuló orosz gázexport összeomlása és a széneladások visszaesése által okozott veszteségeket.
Kétségbeesett, de nem komoly
Sajnos a közelgő gazdasági válsággal kapcsolatos remények valószínűleg nem válnak valóra.
Bár Oroszország kétségtelenül jelentős kihívásokkal néz szembe, kevés jel utal arra, hogy ezek olyan jelentős politikai következményekkel járnának, amelyek arra késztetnék a Kremlt, hogy visszafogja ukrajnai ambícióit.
A feszes munkaerőpiac sok orosznak kedvezett, akik a háború előtti évtizedben stagnáló jövedelemnövekedéshez voltak szokva.
A reálbérek 2022 óta ugrásszerűen megemelkedtek, ami a fogyasztói kiadások több mint egy évtized óta a leggyorsabb tartós növekedését eredményezte.
A növekvő katonai termelés és a katonák rekordmagas bére segítettek csökkenteni Oroszország krónikus regionális egyenlőtlenségeinek egy részét.
A legfontosabb, hogy a munkaerő lappangó hiánya nem korlátozza a növekedést mindaddig, amíg a munkatermelékenység tovább emelkedik. Oroszország alacsony termelékenységű gazdasága azt jelenti, hogy az egyszerű szervezeti változtatásokra vagy új gépekbe történő beruházásokra hajlandó vállalatok számára rengeteg könnyű nyereséget jelent.
Az inflációnak is megvannak az előnyei. Az emelkedő árak fontos jelzéseket küldenek a vállalatoknak, hogy bővítsék a kínálatot azáltal, hogy azokon a területeken ruháznak be, ahol a leggyorsabban nőnek az árak.
A beruházások ‒ amelyek a posztszovjet időszak nagy részében krónikusan alacsonyak voltak ‒ a háború kezdete óta gyorsabban nőttek, mint a GDP. Az árak emelkedése az államkassza megduzzadásához is hozzájárult, mivel a forgalmi adók, például az áfa rekordszintre nőttek, és erősítették a Kreml költségvetési pozícióját.
A CBR rekordmagas irányadó rátája sem olyan káros, mint amilyen egy nyugati gazdaságban lenne. Az orosz vállalkozások nagy része ‒ beleértve a stratégiailag fontos ágazatokban tevékenykedő vállalkozásokat is ‒ lényegesen alacsonyabb kamatlábak mellett juthat államilag támogatott hitelekhez. Még azok a cégek is, amelyek nem jutnak támogatott hitelekhez, képesek lesznek a rekordmagas megtartott nyereséget a beruházások finanszírozására fordítani.
Az orosz fogyasztók is részesültek az állami támogatásból. A közelmúltbeli lakásépítési fellendülés során kínált jelzáloghitelek többségét támogatott kamatlábak mellett vették fel.
Még azt is eltúlozzák, hogy Oroszországban milyen mértékben van „hadigazdaság”.
Míg a katonai kiadások NATO általánosságban vett mértéke idén valószínűleg a szövetségi kiadások mintegy 40%-át teszi ki, addig ez Oroszország konszolidált állami kiadásainak (azaz a regionális és a nemzeti kiadásokkal együtt) közel 20%-át teszi ki.
Ez ugyan magas, de összevethető a vietnami háború alatti amerikai katonai kiadásokkal. A gazdaság militarizálódása kétségtelenül nőtt. Azonban
jóval a „hipermilitarizált” szovjet gazdaságban megfigyelt bénító szint alatt marad.
Fontos, hogy a valódi háborús gazdaságok számos jellemzője ‒ mint például az árszabályozás, az erőforrások központosított elosztása és a magánszektor eszközeinek széles körű államosítása ‒ még nem jelent meg Oroszországban.
Az ellenálló képesség forrásai
Ha Oroszország gyengeségei nem is olyan súlyosak, mint sokan remélik,
erőforrásai és tartóssága is lenyűgözőek.
Vegyük például az ország mérlegét. Annak ellenére, hogy 1945 óta a legintenzívebb háborút vívja Európában,
Moszkva 2022 óta megdöbbentően szerény, a GDP 1,5-2,9%-át kitevő költségvetési hiánnyal finanszírozta a háborút.
Ennek eredményeként a Kremlnek alig kellett kölcsönt felvennie a háború finanszírozásához. A GDP mintegy 15%-ával Oroszország rendelkezik a legkisebb GDP-arányos államadóssággal a G20-ak gazdaságai közül.
Annak ellenére, hogy Oroszország el van vágva a legtöbb külső tőkeforrástól, továbbra is bőven képes saját forrásaiból finanszírozni a hazai beruházásokat és a kormányzati kiadásokat. Az elmúlt két évben Oroszország folyó fizetési mérlegében ‒ azaz az aggregált megtakarítások és a beruházások közötti különbségben ‒ a GDP mintegy 2,5%-át kitevő többletet mutatott ki.
Amíg Oroszország továbbra is nagy mennyiségű olajat tud exportálni, ez valószínűleg nem fog változni.
Az orosz gazdasági rendszer, amelyet arra terveztek, hogy a Kreml szuverén külpolitikát folytathasson a kollektív Nyugat érdekeivel szemben, teszi a dolgát.
A Kreml költségvetési helyzete továbbra is nagyon egészséges. A belföldi tevékenységből származó adóbevételek a háború kezdete óta ugrásszerűen megnőttek. Az előrejelzések szerint az olaj- és gázbevételek 2024-ben a szövetségi kormányzat adóbevételeinek 28%-át teszik majd ki, ami jelentősen alacsonyabb a 2018-ban mért 53%-nál.
Még ha az exportbevételek visszaesnek is, talán egy közelgő kereskedelmi háború vagy Kína dübörgő gazdasága miatt, Oroszországnak rengeteg forrása van, amelyet megcsapolhat az állami kiadások magas szintjének fenntartásához.
A nagyrészt állami tulajdonban lévő bankrendszer olyan készpénzhalmokon ül, amelyeket osztalékként ki lehetne fizetni tulajdonosuknak: az államnak. A bankokat arra is lehetne utasítani, hogy vásároljanak államkötvényeket, ahogyan azt 2024 végén tették. Ha minden más nem sikerül, a CBR is vásárolhatna államkötvényeket.
Fontos, hogy Oroszország ellenálló képessége nem pusztán pénzügyi jellegű. A viharos 1990-es években felépített piacgazdaság alapjai továbbra is erősek.
Oroszország váratlan alkalmazkodóképességének nagy részét nemcsak jól képzett és professzionális gazdasági vezetői, hanem a magánvállalkozások nagy és egyre növekvő rétege is biztosította.
A gyakran ellenséges és kihívásokkal teli üzleti környezetben való működéshez szokott magántulajdonú cégek a szankciók által teremtett lehetőségeket kihasználva kielégítették a kormány és a fogyasztók növekvő keresletét.
A bejegyzett magánvállalkozások száma a háború kezdete óta lendületesen nőtt, és 2024-ben rekordot ért el. A kereskedelmi orientációjú cégeknek ez az erős bázisa teszi lehetővé, hogy Oroszország továbbra is alkalmazkodni tudjon a szankciókhoz és a háborús igényekhez.
A várakozások kalibrálása
Egyértelmű, hogy Oroszország gazdasági kilátásai korántsem rózsásak. A tulajdonjogok továbbra is gyengék, és az állam szerepe a gazdaságban nagy és egyre növekszik. A nemzetközi olajpiac szeszélyei mindig fenntartják a lehetőséget, hogy erős külső sokkot okozzanak. A nyugati szankciók emellett továbbra is növelik az üzleti tevékenység költségeit és korlátozzák a know-how áramlását az orosz vállalkozásokhoz. Ennek eredményeképpen Oroszország valószínűleg nem fog egyhamar a magas jövedelmű országok sorába kerülni.
Az ország rossz hosszú távú prognózisa azonban nem vezethet minket arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk rövid távú ellenálló képességét.
500 éves történelme során Oroszország gazdasági rendszere ritkán hozott hosszú ideig széles körű növekedést vagy gazdasági szintű innovációt. Ehelyett a piac igényeit általában alárendelték az állam szükségleteinek, gyakran azért, hogy a Kreml biztonságpolitikai célokat követhessen.
A mai rendszer sem különbözik ettől. Úgy tervezték, hogy biztosítsa, hogy a Kreml szuverén külpolitikát folytathasson a kollektív Nyugat érdekeivel szemben, és ez teszi a dolgát. A piac elég erős ahhoz, hogy a rendszernek alkalmazkodóképességet és dinamizmust adjon. Az állam pedig elég erős ahhoz, hogy elegendő erőforrást mozgósítson a biztonsági célok eléréséhez.
Amíg ez az egyensúly fennmarad, Oroszország képes lesz megteremteni a szükséges gazdasági erőforrásokat ahhoz, hogy elegendő katonai erőt tartson fenn az ukrajnai háborúhoz, és hosszabb távon a Nyugattal való tartós konfrontációhoz szükséges fegyverkezéshez.
Ezért nem valószínű, hogy valóra válnak azok a remények, hogy gazdasági sebezhetőségei a tárgyalóasztalhoz fogják vezetni.
