Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (68)

Hogyan írja át az Izrael–Irán háború a globális olajkereskedelmet

https://www.azerbaycan24.com/en/how-the-israeliran-war-is-rewriting-global-oil-trade/

A biztosítási díjak emelkedése, a tartályhajók ütközései és a Vörös-tengeri kerülőutak jól mutatják, hogy a regionális konfliktusok milyen valós költségekkel járnak egy inflációtól még mindig megrázott világ számára.

Az Izrael és Irán közötti háború hirtelen kitörése bizonytalanságba taszította a globális olajpiacokat, mivel destabilizálta a világ két legfontosabb szállítási útvonalát. Teherán stratégiai üzenetei, többek között a Hormuzi-szoros körüli fokozott katonai készültség, máris hatással vannak a globális kereskedelmi mintákra. Az elmúlt napokban a tengeri közlekedési figyelmeztetések elektronikus zavarások hullámáról számoltak be a Perzsa-öbölben, ami

megzavarta a kereskedelmi hajók nyomkövető rendszereit. 

Június 17-én két olajszállító tartályhajó ütközött Hormuz közelében, ami tüzet okozott és a legénység evakuálását tette szükségessé, de olajszivárgás nem történt. Az incidensek rávilágítanak arra, hogy milyen csekély a hibalehetőség egy olyan vízi útvonalon, amelyen naponta 18–20 millió hordó olajat szállítanak, ami a globális kereskedelem közel egyötöde.

Bár Irán lépései valószínűleg elrettentésre irányulnak, a regionális kockázati érzékelés nagyon is valós. A történelmi precedensek azt mutatják, hogy már

a Hormuzi-szoros lezárásának puszta javaslata is globális olajár-emelkedést okozhat.

Az Izrael és Irán közötti légitámadások miatt a hajózási útvonalak továbbra is veszélyben vannak.

Kereskedelmi hajók jelentettek navigációs zavarokat Bandar Abbas, egy stratégiai fontosságú iráni kikötő közelében. A görög hatóságok, amelyek hajózási társaságai a világ tankflottájának jelentős részét üzemeltetik, utasították a hajókat, hogy jegyezzenek fel minden, a Hormuzi-szoroson keresztül történő áthaladást, aláhúzva a jelenlegi feszültségek komolyságát.

Egyetlen hibás lépés, legyen az egy eltévedt lövedék vagy a Houthi-féle regionális szereplők megtorló akciója, ideiglenesen elzárhatja ezt a létfontosságú artériát, ami azonnali áremelkedést és logisztikai zavarokat okozhat.

Még teljes leállás nélkül is egyre súlyosabbak a gazdasági következmények. A Perzsa-öbölbe tartó tartályhajók háborús kockázati biztosítási díjai meredeken emelkedtek. 

Június közepén az Arab-öbölből Ázsiába tartó nagyon nagy nyersolajszállító tartályhajók (VLCC) fuvardíjai több mint 20%-kal emelkedtek, és a feszültség fokozódása esetén további emelések várhatók.

Elemzők arra figyelmeztettek, hogy bármilyen iráni támadás a szoros infrastruktúrája ellen vagy a tengeri konfrontáció fokozódása további díjemeléseket okozhat. Egy londoni bróker becslése szerint pusztán a kockázat újrakalibrálása miatt hordónként 3–8 dollárral emelkedhetnek az árak. Ezek a rejtett költségek elkerülhetetlenül a fogyasztókra és az inflációval máris küzdő energiaimportáló országokra hárulnak.

A Vörös-tengeri hatások

Tovább délre, a Vörös-tenger és a Szuezi-csatorna továbbra is instabil. 2023 vége óta a jemeni Houthi milícia a Bab al-Mandab-szorosban közlekedő kereskedelmi hajókat támadja, amelyek lebonyolítják a kelet-nyugati tengeri forgalmat.

A legtöbb konténerhajó és néhány olajszállító hajó most kerüli a Szuezi-csatornát, és a Jóreménység-foknál kerülve halad tovább. Ez a kitérő 10–14 nappal meghosszabbítja az utazási időt, torlódásokat okoz az afrikai kikötőkben, megterheli az ellátási láncokat és megnöveli a szállítási költségeket.

 Az év elején kötött ideiglenes fegyverszünet ellenére a Vörös-tengeren továbbra is alacsony a forgalom.

A Szuezi-csatorna Hatóság jelentése szerint a bevételek egy év alatt drámaian, 2,4 milliárd dollárról alig 880 millió dollárra estek vissza. Egyiptom most akár 15%-os kedvezményt is kínál a hajózás visszacsábítására, de sok fuvarozó továbbra is óvatosan viszonyul a tartós fenyegetéshez.

A biztosítási szektor is hasonló óvatosságot tanúsít. A Vörös-tengeren átkelő hajók háborús kockázati prémiumai a támadások szünete ellenére is magasak maradtak. 

Egy június 17-i jelentés szerint az Izraelbe tartó hajók háborús kockázati költségei a hajó értékének 0,7–1,0%-át tették ki. 

Egy 100 millió dolláros tartályhajó esetében ez csaknem 1 millió dollár többletköltséget jelent egy hetes út esetén. Ezek a megnövekedett költségek tovább erősítik a tengeri biztonság hiányának szélesebb körű gazdasági következményeit.

Az energiabiztonság újradefiniálása egy fragmentált világban

Az izraeli–iráni konfliktus felszínre hozta a már meglévő sebezhetőségeket, és sürgőssé tette azok kezelését. A világ energiafolyosói egyre törékenyebbek. Az öbölmenti államok, például Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Irak diplomáciai és operatív erőfeszítéseket tettek a piacok megnyugtatására.

Rijád extra olajszállítmányokat ajánlott fel a kiesés ellensúlyozására, míg Teherán a feszült retorika ellenére hivatalosan nem szakította meg exportját. Ennek ellenére továbbra is fennáll a konfliktus eszkalálódásának veszélye, ami a zavarok bekövetkeztét valószínűbbé teszi.

A politikai döntéshozók és az energiastratégák számára a legfontosabb tanulság az, hogy a modern energiabiztonságnak túl kell lépnie a hazai készletek és az árstabilizáló intézkedések keretein. 

Elengedhetetlen a nemzetközi koordináció erősítése. Elsőbbséget kell biztosítani a biztonságos hajózásra, a jobb valós idejű tengeri hírszerzésre és a konfliktusmegelőző mechanizmusokra összpontosító regionális tengeri műveleteknek.

Ezen túlmenően a hosszabb távú infrastrukturális beruházások, mint például a tengeralatti csővezetékek, a szárazföldi tranzitfolyosók és a kockázatcsökkentő régiók kikötői kapacitásának bővítése, a vészhelyzeti tervek központi elemét kell képezniük.

A diplomácia is kritikus szerepet játszik. A legfontosabb tengeri államok közötti bizalomépítő intézkedések és a válságkommunikációs csatornák segíthetnek megelőzni a nem szándékos elszabadulást.

A cél nem a konfrontáció, hanem a globális kereskedelmi útvonalak nyitva tartása iránti közös elkötelezettség.

A jelenlegi háború emlékeztet arra, hogy az energiaútvonalak a globális gazdaság életvonalai. Ha ezeket a szorosokat továbbra is fenyegetik, a világ nemcsak magasabb árakkal, hanem a rendszerbeli energiaellátás instabilitásának kilátásaival is szembesülni fog.

Ilyen környezetben a hajózás szabadságának biztosítása nem ideológiai kérdés, hanem a globális gazdasági működés gyakorlati, közös szükséglete.