Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (5)

Ted Snider

A változás szele fúj Ukrajnában

https://original.antiwar.com/Ted_Snider/2024/11/21/winds-of-change-blow-through-ukraine/

A változás szelei fújnak Ukrajnán keresztül. A legnyilvánvalóbb változás ‒ és az egyetlen, amelyről a mainstream média sokat beszél ‒ Donald Trump.

Egy hidegháborús elnökből, aki az ukrajnai háborút „a szabadságért vívott nagy csataként határozta meg: a demokrácia és az autokrácia közötti csataként”, amelyet nem lehet elveszíteni, az amerikai választások olyan elnököt hoztak a Fehér Házba, aki megígérte, hogy véget vet a háborúnak, és olyan alelnököt, aki kész megfosztani Ukrajnát a NATO-tól és területektől ennek érdekében.

De a változás eljött, akár volt változás a Fehér Házban, akár nem. A csatatér megváltozott.

Oroszország számára ez a csatatér mindig is kevésbé a területi nyereségről, mint inkább az ukrán katonák és fegyverek elhasználásáról szólt. A változás az, hogy ez a kimerülés olyan pusztító szintet ért el, hogy Ukrajna most már ugyanannyi területet veszít, mint amennyi életet és fegyvert.

Ez a változás tükröződik a mainstream média üzeneteiben, amely a „patthelyzet” és a „lassú orosz előrenyomulás” szavakat „Oroszország gyors előrenyomulása Ukrajna keleti részén” szalagcímekkel kezdte helyettesíteni.

Oroszország kulcsfontosságú stratégiai fontosságú falvakat és megerősített városokat foglal el, miközben nyugat felé menetel a Donbasz biztosítására irányuló célja felé. A The New York Times szavaival élve, „Ukrajna védelmi vonalai meghajlottak” és „csapatai annyira megfeszültek, hogy már nem tudják tartani egyes állásaikat”. Az orosz csapatok „gyorsan előrenyomulnak, valahányszor [gyenge pontot találnak]”. Ami még rosszabb, hogy ahogy elesett erődített városok mellett haladnak előre, „nagyrészt nyílt terepet találnak, ritkás ukrán védelmi vonalakkal”.

A BBC november 10-i cikke a következő nagy címlappal jelent meg: „Az ukrán front »összeomolhat«, ahogy Oroszország egyre gyorsabban nyer, figyelmeztetnek a szakértők”. A cikk arról tájékoztatja meglepett közönségét, hogy Oroszország gyorsan foglal el területeket, és hogy a „szeptember 1. és november 3. között elfoglalt 1000 négyzetkilométer” arra utal, hogy „a nyomulás az elmúlt hónapokban felgyorsult”. Ahogy a főcím hirdeti, a BBC ezután egy védelmi kutató értékelését idézi, amely szerint a jelenlegi ütemben Ukrajna frontja „valójában összeomolhat”.

De más jellegű változások is vannak. Az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatás kezd megroppanni. Ennek két nagyon különböző jele volt az elmúlt hetekben.

A változásra talán a leginkább utaló az, hogy két év óta először fordult elő, hogy az Egyesült Államok egyik fő partnerének vezetője szakított a sorokkal, és beszélt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Németország kancellárja, Olaf Scholz november 15-én telefonbeszélgetést kezdeményezett Putyinnal.

A két vezető egy órán át beszélt, és német tisztviselők szerint, „Putyin és Scholz megállapodtak abban, hogy kapcsolatban maradnak”.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök attól tart, hogy ez a változás „Pandora szelencéjét” nyitotta meg, amely „más beszélgetésekhez” vezethet, és erodálhatja Putyin elszigeteltségét.

Napokkal később a Financial Times beszámolója szerint, a G20-ak Rio de Janeiróban tartott találkozóján „[a] világ legnagyobb gazdaságai gyengülő támogatást jeleztek Ukrajnának, közös nyilatkozatot adtak ki, amely felhígította az ország elleni orosz háborúval kapcsolatos, korábban elfogadott kritikát”.

Ugyanakkor a Financial Times szerint „Volodimir Zelenszkij ukrán elnökre egyre nagyobb nyomás nehezedik egyes nyugati szövetségesek részéről, hogy fontolja meg a béketárgyalásokat annak ellenére, hogy az orosz csapatok az ország területének mintegy ötödét megszállva tartják”.

A riói közös nyilatkozat a tavalyi újdelhi nyilatkozat hét bekezdését az ukrajnai háborúról egyetlen bekezdésre csökkentette. És ez a jóindulatú bekezdés keveset mond, és csak azt mondja ki, amivel senki sem tudna nem egyetérteni: még Oroszország és Ukrajna is egyetértene vele.

A háború támogatottságának változása és a diplomáciai és politikai változások Ukrajnán belül is zajlanak. A legutóbbi Gallup-felmérés, amelyet 2024 augusztusában és októberében végeztek, valódi változást mutatott ki az ukránok körében.

Az ukránok 73%-a, akik a háború elején úgy vélték, hogy Ukrajnának addig kell harcolnia, amíg meg nem nyeri a háborút, mára mindössze 38%-ra hígult.

A háború kezdetén, 2022 februárjában még csak 22% gondolta úgy, hogy Ukrajnának minél hamarabb tárgyalnia kellene a háború befejezéséről. Ez a szám 2023-ban még mindig csak 27% volt. Mára ez a szám először nőtt többséggé, 52%-uk mondott igent. Mivel a felmérésből kizárták az orosz ellenőrzés alatt álló régiók lakosságának mintegy 10%-át, a számok még drámaibbak lehetnek. A háború támogatottsága Ukrajna valamennyi régiójában 50% alá esett.

Nemcsak a háború, hanem Zelenszkij támogatottsága is csökkent. Az egykor érinthetetlen háborús vezető, akinek a népszerűségi mutatói a sztratoszférában voltak, Zelenszkij támogatottsága 2023 végére már csökkenő tendenciát mutatott. Most pedig a The Economist arról számol be, hogy „[i]gy ha holnap választásokat tartanának, Zelenszkij úr nehezen tudná megismételni a 2019-ben aratott elsöprő győzelmét”. A cikk szerint a The Economistnak hozzáférése volt olyan belső felmérésekhez, amelyek azt mutatják, hogy „rosszul teljesítene a Valerij Zaluzsnyijjal,” azzal a tábornokkal szemben, aki a háború nagy részében az ukrán fegyveres erők főparancsnokaként szolgált.

Bár a The Economist szerint Zelenszkij „jobban teljesít, ha más ellenzéki személyiségekkel áll szemben, akik közül néhányan aktívan ellenszenvesek”, Volodimir Iscsenko, a berlini Freie Egyetem szociológusa elmondta, hogy egyes felmérések szerint valószínűleg kikapna Kijlo Budanovtól, az ukrán védelmi minisztérium hírszerzési főigazgatóságának vezetőjétől is. Sem Zaluzsnyij, sem Budanov nem tett nyilvános bejelentést a jelöltségről.

Zelenszkij egy „volt munkatársa” a The Economistnak azt mondta, hogy „Zelenszkijnek csak egy kiút van, hogy ép hírnévvel kerüljön ki”, mégpedig az, hogy betartja kampányígéretét, miszerint egy ciklusra lesz elnök, nem indul az újraválasztáson, „és úgy vonul be a történelembe, mint az az ember, aki a háborúban egyesítette a nemzetet”.

Bár Zelenszkij hivatala tagadja, hogy választásra készülne, a The Economist szerint „úgy tűnik, hogy némi alapozás már megkezdődött. A regionális választási központok mozgósítanak, és megkezdődött a jelöltlisták összeállítása”.

A tudományos közvélemény-kutatás mellett meg nem erősített intrikák is vannak. Az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat közleményben közölte, hogy olyan információk birtokába jutott, amelyek szerint az amerikai külügyminisztérium „forgatókönyveken dolgozik a jelenlegi ukrán vezetés leváltására, ha szükséges”. Összhangban a modern amerikai doktrínával, amely a demokrácia aláásására használja fel a demokráciát csendes puccsokkal, amelyeket a demokrácia működésének vagy egy ország parlamentjének vagy kongresszusának jogi és alkotmányos működésének álcáznak,

Zelenszkij eltávolításának egyik „legitim” módszere, amelyet fontolgatnak, hogy Ukrajnát választásokra kényszerítik, mielőtt a háború véget ér. A terv szerint az Egyesült Államok által finanszírozott civil szervezeteket, demokratizálási alapítványokat és agytrösztöket alkalmaznak, hogy a választások gondolatát beoltják az ukrán társadalomba.

Amint az ötlet „széles körű társadalmi támogatottságot” kap, a külügyminisztériummal egyeztetve jelölteket állítanának. A nyugati finanszírozású aktivisták ezután egy Amerika-barát párt létrehozását szorgalmaznák, amely „kulcsszerepet játszana bármely ukrán vezető visszaszorításában”.

Ez az elképzelés, hogy egy olyan kormányt, amely részben az USA által támogatott 2014-es puccs örökségének köszönheti a létezését, 2025-ben egy amerikaiak által támogatott puccsal kiiktassanak, természetesen meg nem erősített. De belekerült a változás szeleibe, amely igazolhatóan Ukrajnában fúj. A Bidenről Trumpra való átállás, a változások a harctéren, a diplomáciai és globális támogatásban bekövetkezett változások, valamint az Ukrajnán belüli változások mind a háború, mind Zelenszkij támogatását illetően a közelgő változások viharos időszakát vetítik előre Ukrajnában.

Ted Snider az Antiwar.com és a The Libertarian Instituterendszeres rovatvezetője az amerikai külpolitikáról és történelemről. Gyakori munkatársa a Responsible Statecraft és a The American Conservative című lapoknak, valamint más orgánumoknak is .