NYELVHELYESSÉGI KISOKOS – a nyelvi eszmény jegyében. (4) A MONDAT ÉS RÉSZEI. A vonatkozó névmási köt
Mely – amely, mi – ami, hol – ahol (stb.)
Egyeseket zavar, ha kötőszóként a ki, mi, mely névmást használják, mondván, hogy ezek kérdő névmások.
Magyarországon minden hatalom forrása a politikai nemzet, melynek egymásért felelősséggel tartozó tagjai egyenlő és elidegeníthetetlen méltósággal bírnak.
Hol a tagadás lábát megveti, világodat meg fogja dönteni.
Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, meddig a szem ellát puszta földön, égen.
Ezen nincs semmi kifogásolnivaló. (Nemcsak azért, mert íróink is gyakran így használták.) Minden kérdő névmás használható vonatkozó névmásként (és így mellékmondat kötőszavaként) is, ettől senki sem fogja kérdésnek érteni a mellékmondatot. (A hosszabb alakok úgy keletkeztek, hogy a kérdő/vonatkozó névmáshoz hozzátapadt az a (az) rámutató szó, valahogy így: A lovag, az, ki legyőzte ellenfelét… > A lovag, aki legyőzte ellenfelét…) Közmondásainkban majdnem mindenütt a nélkül szerepel a névmás vonatkozó szerepben is:
Ki korán kel, aranyat lel. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.
Ha így mondanánk: Aki korán kel, aranyat lel, vagy Aki amint veti ágyát…, elveszne a közmondás ritmusa.
A rendeltetés szerinti elkülönülés előny, viszont régies voltuk miatt némelyek választékosabbnak érzik az a nélküli változatokat. Ez tehát csak stiláris kérdés.
(folytatása következik)
Előző részek:
