Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (87) ‒ Az AI nem ingyenes

Kay Rubacek:

Az AI nem ingyenes. Az első költségek már a számládon vannak, és még többet fogsz majd fizetni…

https://www.zerohedge.com/ai/ai-isnt-free-first-costs-are-your-bill-and-more-are-coming
https://www.theepochtimes.com/opinion/ai-isnt-free-the-first-costs-are-on-your-bill-and-more-are-coming-5910954?utm_source=partner&utm_campaign=ZeroHedge

„Az Egyesült Államok versenyben áll a mesterséges intelligencia terén a globális dominancia elérése érdekében. Aki a legnagyobb AI-ökoszisztémával rendelkezik, az fogja meghatározni a globális AI-szabványokat, és széles körű gazdasági és katonai előnyöket fog élvezni.”

Amerika AI-cselekvési terve, 2025. július 25.

Ez az amerikai kormány saját nyelve. Fegyverkezési verseny.

A mesterséges intelligencia már nem kutatási projektként vagy gazdasági lehetőségként kerül megfogalmazásra. A túlélésért és a globális hatalomért folytatott küzdelemként, modern Manhattan-projektként jelenik meg.

Mégis, éppen a múlt héten, augusztus 26-án, a Kongresszusi Kutatószolgálat közzétett egy gyakran ismételt kérdésekből álló memo-t, amelynek célja, hogy a törvényhozók egyezségre jussanak az alapvető kérdésekben: mi is az az adatközpont, hány ilyen létezik, és mennyi áramot fogyasztanak az adatközpontok.

Ha még a kormányzati intézmények is csak most egyeztetik a megértésüket, akkor egyértelmű, hogy a polgároknak gyorsan kell lépniük, hogy megértsék, mi történik, és hogy ez mit jelent a mindennapi életükben.

A memo egyszerű nyelven fogalmazta meg, amit sokan azt hitték, hogy a törvényhozók már megértettek.

Az adatközpont egy speciális épület, amely több ezer szervert tartalmaz. Világszerte körülbelül hétezer ilyen épület létezik, amelyek legnagyobb része az Egyesült Államokban, különösen Észak-Virginiában és Texasban található. 

2022-ben az amerikai adatközpontok körülbelül 176 terawattóra villamos energiát fogyasztottak, ami az Egyesült Államok teljes energiaigényének körülbelül 4 százaléka, és sokszorosa, mint sok állam teljes energiaigénye. (Magyarországé 40 terawattóra.)

Az előrejelzések szerint 2030-ra további 35–108 gigawattos keresletre lehet számítani. A becslések középértéke, 50 gigawatt, elegendő ahhoz, hogy Kalifornia összes háztartását ellássa árammal.

Az a tény, hogy ilyen feljegyzésre volt szükség, rávilágít egy strukturális valóságra:

a technológiai fejlődés üteme meghaladja a jogalkotók felismerésének ütemét.

Ha az intézmények maguk is még felzárkózóban vannak, az aláhúzza, mennyire fontos, hogy a polgárok most tájékozódjanak, mielőtt a költségek még magasabbra emelkednek.

Míg a Kongresszust a „Adatközpontok 101” témában tájékoztatják, a végrehajtó hatalom egész évben az AI-versenyre készült, amely már meg is kezdődött:

2025. január 20-án a Fehér Ház nemzeti energiaügyi vészhelyzetet hirdetett.

Április 8-án rendeletet adtak ki a hálózat megbízhatóságának erősítésére, és az Energiaügyi Minisztériumot (DOE) bízták meg azzal, hogy modellezze, hogyan alakítaná át a mesterséges intelligencia iránti igény a hálózatot.

Négy hónappal később, július 2-án a DOE jelentése nyersen figyelmeztetett: „

A leszerelések és a terhelés növekedése 100-szorosára növeli az áramkimaradások kockázatát. A status quo fenntarthatatlan.”

Alig néhány héttel később, július 23-án egy új rendelet felgyorsította az adatközpontok szövetségi engedélyezését, megnyitva a szövetségi területeket az építkezés előtt. Július 25-én pedig a Fehér Ház közzétette Amerika AI cselekvési tervét, amelyben

az AI-t a következő nagy geopolitikai versenynek nevezte.

Chris Wright energiaügyi miniszter egyértelműen fogalmazott:

„Merész lépést teszünk a következő Manhattan-projekt felgyorsítása érdekében, biztosítva az USA vezető szerepét az AI és az energia területén.” 

Tehát kormányunk egyik oldalán az intézmények gyorsított tanfolyamokat kapnak az alapokról. A másik oldalon a végrehajtó hatalom máris harci riadót fújt.

Sok amerikai számára a kormány prioritásai és a helyi valóság közötti szakadék egy helyen jelenik meg: a havi villanyszámlán. A jelentések most azt mutatják, hogy Columbusban, Ohióban a standard közüzemi díjszabású háztartások havi 20 dollár (körülbelül 240 dollár/év) emelést tapasztaltak, ami közvetlenül az AI-adatközpontokhoz kapcsolódik. New Jersey-ben, Pennsylvaniában és Ohióban ezen a nyáron a számlák havi 10–27 dollárral emelkedtek.

Oregonban tavaly a közüzemi szolgáltatók figyelmeztették a szabályozó hatóságokat, hogy a fogyasztókat meg kell védeni az adatközpontok által okozott áremelésektől. 

A közép-atlanti régióban a szabályozó hatóságok az adatközpontokat nevezték meg az egyik fő okként, ami miatt 2025-re 20 százalékos emelkedést jósolnak a háztartások villamosenergia-költségeiben.

A számlák emelkedésével kapcsolatos panaszok valami mélyebbre utalnak. Az állampolgárok kezdik összekapcsolni a pontokat, mielőtt Washington teljes mértékben megtenné. Ha a háztartások már most érzik a költségeket, akkor az állampolgárok nem várhatnak a hivatalos tájékoztatásokra, hanem tisztázást kell követelniük és fel kell készülniük. A zavar részben a mesterséges intelligencia természetéből fakad. A legtöbb ember számára az AI megfoghatatlan. A „felhőben” él. Beírsz egy kérdést, kapsz egy választ, és soha nem látod a háttérben működő gépezetet. Senki sem küld számlát az áramfogyasztásról, amellyel a választ kapta.

De az AI nem súlytalan. Futballpálya méretű adatközpontokban működik, tele olyan szerverekkel, amelyek éjjel-nappal működnek. Ezek a gépek elképesztő mennyiségű áramot és vizet fogyasztanak a hűtéshez.

Egy Google-keresés körülbelül 0,3 wattóra áramot fogyaszt. Egy AI chatbot lekérdezés akár tízszer többet is felhasználhat – körülbelül három wattórát.

Egyetlen nagy mesterséges intelligencia modell kiképzése annyi villamos energiát fogyaszt, mint száz amerikai háztartás egy év alatt.

A technológiai fejlődés ellenére a számítástechnikai teljesítmény nem válik hatékonyabbá az energiafelhasználás tekintetében. Egyre több energiát igényel. Például az Nvidia legújabb chipjei több kilowattot fogyasztanak szerverenként, mint a korábbi generációk, hogy az adatközpontok lépést tudjanak tartani a kereslettel.

Az AI energiafogyasztási adatainak nyomon követése pedig egyre nehezebbé vált. A ChatGPT 2022 novemberi bevezetése után a vállalatok versenyképesebbé váltak, és abbahagyták a részletes energiafogyasztási jelentések közzétételét, így az elemzőknek becslésekre kell támaszkodniuk.

Végül a polgárok fizetik a számlát azokért a rendszerekért, amelyek valódi energiaigénye növekszik, miközben a nyilvánosan elérhető adatok az energiafogyasztásukról egyre homályosabbak.

Ugyanakkor a szakértők között nincs konszenzus arról, hogy az AI mit jelent az emberiség számára.

Geoffrey Hinton, akit gyakran az „AI keresztapjának” neveznek, Nobel-díjat kapott az AI fejlesztéséhez való hozzájárulásáért, de 2023-ban elhagyta a Google-t, hogy figyelmeztesse a közvéleményt az AI által az emberiségre jelentett egzisztenciális fenyegetésre.

Mások e területen éppen ellenkezőleg: az AI gyógyítani fogja a betegségeket, megoldja az éghajlatváltozást és bevezeti a prosperitás korszakát. Ezek a nézetek nem csak kis mértékben térnek el egymástól. Ez egy szakadék.

Amikor a vezetők az AI-t „új Manhattan-projektnek” nevezik, azzal egyszerre fedik fel ambícióikat és vakfoltjaikat. Az eredeti Manhattan-projekt hatalmas és titkos volt, de végterméke szűk körű: nukleáris fegyverek. Hatása geopolitikai és félelmetes volt, de hatóköre a védelemre korlátozódott.

Az AI más. Máris átalakítja a mindennapi életet: a munkahelyeket, a médiát, az oktatást, a kereskedelmet, sőt a háztartások energiaszámláit is. Csak 2025-ben a Google, a Meta, az Amazon és a Microsoft több mint 350 milliárd dollárt fog AI-adatközpontokra fordítani. Ez az összeg közel kétszerese az Apollo-program inflációval kiigazított költségének. Ezek a projektek több tízmillió háztartás energiafogyasztásának megfelelő energiát igényelnek. És ellentétben a kormányok által szigorúan ellenőrzött nukleáris fegyverekkel, az AI-t magánvállalatok vezetik be, minimális átláthatósággal. Ez nem egyszerűen egy újabb Manhattan-projekt. Nagyobb, szélesebb körű és nagyobb zavarokat okoz.

Ennek a versenynek a csendes színtere az amerikai villamosenergia-hálózat, és az amerikai állampolgárok most kénytelenek megosztani hozzáférésüket. Maga a Fehér Ház is elismeri, hogy

„az amerikai villamosenergia-hálózat a Föld egyik legnagyobb és legbonyolultabb gépe”.

Ez egyben egy terhelés alatt álló gép is. Az Egyesült Államokban három nagy hálózat van: keleti, nyugati és texasi. Ezeken a szuperhálózatokon belül az áramellátást regionális üzemeltetők irányítják, mint például a PJM a közép-atlanti régióban, a MISO a középnyugati régióban, a CAISO Kaliforniában és az ERCOT Texasban. Ma egy átlagos háztartás évente egy-két rövid áramkimaradást tapasztal, többnyire viharok miatt.

Az Energiaügyi Minisztérium azonban most arra figyelmeztet, hogy 2030-ra százszorosára nőhet az áramkimaradás kockázata, ha az adatközpontok növekedése folytatódik, és az erőművek továbbra is a tervek szerint bezárnak.

Nem túlzás az amerikai hálózatot „a Föld egyik legnagyobb és legbonyolultabb gépezetének” nevezni. De egy ilyen bonyolult gépezet egyben törékeny is. Ha túllépjük a határait, például azzal, hogy néhány év alatt hozzáadjuk az összes kaliforniai háztartás villamosenergia-igényének megfelelő mennyiséget, a következmények nem lesznek elvontak. Áramkimaradások, instabilitás és magasabb költségek lesznek a polgárok lakóhelyein.

Az Energiaügyi Minisztérium által felkínált lehetőségek szigorúak: folytathatjuk a jelenlegi utat, és rendszeres áramkimaradásokra számíthatunk. A szén- és atomerőműveket a tervezettnél hosszabb ideig üzemeltethetjük, elfogadva a politikai és környezeti kompromisszumokat. Új ellátókapacitást és távvezetékeket építhetünk, sokkal gyorsabb ütemben, mint amit az Egyesült Államok az elmúlt évtizedekben elérte. Vagy lassíthatjuk az adatközpontok bővítését, és megkövetelhetjük a vállalatoktól, hogy csak olyan helyeken építsenek, ahol bőséges áramellátás áll rendelkezésre. Egyik sem könnyű. De ha nem teszünk semmit, a „status quo” azt jelenti, hogy a jövőben folyamatos áramkimaradásokra kell számítani.

Ez egy mélyebb kérdéshez vezet: miért csak most tájékoztatták a Kongresszust az alapvető tényezőkről?

A válasz nem annyira az egyes törvényhozókról szól, hanem inkább az intézmények működéséről. A törvényhozó testületek úgy vannak kialakítva, hogy lassan mérlegeljenek, konszenzust alakítsanak ki és ellenőrizzék a változások ütemét. Ez a felépítés közvetlenül ütközik a mai AI-fejlesztés sebességével, amelyet a vállalati verseny hajt, és amelyet a végrehajtó hatalom fegyverkezési versenynek tekint.

A lemaradás rendszerszintű, nem személyes. De amíg a kormány felzárkózik, a polgárok nem engedhetik meg maguknak, hogy várjanak. A számlák már érkeznek, az áramkimaradások már fenyegetnek, és az energiajövőnket meghatározó döntések most születnek.

Az biztos, hogy az AI nem anyagtalan. Nem ingyenes. Nem súrlódásmentes. Hatalmas fizikai infrastruktúrára épül, amely ma hatalmas mennyiségű villamos energiát és vizet fogyaszt, és a szakértők nem tudják pontosan megjósolni a jövőbeli költségeit, mert a technológia túl gyorsan változik. Valós időben alakítja át a társadalmat, mivel a polgárok már most is többet fizetnek havonta, nagyobb áramkimaradási kockázattal szembesülnek, és egy olyan társadalomban élnek, amely gyorsabban alakul át, mint bármelyik az élő emlékezetben.

Ahogyan a családok egykor elviselték a Manhattan-terv miatti adagolást és hiányt, úgy ma a polgároknak is el kell viselniük egy olyan mesterséges intelligencia verseny láthatatlan költségeit, amelyet soha nem választottak. És ahogyan a Manhattan-terv esetében, a legnagyobb áldozatokat nem washingtoni tárgyalótermekben, hanem az amerikai háztartásokban fogják meghozni.

.