A nemzet védelme a történelem értelme. Kövér László: jelenleg az EU önmagát veri szét
– Gyakran elhangzik, hogy az 1956-os forradalom nélkül talán a rendszerváltozás is másként történt volna. Az sem biztos, hogy sor kerül csaknem harminc évvel ezelőtt Orbán Viktor máig ható történelmi beszédére Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-i újratemetésén. Miként élte meg azt a napot?
– Orbán Viktornak és nekem, a beszéd első változatát megfogalmazóknak, s a Fidesz vezetésében azoknak, akik egy előzetes megbeszélésen meghatározták annak irányát, nem volt kérdés, hogy ez a beszéd az, amit el kell mondani az akkori történelmi pillanatban. A Fidesz alapításától kezdve azt az elvet képviselte, hogy azt mondjuk, amit gondolunk, és azt tegyük, amit mondunk. Senki nem tudhatta, hogy a szabad választások felé tartó politikai folyamat nem fordul-e a visszájára, nem lesz-e visszarendeződés. (...) A beszédet ezerszer elolvastam azóta, és számomra egyszerre megnyugtató és csodálkozásra okot adó élmény, hogy a szöveg minden szava, mondata a mai napig, csaknem 30 év távlatából is vállalható. Semmit sem fogalmaznék meg másképpen, mint akkor, 1989 nyarán. Érdekes történelmi egyezés, hogy a koporsós metaforában szereplő húsz év majdnem pontosan 2010-ben járt le. Két évtizedig cipelte az ország a nyakában a posztkommunizmus koloncát. Közismert mondás, hogy a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik. A 2010-ben lezárult időszak – a kétségbevonhatatlan eredmények mellett is – tele volt gyötrelemmel, kacskaringókkal, elveszett illúziókkal, keserűséggel, elszalasztott lehetőségekkel. Szimbolikus módon a posztkommunista időszak 2010 tavaszára egy mély gazdasági, társadalmi és erkölcsi válságba torkollott. Az ország a katasztrófa szélére került. A Fidesz 2010-es, első kétharmados választási győzelme hozta el a történelmi változást, a rendszerváltozás átmeneti szakaszának befejezését.
– Az emlékezetpolitika területén milyen adósságai vannak a jobboldali értelmiségnek?
– Mind a mai napig a marxizmusban gyökerezik a főáramú történelemértelmezés, gyermekeink alapvetően azt tanulják, amit még nekünk is tanítottak. Felteszem a kérdést: hogy ez harminc évvel a rendszerváltozás után ne így legyen, ezt a munkát kinek kellett volna elvégezni? Nekünk, politikusoknak? Ez a jobboldali magyar értelmiség dolga lett volna. A mi táborunkból – tisztelet a nem kis számú kivételnek – hiányzott a kellő kurázsi ahhoz, hogy ugyanolyan vehemenciával vesse bele magát a kultúrharcba, ahogy azt a liberálisok tették. A baloldali-liberális kultúra képviselői húsz éven át minden egyes konfliktusban – mint a vlaszovisták Prágában – az utolsó töltényig harcoltak, a végén akár olyan parodisztikus helyzetekben is, amelyek inkább a Muppet-show-ba illenek.
