Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (293) ‒ Puccs Lengyelországban
Forum Geopolitica:
Puccs Lengyelországban
Írta: René Zittlau
Az európai elitek már nem találnak olyan megoldásokat politikájuk következményeire, amelyek a jogállamiság elvei szerint legitimek lennének. Ennek eredménye a jogsértés – sőt, akár puccs is, ahogyan az nemrég Lengyelországban történt.
Kiemelt idézetek:
„A lengyel alkotmány a nemzeti normahierarchiában az EU-Szerződések felett áll.”
„Az uniós jog csak annyiban élvez elsőbbséget a rendes lengyel törvényekkel szemben, amennyiben Lengyelország kifejezetten átruházta a vonatkozó hatásköröket az EU-ra.”
„Az uniós intézmények nem járhatnak el az átruházott hatáskörök keretein túl, és az Európai Bíróság joggyakorlatával sem írhatja felül a lengyel alkotmányt.”
Bevezetés
Európa egyre mélyebbre süllyed olyan politikai, gazdasági és társadalmi folyamatokba, amelyeket még néhány évvel ezelőtt Nyugat-Európában az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok életének „normális” jelenségeinek tekintettek. Az elmúlt hetekben például Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és Németországban – és ez a lista korántsem teljes – olyan gyújtogatások és fosztogatások történtek, amelyek brutalitása sok polgárt sokkolt.
A politikai elitek gyorsan mindenfelé keresték az okokat, de nem a saját, a nép akaratától teljesen elszakadt politikai működésükben.
A felelősséget mindenki másra hárították: a migránsokra, a klánokra, a véletlenszerű bajkeverőkre, a radikális baloldaliakra, a radikális jobboldaliakra, és – nem szabad elfelejteni – Oroszországra. …
Természetesen ez a fajta okkeresés nem állja meg a helyét a helyzet őszinte értékelése során. Európa évek óta hatalmas válságban van, amely mára az élet minden területét elborította. A helytelen politikai döntések politikai válságokhoz vezettek. Ezeket elkerülhetetlenül követte egy 1945 óta példátlan gazdasági összeomlás. A felelősség – ki hitte volna – Putyinra hárult, és még mindig ő a felelős. Ő volt az, aki Scholz kancellár kezét vezette a Nord Stream leállításában. Nem is beszélve a békeszerető NATO-t és az EU-s Nyugatot ért egyéb „hibrid” támadásokról.
A mennyiségről egy új minőségre való átállás
A válságok jól ismert okainak állandó tagadása elkerülhetetlenül súlyosbítja azokat.
Lengyelország most egy új, eddig ismeretlen válságszintet ért el.
A lengyel Alkotmánybíróságot övező eseményeket azonban nem lehet elszigetelten tekinteni, mivel Lengyelország központi szerepet játszik az EU vezetésének terveiben.
Ezek az események az EU-szintű politikai válság drámai kiterjedésének részét képezik, és Varsóban új szintre léptek.
A nyugati média alkalmanként „államcsínyre” utal, mint például itt vagy itt. Az idézőjelek célja inkább annak hangsúlyozása, hogy egy ilyen fejlemény lehetetlen, nem pedig közvetlen idézetként való értelmezés.
A lengyelországi események kritikus, objektív vizsgálatának azonban legalábbis összehasonlítania kellene az eseményeket az államcsíny definíciójával – amit következetesen elmulasztanak.
„A puccs vagy államcsíny (gyakran a francia coup d’état [ˌkudeˈta] szóból) egy illegális, általában erőszakos és meglepetésszerű akció, amelyet a hadsereg vagy félkatonai szervezetek tagjai és/vagy politikusok egy csoportja hajt végre azzal a céllal, hogy megragadják vagy megtartsák a hatalmat az államban.” Wikipedia.
Ez volt a helyzet Lengyelországban? Miért tenne ilyet bárki is? Kinek lenne érdeke ebben?
Foglaljuk össze a történteket. 2026. október 30-án Anna Korwin-Piętowska, a Lengyel Alkotmánybíróság bírája elrendelte, hogy Bogdan Święczkowski, az Alkotmánybíróság elnöke azonnal egy hónapra függessze fel hivatalos feladatait. Ugyanezt a parancsot adta ki Bartłomiej Sochański alelnökre is, és kinevezte magát a bíróság új vezetőjévé.
Más szóval: az alárendelt eltávolította hivatalából feletteseit.
Amennyire ismert, ezt Donald Tusk miniszterelnök utasítására tette. A lengyel miniszterelnöknek azonban nincs semmiféle jogosultsága ilyen módon beavatkozni. Tusk cselekedetei ezért jogellenesek voltak – vagy, a fenti meghatározás szerint, „törvénytelenek”. Utasításának végrehajtása és Anna Korwin-Piętowska támogatása érdekében Tusk miniszterelnök a rendőrséget vetette be az Alkotmánybíróság ellen.
Így hatalmát arra használta fel, hogy fegyveres erőket vetessen be egy alkotmányos szerv ellen.
Cselekedetei ezért megfeleltek a meghatározás egy másik kritériumának is: „…főként erőszakos és meglepetésszerű akciók katonai vagy félkatonai szervezetek tagjai részéről…”.
Vajon Donald Tusknak is az volt a „…célja, hogy átvegye az állam hatalmát, vagy azt magának megtartsa”?
Az összes leírt esemény Karol Nawrocki lengyel elnök régóta tervezett, Szenegálba vezető külföldi útja alatt történt. Ráadásul a művelet egy fontos nemzeti ünnep, Mindenszentek napja előestéjén zajlott le. Tusk tudta, hogy abban az időben nagyon sokan – különösen a varsóiak – úton lesznek, hogy meglátogassák családjaikat.
A művelet időzítése tehát jól megtervezettnek tűnik.
Amikor Nawrocki a kifelé tartó repülőúton értesült a varsói eseményekről, azonnal visszatért Lengyelországba. Érkezés után egyenesen az Alkotmánybíróságra ment, ahová erőszakkal jutott be – áttörve a rendőri kordonokat, sőt, szembeszállva a Tuskhoz hű alkotmánybírókkal is.
Itt arról van szó, hogy
megpróbálták megakadályozni egy ország elnökét abban, hogy belépjen éppen abba az intézménybe, amely az alkotmányt testesíti meg. Ezek a jelenetek sokat elárulnak azokról az egyénekről és támogatóikról, akik ezt a nemzeti válságot okozták.
Visszatekintés
2023-ban parlamenti választásokat tartottak Lengyelországban. A jelenlegi miniszterelnök, Donald Tusk, addig az EU egyik legkiemelkedőbb és legbefolyásosabb politikusa volt, és cselekedeteiben rendkívül hűséges követője volt von der Leyen EU-elnöknek.
2023-ban elkerülhetetlen volt az a benyomás, hogy Tuskot nem azért küldte Lengyelországba az EU vezetése, hogy Lengyelország miniszterelnöke legyen, hanem mindenekelőtt azért, hogy az EU érdekeit szolgálja.
Választási kampányában a következő elsőbbségekre helyezte a hangsúlyt: a „Jog és Igazságosság” (PiS) párt hatalmának megszüntetése, a jogállamiság helyreállítása, valamint a kapcsolatok normalizálása az EU-val az EU kívánságainak megfelelően.
Ez utóbbi különösen a PiS-kormány igazságszolgáltatási reformjainak visszavonását jelentette. Ez többek között a lengyel Alkotmánybíróság bíráinak kinevezési módjára, valamint az EU elvárásainak nem megfelelő bírák leváltására vonatkozott.
Meg kell jegyezni, hogy bár a PiS-kormány által végrehajtott igazságszolgáltatási reform nem mindenkinek tetszett, azt a lengyel joggal összhangban hajtották végre.
A 2023-as választások eredményei a következők voltak:
Párt/Szövetség / Szavazati arány/ Mandátumok/ Összehasonlítás az előző választással
Jog és Igazságosság (PiS) 35,38 % 194 41 mandátummal kevesebb
Polgári Koalíció (KO) 30,70 % 157 23 mandátummal több
A Harmadik Út (Trzecia Droga) 14,40 % 65
Újonnan bekerült a parlamentbeÚj Baloldal (Lewica) 8,61 % 26 23 mandátummal kevesebb
Konföderáció (Konfederacja) 7,16 % 18 4 mandátummal több
A választási részvétel 74,4 százalékkal 1990 óta a legmagasabb volt.
Tusk a mai napig a „Polgári Koalíció” vezetője, és 2023-ban koalíciós kormányt alakított a „Harmadik Út” és az „Új Baloldal” pártokkal.
A bírósági reform visszavonására irányuló minden erőfeszítését azonban az akkori elnök, Andrzej Duda megakadályozta.
Duda vagy visszaküldte felülvizsgálatra a Tusk által erre a célra kidolgozott törvényjavaslatokat, vagy megtagadta azok aláírását.
Az új miniszterelnök, Tusk így Rafał Trzaskowski győzelmébe fektette reményeit a 2025-ös elnökválasztáson. Trzaskowski, Tusk „Polgári Koalíció” pártjának alelnöke azonban meglepő és nagyon szoros vereséget szenvedett a PiS-hez szorosan kötődő jelenlegi elnök, Karol Nawrocki ellen.
Karol Nawrocki a „Jog és Igazságosság” (PiS) párt támogatásával 50,89 %
Rafał Trzaskowski a kormányzó „Polgári Koalíció” (KO) támogatásával 49,11 %
A botrány európai dimenziója
Mint korábban említettük, Tusk 2023-ig rendkívül befolyásos politikus volt Brüsszelben. Tekintettel az EU Oroszországgal szembeni agresszív politikájára és a Lengyelországnak ebben a kontextusban kijelölt szerepére, a lengyel Alkotmánybíróságot övező folyamatos bizonytalanságnak jelentős európai dimenziója van.
Végül is egy olyan bíróság, amely hajlamos arra, hogy az EU befolyása nélkül, függetlenül hozza meg saját döntéseit, minden bizonnyal képes meglepetéseket okozni.
Ezért teljesen elképzelhető, hogy ennek a lengyel drámának a forgatókönyvét nem kizárólag Varsóban írták.
Ennek oka, hogy az EU által Lengyelországtól követelt igazságszolgáltatási reformokat korántsem fogadják mindenhol örömmel Lengyelországban. A PiS-nek minden bizonnyal megvan a maga, az EU-tól független elképzelése Lengyelországról.
Bartłomiej Sochański, az Alkotmánybíróság alelnöke – aki az EU körében népszerűtlen – volt a jelentéstevő bíró a lengyel Alkotmánybíróság 2021. október 7-i, mérföldkőnek számító ítéletében (K 3/21. sz. ügy). Ebben az ítéletben a Bíróság megállapította, hogy az Európai Bíróság által az EU-Szerződésről adott bizonyos értelmezések összeegyeztethetetlenek a lengyel alkotmánnyal.
Szóbeli indoklásában Sochański lényegében azzal érvelt, hogy a lengyel alkotmány a nemzeti normahierarchiában az EU-Szerződések felett áll.
Az uniós jog csak annyiban élvez elsőbbséget a rendes lengyel törvényekkel szemben, amennyiben Lengyelország kifejezetten átruházta a vonatkozó hatásköröket az EU-ra.
Az uniós intézmények nem járhatnak el az átruházott hatáskörök keretein túl, és az Európai Bíróság joggyakorlatával sem írhatja felül a lengyel alkotmányt.
Következtetés
Donald Tusk lengyel miniszterelnök intézkedéseinek következményei jelentősek. Egy olyan ország, amely már a válság előtt is politikailag megosztott volt, még mélyebb válságba sodródott. Az ország három legfontosabb alkotmányos intézménye – a kormány, a parlament és az elnök – mély bizalmatlansággal tekint egymásra.
A kormányfő megpróbálta megfosztani az elnököt alkotmányos ügyekben gyakorolt hatásköreitől. Mint sok más országban, a lengyel elnöknek azonban döntő szavazata van alkotmányos kérdésekben.
Tusknak az Alkotmánybíróság átalakítására tett sikertelen kísérlete nyomán a parlament egyes részei a miniszterelnök lemondását és előrehozott választásokat követelnek. Tusk kényszerű lemondása az EU vezetése számára nem lenne megfelelő időzítés.
Végül is az EU-kritikus PiS győzelme egyáltalán nem lenne lehetetlen. A Jarosław Kaczyński vezette PiS valószínűleg közelebb hozná Lengyelországot az Egyesült Államokhoz, mint az EU-hoz.
De hogyan nézne ki az EU Oroszország-politikája, ha Lengyelország szorosabban állna az Egyesült Államok mellé, mint Európához?
Lengyelország nélkül elképzelhetetlen egy agresszív keleti irányú EU-politika végrehajtása, mind gazdasági, mind katonai szempontból.
Politikai szempontból pedig egy PiS-vezette Lengyelország katasztrófa lenne Ukrajna számára. Kaczyński pártelnök egyértelműen kijelentette, hogy Ukrajna „nem csatlakozhat az EU-hoz a banderizmus terhével”, és bejelentette, hogy „mindent meg fog tenni ennek megakadályozására”, ha Ukrajna nem hagy fel a volhíniai mészárlás elkövetőinek dicsőítésével.
A PiS már benyújtott egy erre vonatkozó parlamenti állásfoglalás-tervezetet, amelyben felszólítja a kormányt, hogy akadályozza meg Ukrajna EU-integrációs folyamatát.
Ismétlem a fentebb feltett kérdésemet:
Vajon Donald Tusknak is az volt a „...célja, hogy átvegye az állam hatalmát, vagy megtartsa magának”?
A bíróságon a büntetőjogi felelősséget a következő négy kérdés alapján értékelik:
Volt-e a vádlottnak indítéka a bűncselekmény elkövetésére?
Volt-e lehetősége a bűncselekmény elkövetésére?
Volt-e eszköze hozzá? És végül:
Volt-e szándéka a bűncselekmény elkövetésére?
