Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (142) „De ki hiszi komolyan, hogy Oroszország veszít?” ‒ belga miniszterelnök

La Libre Belgique:

„De ki hiszi komolyan, hogy Oroszország veszíteni fog Ukrajnában? Ez egy mese, teljes illúzió.” ‒ belga miniszterelnök

https://archive.ph/jnSQC#selection-1883.0-1893.247
https://www.dhnet.be/actu/belgique/2025/12/03/bart-de-wever-se-confie-dans-le-cadre-prestigieux-du-bozar-dans-la-crise-politique-autour-du-budget-le-roi-ma-aide-WUYE5BHU3ZGCVCJIH5QVBIF7AU/

• „Nem is kívánatos, hogy veszítsen, és instabilitás alakuljon ki egy olyan országban, amely atomfegyverekkel rendelkezik.”

• „Nem a politika alakítja a társadalmat, hanem a társadalom alakítja a politikát.”

• „Ha ezután a „16” után nemzetközi állásom lesz, akkor az mosogatás lesz...”

---

A miniszterelnök hétfő este a Bozarban, a Grandes Conférences Catholiques rangos rendezvényén tartott beszédet. A flamand nacionalista, aki egyébként szerénységéről ismert, személyesebb hangnemben beszélt a 16, rue de la Loi-ban szerzett tapasztalatairól. Bart De Wever miniszterelnököt Dorian de Meeûs, a La Libre Belgique főszerkesztője kérdezte a színpadon. Az eseményt a Grandes Conférences Catholiques szervezte.

Kérdés: A „befagyasztott” orosz vagyon kérdése sok időt és energiát vesz igénybe. Ez igazságos?

‒ A kérdés körül kialakult nyomás hihetetlen. Van egy csapatom, amely éjjel-nappal dolgozik rajta. Nagyszerű sztori lenne: elvenni a gonosz Putyintól a pénzt, és odaadni a jófiúnak, Ukrajnának. De még soha nem fordult elő, hogy egy másik ország befagyasztott vagyonát, szuverén vagyonalapját ellopták volna. Ez az orosz központi bank pénze. Még a második világháború alatt sem foglalták le Németország pénzét. Háború idején a szuverén vagyont befagyasztják. A háború végén pedig a vesztes államnak ezeket a vagyontárgyakat részben vagy egészben át kell adnia a győzteseknek kártérítésként. De ki hiszi komolyan, hogy Oroszország veszíteni fog Ukrajnában? Ez egy mese, teljes illúzió. Nem is kívánatos, hogy veszítsen, és instabilitás alakuljon ki egy olyan országban, amely atomfegyverekkel rendelkezik. És ki hiszi, hogy Putyin nyugodtan elfogadja az orosz eszközök elkobzását? Moszkva tudatta velünk, hogy elkobzás esetén Belgium és én személyesen „örökre” érezni fogjuk a hatását. Ez nekem elég hosszú időnek tűnik... Ez elég hosszú időnek tűnik számomra... Oroszország bizonyos nyugati vagyontárgyakat is elkobozhat: az Euroclear 16 milliárddal rendelkezik Oroszországban. Az összes belga gyár Oroszországban szintén elkobozható. És mi van, ha Fehéroroszország és Kína is elkobozza a nyugati vagyontárgyakat? Gondolkodtunk már ezen? Nem, nem gondoltunk. Megkérdeztem európai kollégáimat, hogy hajlandók-e megosztani Belgium kockázatait. Csak Németország mondta, hogy hajlandó erre... Ha nem osztjuk meg a kockázatokat, mindent megteszek, hogy megakadályozzam ezt a döntést. Mindent. Ha ezután a „16” után nemzetközi állásom lesz, akkor az mosogatás lesz...

A teljes riport itt olvasható. Szerintem nagyon érdekes, ajánlom mindenkinek… (VF)

Bart De Wever: „A költségvetéssel kapcsolatos politikai válságban a király segített nekem…”

A miniszterelnök hétfő este a Bozarban, a Grandes Conférences Catholiques rangos rendezvényén tartott beszédet. A flamand nacionalista, aki egyébként szerénységéről ismert, személyesebb hangnemben beszélt a 16, rue de la Loi-ban szerzett tapasztalatairól.

Bart De Wever miniszterelnököt Dorian de Meeûs, a La Libre Belgique főszerkesztője kérdezte a színpadon. Az eseményt a Grandes Conférences Catholiques szervezte.

A hétfő este összegyűlt közönség a rangos Grandes Conférences Catholiques rendezvényen vajon számított-e ennyi nevetésre? A nap vendége arról volt ismert, hogy komoly, sőt pesszimista szemmel nézi a dolgokat és az embereket. Bart De Wever, az Arizona koalíció miniszterelnöke szellemes megjegyzésekkel és iróniával szórakoztatta a Bozar Henry Le Bœuf termében összegyűlt 2500 nézőt.

Miután a La Libre Belgique főszerkesztője, Dorian de Meeûs, finom és alapos portrét festett róla, a szövetségi kormányfő felszólalt, hogy megvédje többek között a közelmúltban megkötött költségvetési megállapodást. Ezután, amikor Dorian de Meeûs a színpadon kérdéseket tett fel neki, Bart De Wever személyesebb kérdésekre is válaszolt. Íme, ennek a beszélgetésnek a rövidített változata.

‒ Melyik ókori római személyiség inspirálhatja Önt ezekben a nehéz időkben?

‒ A fiatal Bart De Wever habozás nélkül válaszolt volna: Julius Caesar! Ő volt a fiatalkorom bálványa, ez a legyőzhetetlen hadvezér, ez a ravasz politikus, aki gyorsan megragadta a hatalmat és elfojtott minden ellenállást. 55 évesen, igazi hősként halt meg. Én is 55 éves leszek néhány héten belül... Fiatal korom óta sokat fejlődtem, és ma már Augustus császárt csodálom. Ő hozta meg a békét és konszolidálta a birodalmat. Ő a mi társadalmunk atyja. Azonban egyre inkább Marcus Aurelius felé hajlok, mert ő sztoikus császár volt. És jelenleg szükségem van erre a filozófiai irányzatra... Sokat olvastam a sztoicizmusról, és megpróbálom alkalmazni az életemben. Marcus Aureliusnak volt egy trükkje: amikor valaki felidegesítette, magában elszavalta az ábécét. És be kell vallanom, hogy egy húsz órás költségvetési vitán ez segíthet.

‒ Ritka dolog, hogy konzervatívnak vallja magát. Mit jelent ez a kifejezés önnek?

‒ Cicero megfogalmazta a konzervativizmus lényegét: szerinte nem magunkért születtünk, hanem egy társadalomba, amelyet őseink alapítottak és amely értékeken alapul. Nem annyira az egyén számít, sem az állam. A társadalom és az állampolgárság a fontos, valamint mély gyökereink. Ezek a mi szoftvereink: a görög filozófia, a római jog, a humanizmus, a felvilágosodás... Elutasítom a posztmodernizmust, amely szégyent hozott a nyugati identitásra, mintha az csak kolonializmus, rasszizmus és imperializmus lenne.

‒ A gyarmatosítással kapcsolatban Fülöp király a Wilmès-kormány alatt bocsánatot kért Kongótól. Megtehette volna ezt a De Wever-kormány alatt is?

‒ Természetesen. A király mély sajnálatát fejezte ki, és ez nagyon helyes volt tőle. A kongói atrocitások, különösen amikor II. Leopold személyes birtokában voltak, tény. Tudatában kell lennünk annak, ami történt. Ami zavar, hogy ez a lépés soha nem kölcsönös. Például a rabszolgaság esetében. Mindenki ismeri a transzatlanti rabszolgaság történetét, de az arab vagy afrikai rabszolgaságot senki sem ismeri. Az egyetlen dolog, ami a rabszolgaság terén kizárólag a Nyugatra jellemző, az a rabszolgaság eltörlése.

‒ Az N-VA alapszabályának 1. cikke egy független és köztársasági Flandriáért száll síkra. Őszintén szólva, még mindig hisz benne, vagy ez már csak folklór?

‒ Az alapszabály egy párt DNS-e. Ez az alapja. De mindig szembe kell néznie a valósággal. Bismarck azt mondta, hogy a politika a lehetséges, nem pedig a kívánatos művészete. Miért kívánjuk Flandria autonómiáját? Ez összefügg a konzervativizmusról adott válaszommal: hiszek egy olyan társadalomban, amely a polgárok közötti belső párbeszéden alapul. Ehhez pedig szükség van egy országra, egy közös szoftverre, egy közös nyelvre. Mindez hiányzik Belgiumból, amely két demokrácia összességévé vált. Ez az objektív valóság. Ugyanakkor a 2024-es választások eredményével lehetőség nyílt a gazdasági fellendülés politikájának végrehajtására. Nem hiszem, hogy Flandria önmagában cél lenne, csupán a demokrácia és a nép szuverenitásának eszköze. Ha képesek vagyunk a szövetségi szinten szolgálni a népet, akkor azt meg kell tennünk. Az MR és a Les Engagés merész döntést hoztak: búcsút intettek az asszisztenciának és a PS-rendszernek. Ők szövetségesek. Ezzel bizonyítjuk, hogy a flamand nacionalizmus fejlődött – legalábbis egy része. A gyűlölet és a frusztráció nem az én választásom (Bart De Wever a Vlaams Belangra utal, a szerk.).

‒ Sajnálta, hogy Georges-Louis Bouchez, az MR elnöke nem tagja a kormányának. Ma is sajnálja ezt?

‒ Ideológiailag nagyon kedvelem, hasonlítunk egymásra. Nagyon, nagyon, nagyon erős. De a személyisége más, mint az enyém. Nem hiszem, hogy kedveli a sztoicizmust... Ő latin típus. Én pedig nyugodt germán típus vagyok. A kormányban való részvétele előnyökkel és hátrányokkal járt. Az is előnyökkel jár, hogy nincs a kormányban... és hátrányokkal is!

‒ Egy magas rangú belga diplomata a La Libre-nek azt nyilatkozta, hogy Ön „szürreális” miniszterelnök, mert bár flamand nacionalista, nagyon jól képviseli Belgiumot.

‒ Megértem ezt a véleményt. Valószínűleg egy kissé elavult felfogáson alapul, miszerint a flamand mozgalom franciaellenes és belgaellenes lenne. Ez soha nem volt igaz. Ez mindig is karikatúra volt. Antwerpen polgármestereként én is teljesítettem a kötelességemet: megszerveztem a július 21-i és november 11-i ünnepségeket... Sőt, új életet leheltem ezekbe az eseményekbe. A 2030-as bicentenárium igazi lehetőséget kínál arra, hogy megmutassuk országunk gazdasági potenciálját. Egyesek úgy gondolják, hogy rejtett szándékaim vannak, de ez egyáltalán nem igaz. El kell vállalni a feladatot. Be kell vallanom, hogy nem volt magától értetődő számomra, hogy miniszterelnök leszek. De 100%-ig el akarom vállalni ezt a feladatot.

‒ Ön ellenzi a monarchikus intézményt – amely szerinte az Ancien Régime maradványának tekinthető –, mégis dicsérő szavakat mondott Fülöp királyról.

‒ Jó királyunk van. Köztársasági vagyok, ez a pártom DNS-ében van, de ez egyáltalán nem a legfőbb gondom. Királyunk teszi a kötelességét, nagyon lelkiismeretes és profi, képviseli az országot és tökéletesen objektív közvetítőként működik. Nincs vele semmi bajom. A kormányalakítás során nagyon korrekt döntőbíró volt. Amíg a király ott van, nincs értelme köztársaságról álmodozni. Vannak más, sürgetőbb problémáim, amikkel foglalkoznom kell...

‒ Október végén a „királyi kártyát” játszotta ki a költségvetési válság közepette, ezzel implicit módon olyan szerepet adva a királynak, amely nem illette meg...

‒ Nem fedhetem fel a királyral folytatott négyszemközti beszélgetés tartalmát. Csak annyit mondok, hogy segített nekem...

„Királyunk teszi a kötelességét, nagyon lelkiismeretes és profi, képviseli az országot és tökéletesen objektív módon tölti be a közvetítő szerepét. Nincs semmi kifogásom ellene. Nagyon korrekt döntőbíró volt a kormányalakítás során. Amíg a király itt van, hiába álmodozunk a köztársaságról. Más, sürgetőbb problémáim vannak, amikkel foglalkoznom kell...”

‒ Intézményi szinten nem mentünk-e túl messzire a „klíma” és a „mobilitás” irányába?

‒ Ha valaki egy üres lapról indulva kitalálná a belga föderalizmust, akkor őrültek házába zárnák. A hatáskörök megosztása teljesen logikátlan, mert egy egységes államot alakítottak át szövetséggé, ellentétben az Egyesült Államok és Németország alkotmányos folyamatával. A belga föderalizmus csak Belgiumban létezik, és ez szerencse a világ többi részének... A hat állami reform egy nagyon drága és nagyon hatástalan államot hozott létre. Szükség van egy hetedik állami reformra? Ismerik az álláspontomat, én a konföderalizmus mellett érvelek. Lehetséges-e ellenkezőleg, bizonyos hatáskörök újbóli federalizálása? Nem hiszem, mert ez a belga demokrácia újbóli federalizálását is megkövetelné, ami lehetetlen. Nincs többé közös nyelvünk és közös közvéleményünk. Nem a politika alakítja a társadalmat, hanem a társadalom alakítja a politikát.

‒ A „befagyasztott” orosz vagyonok ügye rengeteg időt és energiát vesz igénybe. Igaz ez?

‒ A nyomás ebben az ügyben hihetetlen. Van egy csapatom, amely éjjel-nappal dolgozik ezen a témán. Szép történet lenne: elvenni a gonosz Putyintól a pénzt, és odaadni a jó Ukrajnának. De még soha nem fordult elő, hogy egy másik ország befagyasztott vagyonát, szuverén alapjait ellopták volna. Ez a orosz központi bank pénze. Még a második világháború alatt sem kobozta el senki Németország pénzét. Háború idején befagyasztják a szuverén vagyont. A háború végén pedig a vesztes államnak le kell mondania vagyonának egészéről vagy egy részéről, hogy kártalanítsa a győzteseket. De ki hiszi komolyan, hogy Oroszország veszíteni fog Ukrajnában? Ez egy mese, teljes illúzió. Nem is kívánatos, hogy veszítsen, és instabilitás alakuljon ki egy olyan országban, amely atomfegyverekkel rendelkezik. És ki hiszi, hogy Putyin nyugodtan fogja elfogadni a orosz vagyon elkobzását? Moszkva tudatta velünk, hogy elkobzás esetén Belgium és én személyesen „örökre” meg fogjuk érezni a következményeket. Ez elég hosszú időnek tűnik számomra... Oroszország bizonyos nyugati vagyontárgyakat is elkobozhat: az Euroclear 16 milliárddal rendelkezik Oroszországban. Az összes belga gyár Oroszországban szintén elkobozható. És mi van, ha Fehéroroszország és Kína is elkobozza a nyugati vagyontárgyakat? Gondolkodtunk már ezen? Nem, nem gondoltunk. Megkérdeztem európai kollégáimat, hogy hajlandók-e megosztani Belgium kockázatait. Csak Németország mondta, hogy hajlandó erre... Ha nem osztjuk meg a kockázatokat, mindent megteszek, hogy megakadályozzam ezt a döntést. Mindent. Ha ezután a „16” után nemzetközi állásom lesz, akkor az mosogatás lesz...

„Ki hiszi, hogy Putyin nyugodtan fogja elfogadni az orosz vagyonok elkobzását? Moszkva tudatta velünk, hogy elkobzás esetén Belgium és én személyesen „örökre” meg fogjuk érezni a következményeket. Ez elég hosszú időnek tűnik számomra...”