Három vers: Szentmagyarság!, Új tender, Szomjas madarak

Ott vérzik a szívem a porban, / ahol a csorda járt egykor. Ott, néha esőisten sirat, / eláztat, röghöz ragasztott. Elkopott bizalomban fürdet, / semmit sem ér a tiszta szív, hisz, kosz fed már emberutakat, / bárhová fordulsz, viadukt robban ember és ember között. / Árkokon nincs már átjáró. Éhesen hízó kisgömböcök / pecsenyéje sül, durranó léggömb-hajót fúj új tender, / s a kikötőt elfújta a szél.

Szentmagyarság!

(Szállj madár Bösztörpusztára) Vidd közéjük szívem dobbanását! Minden házhoz vidd, Emese álmát! Fújj leheletet szempillájukra, Hozz boldogságot szent országunkra! Vidd illanó gondolat, vidd az álmot, Gyújts minden szívben világosságot! Szentvérszerződés növessze lelkük, Becsület szelleme táplálja szívük! Vidd közéjük forrás, életnek vizét, Föld mélyéről szomjoltó élet ízét! Vidd közéjük hajnal, vidd a nyugalmat, A létezést, a harmatot, a nappalt! Vidd közéjük a mindenség vágyát: Embert ölelő ember nyugalmát! Vidd közéjük a békét, megértést! Vidd közéjük az emberi érzést! Érzés, érzés uralja az embert! Pusztuljon minden féreg-gazember! Köpönyegbe fúljon a varázsló! Égjen a tűz! Emberszív parázsló! Éledjen vérbeoltott igazság, Lelkünkben hordozott Szentmagyarság! Éledjen az ember-lélek-szellem: Az élet Istenszellem szelleme! Vidd közéjük ég, vidd Isten áldását! Viruljon ki a szív, győzzön az igazság! Égig érjen lobogó tűz lángja, Égjen a magyarok igazsága! 2009.08.17.

Új tender Ott vérzik a szívem a porban, ahol a csorda járt egykor. Ott néha esőisten sirat, eláztat, röghöz ragasztott. Elkopott bizalomban fürdet, semmit sem ér a tiszta szív, hisz kosz fed már emberutakat, bárhová fordulsz, viadukt robban ember és ember között. Árkokon nincs már átjáró. Éhesen hízó kisgömböcök pecsenyéje sül, durranó léggömb-hajót fúj új tender, s a kikötőt elfújta a szél. 2018.08.15.

Szomjas madarak

Apám sem tudott lojális lenni, semmi embertelenségre. Anyám sem tudott semmiben bízni, nevelt mégis szeretetre.

Gyökereim mint szomjas madarak végtelen égen keringnek, mocsarak szennyes láp-maradványa bennem a lét szeretete.

Kihalt törvények rabszolgájaként vergődök, embertelenül versenyző sikerorientáltként bűvöletben létezőktől! Apám, Anyám, nekünk csak ez jutott: Mából kiűzött sorsutak, szennyezett levegőben, mint halott sóhajok, élő gondolat.