Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (82)
- szilajcsiko
- aug. 4.
- 5 perc olvasás
Thomas Kolbe:
A bürokrácia daganata, amely megöli Európát
„Az európaiak annyira szeretik, hogy kormányozzák őket, hogy még Brüsszelben is létrehoztak egy kormányt a kormányaik számára…”
„Olyan, mintha egy törvénytelen mostohagyermek beépült volna a családba, és most megpróbálná megfosztani a jogos örökösöket az örökségüktől…”
„Csak a német gazdaságnak évente 146 milliárd euróba kerül a bürokratizmus”
A bürokrácia soha nem látott mértékben virágzik Németországban és az Európai Unióban. A berlini és brüsszeli költségvetési tervek világosan rávilágítanak a közszféra állapotára, és egyúttal a gazdasági ciklus végének közeledtét is jelzik.
A közösségi médiában kering egy mondás, amely jól összefoglalja az európaiak és az állam viszonyát: az európaiak annyira szeretik, hogy kormányozzák őket, hogy még Brüsszelben is létrehoztak egy kormányt a kormányaik számára.
Ez az Európai Unió bürokráciájára utal – egy hatalmas adminisztratív apparátusra, amely
fokozatosan megfosztja a nemzeti kormányokat hatalmuktól, és a centralizáció terheit a polgárokra hárítja.
Legfrissebb példa erre az Európai Bíróság ítélete, amely gyengíti a „biztonságos származási ország” fogalmát, gyakorlatilag megfosztva az EU-tagállamokat minden hatékony jogi eszköztől, amellyel megakadályozhatnák az illegális migráció hatalmas hullámát.
Brüsszel ideológiai makacssága és a valóságtól való intézményi elszakadása része annak a könyörtelen törekvésnek, hogy az európai társadalom egyre nagyobb részét szabályozási ellenőrzés alá vonják. Olyan, mintha egy törvénytelen mostohagyermek beépült volna a családba, és most megpróbálná megfosztani a jogos örökösöket az örökségüktől.
Az őrület óriási költségvetése
Jó példa erre az EU Bizottság által nemrégiben bemutatott új, hét évre szóló költségvetése, amelynek összege most már elképesztő 1,8 billió euróra duzzadt – ez egy elszabadult bürokrácia egy olyan időszakban, amikor az európai gazdaságok súlyos termelékenységi válsággal küszködnek, és a tagállamok légszomjban szenvednek.
Brüsszel élő bizonyíték arra, hogy a bürokratikus szervezetek az első naptól kezdve önálló életre kelnek.
Mint minden társadalmi szervezet, ezek is növekedésre, nagyobb költségvetésre és a szabályozás kiterjesztésére törekednek, hogy megerősítsék hatalmi bázisukat.
Tevékenységük akkor is folytatódik, amikor a befogadó társadalom gyengül, egészen addig, amíg a befogadó növekedési ereje teljesen összeomlik.
Argentína két évvel ezelőtt egyértelműen elérte ezt a pontot, amikor a libertariánus Javier Milei szó szerint láncfűrészt kapott a kezébe, hogy kivágja a szabályozási dzsungelt, a bürokráciát és az értelmetlen állami beavatkozást. Az eredmény: gazdasági eufória, amely Németországban teljesen idegen. Itt a bürokrácia továbbra is teljes virágzásban van.
A bürokratikus terhek eltörlése
A német vállalkozások évről évre növekvő bürokratikus terhek alatt nyögnek. Az Ifo Intézet számításai szerint a bürokratizmus évente 146 milliárd euróba kerül a német gazdaságnak – csak azért, hogy megfeleljen a kormányzati dokumentációs, megfelelési és ellenőrzési előírásoknak.
Ez egy gazdasági katasztrófa, amelyet az állam ír elő saját hatalmának biztosítása érdekében. A bürokratikus túlkapások korában élünk.
Ma egyetlen kézműves, egyetlen középvállalkozó sem tud megélni saját adminisztrációs részleg vagy drága tanácsadók nélkül – csak azért, hogy benyújtsa a következő papírmunkát vagy eleget tegyen egy új jelentési kötelezettségnek. Milliók munkaórái – órák, amelyek az innovációt, a termelékenységet és a tényleges munkát szolgálhatnák – egyszerűen elvésznek.
Ami egykor a feltalálók és a látnokok földje volt, ma – a nyomasztó adók mellett – a növekedés legnagyobb gátja a formanyomtatványok és előírások szabályozási dzsungele. Ez a politika elítélő vádirat, amelynek kontrollálási vágya minden ésszerű határt túllépett.
Ebben a helyzetben a Merz-kormány bürokrácia-csökkentési ígéretei nem más, mint sértés azok számára, akik kénytelenek elviselni ezt az őrületet.
Amerika más utat mutat
De nem kell így lennie. Az Egyesült Államok jelenleg egy radikálisan eltérő utat mutat.
A Kormányzati Hatékonysági Minisztérium (DOGE) létrehozásával az AI-t minden területen bevezetik. Célja: körülbelül 100 000 szövetségi szabályozás – az összes létező szabályozás körülbelül fele – eltörlése, amelyek alkotmányellenesnek vagy feleslegesnek minősülnek.
Ennek a kezdeményezésnek a középpontjában a „DOGE AI Deregulation Decision Tool” (DOGE AI deregulációs döntéshozatali eszköz) áll, amely hamarosan globális szabványt teremthet a dereguláció terén.
Az amerikai kormány becslései szerint ez évente akár 1,3 billió euró (~1,5 billió dollár) megtakarítást jelenthet, elsősorban a vállalkozásoknak a szabályozásnak való megfelelés költségeinek csökkenése és az adminisztratív bérköltségek drasztikus csökkentése révén. Az AI-t már alkalmazzák olyan ügynökségekben, mint a Lakásügyi és Városfejlesztési Minisztérium (HUD) és a Fogyasztói Pénzügyi Védelmi Hivatal (CFPB), ahol mindössze két hét alatt 1000 szabályozást vizsgáltak felül és jelöltek törlésre.
A ciklus vége
A reform lehetséges, de hosszú távú elkötelezettséget igényel. A politikai akaratnak mély társadalmi válságból kell fakadnia, idővel meg kell erősödnie, majd hirtelen lecsapnia, hogy ledöntse a bürokrácia erődítményét.
A bürokrácia a társadalommal és a gazdasággal párhuzamosan fejlődik. Minden a növekedés, az érettség és a hanyatlás törvényeinek engedelmeskedik. A kérdés az: hol áll Németország ebben a ciklusban, ha megvizsgáljuk közigazgatásának struktúráját és növekedési dinamikáját?
Természetesen még hosszú út vezet Milei láncfűrészeig. Az út vége súlyos gazdasági és társadalmi zavarokkal jár.
Nézzük csak Argentínát: két valutaválság, hiperinfláció, a jóléti állam összeomlása és gazdasági paralízis – egy összeomló társadalom tipikus tünetei. Ekkor elhallgatnak a „több szabályozás”-ról szóló politikai viták. Az emberek kezdik felismerni a bürokratikus rablás valódi természetét. A média már nem tudja eltitkolni a gazdasági valóságot. Ez az a pillanat, amikor a társadalom követeli, hogy azok, akik mások munkájából profitáltak, végre fizessenek az árát – azok, akik az élet kockázataitól a kormányhivatalokban rejtőztek.
Ebben a szakaszban a felesleges ügynökségeket bezárják, a köztisztviselői jogokat felfüggesztik, a nyugdíjakat drasztikusan csökkentik. Röviden: az állam és a magánszféra közötti viszony újjáalakul.
Jelek és tünetek
Hol tart jelenleg Németország?
A jelek mindenhol láthatók. Az abszurd klímapánik-szabályozásból alakult ki az európai történelem legnagyobb támogatási gépezete. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 2028 és 2034 között 750 milliárd eurót szán erre a tőkeelpusztító szörnyetegre.
Több száz civil szervezet táplálkozik ebből a gépezetből, felfújva saját tevékenységi szintjét, hogy biztosítsa költségvetését és befolyását. Gondoljunk csak az utakra ragasztó klímatüntetőkre, az Extinction Rebellionre, a Fridays for Future-re – egy pszichológiailag sérült társadalom kóros tüneteire, amely elvesztette kapcsolatát saját értékeivel.
A gazdasági ciklus végén Németország úgy tűnik, kimerítette integráló és stabilizáló képességeit, és most a gazdasági és társadalmi szétesés folyamatában botladozik.
A német társadalom – és Európa nagy része – nehezen tudja mozgósítani az öngyógyító erőket. A belső konfliktusok elkerülhetetlennek tűnnek. Az éghajlatváltozási narratíva összeomlása csak idő kérdése, amelyet valószínűleg az Egyesült Államok fog kiváltani, amikor leveszi zöld-szocialista álarcát és visszatér alapvető eszményeihez.
A bürokratizálódás végső szakaszába érve a kafkai degenerációt már lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Hatalmas utcák vannak lezárva a kerékpárosok közlekedését segítve, ami a forgalmi dugók miatt több károsanyag-kibocsátást és porszennyezéssel jár. Városi „zöld találkozási pontok” a főutak közepén. Nemek szerint zavaros nyelv. Nem bináris mosdók. Ez az ideológiától megrészegült, zavaros bürokrácia groteszk elburjánzása.
Látható hanyatlás
Ezek a gyakran bizarr bürokratikus mutációk arra utalnak, hogy Németország társadalmi és gazdasági hanyatlásának késői szakaszába lépett. A válság, a katarzis és az átorientáció elkerülhetetlen. A gazdaság összeomlása már olyan előrehaladott, hogy még a baloldali államszocialisták is nehezen tudják elrejteni az éghajlati hisztéria vagy a közelgő zöld utópia meséivel.
A történelem hullámokban halad. A bürokratizmus addig rágja a magánszektort, amíg az már nem bírja elviselni a metasztázisba jutott államot. Amikor a magánszektor összeomlik – amit most láthatunk Németország romló közterein és szomorú gazdasági adataiban –, a politikai rendszerre nehezedő nyomás fokozódik.
Válaszút
A társadalom ekkor egy útkereszteződéshez érkezik. Az egyik út a 20. században látott teljes kollektivizmushoz vezet. A másik visszatér a szabad piacokon, a családon és a karcsú államon alapuló polgári társadalomhoz.
Miközben Európa nemzetei a jövőjükön töprengenek, Brüsszelben kezd felszállni a köd. A politikai elit feladta a fiskális konszolidációt, és most mindent a tartozások gyorsítására tesz fel. A kérdés már nem az, hogy lesz-e újabb államadósság-válság, hanem az, hogy ki fogja kiváltani.
Jelenleg úgy tűnik, hogy Franciaország véget vet Brüsszel birodalmi törekvéseinek. 114%-os államadósság-arányával és 57%-os állami részesedéssel saját fiskális rémálmában ragadt. A politikai patthelyzet továbbra is megoldatlan.
Valószínűleg Marine Le Pen és a Rassemblement National lesz az, aki két éven belül megtöri a patthelyzetet, és Brüsszeltől való elfordulással sokkolja Európát.
Bármi történjék is, az EU minden nemzeti kormányától bölcs dolog lenne, ha B-tervvel készülne a brüsszeli elszámolás pillanatára.
Thomas Kolbe német közgazdász, több mint 25 éve újságíróként és médiatervezőként dolgozik különböző iparágakban és üzleti szövetségekben. Publicistaként gazdasági folyamatokra koncentrál, és a tőkepiacok szemszögéből figyeli a geopolitikai eseményeket. Publikációi az egyénre és az önrendelkezés jogára összpontosító filozófiát követnek.
