Omladozik az „angloszféra”? – Az új ausztrál kormány nem akar harcolni Kínával

Vukics Ferenc jegyzete

„Az ellenséget mindig félre kell vezetni, a széles körű közvéleményt is félre lehet vezetni néha a saját érdekében, a szövetségest azonban sosem szabad becsapni.” – Winston Churchill

A jelenlegi, feszültségekkel terhelt világban nagyon nehéz jó hírekre találni. Talán most sikerült egy kicsit a komor felhőket arrébb pöckölni. Az elmúlt hónapokban azt láthattuk, hogy az Egyesült Államok nagyon „szorosra” vonta szövetségi kapcsolatait, és ebben a törekvésében elsődlegesen az angolszász hatalmak támogatták a Biden-kormányzatot. Azt se felejtsük el, hogy az angolszász országokra korlátozódó Öt Szem (Five Eyes) hírszerzői közösség (USA, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland) gyakorlatilag a második világháború óta olajozottan működik.

Az ausztrálokat sokan az USA „háborús kutyáiként” tartották számon, ezért is nagyszerű hír, hogy az új ausztrál kormány békeközvetítőként akar fellépni Washington és Peking konfliktusában.

Kevin Rudd megválasztása Ausztrália washingtoni nagykövetévé kétségkívül arról szól, hogy Canberra továbbra is fontosnak tartja az Egyesült Államokkal való kapcsolatát. A volt miniszterelnök Ruddot nemcsak Ausztrália egyik legjelentősebb politikusának tartják, korábban az ENSZ főtitkárának lehetséges jelöltjeként is megnevezték. Folyékonyan beszéli a mandarint, és a Nyugat egyik vezető Kína-szakértőjeként tartják számon, így új szerepe is arra utal, hogy országa fontosnak tartja a Washington és Peking közötti stabil kapcsolatot. Pontosan erre a szerepre célzott közvetlenül a Joe Biden elnökkel való április 19-i találkozója után, amikor hivatalosan bemutatta nagyköveti megbízólevelét.

"...Az Egyesült Államok barátainak és szövetségeseinek, valamint a Kínával régóta fennálló partnerséget ápoló országoknak az a kihívása és felelőssége, hogy mindkét kormánnyal együttműködve megnézzük, mit tehetünk annak érdekében, hogy segítsük az amerikai–kínai kapcsolat stabilizálódását".

Ezek a kijelentések tükrözik az Anthony Albanese miniszterelnök vezette munkáspárti kormány külpolitikai doktrínáját is.

Canberra külügyminisztere, Penny Wong, korábban a Washington és Peking közötti regionális fellángolás katasztrofális következményeire figyelmeztetett. Nemrégiben Wong hangsúlyozta, hogy kormányának törekvése a "stratégiai egyensúly" megteremtése a régióban, amely mentes egyetlen hatalom dominanciájától.

Ez a megközelítés éles ellentétben áll a korábbi liberális kormány által követettel.

A Scott Morrison korábbi miniszterelnök vezette kormány – más, Peking által ellenségesnek tekintett lépések mellett – megkötötte a vitatott AUKUS-megállapodást, amely Canberrának hozzáférést biztosít az amerikai és brit atom-tengeralattjáró-technológiához, és csatlakozott az úgynevezett Négyeshez – egy négytagú csoporthoz az Egyesült Államokkal, Japánnal és Indiával. Peking mindkét csoportot az Indo-Csendes-óceán térségi kínai befolyás megfékezésére és ellensúlyozására irányuló, szélesebb körű amerikai stratégia kulcsfontosságú részének tekinti.

Az akkori kormány magas rangú tisztviselői azt is vállalták, hogy csatlakoznak Washingtonhoz egy Pekinggel Tajvanért vívott jövőbeli háborúban.

A munkáspárti kormány a hatalomra kerülése óta igyekezett megnyugtatni a Biden-kormányt, hogy Canberra továbbra is elkötelezett mind az AUKUS, mind a Négyes mellett – sőt, Albanese lesz a házigazdája a Négyes következő, május 24-én Sydneyben tartandó csúcstalálkozójának. A Fehér Ház megerősítette, hogy Biden részt fog venni, miután Japánban részt vesz a G7-ek csúcstalálkozóján.

Az új kormány azonban azt is világossá tette, hogy tiszteletben tartja Kína "vörös vonalait", különösen Tajvannal kapcsolatban.

A Bloombergnek adott tavalyi interjújában Canberra védelmi minisztere, Richard Marles egyértelműen kijelentette, hogy országa nem támogatja Tajvan függetlenségét, és továbbra is szilárdan elkötelezett az egy Kína-politika mellett.

Nemrégiben Marles hangsúlyozta, hogy országa nem tett semmilyen kötelezettségvállalást az Egyesült Államoknak arra vonatkozóan, hogy részt venne egy esetleges háborúban Kínával Tajvan miatt.

"A munkáspárti kormány sokkal árnyaltabb megközelítést alkalmaz" – mondta John Coyne, az Ausztrál Stratégiai Politikai Intézet elemzője a Responsible Statecraftnak. A jelenlegi kormány Kína-politikája, a biztonságot és szuverenitást érintő kérdésekben való kétoldalú elkötelezettség ellenére "kevésbé sólyomszerű (háborúpárti)".

Ebben az összefüggésben Rudd kinevezése különös jelentőséggel bír. Miközben nyíltan hangot adott aggodalmának Kína fokozott magabiztossága és Hszi Csin-ping elnök "farkasharcos diplomáciája" miatt, és arra is figyelmeztetett, hogy Peking esetleg erőszakot alkalmazhat Tajvan elfoglalására,

élesen bírálta az előző kormány keményvonalas és eszkalációs retorikáját is.

Rudd következetesen kiállt a Kínához fűződő kapcsolatok stabilizálása mellett, amely hozzáállást Canberra talán remélhetőleg Washingtonba is exportálni tudja. Ez nagyon fontos lehetőség, tekintettel Washington saját militarista tendenciáira és a kétpárti Kína-fóbia erősödésére az amerikai kongresszusban.

Az év elején az amerikai légierő egyik magas rangú tábornoka azt jósolta, hogy már 2025-ben háború törhet ki Kínával Tajvan miatt. Wong külügyminiszter óva intett az általa "őrjöngő vitáknak" nevezett párbeszédektől, amelyek ilyen drasztikus jóslatokra adhatnak okot.

"Amikor Penny Wong a konfliktus elkerülésére szólít fel, úgy vélem, hogy ezek a felszólítások inkább Washingtonra irányulnak" – mondta Allan Behm, az Ausztrália Intézet munkatársa a Responsible Statecraftnak adott interjújában.

"Az Egyesült Államok hajlamos konfliktusokhoz folyamodni, de ezek megoldásában már nem túl jók" – tette hozzá, utalva az Egyesült Államok által vezetett közel-keleti háborúkra.

Mindezeket figyelembe véve úgy tűnik, hogy Rudd megbízatásának fontos része az USA „épelméjűségének a biztosítása”. Volt miniszterelnökként és olyan nemzetközileg ismert személyiségként, aki megfelelő szakértelemmel rendelkezik Kínával kapcsolatban és jól ismeri az amerikai politikai elit gondolkodását, másoknál jobb helyzetben van ahhoz, hogy közelíttetni tudja a jelenleg egyre távolodó álláspontokat.

"Ha valaki olyan van Washingtonban, mint Rudd, akkor legalább lesz valaki, aki az ausztrál kormányt pontosan tájékoztatja arról, hogy mi is folyik ott" – mondja Behm.

Az, hogy Rudd Washingtonba költözik, különösen jó időzítésnek tűnik annak fényében, hogy a munkáspárti kormány hivatalba lépése óta csökkent a Canberra és Peking közötti feszültség. A kapcsolatok javulása máris kézzelfogható előnyökkel járt, mivel

Kína enyhítette az Ausztráliával szemben az előző kormány kemény irányvonala miatt bevezetett szigorú kereskedelmi korlátozásokat.

Sőt, néhány prominens kínai tisztviselő utalt arra, hogy Ausztrália közvetítő szerepet játszhatna az Egyesült Államokkal a nyugati vezetésű blokk és Kína közötti feszültségek csökkentése érdekében. Tavaly decemberben egy magas rangú kínai diplomata, Fu Ying úgy nyilatkozott, hogy Canberra "hídként szolgálhat Kelet és Nyugat között".

A közelmúltban a regionális országok magas rangú tisztviselői is hasonló véleményt fogalmaztak meg. Egy nemrégiben tett ausztráliai látogatása során a szingapúri külügyminiszter azt mondta, hogy Ausztrália jó helyzetben van ahhoz, hogy a Washington és Peking közötti növekvő feszültséget oldva, segítsen a régió biztonságának stabilizálásában.

Ha ez így van, abban Kevin Rudd valószínűleg kulcsszerepet fog játszani. Mivel itt Európában nehéz épelméjű politikust találni nyugaton, most egy ausztrál politikusnak kell szurkolnunk.