Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Okos hatalom magyar szóra hallgat, avagy: Mivel kell szembenéznünk 2019-ben?

Montecuccoli sokszor idézett helytálló megállapítása szerint a háborúhoz pedig három dolog kellett: pénz, pénz és pénz. A küzdelmekben tehát a pénz döntött. S nemcsak döntött, hanem suba alatt önmaga készítette elő a fegyveres össze-csapásokat. A FED 1913-as megalapítása óta az Új Világban kiagyalt magán pénzhatalom mesterkedett kiprovokálni, irányítani szinte minden háborús konfliktust, beleértve a világháborúkat. Úgyszintén vezényli a két nagy amerikai pártot, s magát az elnököt, bárki is az. A pártok mindenkori vezetőinek jó (azaz rosszabbik) része a FED zsebében van, az elnök pedig, ha szembeszáll vele, könnyen Kennedy sorsára juthat. A második világháborút követően „tökéletesedett”, a rendszer, világméretűvé terjeszkedett: létrehozták a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot, amelyek formálisan ugyan az ENSZ-hez kapcsolódnak, de a FED-el szigorúan egyeztetett munkamegosztásban ugyanazt a szerepet játsszák hatékonyabban, áttekinthetetlenül és ellenőrizhetetlenül. Rátelepedtek a nemzetállamok központi bankjaira, s úgy működtetik a rendszert, hogy döntéseik ellen semmiféle jogorvoslatnak helye nincs.

 

A fegyver tehát szolgálati szerepet játszott, törte az utat pénznek; a saját létét máig is tagadó magán pénzhatalom viszont, a háttérben maradva, döntött. A fegyverforgatók pedig „jogosan” milliószámra gyilkolták egymást. Az emberiség érdekeinek szempontjából nézve ezért volt és lesz értelmetlen minden háború. A pénz képezte a hatalmat, a látszólagos fontossági sorrend mégis így nézett ki: fegyverek, pénz. Mostanában, bár a lényeg változatlan, fordul a kocka: a pénz mind nyíltabban tolakszik előtérbe. Szolgálat helyett – amire az emberiség létrehozta – önállósítja magát, mindent meghatározó tekintélyelvű erővé válik. Az új képlet tehát: pénz, fegyverek. Őszintébb, már amennyire a tőke esetében egyáltalán lehet őszinteségről beszélni. Annak tudata, hogy túl sokat veszítene egy nukleáris-kibernetikai háborúban, szülte a tendenciát, hogy a fegyverek vezető helyét egyre inkább a pénz foglalja el formálisan is. E szerepcsere a szemünk előtt zajlik, de nem fejeződött be, elhúzódik és nem is lesz teljes.

 

Mi emberek tehát mindeddig eszköz és áldozat voltunk a sajátmagunk által megalkotott fegyvereinket és pénzünket kisajátító szűk csoport kezében. Katonák, civilek egyaránt. Mert hagytuk, hogy az elvtelenül összetartó pénzhatalmi érdekcsoport országhatárokat átlépve, világméretekben uraljon anyagiakat, eszméket. S ha hagyjuk, hogy továbbra is e nemzetektől elidegenült, faji alapon is összetartó gátlástalan, telhetetlen csoportocskától függjünk, ezután is eszközeik maradunk, s így is végezzük. Az általa elképzelt új gazdasági világrend és világkormány minden szent emberi öntudattól és önállóságtól megfosztott, csak termelő és fogyasztó engedelmes tömegemberévé válunk. Az ijesztő távlat okán történelmi feladatunk, hogy akcióképesekké váljunk, mert az önmagát immár mindenhatónak képzelő háttérhatalmi csoport újabb fenyegetésekkel terhes jövőt szán az emberiségnek. Nem legyőzhetetlen, de veszélyes, az emberiség létét is lelkiismeretlenül kockára tevő ellenfél; két komoly fegyvere az életet egyre inkább uraló pénz és a gátlástalan faji összetartás, s mindkettő immár túl hosszú ideje keseríti világszerte az ember életét. 

 

Szerepcsere nem változtat a lényegen 

 

A nukleáris, majd a kibernetikai fegyverek tömeges megjelenésével a hadviselés ugrásszerű minőségi fejlődésen ment át. Egyértelművé vált, hogy a háború a kölcsönös megsemmisülés, de lehet, hogy az emberiség kihalásának veszélyével jár. Merthogy a már létező fegyverek is több mint elegendőek az emberiség kiirtásához, különös tekintettel arra, hogy nyíltan (Észak-Korea), vagy még a nyilvánvalót is tagadva (Izrael), elkerülhetetlenül újabb és újabb államok jutnak hozzá a nukleáris és a kibernetikai fegyverekhez. A pénzügyi háttérhatalom busásan jövedelmező módszere, a katonai összecsapások provokálása és fegyverszállítás minden harcoló félnek, bármennyire csábító, a nukleáris háborúba átnövés eshetősége miatt korlátozottabban alkalmazható. Ahogy a közlekedési eszközök hatványozott megsokszorozódása a gyors, kényelmes és biztonságos közlekedés legfőbb akadályává vált, úgy a haditechnikában vágtázó kvantumalapú mesterséges intelligencia az emberi civilizáció megsemmisítésének eszközévé válhat. Bár a hagyományos fegyverek az alkalmazhatóság határain belül maradnak, sem ezek, sem a nukleáris fegyverek további fejlesztésének nincs értelme, a gyakorlatban azonban a tőke pénzéhsége öncélúan viszi tovább. Folyik a fegyverkezés a fegyverkezésért. Annak vélelmében, hogy aki a legújabb fegyvernemeket uralja, azé lehet az elrettentő katonai fölény, amivel azonban az önpusztulás veszélye miatt ő sem tud mit kezdeni. Mindezek fényében módosul, sőt a visszájára fordul Clausewitz klasszikus, hosszú ideig érvényes megállapítása is, miszerint a háború a politika folytatása más eszközökkel. Az emberiség létének a fenyegetettsége elvben a politikai megoldások felé kényszeríti a nemzetközi szereplőket, s ezáltal a politikának egyre inkább a háború elkerülésének eszközévé kell válnia.

 

Ám ma még háború folyik a világban, amit talán nem alaptalanul neveznek harmadik világháborúnak, s amelynek kezdeményezését a pénzügyi háttérhatalom ezúttal nem európai országra bízta. Sőt e háború főleg Európa ellen folyik. Mindenekelőtt a legerősebb európai országot, Németországot iktatták ki a saját hazaárulóik, valamint az EU vezetőinek segítségével. Ők – akik között egyre több a nő – nemcsak árulók és önveszélyesek, hanem gyilkosok is. Ne riadjunk meg e szótól. Nincs mit hitetlenkedni raja, hiszen szemtanúi vagyunk: nemcsak szélesebb jogokkal látják el a betolakodókat, mint a saját nemzeti állampolgáraikat, hanem hagyják, hogy erőszakolják, gyilkolják nemzettársaikat.

 

Tanúi vagyunk új háborús módszerek alkalmazásának is, amelyekről sokszor meg sem állapítható, hogy támadó, vagy védekező fél alkalmazza, de még az sem, hogy ha valakik jóhiszeműen a zászlaja alá állnak, akkor kinek az érdekeit szolgálják. Elnevezésük is sokféle: korlátozott, aránytalan, szabálytalan, aszimmetrikus, hibrid hadviselés, geopolitikai terjeszkedés, „politikailag korrekt” kommunikációs hadjárat, lejáratás, megtévesztés, hazugság, szellemi partizánharc rendbontás előidézése céljával, valamint állami terrorizmus, amit vagy a demokrácia terjesztésének ürügyével folytatnak, miközben mindezzel Oroszországot és Putyint vádolják, avagy a szélsőségesnek mondott erők nyakába varrják. E harcmodor felöleli a visszaélést mindenekelőtt a civil szervezetekkel, de a szexszel és a vallással is. A legveszélyesebb formája pedig a népvándoroltatás kikényszerítése, erőszakos lakosságcsere Európában. Istent játszó ember-kísérlet, amihez megnyerték a személyesen fehérként is fekete Ferenc pápát. Eredmény: a volt európai gyarmatosítók utódjait a volt gyarmatosítottaik utódai gyarmatosítják.

 

Történelmi szerencsénk, hogy nekünk nem voltak gyarmataink, de az is, hogy ma vannak olyan vezetőink, akik mindezt látják, s tesznek is ellene. Védelmünkben, sőt Európa védelmében. Ha az európaiak a májusi EU-parlamenti választásokon nem állítják meg a betolakodókat és belső ügynökeiket, végzetes következményekkel kell szembenézniük. Ez esetben nekünk is, sőt nekünk duplán, amint alább kiderül.

 

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu