Tudatunk védelme (21) – KIK VÁLASZTTATHATTAK KORMÁNYT MAGYARORSZÁGNAK? (4.) – Sütő Gábor tanulmánya
A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet
A politika olyan, mint a számtan,
minden, ami nem teljesen helyes – helytelen.
Gárdonyi Géza
Bevezetés
Tájolás
A vereség legfőbb oka
Az elhallgatott alapvető ok
Egyéb „nem teljesen helyes” lépések
Magyartalanítás
A kommunistázás zsákutcája
Titkos háttérhatalmi döntések miatt nincs béke
A háború nem orosz-ukrán, az áldozatai oroszok és ukránok, s egyre inkább magyarok is!
A jövőre nézve
4. Egyéb „nem teljesen helyes” lépések
A Fidesz-KDNP „nem teljesen helyes” lépései között történelmietlen irányba mutat kiérezhető vonakodása annak elismerésétől, hogy helytelen volt egyesek mértéktelen meggazdagodásának elnézése. Közvéleményünk érti, elfogadja, a felelős tisztségekre választottaknak olyan életkörülményeket kell biztosítani, hogy ne legyenek anyagi gondjaik, ámde joggal várja el, hogy ne legyenek korruptak „egy kicsit” sem. Nem nézhetik el, ha pénzsóvár kollégáik, pártfogoltjaik magánpénzzé ügyeskedik a közpénzt, ahogy a sajtóban közöltek szerint a végrehajtó maffia, Völner Pál, Matolcsy György és mások tették. Nem akarták/merték egymást figyelmeztetni, kivéve Varga Mihályt, aki még pénzügyminiszterként a közpénz védelmében nyílt vitában nemegyszer megtette, de sem az érintettek, sem az illetékesek nem hallgattak rá. A megszellőztetett „ügyleteket” és sokasodásukat látva a közvélemény korruptnak tekintette a kormányzatot, ami nem elhanyagolható szerepet játszott a választási vereségben.
Példának hozható, hogy közvéleményünk a sajtóból értesült Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterének korrupciósnak minősített ügyleteiről. Köztük, hogy Rogán 2012-ben, az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnökeként kezdeményezte letelepedési kötvények árusítását. Pályáztatás nélkül kiválasztott főként offshore cégek forgalmazhatták, így a tulajdonosi kör leplezve volt. A kötvényvásárlók jelentős összegért schengeni tartózkodási engedélyt, félév után letelepedési engedélyt kaptak, szabadon mozoghattak, céget alapíthattak a schengeni övezetben. 2013-2017 között nemzetbiztonsági kockázatot jelentő mintegy húszezer személy, 87% kínai, juthatott be hozzánk, majd az EU-ba, amely nem tett ellenlépést, hiszen önmaga is nagymesteri szinten gyakorolta a korrupciót. A sajtó szerint dőlt a pénz, de a sok botrány és ezek nyomán növekvő politikai kockázatok miatt a kormány az 2018-as választások előtt leállította a kötvényprogramot.
Ha az EU figyelmét nem keltette is fel az ügy, a távozóban lévő Biden-kormány 2025. januárjában szankciós listára tette Rogánt, amerikai érdekeltségű vagyonát zárolta, megtiltotta vele az ügyleteket. Pressman amerikai nagykövet szerint Rogán „a korrupciós rendszernek az elsődleges tervezője, megvalósítója és haszonélvezője”, sérti az USA és szövetségeseinek az érdekeit, biztonságát. A hivatalba lépő Trump-kormány eleinte a magyarországi korrupcióval is magyarázta még a más országokra önkényesen kivetett vámokat. Ám hamarosan bejelentette, levették Rogánt a listáról, mert nem összeegyeztethető az USA jelenlegi külpolitikai érdekeivel. Amerikai részről azonban senki nem mondta, hogy Rogán nem korrupt.
Az esetnek a jobboldal megújulása szempontjából levonható következtetése nem megnyugtató. Az akkori jobboldali sajtó, még a felvetődött kérdések nagy többségét helyesen értékelő Sajtóklub és Bayer show is kizárólag Pressman személyes bosszújának tekintette az eljárást, holott a tényeket soroló sajtó bizonyította a korrupciót, s ők még annál is többet tudtak. A közvéleményt félrevezetve, mindvégig, kitartottak a személyes bosszú téveszméje mellett, tehát a magyarok közül sem mondta ki senki, sem akkor sem, azóta sem, hogy Rogán nem korrupt. Ez eset miatt is sokan nem oda húzták az x-t, ahova az előző szavazásokon.
A Fidesz-KDNP történelmi felelőssége, hogy a hasonló gyarapodó romlasztó hatású jelenségeket a saját köreiben nem vette idejben észre. Híján volt az önkritikus elemzésnek, avagy könnyelműen túltette magát rajta, hogy egyes tagjai, szövetségeseinek vélt érdemtelen mássági és kisebbségi hírességei olyannyira dúsgazdagokká váltak, hogy az a társadalmi közvélemény szemében tisztességtelennek, jótevőket és kedvezményezetteket egyaránt büntetendőnek minősült. A társadalmi közvélemény nem dőlt be a kíméletes elhallgatásnak, sem a bebeszélésnek. Észrevette, hogy a Weöres Sándor által versbe öntött visszás helyzetet: „A polgár, ha lop, rabol, gyilkol:/jogaitól megfosztják, bezárják./Az állam, ha lop, rabol, gyilkol: övé a győzelem, megcsodálják/. A Fidesz-KDNP többek között e számára szükségtelen, a társadalom számára pedig idegen jelenségek elnézésével önmagát, s lehetséges szövetségeseit is hátrányba hozta. Segített a globális háttérhatalomnak kormányra juttatni ismeretlen, képtelenségekre rászedhető, intésre tapsoló szavazógépezet, amely azonban – és ez figyelmeztető körülmény – a vagyonnyilatkozataik szerint máris gazdagabb, mint a Fidesz-KDNP képviselők voltak! Ígérgetéseik ellenére kormányon létük óta rajtuk kívül senki sem él jobban, s máris jóvátehetetlen károkat okoztak országunknak.
A Fidesz-KDNP kongresszusán és Tusványoson a választási vereség súlyos okairól csak pár óvatos utalás hangzott el. A társadalompolitikában azonban olyan horderejű kérdésekben, mint a nemzeti méltóság, szuverenitás, migráció, korrupció, a történetileg hivatkozási alappá kerekedő, ezért legveszélyesebb első „nem teljesen helyes” lépést nem szabad nemcsak megtenni, elhallgatni is. A betolakodó főleg iszlám migránsok tekintetében a Fidesz-KDNP kormány ezt az EU-val, azaz a saját szövetségi rendszerével szemben történelmileg helyesen látta, hirdette és akadályozta meg a kerítéssel és a határozott bátor politikájával. Felismerve hogy az első engedékeny lépésnek törvényszerűen tragikus össztársadalmi hatása lenne, nemzetellenes folyamattá válna. Hasonló hozzáállás mellett kellett volna kitartania e szorongató és nyomasztó problémakörökben is. Ennek elmulasztása szintén sok tiltakozó szavazatot szült, s az idősebb korosztályokban is. Alapvető kérdésekre egyértelmű, elvileg, gyakorlatilag helyes és következetes IGEN, vagy NEM adandó. A társadalom a maga egészében ezt érti meg, számára nincs egyrészt-másrészt kibúvó sem szavakban, sem tettekben. Ellenkező esetben mindkét válasz téveszmévé növekszik, tömeget, vagy korosztályt mozgósíthat hamisnak bizonyuló célokra. Főleg a mai tömegtájékoztatás gyorsasága és diktatúrája mellett, és különösen az egyre kevesebb gyakorlati élettapasztalatot szerző, már a virtuális világban élő, a tényeket a hamis tálalásuktól megkülönböztetni nem képes, korosztályoknál, ahogy történt is. Kiszolgáltatottságukban mindent elhisznek, csak ismételgetni kell nekik a napirendi narratívát. Ők azok, akiknek akkori hírnökeiről már Gárdonyi Géza is megírta:
„Akik az arcukat festik, mások haját fordítják maguk hajává, hajuk színét mérgekkel is megszőkítik, hamis ékszereket tudva viselnek, mért éppen az igazságot ne festenék, fordítanák, hamisítanák?”
Nálunk áprilisra még arról is meggyőzték őket, hogy az EU-tól, a mesterségesen keltett hőkupolától, az ukránoktól, a napi kellemetlenségektől és minden mástól azért kell szenvedniük, mert a Fidesz-kormány nem tett ellenük semmit. Így hát le kell szavazniuk, csak jobb jöhet utána. Elhitették velük, el is hitték, így is szavaztak. Holott a rendszerváltást követőn egyetlen kormány, még megközelítőleg sem tett annyit bel- és külpolitikailag az országért, a szétszórt nemzetért, mint a Fidesz-KDNP kormány. Ha ezekről az eredményekről kérdezik az önmagukat még-még hősnek is tekintő korosztályosokat, teljesen tájékozatlanok, nem tudnak értelmes választ adni, vagdalkoznak, nevetgélnek, vagy színvonaltalanul motyognak valamit. Az interneten ezres tételeket tartalmazó listákat találhatnának másfél évized megóvó, építő, alkotó tetteiről. A kormányzás mintha elfáradt volna, ezeket nem ismertette eléggé, pedig nyomós érvek lehettek volna.
A fiatalabb korosztályok tájékozatlanságát elérve, a hazai és nemzetközi puccsisták nem is választhattak mozgósítóbb megtévesztő „irányelvet”, mint hogy „Mindegy, hogy ki jön, csak Orbán menjen!” Villámsebességgel bizonyosodott be, messze nem mindegy! Hasonló sikert értek el Szerbiában is, félrevezetve az egyetemistákat, akik hamarosan szintén megtudják, kinek/minek köszönhetik, hogy eddig egyetemisták lehettek. A mieink is morfondíroznak már, hogy amíg Orbán „lopott”, érdekes, volt minden, most meg sorra tűnnek el a jó dolgok, a bevált intézkedések, a beígértek pedig a látóhatáron sincsenek. Hagyták bebeszélni maguknak, hogy ki ellen szavazzanak, de élettapasztalat hiányában nem tudták, hogy valójában mire/kire szavaznak. Most észrevehetik, mit okoztak önmaguknak és országunknak. Működött a vak bizalom az ismeretlen jövőben, csak azért, mert jövő, világpolitikai és a hazai társadalompolitikai elszakítottság, a facebook-politika.
Egy országot azonban nem lehet facebookon kormányozni, akkor sem, ha „Bukfenc mindent tud” négyóránként próbálkozik vele.
Közvéleményünkben szerencsére naponként jobban tudatosodik, hogy a miniszterelnöknek a politikán túleső szereplése ragályos a kormányzatra. A fél életen át kialakult személyisége nemigen fog változni, még ha időnként megpróbál is magára erőltetni egy kis türelmet. Nagyon veszélyes izmusok irányába halad, láthatólag tántoríthatatlanul elégedett önmagával. Személyi környezete, külföldi megbízói e jellemzőit ösztönzik.
Mindez világosabb a világosnál, mi a honpolgárok feladata, akik magyarként akarnak élni, dolgozni, s az utca embereként is akarnak végre politizálni. Most nemcsak a hazafiaknak, s a közvéleménynek, hanem a gondatlanul szavazott korosztályoknak is halogatás nélkül kell arra az útra lépniük, hogy mindegy ki jön, csak a nemzetünk életébe betolakodott, külföld által a nyakunkra ültetett elidegenedett Tisza-különítmény tűnjön el.
következik:
5. Magyartalanítás
