top of page

Yves Smith: Ukrajna összeomlása megkezdődött. Mi történik ezután?




Vukics Ferenc cikkismertetője


Eredeti cikk:

Ukraine Collapse Starting. What Happens Next?, by Yves Smith, February 13, 2024


 

Ízelítő a tartalomból:

  • Ukrajna most egy halálos betegségben szenvedő beteghez hasonlít, aki kezd többszervi elégtelenséget mutatni. Hosszú élettartama még bizonytalan, de hónapokban, nem pedig években mérhető.

  • Ukrajna valószínűleg el fog fogadni egy tömeges mozgósítási törvényt.

  • Az USA és a legfontosabb európai vezetők "Oroszország hamarosan Párizsban lesz" őrületet korbácsolnak a kontinensen.

  • Még ha Oroszország hamarosan képes lesz is arra kényszeríteni Ukrajnát, hogy teljesítse akaratát, a NATO-val, végső ellenfelével ezt nem teheti meg. Mi tehát Oroszország számára a legkedvezőbb kimenetel?

  • Az olcsó orosz energiától elváló Európa gazdasági költségei és gyorsuló dezindusztrializációja korlátozni fogja Európa ellenállását.

  • Az USA nem képes arra, hogy megfordítsa régóta fennálló, rossz beszerzési gyakorlatát (túlárazott, kényes fegyverek, amelyek nemcsak viszonylag kevés számban vannak, hanem harci körülmények között sem teljesítenek túl jól).

  • Megszállási változatok: a megszállt területet rosszul kezeled, és egy majdnem bukott állammá változtatod (Irak), vagy újjáépíted, és vazallussá teszed (Németország és Japán).

  • Ukrajna már a negyedik hadseregét használja el. Alig kiképzett csapatokat küld a frontra és most már nőket is harcba vet.

  • Zaluzsnij a pletykák szerint előnyben részesítette a neonáci kontingenseket, ami valószínűbb magyarázatnak tűnik feltételezett népszerűségére.

  • Ha a tömeges mozgósítási törvényt elfogadják,  újonnan mozgosított katonák legkorábban májusban juthatnak ki a frontra. Ez túl későnek tűnik ahhoz, hogy bármi jót tegyenek, még akkor is, ha elég jól ki lennének képezve ahhoz, hogy ne haljanak meg gyorsan.

  • Oroszország nem lelkesedik Ukrajna teljes megszállásáért. Moszkva inkább kivár, amíg az ukránok jelentős többsége annyira megelégeli a háborút és a háborúval kapcsolatos nélkülözéseket, hogy már nem lehet őket a harcra rávenni.

  • Amerikai tisztviselők becslése szerint Ukrajna légvédelmi rendszerei utánpótlás nélkül csak a jövő hónapig tartanak ki.

  • Nyugati tisztviselők és katonai szakértők arra figyelmeztettek, hogy amerikai segítség nélkül a front mentén történő kaszkádszerű összeomlás valós lehetőség még ebben az évben.

  • Victoria Nuland állítólag azért jött Kijevbe, hogy (valószínűleg többek között) meggyőzze Zelenszkijt, hogy tartsa meg Zaluzsnijt. Nuland közel áll neonáci vezetőkhöz, például a Jobboldali Szektor korábbi vezetőjéhez, Dmytro Jaroschhoz. Ez az elmélet megmagyarázná a bizarr, elszigetelt éjszakai sajtótájékoztatóját a Majdan téren. Ordít, hogy Zelenszkij megtagadta tőle a kormányzati irodák használatát.

 

Yves Smith:

Ukrajna összeomlása megkezdődött. Mi történik ezután?

 

Ukrajna most egy halálos betegségben szenvedő beteghez hasonlít, aki kezd többszervi elégtelenséget mutatni. Hosszú élettartama még bizonytalan, de hónapokban, nem pedig években mérhető. Nem nyilvánvaló, hogy melyik szerve fog először leállni, és hogy az önmagában végzetes lesz-e, vagy elindítja a terminális kaszkádot. De a jelenlegi pályáról való kilábalás esélyei rosszak.

 

Szeretnénk egy kicsit hátralépni, és megvizsgálni, hogy mik lehetnek Oroszország választási lehetőségei, amikor Ukrajna elkezd szétesni. Sok kommentátor a területszerzés kérdésére összpontosít, mert úgy tűnik, nehéz leszokni arról a szokásról, hogy így gondolkodjunk. Emlékezzünk vissza, hogy a háború célja Clausewitz szerint: 

A háború tehát olyan erőszakos cselekedet, amelynek célja, hogy az ellenfelet akaratunk teljesítésére kényszerítsük. 

Oroszországnak alapvető problémája lehet. Vitathatatlanul Putyin legfőbb célkitűzése volt, minden bizonnyal az Egyesült Államokkal és Európával szemben, hogy új biztonsági architektúrát hozzon létre. Ez volt a témája a 2007-es müncheni biztonsági konferencián elmondott, sokak által gyűlölt beszédének:


Senki sincs biztonságban, amíg mindannyian nem vagyonk biztonságban.

 

Oroszország nagyon messze jár az egyik legfontosabb céljával, Ukrajna demilitarizálásával, nemcsak azáltal, hogy a fegyverkészleteket kimeríti a Nyugaton, és olyan ütemben gyárt fegyvereket, amivel a Nyugat nem tudja felvenni a versenyt, hanem sajnos azzal is, hogy sok ukrán szolgálati korú férfit, sőt most már nőt is megöl vagy megcsonkít.

Ukrajna fontolgatja és valószínűleg el is fog fogadni egy tömeges mozgósítási törvényt.

Az USA most már Izrael felfegyverzése mellett is elkötelezte magát; nem világos, hogy az Izrael népirtásával kapcsolatos növekvő európai kritikák miatt, szövetségesei vajon visszafogják-e és mikor fogják csökkenteni a fegyverszállításokat, tekintettel az állítólagos rosszallásukra. Bár figyelemre méltó volt, hogy a hiperagresszív német védelmi miniszter, Annelina Baerbock, akinek országa Izraelt védi a Nemzetközi Bíróságon, kendőzetlenül bírálta Izrael magatartását. De az alábbi tweet rámutat, Németország még nem csökkentette a fegyverszállításokat:  

Az USA és a legfontosabb európai vezetők "Oroszország hamarosan Párizsban lesz" őrületet korbácsolnak a kontinensen. 

Oroszországnak pedig az a problémája, hogy az ukrajnai háború – ahogy azt az USA is elismerte – egy proxy-háború, amelynek az USA és a NATO a főszereplője. 

Még ha Oroszország hamarosan képes lesz is arra kényszeríteni Ukrajnát, hogy teljesítse akaratát, a NATO-val, végső ellenfelével ezt nem teheti meg. Mi tehát Oroszország következő legjobb kimenetele? 

Aurelian kollégánk felvetette, hogy Európa végül visszavonul az általa "epikus duzzogásnak" nevezett ukrajnai vereség miatt. De a "Fel kell fegyverkeznünk" hisztéria szintje azt jelenti, hogy ez még várat magára. Oroszország szerencséjére az olcsó orosz energiától elváló Európa gazdasági költségei és gyorsuló dezindusztrializációja korlátozni fogja, hogy Európa mennyit tehet azért, hogy éljen az ökölrázással. 

Az USA képtelensége, hogy megfordítsa régóta fennálló, rossz beszerzési gyakorlatát (túlárazott, kényes fegyverek, amelyek nemcsak viszonylag kevés számban vannak, hanem harci körülmények között sem teljesítenek túl jól) szintén azt jelenti, hogy még valószínűtlenebbnek tűnik, hogy felzárkózzon Oroszországhoz mint fegyvertervező és -gyártó.

Sőt, amikor az USA és Európa végre belátja, hogy nem tudja felülmúlni Oroszország hadigépezetét, és a legtöbb fontos fegyverkategóriában való túlsúlya az atomfegyverekkel együtt félelmetes elrettentő erőt jelent, akkor talán tényleg belenyugszanak a sebeik nyalogatásába.

De ha nem történik rendszerváltás Európa-szerte, ami nem lehetetlen, tekintve az idei választások számát és a választók elégedetlenségét a saját feszített költségvetéseikkel és a hivatalnokokkal szemben, akik a háborúskodást a hazai jólét elé helyezik, Európa a lehető legtöbb fenyegetést akarja majd megjeleníteni, és ellenséges hangulatot szítani Oroszországgal szemben a polgárai körében. 

Az a tény, hogy Oroszország egy különleges katonai műveletnek tekintett akciót hajt végre, szemben egy teljes körű hagyományos háborúval, ahol már régen a földdel tették volna egyenlővé a kijevi közigazgatási épületeket, és kiiktatták volna az internet- és mobiltelefon-szolgáltatást, most olyan választási lehetőségek elé állítja Oroszországot, amelyekkel egy normális, sikeres konfliktusban részt vevő harcos nem szembesülne. Normális esetben, ha győzedelmeskedik, elfoglalja az ellenség területét, megöli vagy leigázza a férfiakat, és elrabolja a nőket.

A modern változatok a következők: a megszállt területet rosszul kezeled, és egy majdnem bukott állammá változtatod (Irak), vagy újjáépíted, és vazallussá teszed (Németország és Japán).

Ezzel szemben, ahogyan mi már utaltunk rá, és a Black Mountain Analysis leírta, elképzelhető, hogy az ukrán hadsereg végleg megtörhet, nem is olyan messze attól, ahol most az érintkezési vonal van, ami a legtöbb történelmi háborúval ellentétben jóval távolabb van a kormányzati/adminisztratív központtól.

Csodálatosan jól jött Oroszországnak, hogy Ukrajna folyamatosan fegyvereket és embereket juttat az érintkezési vonal vitatott pontjaira. Nincs messze Oroszországtól, ami megkönnyíti az utánpótlást és még a csapatok rotációját is. Ezzel szemben Ukrajnának át kellett cipelnie ezeket a csodafegyvereket az országon.

És Oroszország képes elpusztítani mindent, ami katonai kiképzőközpontra hasonlít, tovább akadályozva Ukrajnát abban, hogy pótolja a most már hatalmas veszteségeit.

 

Azok számára, akik figyelemmel kísérték a konfliktust, nem meglepő, hogy az ukrán erők kezdenek kudarcot vallani. Ukrajna a negyedik hadseregénél tart, alig kiképzett csapatokat – most már nőket is beleértve – dobál Oroszország katonái ellen, akiknek várhatóan rövid a várható élettartama.

 

Amint arra sok kommentátor rámutatott, Zaluzsnyij tábornok leváltója, Olekszandr Szirszkij szinkronban van Zelenszkij romboló hajlamával, hogy mindenáron megpróbálja tartani a terepet. Szirszkij a "Bakhmut mészárosa", mert Zelenszkij kívánságának és nyilvánvalóan saját hajlamának megfelelően még több embert juttatott az orosz húsdarálóba.

Megjegyzendő, hogy "Zaluzsnijt kedvelték az emberei" túlzásnak tűnik a szörnyű halálos áldozatok számának fényében; a pletykák szerint előnyben részesítette a neonáci kontingenseket, ami valószínűbb magyarázatnak tűnik feltételezett népszerűségére.

 

Zelenszkij szükségesnek tartja, ahogyan egykor Bakhmuttal is tette, hogy a déli Donyeck városából, Adiivkából megtartson, amit csak tud, annak ellenére, hogy az oroszok egy olyan üstöt hoztak létre, amelynek bekerítését elég könnyen befejezhetnék. Mivel az amerikai finanszírozási csomag még mindig a belpolitikai játék része, Zelenszkij nem engedhet meg magának komoly veszteséget.

 

Ne feledjük, hogy a jelenlegi rezsim túléléséhez elengedhetetlenül szükséges a folyamatos amerikai támogatás. Nem csak arról van szó, hogy a pénzre a kormányzati költségvetéshez van szükség, vagyis arról, hogy Ukrajna ne kényszerüljön olyan mértékű "nyomtatásra", amely a jelenlegi magas inflációt hiperinflációba taszítja. Ne feledjük, hogy Ukrajna hatalmas propagandakampányt folytat, amelynek célja egyrészt a koalíciós partnerek támogatásának fenntartása, akiktől függ, másrészt a lakossága számára. 

A pozitív nyugati sajtó viszont valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a morál Ukrajnában magasabb szinten maradjon, mint amilyen egyébként lenne, azáltal, hogy megerősítette a belföldi háborús örömhíreket és meggyőzött legalább néhány ukránt arról, hogy a hallott rossz hírek nem reprezentatívak, hogy a dolgok nem olyan szörnyűek, mint amilyennek látszanak.

Zelenszkij többé nem tudja majd fenntartani azt a látszatot, hogy Ukrajnának van reménye a győzelemre, sőt még arra sem, hogy államként fennmaradjon, mindössze 50 milliárd euró költségvetési támogatásnak szánt, majd négy évre elosztott összeggel. 

Ennek ellenére Szirszkij hajlandó a megmaradt ukrán tartalékokat az adyivkai gyilkos mezőbe táplálni.

Az ukrán vezetés is az általános mozgósítás politikailag-radikális lépése felé mozdult el, bár ez valószínűleg egy kedvesebb, szelídebb címkét fog kapni.

Nem mintha a személyes túlélés érdekében több ukrán megölése jó ötlet lenne, de ha már kizárták a tárgyalást és a megadást, akkor kötelezővé válik.

De a törvényhozás időzítését tekintve ez az intézkedés legkorábban áprilisban emelkedhet törvényerőre. És még egy ágyútöltelékkel felgyorsított menetrend szerint is legkorábban április végén, inkább májusban juthatnak új erők a frontra. Ez túl későnek tűnik ahhoz, hogy bármi jót tegyenek, még akkor is, ha elég jól ki lennének képezve ahhoz, hogy ne haljanak meg gyorsan. De még ha a megviselt ukrán hadsereg valahogy tovább tud is katonáskodni, a gazdasági és társadalmi költségek tarthatatlannak tűnnek.

 

E hosszú felvezetés után térjünk vissza a fő kérdésünkhöz:

mi történik, ha az ukrán hadsereg összeomlik?

Az "összeomlás" a széles körű megadás, a visszavonulás/állásfeladás és az ukrán erők orosz fogságba esése kombinációját jelenti, mivel körül vannak kerítve, és nincs elég lőszerük a visszavágáshoz.

 

Egyes kommentátorok szerint Oroszország a Dnyeperhez fog előretörni, amint az ukrán vonal elég nagymértékben összeomlik. Én kételkedem ebben. Normális esetben ilyesmit tennének, hogy az ellenfelet arra kényszerítsék, hogy fogadja el a feltételeket. De Zelenszkij és a gerincét merevítő neonácik ezt nem fogják megengedni. Ha egyszer a hadsereg szétesik, Oroszország nyugodtan vehet területeket (ami megint csak tényleg abnormális egy tipikus háborúban, de ez nem az). Oroszország még mindig nagyon produktívan foglalkozhat azzal, hogy először is meggyőződjön arról, hogy a front közelében lévő ukrán erőket felszámolta, és hogy a 2022-ben bekebelezett területeket, Herszon és Zaporozsjei terület megmaradt részeit elfoglalja.

 

A másik ok, amiért a Dnyeper felé irányuló nagy nyilas lépés szuboptimálisnak tűnhet, az a Nyugat kibillentett állapota. Őrült emberek körül nem szokás hirtelen mozdulatokat tenni. Még egy ok, amiért figyelni kell, hogyan esik szét Ukrajna, az a területfoglalással járó adminisztratív teher. Valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy Oroszország ennyire felduzzasztotta a hadseregét.

 

Ha Oroszország valóban fokozni akarná a nyomást Kijevre, akkor a 2022-es sanyargató hadműveletének valamiféle megismétlése lehet az előnyös lépés. Ha Oroszországnak szerencséje van, a kormány Lvovba vonul, ami annak beismerése lenne, hogy arra számítanak, hogy elveszítik Kijevet és Közép-Ukrajna nagy részét.

 

Azért próbálok kicsit szemcsésebb gondolkodásba bocsátkozni, mert sok kommentátor el tud képzelni néhány végállapotot, amit Oroszország szeretne, de az, hogy hogyan jutunk el A-ból B-be, nem egyértelmű. A kijevi vezetést meg kell ölni vagy el kell menekülniük; nem valószínű, hogy a posztjukon maradnak, és hagyják, hogy Oroszország feltételeket szabjon.

Ez felveti a kérdést, hogy Oroszország mit tesz Ukrajna kormánya érdekében, különösen, ha nem lelkesedik Nyugat-Ukrajna megszállásáért vagy adminisztrációjáért.

Az oroszok azonban mesésen türelmesek, Putyin pedig eredendően óvatos. Amint a hadsereg elkezd repedezni, Ukrajna belép abba a helyzetbe, amit Lambert túlságosan dinamikusnak nevez. Ekkor Oroszország képes lesz megfigyelni, hogy milyen ütemben omlik össze a központi kormányzati adminisztráció és mi történik a civil társadalomban. Ukrajna ráadásul hatalmas ország, és még egy darabkájának leigázása sem lenne kis vállalkozás.

 

Tehát eltekintve attól, hogy Kijevet esetleg leszögezzük, és befejezzük a négy oblaszt hiányzó részeinek elfoglalását,

az egyik lehetséges út az, hogy Oroszország tovább harapdál le a darabokat, ami a központi kormányzatból megmaradt, az USA és a NATO pedig kénytelen lesz figyelni, és rakéta- és dróntámadásokra szorul, de ez nem lesz elég ahhoz, hogy megváltoztassa az irányt.

Harkiv lehet a következő az étlapon a közelsége (és ezért kevesebb lengyel-balti kiborulás) és az oroszok magas aránya miatt. Odessza bevétele logisztikai kihívás; a legjobb vonatjáratok vagy Krivoj Rogon keresztül, vagy északkeletről az országon keresztül vezetnek.

 

De a másik ok, amiért őrjítően lassúak az események, hogy a hiperinfláció és az oroszok által nem ellenőrzött Ukrajnában

nagy valószínűséggel bekövetkező gazdasági összeomlás miatt a körülmények annyira kétségbeesetté válhatnak, hogy az oroszok bejövetele és az irányítás átvétele sok helybéli számára kevésbé tűnik rossznak. Ismétlem, minél tovább tartja vissza magát Oroszország, és minél tovább hagyja, hogy Ukrajna bukott állam területére sodródjon, annál inkább megvan a lehetősége annak, hogy ez a dinamika beinduljon.

Nem mondom, hogy ezek közül bármelyik adott. De Oroszországnak továbbra is óvatosan és megfontoltan kell lépnie, ha növelni akarja az esélyeit arra, hogy Ukrajna maradék része ne csupán semleges legyen egy erőltetett rendezés eredményeként, hanem polgárainak jelentős többsége annyira megelégelje a háborút és a háborúval kapcsolatos nélkülözéseket, hogy nagyon ellenálljon a NATO és a CIA azon erőfeszítéseinek, hogy újra a bábjaivá tegyék őket.

_____

 

Bocsássák meg, hogy nem megyünk bele részletesen a harctéri helyzetbe; számos kitűnő honlap, valamint Telegram-csatorna is van, amelyek kiváló munkát végeznek. Azonban Dima a Military Summary-nál, aki bevallottan képes túlságosan előre látni, leírta a gyorsuló orosz tempót a frontvonalon. Más kommentátorok az ukrán védelmet több vitatott ponton is repedezettnek írják le. A Liveuaamp.com, amely a pro-Urkaine-hoz hasonlóan az orosz akciók tömegét mutatja.

 

Hasonlóképpen, az Institute for the Study of War legutóbbi ukrajnai frissítése az orosz előrenyomulást és a pozíciós harcokat számolja össze; nehéz pozitív ukrajnai észleléseket találni.

 

A főáramú média pedig nem sokat tesz a disznóvágásért. Például a pénteki New York Timesból:

 

„Ukrajna katonai kihívásai jóval túlmutatnak egyetlen csatán. A sürgősen szükséges amerikai segítség továbbra is kétséges. Az ukrán csapatok kimerültek, fegyverek és lőszerek híján vannak. A légvédelmi rendszerek, amelyek létfontosságúak a civilek védelmében az orosz rakétáktól, folyamatosan kimerülnek az ismételt bombázások miatt.”

 

Amerikai tisztviselők becslése szerint Ukrajna légvédelmi rendszerei utánpótlás nélkül csak a jövő hónapig tartanak ki.

 

Ha megnézték az Institute for the Study of War frissítését, akkor az ukrán légvédelem kétségbeejtő állapotáról adnak főcímet. Még több a szürke hölgytől:

 

Nyugati tisztviselők és katonai szakértők arra figyelmeztettek, hogy amerikai segítség nélkül a front mentén történő kaszkádszerű összeomlás valós lehetőség még ebben az évben.

 

Szerintük még legalább néhány hónapnak el kell telnie ahhoz, hogy a megújult segítség hiánya széleskörűen éreztesse hatását. De anélkül, teszik hozzá, nehéz elképzelni, hogy Ukrajna hogyan lesz képes fenntartani jelenlegi pozícióit a harctéren.

 

A jövő hónapra Ukrajna nehezen tudna helyi ellentámadásokat végrehajtani, és a nyár elejére a hadseregének nehézséget okozhat az orosz támadások visszaverése – mondják a tisztviselők és az elemzők.

 

Victoria Nuland állítólag azért ment Kijevbe, hogy (valószínűleg többek között) meggyőzze Zelenszkijt, hogy tartsa meg Zaluzsnyijt. Nuland közel áll neonáci vezetőkhöz, például a Jobboldali Szektor korábbi vezetőjéhez, Dmytro Jaroschhoz. Ez az elmélet megmagyarázná a bizarr, elszigetelt éjszakai sajtótájékoztatóját a feltételezésem szerint a Majdan téren. Ordít, hogy Zelenszkij megtagadta tőle a kormányzati irodák használatát.

 

Vegyük észre azt is, hogy Lawrence Wilkerson volt alezredes szerint Szirszkijnek jó híre van a külföldi katonai körökben. Tehát lehet, hogy csak Zelenszkij rossz tendenciáinak készséges végrehajtójaként lesz szörnyű vezető.


 

 

Forrás:


626 megtekintés

Comentarios


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page