1849. október 6. – Szégyen – Örök vesztes (Gavallér János három verse)

 1849. október 6.

Soha! Soha!

Soha nem lesz egy gyékényen

gyilkos és áldozat…

Soha nem szólt kürt, se sortűz,

lelkekért, ártatlan

hazafikért…

Soha! Soha!

Soha nem bírt bosszút állni

a nép, halottakért…

Soha nem szólt kürt, se sortűz,

lelkekért, ártatlan

hazafikért…

Soha! Soha!

Soha nem kértünk árat,

azért mit adtunk,

csak temettük mindig

a halottakat.

Soha, de soha,

ne sóhajtsanak a nemzetek,

míg a mi sóhajunkat

nem hallja szívük!

2010. 10. 06.

szégyen

néztek, s szégyellem én, én létem,

nincs más; üvöltés-végtelen

társalgás-közügy célkeresztben

agyongyötört félsz,

s még dobog, táplál

a béka fenekén,

van szívem

halhatatlan szeretet pillér-pillanat

suhant a születéstől a sírig,

köt mindannyiótokhoz

az élet

2021. 10. 06.

Örök vesztes

Volnék virág, fűszál, vagy fa,

mozdulatlan lét,

hogy a fájdalom szótlan

huzatként járná át testem!

2021. 10. 08.