Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1191.

1191.

Őstörténetünk előzi ókorunkat,

utóbbi középkorunkat, külön-külön

lehetséges érdemben beszélni róluk,

bár eddig különböző okból jobbára

összemosták e korszakainkat, hamis

eredményre jutottak, későbbieket

helyezve korábbinak fenntartott polcra,

mintha minekünk nem lett volna ókorunk,

se középkorunk igazán, monda szinten

megjelenő adatokból építkezve

készült el szinte legkésőbbi időben

megjelent múltban szerepeltetett népünk,

de nem tisztázva sem a létszáma,

sem megszületésének pontos helyszíne,

a hozzávetőlegesség nyert nagy teret,

vélt vagy valós hasonlóságok medrében,

modernkori megfigyeléseket vissza-

vetítve a távoli időkbe, máshol

látottakat miránk alkalmazva, sosem

bizonyítva, hogy kire hatott, milyen

volt valóban egy találmány terjedése,

és mikor történt, mennyi ideig tartott,

honnan jött és hová vezetett a hatás.

Más népnek szabad ókorban gyökerezni,

csak nekünk nem, holott itt a latin nyelvet

ötszáz évvel tovább beszéltük, mint akik

újlatinnal örökösnek számítanak,

vagy hatalomban szereplőket osztályoz

utókor, a mieinket kirekesztve

a szalonképességből, kereszténységből,

kinyomva innen, mai szülőföldünkről,

messze földről idevándoroltatva, s mint

hontalan földönfutót megbélyegezve,

egész népet azonosítva kisszámú

katonasággal kimondatlanul, de csak

a hódítókról hírt adva, őket minden-

áron befeketítve, a dolgos népről

nem beszélve, akiknek műveltsége volt 

mindannak alapja, szolgáltatott magas

színvonalon haladáshoz kellő erőt,

„emberanyagot” a honvédségbe, fémet

a fegyverekhez és kovácsokat, nem is

szólva elvont szellemi téren látszó nagy

fölényről, erkölcsi kiteljesedésről.

Mindez nincs, nem lehet előzmények nélkül,

csak helyben gyökerezve van magyarázat

minden vívmányunkra, aminek meglétét

is elvitatták tőlünk, s el is lophatták,

ha helyünkön magukat itt toroztatták,

időnket modern korig homályosítva,

nem szakaszolva valós eseményekkel

egyeztetve, s így őstörténettel pótolt

lett ókorunk s középkorunk első fele,

mi kijár nekünk mai tudatunk gazdag

tartalmaként, de el kell különítenünk,

hisz másoknak is mi adtuk eredendően.