Az amerikai hegemónia és annak veszélyei kínai szemszögből (Vukics Ferenc jegyzete)
Az orosz-ukrán, az orosz-amerikai konfliktus hátterében ott áll a világ egyik legnagyobb gazdaságát és katonai erejét jelentő Kína is, aki nemrégiben kilépett korábbi tartózkodó szerepéből és béketervet nyújtott be a szomszédunkban dúló háború leállításának érdekében. A kínai diplomácia az elmúlt héten kiemelkedő aktivitást mutatott. Az ország külpolitikájának legfontosabb szereplői végigjárták az legfontosabb európai fórumokat, egyeztetettek, tájékoztattak.
Ebben az időszakban Kína egy sor olyan dokumentumot és nyilatkozatot adott ki, amelyek az Egyesült Államokat hegemón törekvésekkel vádolják, miközben ezt a magatartást szembeállítják Kína békekezdeményezéseivel.
Kína ENSZ-képviselője múlt hét csütörtökön azt mondta, hogy az ukrajnai háborúban felhasználandó fegyverek küldése nem hoz békét, miközben az USA azt állítja, hogy Peking azt fontolgatja, hogy katonai segítséget nyújt Moszkvának a konfliktushoz.
"Egy évvel az ukrajnai válság után a brutális tények bőséges bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a fegyverek küldése nem hoz békét, az olaj a tűzre, csak tovább fokozza a feszültséget, a konfliktus meghosszabbítása és kiterjesztése pedig csak azt eredményezi, hogy az egyszerű emberek még súlyosabb árat fizetnek" – mondta Dai Bing, Kína ENSZ-nagykövet-helyettese az ENSZ-közgyűlésen.
Dai hangsúlyozta, hogy Kína álláspontja az, hogy a harcoló feleknek a lehető leghamarabb meg kell kezdeniük a béketárgyalásokat. "Megismételjük felhívásunkat, hogy a diplomáciát és a tárgyalásokat nem lehet feladni, és folytatni kell a tűzszünetre és a tárgyalásokra irányuló erőfeszítéseket" – mondta.
Antony Blinken amerikai külügyminiszter azt állította, hogy az Egyesült Államoknak olyan információi vannak, amelyek szerint Kína "fontolgatja" Oroszország felfegyverzését, de Peking tagadta a vádat. A Wall Street Journal csütörtökön arról számolt be, hogy az Egyesült Államok mérlegeli olyan értesülések nyilvánosságra hozatalát, amelyek szerint Peking mérlegeli, hogy szállít-e fegyvereket Oroszországnak, de nem világos, hogy az USA valójában milyen információkkal rendelkezik.
A háború első napjaiban amerikai tisztviselők azt állították, hogy Oroszország katonai segítséget kért Kínától. Később azonban az NBC News riportjából kiderült, hogy az USA-nak nincs "szilárd bizonyítéka" az állítás alátámasztására.
Kína és Oroszország közelebb került egymáshoz azóta, hogy Oroszország egy évvel ezelőtt megszállta Ukrajnát, mivel a Nyugat hasonló nyomásával szembesülnek, de még mindig nincs jele annak, hogy Peking úgy döntött volna, fegyvereket küld. Kínai tisztviselők fenntartják azt az állítást, hogy egyik felet sem kívánják a jövőben felfegyverezni.
Joe Biden néhány nappal ezelőtt kijelentette, hogy az ő véleménye szerint nem volna racionális, ha Kína tárgyalna a háború kimeneteléről.
Az amerikai elnök szerint a kínai béketervében semmi olyasmit nem látott, ami Oroszországon kívül bárkinek valamiféle haszonnal járna.
Az USA vezetése szerint a kínai külügyminisztérium által kiadott béketerv csak arra ösztönzi a harcban álló feleket, hogy fokozatosan haladjanak a háború deeszkalációja felé.
Érdekes kijelentés egy olyan hatalom vezetőjének szájából, amely mindent megtett, hogy ez a konfliktus kirobbanjon és folyamatosan blokkolta a béketárgyalásokat.
Kína béketervvel kilépett korábbi zárkózott álláspontjából és újabb frontot nyitott az amerikai hegemónia elleni harcban. Néhány nappal ezelőtt a kínai külügyminisztérium közzétette Az amerikai hegemónia és annak veszélyei c. tanulmányát, ami plasztikusan ábrázolja az ázsiai nagyhatalom véleményét az egypólusú világrend működéséről.
Mivel a "nyugati" média ritkán közli azt, amit a kínaiak mondanak, szükségesnek tartom, hogy a kínai álláspontot megismertessem olvasóinkkal. Hosszú, de nagyon tartalmas olvasmány lesz.
Az amerikai hegemónia és annak veszélyei
Tartalom
Bevezetés
I. Politikai hegemónia - a politikai erőfölény folyamatos alkalmazása
II. Katonai hegemónia - az erő alkalmazása
III. Gazdasági hegemónia - Fosztogatás és kizsákmányolás
IV. Technológiai hegemónia - Monopólium és elnyomás
V. Kulturális hegemónia - Hamis narratívák terjesztése
Következtetés
Bevezetés
Mióta a két világháború és a hidegháború után a világ legerősebb országává vált, az Egyesült Államok egyre bátrabban avatkozik be más országok belügyeibe. Hegemón szerepre törekszik, azt mindenáron fenn akarja tartani és visszaél az erejével. Ennek érdekében beszivárgó erők alkalmazásával felforgatja az adott országot, szándékosan háborúkat indít és ezzel jelentős károkat okoz a nemzetközi közösségnek.
Az Egyesült Államok kidolgozott egy hegemón szabálykönyvet annak érdekében, hogy "színes forradalmakat" robbantson ki, regionális vitákat szítson és a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok előmozdításának álcája alatt közvetlenül háborúkat indíthasson. A hidegháborús mentalitáshoz ragaszkodva az Egyesült Államok felerősítette a blokkpolitikát, és folyamatosan szította a konfliktusokat és a konfrontációt. Túlzásba vitte a nemzetbiztonság fogalmát, visszaélt az exportellenőrzéssel és egyoldalú szankciókat kényszerített másokra. Szelektív módon viszonyult a nemzetközi joghoz és szabályokhoz: saját belátása szerint alkalmazta vagy vetette el azokat, és a "szabályokon alapuló nemzetközi rend" fenntartása nevében igyekezett olyan szabályokat ráerőltetni a világra, amelyek csak a saját érdekeit szolgálták.
Ez a jelentés a vonatkozó tények bemutatásával arra törekszik, hogy leleplezze az USA hegemóniával való visszaéléseit politikai, katonai, gazdasági, pénzügyi, technológiai és kulturális téren. Fel szeretnénk hívni a nemzetközi közösség figyelmét arra, hogy ez az amerikai gyakorlat a világbékére az országok stabilitására, valamint minden nép jólétére komoly veszélyt jelent.
I. Politikai hegemónia – a politikai erőfölény folyamatos alkalmazása
Az Egyesült Államok már régóta arra törekszik, hogy a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása nevében saját értékeivel és politikai rendszerével formálja más országok működését és a világrend alakulását.
◆ Az USA más országok belügyeibe való beavatkozásának számos példája van. A "demokrácia előmozdítása" nevében az Egyesült Államok "neo-Monroe-doktrínát" gyakorolja Latin-Amerikában, "színes forradalmakat" szított Eurázsiában, és megszervezte az "arab tavaszt". Beavatkozásai Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában, káoszt és katasztrófát hoztak számos országra.
1823-ban az Egyesült Államok meghirdette a Monroe-doktrínát. Miközben azt hirdette, hogy "Amerika az amerikaiaké", valójában ezt úgy értette, hogy "Amerika az Egyesült Államoké".
Az egymást követő amerikai kormányok Latin-Amerikával és a Karib-térséggel kapcsolatos politikáját a politikai, a katonai beavatkozások sorozata és az éppen hatalmon lévő rezsimek elleni felforgató tevékenység jellemzi. A Kubával szembeni 61 éves ellenségeskedéstől és blokádtól kezdve a chilei Allende-kormány megdöntéséig az Egyesült Államok politikája a régióval kapcsolatban egyetlen alapelvre épült - aki behódol, az boldogul, aki ellenáll, az elpusztul.
A 2003-as év a "színes forradalmak" sorozatának kezdetét jelentette – a "rózsás forradalom" Grúziában, a "narancsos forradalom" Ukrajnában és a "tulipános forradalom" Kirgizisztánban. Az amerikai külügyminisztérium nyíltan elismerte, hogy "központi szerepet" játszott ezekben a "rendszerváltásokban". Az Egyesült Államok beavatkozott a Fülöp-szigetek belügyeibe is. Az USA 1986-ban idősebb Ferdinand Marcos elnököt, 2001-ben pedig Joseph Estrada elnököt buktatta meg az úgynevezett "népi forradalmakra" hivatkozva.
2023 januárjában Mike Pompeo volt amerikai külügyminiszter kiadta új könyvét, a „Sohasem adunk fel egy centimétert sem: Harc a szeretett Amerikáért” címmel. Ebben elárulta, hogy az Egyesült Államok vezetői egy Venezuela elleni beavatkozást terveztek. A tervek szerint rá akarták kényszeríteni a Maduro-kormányt az ellenzékkel való megállapodásra, és meg akarták fosztani Venezuelát attól a lehetőségétől, hogy olajat és aranyat adjon el más devizákért. Nagy nyomást gyakoroltak a venezuelai gazdaságára, és befolyásolják a 2018-as elnökválasztást is.
◆ Az Egyesült Államok kettős mércét alkalmaz a nemzetközi szabályok tekintetében. Saját érdekeit előtérbe helyezve az Egyesült Államok kilépett a nemzetközi szerződésekből és szervezetekből, és belső jogrendszerét a nemzetközi jog fölé helyezte. 2017 áprilisában a Trump-kormányzat bejelentette, hogy megvonja az Egyesült Nemzetek Népesedési Alapjának (UNFPA) minden amerikai támogatását azzal az ürüggyel, hogy a szervezet "támogatja, vagy részt vesz a kényszerabortusz vagy az önkényes sterilizáció programjának irányításában". Az Egyesült Államok 1984-ben és 2017-ben kétszer is kilépett az UNESCO-ból. 2017-ben bejelentette, hogy kilép az éghajlatváltozásról szóló párizsi megállapodásból. 2018-ban pedig bejelentette kilépését az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából, arra hivatkozva, hogy a szervezet "elfogult" Izraellel szemben, és nem képes hatékonyan megvédeni az emberi jogokat. 2019-ben az Egyesült Államok bejelentette, hogy kilép a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló szerződésből, hogy korlátok nélkül kezdhessen bele a fegyverek fejlesztésébe. 2020-ban bejelentette, hogy kilép a Nyitott Égboltról szóló szerződésből. Az Egyesült Államok a biológiai fegyverek ellenőrzésének is akadálya volt. Ellenezte a biológiai fegyverekről szóló egyezmény (BWC) ellenőrzési jegyzőkönyvéről szóló tárgyalásokat, és akadályozta az országok biológiai fegyverekkel kapcsolatos tevékenységeinek nemzetközi ellenőrzését. Az Egyesült Államok, mint az egyetlen olyan ország, amely vegyi fegyverkészletekkel rendelkezik, többször is késleltette a vegyi fegyverek megsemmisítését, és vonakodott kötelezettségeinek teljesítésében. Ő vált a "vegyi fegyverektől mentes világ" megvalósításának legnagyobb akadályává.
◆ Az Egyesült Államok szövetségi rendszerén keresztül kis blokkokat rak össze. Rákényszeríti az ázsiai-csendes-óceáni térségre az "indo-csendes-óceáni stratégiát", olyan exkluzív klubokat állít össze, mint az Öt Szem, a Négyes és az AUKUS, és a regionális országokat arra kényszeríti, hogy állást foglaljanak az őket egyáltalán nem érintő kérdésekben is. Ezek a gyakorlatok lényegében arra irányulnak, hogy megosztottságot teremtsenek a régióban, szítsák a konfrontációt és aláássák a békét.
◆ Az Egyesült Államok önkényesen ítélkezik más országok demokráciája felett, és hamis narratívát gyárt a "demokrácia kontra tekintélyelvűség" kérdéséről, hogy elidegenedést, megosztottságot, rivalizálást és konfrontációt szítson. 2021 decemberében az Egyesült Államok rendezte meg az első "csúcstalálkozót a demokráciáért", amely számos ország részéről kritikát és ellenkezést váltott ki, mert megcsúfolta a demokrácia szellemét és megosztotta a világot. 2023 márciusában az Egyesült Államok újabb "csúcstalálkozót rendez a demokráciáért", amely a világ jelentős részében továbbra sem talál majd támogatókra.
II. Katonai hegemónia – az erő önkényes alkalmazása
Az Egyesült Államok történelmét az erőszak és a terjeszkedés jellemzi. Az Egyesült Államok 1776-os függetlenné válása óta folyamatosan erőszakkal próbált terjeszkedni: indiánokat mészárolt le, megszállta Kanadát, háborút vívott Mexikó ellen, kirobbantotta az amerikai-spanyol háborút, és annektálta Hawaiit. A második világháború után az Egyesült Államok által kiprovokált vagy elindított háborúk közé tartozott a koreai háború, a vietnami háború, az Öbölháború, a koszovói háború, az afganisztáni háború, az iraki háború, a líbiai háború és a szíriai háború. Az USA visszaélve katonai hegemóniájával előkészíti az utat expanziós céljai eléréséhez. Az elmúlt években az Egyesült Államok átlagos éves katonai költségvetése meghaladta a 700 milliárd dollárt, ami a világ teljes katonai költségvetésének 40 százalékát teszi ki, többet, mint a mögötte álló 15 ország együttvéve. Az Egyesült Államoknak mintegy 800 tengerentúli katonai bázisa van, és 173 ezer katonát állomásoztat 159 országban.
Az America Invades című könyv szerint: How We've Invaded or been Militarily Involved with almost Every Every Country on Earth (Hogyan szálltunk meg vagy vettünk részt katonai tevékenységekben a Föld szinte minden országában) című könyv szerint az Egyesült Államok az ENSZ által elismert mintegy 190 ország szinte mindegyikével harcolt vagy vett részt valamiféle katonai akcióban, mindössze három kivétel akad. Ezt a három országot azért "kímélték meg", mert az Egyesült Államok nem találta meg őket a térképen.
◆ Ahogy Jimmy Carter volt amerikai elnök fogalmazott, az Egyesült Államok kétségtelenül a világtörténelem legtöbbet háborúzó nemzete. A Tufts Egyetem „Az amerikai katonai beavatkozások új adatkészlete, 1776-2019” című kiadványa szerint az Egyesült Államok ezekben az években globálisan közel 400 katonai beavatkozást hajtott végre, amelyek 34 százaléka Latin-Amerikában és a Karib-térségben, 23 százaléka Kelet-Ázsiában és a csendes-óceáni térségben, 14 százaléka a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, 13 százaléka pedig Európában történt. Jelenleg a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, valamint a Szaharától délre fekvő Afrikában egyre több a katonai beavatkozása van folyamatban.
Alex Lo, a South China Morning Post rovatvezetője rámutatott, hogy az Egyesült Államok alapítása óta ritkán tesz különbséget diplomácia és háború között. A 20. században számos fejlődő országban buktatta meg a demokratikusan megválasztott kormányt, és azonnal Amerika-barát bábkormányokkal váltotta fel őket. Ma Ukrajnában, Irakban, Afganisztánban, Líbiában, Szíriában, Pakisztánban és Jemenben az Egyesült Államok megismétli régi taktikáját, a proxy, alacsony intenzitású vagy a drónháborúk alkalmazását.
◆ Az amerikai katonai hegemónia számos humanitárius tragédiát okozott. 2001 óta az Egyesült Államok által a terrorizmus elleni küzdelem nevében indított háborúk és katonai műveletek több mint 900 000 emberéletet követeltek, közülük mintegy 335 000 civilét. Milliók sebesültek meg és több tízmilliónyian kényszerültek elhagyni a lakóhelyüket. A 2003-as iraki háború mintegy 200.000-250.000 civil halálát okozta, beleértve több mint 16.000 közvetlenül az amerikai hadsereg által megölt személyt, és több mint egymillió embert tett hajléktalanná.
Az Egyesült Államok tevékenységének következtében 37 millió ember menekült el a lakhelyéről világszerte. Csak a szíriai menekültek száma 2012 óta megtízszereződött. 2016 és 2019 között 33 584 civil halálát dokumentálták a szíriai harcokban, köztük 3833-an az Egyesült Államok vezette koalíció bombázásainak estek áldozatul, akiknek a fele nő és gyermek volt. A Public Broadcasting Service (PBS) 2018. november 9-én arról számolt be, hogy csak az amerikai erők Rakka ellen indított légicsapásai 1600 szíriai civilt öltek meg. A két évtizedes afganisztáni háború tönkretette az országot. Az amerikai katonai műveletekben összesen 47 000 afgán civil és 66 000-69 000 afgán katona és rendőr halt meg. Ezeknek az embereknek semmi közük sem volt a szeptember 11-i támadásokhoz, és több mint 10 millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására. Az afganisztáni háború lerombolta az ottani gazdasági fejlődés alapjait, és az afgán népet nyomorba taszította. A 2021-es "kabuli bukás" után az Egyesült Államok bejelentette, hogy befagyasztja az afgán központi bank mintegy 9,5 milliárd dolláros vagyonát, amit sokan "színtiszta fosztogatásnak" tekintettek.
2022 szeptemberében Szulejmán Soylu török belügyminiszter egy nagygyűlésen megjegyezte, hogy az Egyesült Államok proxy-háborút vívott Szíriában, Afganisztánt ópiummezővé és heroingyárrá változtatta, Pakisztánt zűrzavarba taszította, Líbiát pedig szüntelen polgárháborúba kényszerítette. Az Egyesült Államok mindent megtesz, hogy kirabolja és rabszolgasorba taszítsa minden olyan ország népét, amely természeti kincsekkel és erőforrásokkal rendelkezik.
Az Egyesült Államok a háborúban is megdöbbentő módszereket alkalmaz. A koreai háború, a vietnami háború, az Öböl-háború, a koszovói háború, az afganisztáni háború és az iraki háború során az Egyesült Államok hatalmas mennyiségű vegyi és biológiai fegyvert, valamint kazettás bombákat, gyújtó bombákat, grafitbombákat és szegényített urániumot tartalmazó bombákat vetett be, hatalmas károkat okozva a polgári létesítményekben, számtalan civil áldozatéletét követelve és tartós környezetszennyezést okozva.
III. Gazdasági hegemónia - fosztogatás és kizsákmányolás
A második világháború után az Egyesült Államok vezette a Bretton Woods-i rendszer, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank létrehozására irányuló erőfeszítéseket, amelyek a Marshall-tervvel együtt kialakították az amerikai dollár köré összpontosító nemzetközi monetáris rendszert. Az Egyesült Államok a nemzetközi gazdasági és pénzügyi szektorban is intézményi hegemóniát alakított ki a nemzetközi szervezeteken belüli súlyozott szavazási rendszereinekmegalkotásával- beleértve a "85 százalékos többséggel történő jóváhagyást" -, valamint hazai kereskedelmi törvényeinek és szabályozásának manipulálásával. A dollárnak a fő nemzetközi tartalékvaluta státuszát kihasználva az Egyesült Államok lényegében "seigniorage"-t szed be a világ minden tájáról; a nemzetközi szervezetek feletti ellenőrzését felhasználva pedig más országokat kényszerít arra, hogy Amerika politikai és gazdasági érdekeit szolgálják.
◆ Az Egyesült Államok a "seigniorage" segítségével használja ki a világ gazdagságát. Egy 100 dolláros bankjegy előállítása mindössze 17 centbe kerül, de más országoknak 100 dollárnyi tényleges árut kellett felajánlaniuk, hogy hozzájussanak egy ilyen bankjegyhez. Már több mint fél évszázaddal ezelőtt rámutattak arra, hogy az Egyesült Államok a dollárja által létrehozott, könnyek és erőfeszítések nélküli pénzeszköz, mértéktelen kiváltságokat biztosít a számára. Az USA ezt az értéktelen bankjegyet más nemzetek erőforrásainak és termelési kapacitásainak kifosztására használta.
◆ Az amerikai dollár hegemóniája a világgazdaság instabilitásának és bizonytalanságának fő forrása. A COVID-19 világjárvány idején az Egyesült Államok visszaélt globális pénzügyi hegemóniájával, és dollárbilliókat injektált a világpiacra, miközben más országok, különösen a feltörekvő gazdaságokat kényszerített arra, hogy ők fizessék meg ennek az árát. 2022-ben a Fed véget vetett az ultrarugalmas monetáris politikájának, és agresszív kamatemelésre tért át, ami zavart okozott a nemzetközi pénzpiacon, és más valuták, például az euró jelentős leértékelődését okozta. Több valuta értéke is 20 éves mélypontra zuhant. Ennek következtében számos fejlődő országot kihívás elé állított a magas infláció, a valuta leértékelődése és a tőkekiáramlás. Pontosan ez volt az, amire Nixon pénzügyminisztere, John Connally mondta egyszer önelégülten, hogy "a dollár a mi valutánk, de a ti problémátok".
◆ A nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezetek feletti ellenőrzésével az Egyesült Államok további feltételeket szab a más országoknak nyújtott segítségadáshoz. Az amerikai tőkebeáramlás és spekuláció akadályainak csökkentése érdekében a kedvezményezett országoknak elő kell mozdítaniuk a pénzügyi liberalizációt és meg kell nyitniuk a pénzügyi piacokat, hogy gazdaságpolitikájuk összhangban legyen Amerika stratégiájával. A Review of International Political Economy szerint az IMF által 1985 és 2014 között 131 tagországának nyújtott 1550 adósságkönnyítési programmal együtt nem kevesebb, mint 55 465 további politikai feltételt szabtak.
◆ Az Egyesült Államok szándékosan gazdasági kényszerrel nyomja el ellenfeleit. Az 1980-as években a Japán által jelentett gazdasági fenyegetés kiküszöbölése, valamint a Japán által jelentett gazdasági fenyegetés ellenőrzése és felhasználása érdekében Amerika stratégiai célja, a Szovjetunióval való szembeszállás és a világ feletti uralmának megszerzése érdekében az Egyesült Államok hegemón pénzügyi hatalmát Japán ellen fordította, és megkötötte a Plaza-megállapodást. Ennek eredményeként a jen felértékelődött, és Japánra nyomást gyakoroltak, hogy nyissa meg pénzügyi piacát és reformálja meg pénzügyi rendszerét. A Plaza-megállapodás súlyos csapást mért a japán gazdaság növekedési lendületére, és Japán megrekedt a később "három elveszett évtizednek" nevezett időszakban.
◆ Amerika gazdasági és pénzügyi hegemóniája geopolitikai fegyverré vált. Az egyoldalú szankciókat és a "hosszú karú joghatóságot" megduplázva az Egyesült Államok olyan hazai törvényeket hozott, mint a nemzetközi gazdasági vészhelyzeti hatalomról szóló törvény, a globális Magnitsky emberi jogi elszámoltathatósági törvény és az Amerika ellenfeleinek szankciókkal való visszaszorításáról szóló törvény. Egy sor végrehajtási rendeletet vezetett be egyes országok, szervezetek vagy személyek szankcionálására. A statisztikák azt mutatják, hogy a külföldi szervezetek elleni amerikai szankciók 2000 és 2021 között 933 százalékkal nőttek. Csak a Trump-kormányzat több mint 3900 szankciót vezetett be, ami a négy év alatt napi három szankciót jelent. Eddig az Egyesült Államok a világ közel 40 országával szemben vezetett be vagy foganasított gazdasági szankciókat, köztük Kubával, Kínával, Oroszországgal, a KNDK-val, Iránnal és Venezuelával szemben, ami a világ lakosságának közel felét érinti. Az "Amerikai Egyesült Államok" a "szankciók Egyesült Államokává" vált. A "hosszú karú joghatóság" pedig nem lett más, mint az Egyesült Államok eszköze arra, hogy az államhatalmi eszközeit a gazdasági versenytársak elnyomására és a normális nemzetközi üzletmenetbe való beavatkozásra használja. Ez komoly eltérés a liberális piacgazdaság elveitől, amelyekkel az Egyesült Államok régóta büszkélkedik.
IV. Technológiai hegemónia - monopólium és elnyomás
Az Egyesült Államok arra törekszik, hogy más országok tudományos, technológiai és gazdasági fejlődését elrettentse a monopolizált hatalom, az elnyomó intézkedések és a technológiai korlátozások révén a csúcstechnológiai területeken.
◆ Az Egyesült Államok a védelem nevében monopolizálja a szellemi tulajdont. Kihasználva más országok, különösen a fejlődő országok gyenge helyzetét a szellemi tulajdonjogok terén, valamint az intézményi ürességet az érintett területeken, az Egyesült Államok a monopólium révén túlzott profitot termel. 1994-ben az Egyesült Államok a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodást (TRIPS) erőltette rá a nemzetközi közösségre, és ezzel a szellemi tulajdon védelmében amerikanizált folyamatokat és szabványokat kényszerített ki, hogy megpróbálja megszilárdítani a technológia monopóliumát.
Az 1980-as években a japán félvezetőipar fejlődésének megfékezése érdekében az Egyesült Államok "301" vizsgálatot indított el és azzal fenyegetőzött, hogy Japán kereskedelmét tisztességtelen tevékenységnek bélyegzi. Az USA megtorló vámokat vetett ki, így kényszerítve Japánt az amerikai-japán félvezetőipari megállapodás aláírására. Ennek eredményeként a japán félvezetőgyártó vállalatok szinte teljesen kiszorultak a globális versenyből, és piaci részesedésük 50 százalékról 10 százalékra esett vissza. Eközben az amerikai kormány támogatásával számos amerikai félvezetőgyártó vállalat élt a lehetőséggel, és nagyobb piaci részesedésre tett szert.
◆ Az Egyesült Államok fegyverré változtatja a technológiai kérdéseket, és ideológiai eszközként használja őket. A nemzetbiztonság fogalmát túlfeszítve az Egyesült Államok állami hatalmat mozgósított a kínai Huawei vállalat elnyomására és szankcionálására, korlátozta a Huawei termékeinek az amerikai piacra való belépését, leállította a chipek és operációs rendszerek szállítását, és kényszerített más országokat, hogy tiltsák meg a Huaweinek a helyi 5G hálózatépítést. Még Kanadát is rábeszélte, hogy indokolatlanul vegye őrizetbe a Huawei pénzügyi igazgatóját, Meng Wanzhou-t.
Az Egyesült Államok kifogások egész sorát találta ki, hogy a globális versenyképességgel rendelkező kínai csúcstechnológiai vállalatokkal szemben fellépjen, és több mint 1000 kínai vállalatot helyezett szankciós listákra. Emellett az Egyesült Államok a biotechnológia, a mesterséges intelligencia és más csúcstechnológiák ellenőrzését is bevezette, megerősítette az exportkorlátozásokat, szigorította a befektetések átvilágítását, elnyomta a kínai közösségi médiaalkalmazásokat, például a TikTokot és a WeChatet, és lobbizott Hollandiánál és Japánnál, hogy korlátozzák a chipek és a kapcsolódó berendezések vagy technológiák Kínába irányuló exportját. Az Egyesült Államok a Kínában élő, vagy az ott dolgozó technológiai szakemberekkel kapcsolatos politikájában is kettős mércét alkalmaz. A kínai kutatók háttérbe szorítása és elnyomása érdekében 2018 júniusa óta lerövidítették a vízum érvényességét a bizonyos csúcstechnológiához kapcsolódó szakterületeken szakosodott kínai diákok számára, többször előfordultak olyan esetek, amikor az Egyesült Államokba csereprogramokra és tanulmányokra utazó kínai tudósokat és diákokat indokolatlanul elutasították és zaklatták, és nagyszabású vizsgálatot folytattak az Egyesült Államokban dolgozó kínai tudósok ellen is.
◆ Az Egyesült Államok a demokrácia védelmének nevében megszilárdítja technológiai monopóliumát. A technológiára épülő kis blokkok, például a "chipszövetség" és a "tiszta hálózat" létrehozásával az Egyesült Államok "demokrácia" és "emberi jogok" címkéket ragasztott a csúcstechnológiára, és a technológiai kérdéseket politikai és ideológiai kérdéssé változtatta, hogy ürügyeket fabrikáljon a más országokkal szembeni technológiai blokádjára. 2019 májusában az Egyesült Államok 32 országot hívott meg a Cseh Köztársaságban megrendezett prágai 5G biztonsági konferenciára, és kiadta a prágai javaslatot, hogy megpróbálja kizárni Kína 5G termékeit. 2020 áprilisában Mike Pompeo akkori amerikai külügyminiszter bejelentette az "5G tiszta útját", egy olyan tervet, amelynek célja technológiai szövetség kiépítése az 5G területén olyan partnerekkel, akiket a demokráciával kapcsolatos közös ideológiájuk és a "kiberbiztonság" védelmének szükségessége köt össze. Az intézkedéssorozat lényegében az Egyesült Államok kísérlete arra, hogy technológiai szövetségeken keresztül fenntartsa technológiai hegemóniáját.
◆ Az Egyesült Államok visszaél technológiai hegemóniájával a kibertámadások és a lehallgatások révén. Az Egyesült Államok már régóta ismert a "hackerek birodalmaként", világszerte féktelen kibertámadásokat és adatlopásokat hajt végre. Az USA mindenféle eszközzel rendelkezik a mindent átható kibertámadások és megfigyelések érvényesítésére, beleértve az analóg bázisállomások jeleinek felhasználását a mobiltelefonokhoz való hozzáféréshez adatlopás céljából, a mobilalkalmazások manipulálását, a felhőszerverekbe való behatolást és a tenger alatti kábeleken keresztül történő lopást. A lista a végtelenségig folytatható.
Az amerikai megfigyelési tevékenység válogatás nélkül zajlik. Mindenki lehet a megfigyelésének célpontja, legyen az rivális vagy szövetséges, sőt még olyan szövetséges országok vezetője is, mint Angela Merkel volt német kancellár és több francia elnök. Az Egyesült Államok által indított kibermegfigyelések és támadások, mint például a "Prism", a "Dirtbox", az "Irritáló szarv" és a "Telescreen Operation" mind azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok szorosan figyelemmel kíséri szövetségeseit és partnereit. A szövetségesek és partnerek ilyen jellegű lehallgatása már világszerte sok felháborodást váltott ki. Julian Assange, az amerikai megfigyelési programokat leleplező Wikileaks weboldal alapítója azt mondta, hogy "ne várjuk el egy globális megfigyelő szuperhatalomtól, hogy becsülettel vagy tisztelettel járjon el. Csak egy szabály van: nincsenek szabályok".
V. Kulturális hegemónia – Hamis narratívák terjesztése
Az amerikai kultúra globális terjeszkedése fontos része az amerikai külső stratégiának. Az Egyesült Államok gyakran használta kulturális eszközeit arra, hogy megerősítse és fenntartsa hegemóniáját a világban.
◆ Az Egyesült Államok az amerikai értékeket beágyazza termékeibe, például a filmekbe. Az amerikai értékek és az életstílus a filmjeihez és tévéműsoraihoz, kiadványaihoz, médiatartalmaihoz és a kormány által finanszírozott nonprofit kulturális intézmények programjaihoz kötött termék. Ezáltal olyan kulturális és közvéleményi teret alakít ki, amelyben az amerikai kultúra uralkodik és fenntartja a kulturális hegemóniát. John Yemma amerikai tudós A világ amerikanizálódása című cikkében leleplezte az amerikai kulturális expanzió igazi fegyvereit: Hollywoodot, a Madison Avenue arculattervezési gyárait, valamint a Mattel Company és a Coca-Cola gyártósorait.
Az Egyesült Államok különböző eszközöket használ kulturális hegemóniájának megtartására. Az amerikai filmek ma már a világpiaci részesedés több mint 70 százalékát foglalják el. Az Egyesült Államok ügyesen kihasználja kulturális sokszínűségét, hogy különböző etnikumokat szólítson meg.
◆Az amerikai kulturális hegemónia nemcsak "közvetlen beavatkozásban", hanem "kiszivárogtatott információkban" és "a világ harsonájaként" is megmutatkozik. Az USA által uralt nyugati médiának különösen fontos szerepe van abban, hogy a globális közvéleményt az USA más országok belügyeibe való beavatkozásának során a javára formálja.
Az amerikai kormány szigorúan cenzúrázza az összes közösségi médiavállalatot, és követeli az engedelmességüket. Elon Musk, a Twitter vezérigazgatója 2022. december 27-én elismerte, hogy az összes közösségi médiaplatform együttműködik az amerikai kormánnyal a tartalmak cenzúrázása érdekében - jelentette a Fox Business Network. Az Egyesült Államokban a közvéleményt a kormány beavatkozásának vetik alá, hogy korlátozzák az összes kedvezőtlen megjegyzést. A Google gyakran eltünteti az oldalakat.
Az amerikai védelmi minisztérium manipulálja a közösségi médiát. 2022 decemberében a The Intercept, egy független amerikai oknyomozó weboldal feltárta, hogy 2017 júliusában Nathaniel Kahler, az amerikai Központi Parancsnokság tisztviselője utasította a Twitter közpolitikai csapatát, hogy egy általa küldött listán 52 arab nyelvű fiók jelenlétét növeljék, amelyek közül hatnak elsőbbséget kellett élveznie. A hat közül az egyik a jemeni amerikai dróntámadások igazolására szolgált, például azt állítva, hogy a támadások precízek voltak, és csak terroristákat öltek meg, civileket nem. Kahler utasítása nyomán a Twitter ezeket az arab nyelvű fiókokat egy "fehér listára" tette, hogy bizonyos üzeneteket felerősítsen.
◆ Az Egyesült Államok kettős mércét alkalmaz a sajtószabadsággal kapcsolatban. Brutálisan elnyomja és különböző eszközökkel elhallgattatja más országok médiáját. Az Egyesült Államok és Európa kitiltja országaiból a mainstream orosz médiát, például a Russia Todayt és a Szputnyikot. Az olyan platformok, mint a Twitter, a Facebook és a YouTube nyíltan korlátozzák Oroszország hivatalos beszámolóit. A Netflix, az Apple és a Google eltávolította az orosz csatornákat és alkalmazásokat szolgáltatásaikból és alkalmazásboltjaikból. Példátlanul drákói cenzúrát alkalmaznak az Oroszországgal kapcsolatos tartalmakra.
◆ Az Egyesült Államok visszaél kulturális hegemóniájával, hogy a szocialista országokban "békés fejlődést" szítson. Hírmédiát és kulturális szervezeteket hoz létre a szocialista országokat célba véve. Megdöbbentő mennyiségű közpénzt önt a rádió- és televíziós hálózatokba, hogy támogassa ideológiai beszivárgásukat, és ezek a szócsövek éjjel-nappal, tucatnyi nyelven bombázzák a szocialista országokat gyújtogató propagandájukkal.
Az Egyesült Államok a félretájékoztatást lándzsaként használja más országok megtámadására, és egy ipari láncot épített köré: vannak csoportok és egyének, akik történeteket találnak ki, és világszerte házalnak velük, hogy a szinte korlátlan pénzügyi források felhasználásával félrevezessék a közvéleményt.
Következtetés
Míg az igazságos ügy széles körű támogatást nyer bajnokának, addig az igazságtalan ügy üldözőjét kitaszítottnak ítéli. A hegemón, uralkodó és zsarnoki gyakorlat, amely az erőt a gyengék megfélemlítésére használja, másoktól erőszakkal és cselekkel elveszi a pénzt, és zéróösszegű játékot játszik, súlyos károkat okoz. A béke, a fejlődés, az együttműködés és a kölcsönös előnyök történelmi tendenciái megállíthatatlanok. Az Egyesült Államok hatalmával felülírja az igazságot, azt lábbal tiporja és csak önös érdekeit szolgálja. Ezek az egyoldalú, egoista és regresszív hegemón gyakorlatok a nemzetközi közösség részéről növekvő, heves kritikát és ellenállást váltottak ki.
Az országoknak tisztelniük kell egymást, és egyenrangú félként kell kezelniük partnereiket. A nagy országoknak státuszukhoz méltó módon kellene viselkedniük, és vezető szerepet kellene vállalniuk az államközi kapcsolatok új modelljének megvalósításában, amely párbeszédet és partnerséget, nem pedig konfrontációt vagy szövetséget tartalmaz. Kína ellenzi a hegemonizmus és az ilyen jellegű hatalmi politika minden formáját, és elutasítja a más országok belügyeibe való beavatkozást. Az Egyesült Államoknak komoly lelkiismeretvizsgálatot kell tartania. Kritikusan meg kell vizsgálnia, hogy mit tett, el kell engednie arroganciáját és előítéleteit, és fel kell hagynia hegemón, uralkodó és zsarnoki gyakorlatával.
