Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1191.
1191.
Őstörténetünk előzi ókorunkat,
utóbbi középkorunkat, külön-külön
lehetséges érdemben beszélni róluk,
bár eddig különböző okból jobbára
összemosták e korszakainkat, hamis
eredményre jutottak, későbbieket
helyezve korábbinak fenntartott polcra,
mintha minekünk nem lett volna ókorunk,
se középkorunk igazán, monda szinten
megjelenő adatokból építkezve
készült el szinte legkésőbbi időben
megjelent múltban szerepeltetett népünk,
de nem tisztázva sem a létszáma,
sem megszületésének pontos helyszíne,
a hozzávetőlegesség nyert nagy teret,
vélt vagy valós hasonlóságok medrében,
modernkori megfigyeléseket vissza-
vetítve a távoli időkbe, máshol
látottakat miránk alkalmazva, sosem
bizonyítva, hogy kire hatott, milyen
volt valóban egy találmány terjedése,
és mikor történt, mennyi ideig tartott,
honnan jött és hová vezetett a hatás.
Más népnek szabad ókorban gyökerezni,
csak nekünk nem, holott itt a latin nyelvet
ötszáz évvel tovább beszéltük, mint akik
újlatinnal örökösnek számítanak,
vagy hatalomban szereplőket osztályoz
utókor, a mieinket kirekesztve
a szalonképességből, kereszténységből,
kinyomva innen, mai szülőföldünkről,
messze földről idevándoroltatva, s mint
hontalan földönfutót megbélyegezve,
egész népet azonosítva kisszámú
katonasággal kimondatlanul, de csak
a hódítókról hírt adva, őket minden-
áron befeketítve, a dolgos népről
nem beszélve, akiknek műveltsége volt
mindannak alapja, szolgáltatott magas
színvonalon haladáshoz kellő erőt,
„emberanyagot” a honvédségbe, fémet
a fegyverekhez és kovácsokat, nem is
szólva elvont szellemi téren látszó nagy
fölényről, erkölcsi kiteljesedésről.
Mindez nincs, nem lehet előzmények nélkül,
csak helyben gyökerezve van magyarázat
minden vívmányunkra, aminek meglétét
is elvitatták tőlünk, s el is lophatták,
ha helyünkön magukat itt toroztatták,
időnket modern korig homályosítva,
nem szakaszolva valós eseményekkel
egyeztetve, s így őstörténettel pótolt
lett ókorunk s középkorunk első fele,
mi kijár nekünk mai tudatunk gazdag
tartalmaként, de el kell különítenünk,
hisz másoknak is mi adtuk eredendően.
