Levél Heller Ágnesnek (Minket ugyanis nem érdekel a liberális demokrácia)
A közelmúltban Ön mint a Teremtő kifürkészhetetlen akaratából magyarul (is) beszélő filozófus, azt írta a New York Times hasábjain, hogy Magyarországon diktatúra van. Erről pedig nem mások tehetnek, mint maguk a magyarok, akiknek történelmi hajlamuk van a szolgalelkűségre, és akik – néhány értelmiségit kivéve – nem dolgoztak, nem harcoltak, és egyáltalán: semmit sem tettek a szabadságért, az csak úgy az ölükbe pottyant 1990-ben. Nos, kedves Heller Ágnes, engedje meg, hogy néhány mondatban reagáljak az írására! Magyarországon egyrészt nincsen diktatúra. Ha az lenne, egy ilyen írásért kivernék a szemét, lerugdosnák a veséjét, és kilöknék egy autóból valahol Budán, mint tették ezt annak idején Fekete István magyar íróval, így hozván tudomására, hogy jobb lesz, ha a kommunisták 1919-ben viselt dolgai helyett a továbbiakban inkább Vukról és Keléről írogat. Alternatív megoldásként esetleg évekre börtönbe zárnák, vagy rögtön felkötnék. Erre is lehetne példákat hozni, nem egyet, nem kettőt. Nem, Magyarországon diktatúra legutóbb 1945 után, 1990-ig volt. Előtte pedig 1919-ben. Mindkettőt azoknak a szellemi elődei követték el, akik most a leghangosabban diktatúráznak, és féltik a „hazát”, ami nekik éppenséggel nincsen. És akik közé Ön is tartozott/tartozik kommunista párttagsági igazolványával és marxista nézeteivel. Másrészt írása beleillik azon nyilatkozatok sorába, amelyek a magyarságot genetikailag alattvalónak, a diktatúra pocsolyájában boldogan dagonyázó, röfögő és moslékot zabáló népnek írják le, vagy amelyek azt hirdetik, hogy ha a zsidó értékeket kivonnák Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bő gatya és a fütyülős barack. Bizonyára Ön is emlékszik ezekre a megnyilvánulásokra. Engedje meg, hogy kifejezzem: magyarként mélyen sértve érzem magam. Harmadrészt hadd nyújtsak Önnek, híres és nagy tudású filozófusnak némi bepillantást egy magyar család elmúlt hetvenéves történetébe. Egy olyan magyar családéba, akinek Ön szerint a szabadság csak úgy az ölébe pottyant. Nagyapámtól ötszáz hektár földet vettek el annak idején, amit sok generáció értékteremtő munkájával folyamatosan szerzett meg ő és az elődei. A földeket éppen akkor vették el, amikor Ön belépett a kommunista pártba, amely a magántulajdon elvételét kitalálta és végrehajtotta. És míg nagyapám a kommunisták elől bujdosott, nagyanyám egyedül nevelte öt gyerekét. Amikor éppen nem a kecskeméti piacra ment, hogy megvegye azt a tojásmennyiséget, ami beszolgáltatásként elő volt írva. Vagy éppen nem a rendőrségen vallatták egész nap, miközben az öt gyerek – a legkisebb kettő-, a legidősebb tízéves – egyedül volt otthon étlen-szomjan.
[if !supportLineBreakNewLine] [endif]
